Author: JoeP

A szószátyárságra csak egy mentség létezik: a jó stílus.

Házban vagyok

Makacs bringamániákus lévén néha elgondolkodok tekerés közben, hogy mi minden kellene, hogy az autósok egy jelentős százalékát kerékpárra ültessük? Mint írtam, erősen pártolom a bringázást, nagyon örülnék, ha lenne valamiféle előrelépés… de nem lesz. Legalábbis nem lesz jelentős.
Sorolhatnék okokat, de most csak egyet emelnék ki. Szvsz a legjelentősebbet.

Amikor az autós beül az autójába, akkor valójában már az otthoni buborékjába ült bele. Hátradől a foteljében, rádiót kapcsol, vagy zenét, fingik egyet, utána pedig nézi a tévét, azaz maga előtt a forgalmat, időnként hangosan kommentálva egyes szereplők produkcióját. Ez pontosan az az élettér, amikor otthon belehuppan a fotelbe egy sörrel és bekapcsolja a tévét. Ennek egyszerűen nem lehet alternativája sem a tömegközlekedés, legyen bármennyire kényelmes is, sem a kerékpározás, legyen bármennyire hatékony is. Az illető egy-másfél órával hamarabb van otthon.

Ezért reménytelen. Nem a lustaság miatt.

A hang

Aki már eljutott videóvágásban a középhaladó szintre, valószínűleg egyetért velem abban, hogy a legocsmányabb dolog az egészben a hanganyag kezelése. Hogy tisztán, érthetően szóljon, függetlenül attól, hány különböző minőségű kamerával, azon belül hány mikrofonnal vettem és milyen körülmények között, értsd szélzaj, lejtő, autók zaja, kisgyerekek, bringazaj, eső, vihar, környező emberek, neadjisten örjöngő fesztiválhangulat.

Nemrég társaságban egy valamikori szakmabeli megemlítette, hogy a médiaszakmában nagyjából egy perc filmet vágnak meg egy óra alatt. Ezen kellően elszörnyedtünk, aztán már itthon utánaszámoltam és nekem egy perc filmre félóra munka jött ki, ami engem is meglepett. Egyórás filmnél ez 30 óra munka. Na, ennek legalább 80%-a a hanggal történő bíbelődés.

Most megy a Youtube csatornámon a Dunántúli-Középhegység (DTK) sorozat, eddig 3 rész van kint, még 3 rész van hátra. Két héttel ezelőtt valamiért az offline verzió helyett a Youtube-ról néztem vissza… és kardomba dőltem. Iszonyú halk volt a hang, hiába toltam fel mind a weboldalon, mind gép szinten a hangerőt. Amikor annyi, de annyi munkát ölök a jó hangzásba! Mi van itt?
A Youtube.
Amikor újrarendereli a feltöltött videót, elég rendesen belenyúl. A hangba is. Ha úgy készítettem el a videót, hogy felülvezéreltem a hangot, azaz alaphelyzetben sárgában volt, de elég sokszor pirosban is, akkor – hiába nem torz a hang – levágja, de durván. Nem, nem a normálisra, hanem jóval alacsonyabbra veszi a jelszintet. Emiatt lesz iszonyú halk.
Nem kamuzok, kipróbáltam. Éppen az Ultrabalaton videón dolgozok, kábé két perc volt készen belőle, berendereltem túlvezérelt hanggal és maximális zöldre vezérelt hanggal is. Mindkettőt feltöltöttem… és tényleg. A túlvezérelt gyalázatosan halk lett, a normálisan vezérelt pedig… normális.
Rosszat sejtve megnéztem a többi DTK videót is. Igen, mindegyik túl lett vezérelve. Nyilván van rá magyarázat: ez az első filmsorozatom a monti bringával, 29-es (57 mm-es) kerék, zúg, mint az állat, ha azt szerettem volna, hogy belehallatsszon a zúgás mellett a hangom is, fel kellett tolnom a hangerőt. Amit a Youtube meg brutálisan levett. Szép.
Két DTK videó már kiment, azokon nem tudtam segíteni. A harmadik kirakásáig még pont volt egy napom, levettem az egész videó hangerejét a master sávon, egy éjszaka pont lement a renderelés (4K-ba, gpu nélkül, mert… ez a rohadék videóvágó program tényleg egy rohadék), felraktam, visszahallgattam… és tényleg jobb lett. Huh. Akkor már csak 3 videóval kell végigjátszanom ugyanezt.

Gondoltam én. A vágóprogram – az a nyomorult Vegas Pro 21 – nem így gondolta. A DTK4 filmnél bedurcázott. Rögzítsük az elején: olyan filmanyagról volt szó, melyet egyszer már sikeresen berenderelt. Most sem vártam mást, lehúztam egy árnyalatnyit a master hangerőt, aztán éjszaka ráküldtem a renderelést. Reggel pedig azt láttam, hogy a program hibaüzenettel elszállt.

  • Ja, hogy miért is nem használok gpu-t, amikor egyébként van egy valamikor igen combosnak számító NVidia (GeForce GTX 1060 3 GB) kártyám? Mert a Vegas Pro szar. Ha ezzel renderelek 4K-ba, akkor telerakja a felvételt fél/negyed képernyőnyi zöld téglalapokkal. Az alaplapi Intel videóchipet szintén gpu-nak azonosítja a szoftver, de ha azt választom, akkor egyrészt nem lesz gyorsabb a folyamat, másrészt ugyanúgy bejönnek a zöld téglalapok. Így marad a brutál erő, azaz processzorból renderelek. 4K-ban ez tízszeres szorzót jelent, egy egyórás videó befordítása tíz óra, azaz egy hosszú éjszaka.
  • Nem örültem, amikor azt láttam reggel, hogy nem látom a programot, de a Vegas Pro esetében az, hogy elszállt a program, a világ legtermészetesebb dolga. Az ég kék, a fű zöld, a Vegas Pro összeomlik. Éjszaka újra ráküldtem a renderelést. Reggel még ott volt a program a kijelzőn. Csak lefagyott. De legalább láttam, melyik képkockánál. Beléptem a vágóprogramba, megnéztem, mi van az adott képkockánál. Egy vágás. (Jó mi, hát mi legyen egy vágóprogramban?) Jött a vaktyúk megoldás. Én a vágásoknál egy másodperc áttűnést szoktam beállítani, ennél a vágásnál levettem a felére, azaz fél másodpercre. Éjszaka újabb renderelés, reggelre… tadamm… megcsinálta. Magyarázat? Az nincs. Ne felejtsük el, ezt a videót korábban simán berenderelte.

    Oké. Felmerülhet kérdésként, hogy mi a búbánatos istenharagja miatt használom én még mindig ezt a programot, sőt, nem hogy használom, de már másodszor veszem meg (16.0/21.0), összesen 150e forintért? Mert jó. Nagyon intuitív a kezelése, a kezem pedig a kilenc év alatt annyira ráállt, hogy szinte odafigyelés nélkül pörgetem a billentyűzeten. Szóvel egészen addig, amíg elkészítem a szkriptfájlt, addig nagyon rendben van. Amikor viszont renderelni is akarok, na akkor indul a szopóroller.

    Szafaládé

    Mint motivátor.

    Amióta végigcsináltuk Nejjel azt a bizonyos életmódváltást, kifejezetten figyelek a súlyomra. Tudom, mekkor szenvedés volt egyenesbe hozni, eszem ágában sincs még egyszer átélni azt a folyamatot.
    Ez az elmélet.
    Amikor másfél évvel ezelőtt eltört a lábam, minden felborult, nyilván ez is. A gyógyulás során nem volt mozgás, ellenben hatalmas igény volt kényeztetésre, mert egyébként érfelvágás lett volna a vége. Aztán amikor már tudtam mozogni, jött a dilemma: a bal lábam olyan csenevész lett, mint egy darab bot, erre bizony izmot kellene tapasztani, csakhogy kalóriadeficites életmód mellett nincs izomtömeg-növekedés. A végén az lett belőle, hogy a testsúly rendberakása csak harmadik prioritást kapott: legyen rendben a mozgás, legyen rendben az erőnlét, aztán jöhet minden más. Ez jelen esetben 13 kiló leadását jelenti: ennyi ugrott fel a másfél év alatt.
    Nem kevés.
    Most, hogy itt van a hirtelen nyár a tavaszban, elővettem a régi bringásfelszerelést: sztreccs rövidnadrág, feszülő pólók.
    Szafaládé.
    Komolyan, úgy néztem ki a tükörben, mint egy joviális, enyhén hátrafelé görbülő szafaládé.

    És azóta ezt használom motivátorként. Annyira kiábrándító volt a látvány, hogy azóta nem kell mást csinálnom, mint kimondanom a szót: szafaládé. Szafaládé.
    És már szó nélkül megyek ki futni és eszem a zöldségeket.

    2024 DT-K 03: Oroszlány -Zirc

    Vacak szürke, esős nap. A földutakat a sár miatt húztam le, a szinteket meg a tegnapi görcsölések miatt. Így maradt ki az átkelés a sűrű esőben álló Vértesen. illetve a Bakonycserje/Tés melletti erdei bringaút. Tulajdonképpen a Bakony északi szélén fekvő dombvidéken mentem végig, a tervezettnél kevesebb, de azért nem jelentéktelen mennyiségű szinttel.

    Mező a falu szélén

    Ahogy tekerek keresztül egy településen és a szélső házak között áttekintve feltűnik a faluszéli szántás, vagy mező, rendszeresen elmorfondírozok azon, hogy vajon mennyi ideig lesz az még ott? Jól meg is nézem, mert ötven év múlva már biztosan eltűnik, a falu pedig összeépül a szomszéd faluval, várossal,
    Vagy a falu és a város tűnik el addigra.