Nyikorgó kosárral ölében

Ma, mondhatni, nem sok minden történt. Voltam postán, voltam Tüzép telepen, majd itthon nekiálltam felhordani a könyveket az emeletre. Kosárral. Mentem a padlásra. Serényen.
Így telt a nap este tízig. Aztán nagyjából ennyi.
Kérem, kapcsolja ki.

Nagyítás

De ha mégsem, akkor elmagyarázom, miért kampányolok annyira az e-book mellett. A fenti kép a térelválasztó polcot ábrázolja, közvetlenül, miután felhordtam az utolsó könyvet is.

Nagyítás

Így néz ki a könyvesszekrény részleg.

Nagyítás Nagyítás

És ezek, amelyek még hátravannak. Nincs még készen a számítógépes könyvszekrény, illetve Nej könyvesszekrénnyel kombinált tálalója – ide fognak még menni ezek a cuccok.

Nagyítás Nagyítás

Ja, és akkor még nem beszéltünk ezekről a papíralapú anyagokról. A dobozokban ritkán használt könyvek, füzetek, dossziék vannak, a térelválasztó másik oldalán pedig Nej projektmanagement könyvei, illetve a nyelvi cuccok meg az én rajzolós anyagaim vannak.

Ehhez add még hozzá a korábbi könyvespolcot… vedd számításba azt is, hogy mindkét gyereknek önálló – 80 centis – könyvesszekrénye van… és el tudod képzelni, mi pénzbe kerül nekünk a könyvek tárolása – és mennyire kezelhető ez az egész, mennyire gyorsan található meg egy-egy könyv.
Mindehhez még csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy ez már egy szűkített anyag, a könyvtárunk 40%-át korábban elhordtam antikváriumba.

E-book. Amikor csak lehet.

Fényképek

Ma kattintgattam párat. Ebből kifolyólag az album is bővült (6-7. oldal), de úgy is írkálnom kell a mai napról, miért ne szőném a fonalat a képek köré?

Nagyítás

Hihetetlen pillanatnak lehetünk tanúi. Barna gyomlál. Valószínűleg életében először. De jól csinálta, nem a virágot húzta ki.

Nagyítás

Beleharaptunk a könyves kupacba. Nem is kicsit. Tessék megnézni, estére már csak ennyi maradt.

Nagyítás Nagyítás

Mondjuk nem kicsit főhet a fejem, hogy hová kerülhetnek. A fenti két képen láthatók a tárolóhelyek, ezek közül az egyik fullon van, a másik pedig 60%-on. És még a könyvek 40%-a lent van.

Nagyítás

Igaz, befejeztem a térelválasztót is – de ennek csak a fele lesz könyvespolc. E-book, csak azt tudom mondani.

Nagyítás

Néhány kép a kertből. Nem kicsit van egyébként lelkiismeretfurdalásom, annyi meló van a lakásban, hogy hihetetlen – az udvar meg közben magára hagyva burjánzik. Csak remélni tudom, hogy nem éri semmi kár ebben az időszakban a kulturáltabb növényeket. Mint például a fenti szömörcét, mely végül tényleg leveleket is hajtott.

Nagyítás

Na, emberek, erre mit léptek? Ezt a kertben fényképeztem – és a családom szerint ez bizony füge. Én egyelőre nem bírom elhinni.

Nagyítás

És ha már úgy kérdezősködök, itt van még egy bizonytalan pont. Van egy tujasor, ahol a fák töve így néz ki. Más vonalon, hallottam már olyanról, hogy tujafaszú (igen, én is a hangzása miatt jegyeztem meg a nevét) – szóval, lehet, hogy ez szú? Vagy valamilyen fertőzés?

Nagyítás

Ez pedig a mai kedvencem. Remekül sikerült elkapnom falevélen keresztül a lemenő napot, miközben a kép középpontjában egy fehér virágos bokor illegeti magát. Háttérképgyanús.

Nagyítás

Végül még egy kis dicsizés. Ezt a képet látom magam előtt, amikor a billentyűket püfölöm, ugyanis az íróasztalom pont ennél az ablaknál van. Marha kellemes érzés, elhiheted. Mindig is az volt az álláspontom, hogy az a hangulatos lakhely, ahol a fák magasabbak, mint maga a ház – itt ez nagyjából igaz is: az emeleti ablakból fák lombkoronájában gyönyörködhetek.
És a békák egyfolytában szerenádoznak.

Na, és amiről nincs fénykép… az például a szag, amely ma betöltötte a lakást. Engem nem zavart, nosztalgiáztam egy kicsit rajta. Persze vigyázni kell azokkal a szagokkal, amelyekkel egy kiugrott vegyész nosztalgiázik. Nej úgy döntött, hogy végképp dűlőre viszi a vizesblokkok problémáját… ebből kifolyólag ipari mennyiségű sósavval támadt rá a tisztálkodási helyiségekre. Melyek persze nem hagyták magukat. A rendszerben lévő beszáradt szar lazán kihabzott, és az egyéb szennyezőanyagok is bedobtak apait-anyait, mielőtt elhaláloztak volna. Tiszta szerves labor-érzés kerített hatalmába egész nap.
Viszont estére gyönyörűen tiszta fürdőszoba és klotyi fogadott. Innentől már legalább mi telítjük a rendszert.

Már késő este került sor rájuk, ezért nincs fénykép se róluk, de végre-valahára van éjjeliszekrényünk. Tudom, nem egy nagy durranás, 11 KHUF körül volt darabja… de mind egyéni, mind közös családi életünkben ez az első éjjeliszekrény. A Bakonyban nem volt, ott olyan csórók voltunk, hogy örültünk, hogy egyáltalán ágyunk akadt. Kispesten mindenkinek emeletes ágya volt, ott egy kicsit nehéz volt értelmezni az éjjeliszekrény fogalmát.
De itt már van. És végre megoldható, hogy ha elalvás előtt el akarok olvasni egy-két Weöres verset, akkor hangulatos körülmények között tehetem meg.

Történnek a dolgok, pihenni sincs idő, nemhogy gondolkodni – de néha látszik, hogy itt nem csak egyszerű költözés történt, hanem hihetetlen életmódváltozás is lesz… persze, csak ha berendezkedtünk.

Szobainas. Igen, mától ilyenünk is van. Ha hiszed, ha nem, ezt a lábakon álló fogast is lapraszerelve árulják a bútorboltok. De muszáj volt: eddig mindig Nej székén tároltam a következő napi ruhát, de most ő akarja magát tárolni azon a széken.