Rosencrantz és Guildenstern halott. Még mindig.

Mekkora élmény már! Nagy lányomnál kötelező olvasmány lett a könyvből.
Most képzeld el a szituációt: dekopírfűrésszel szabom a polcokat, kidugott nyelvvel, mert koncentrálok – közben arról vitatkozunk a csajszival, hogy az a két szerencsétlen olvasta-e a dán király eredeti levelét vagy sem?
Ne mondja senki, hogy az öregedésnek nincsenek örömei.

2 Comments

  1. ja, ha ráharapsz a nyelvedre.:D

  2. Szó sem lehet róla. Nálunk ez családi dolog: apám ugyanígy kidugja a nyelvét, ha nagyon koncentrál meló közben. Erről ismert rám gyerekkorban – már a kockák rakosgatása közben is nyújtottam a nyelvemet. Ráharapni? Évszázados rutin véd tőle. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *