AuthorJoeP

Top10 videó

Megint farigcsáltam egy kicsit.
Itt a blogon írások jönnek, írások süllyednek. Pedig tök jó lenne rögzíteni valahogy a kedvenceimet. A különböző válogatásokból készült e-bookok garmadája nem volt rossz ötlet (kár, hogy évek óta nincs ezekre időm), de mégsem az igazi. A válogatásokba az általam jónak tartott írások kerülnek bele, mely kör jóval szélesebb, mint a top valamennyi. Meg úgy egyáltalán, írásból több ezer van, ennyiből nehéz lenne még egy top 100 összerakása is.
Nagyjából hasonló a helyzet a videókkal. Itt is van gyűjtőoldal, de – őszintén szólva – az ott lévő videók 80%-a elég vacak. Nem, nem szándékosan vacakok, egyszerűen ezt hívják fejlődésnek. Viszont az írásoktól eltérően a videóknál már tudok top10-et összeállítani. Megcsináltam. Ki is raktam ide, a bal oldalra.
Nem, nem felejtettem el a matekot. A top10-ben jelenleg csak 7 videó van. Egyelőre ennyi vitte át a lécet. Aztán lesz majd ez másképp is.

A sorrend nem erősorrend. Egyszerűen az évszám.

Még egy megjegyzés. Tudom, ez az írás is el fog süllyedni, de legalább induláskor hagy magyarázzam meg, mit keres a listán egy 2012-es videó. Akkor kezdtem tanulni ezt az egészet. Semmit nem tudtam róla. Látszik is. Teljesen más stílusú, mint a mai videóim. Nagyon lassan – túlságosan is lassan – indul be, és akkor sem lesz kapkodós. Szóval más. De mégis jó. Nem, nem miattam. Hanem azon emberek miatt, akik szerepelnek benne. A korondi korongosmester miatt. A korondi taplász miatt. A vendéglátóink miatt.

Na jó, még egy. A balatoni videóban a kanapés jelenetek nem azért kínosak, mert elbénáztuk, ellenkezőleg, pont ilyesmit akartunk. Mert a paródiák már csak ilyenek.

Olvasgatok

Heller már 26 évvel ezelőtt megírta. A részletben szereplő Kis Pöcs az Egyesült Államok elnöke. (Az első idézetben még csak alelnök.)

– Én hiszek az özönvízben – felelte az alelnök.
– Azt hiszem, ezt nem jól hallottam.
– Hiszek az özönvízben.
– Miféle özönvízben? – Noodles megint teljesen megzavarodott.
– Természetesen Noé özönvizében. Amiről a Bibliában van szó. A feleségem is hisz benne. Maga nem tud róla?

Noodles összehúzott szemekkel kereste az alelnök jámbor ábrázatán a játékosság enyhe felvillanását. – Nem vagyok benne biztos, hogy is érti ezt. Úgy hiszi, nagy volt az eső?
– Úgy hiszem, hogy igaz. Minden részletében.
– Hogy vette minden állatfajtának a hímjét meg a nőstényét?
– Ezt mondja a Biblia.
– Uram – mondta Noodles udvariasan –, mostanára több állat- és rovarfajtát vettünk számba, mint amennyit valaki egész élete során össze tudna gyűjteni és be tudna rakni egy akkora hajóba. Honnan szedné őket, és hová tenné őket, nem is szólva arról, hogy mennyi hely kellene saját magának meg a gyerekei családjának, valamint az ennivaló tárolásának és a hulladék eltávolításának problémáiról az alatt a negyven nap és negyven éjjel zuhogó eső alatt?
– Maga tud erről!
– Hallottam. És utána még százötven nap és százötven éjjel.
– Maga ezt tudja! – bámult rá elismerően az alelnök. – Akkor valószínűleg azt is tudja, hogy az evolúció svindli. Gyűlölöm az evolúciót.
– Honnan származott akkor az a sok állati élet, amelyről tudunk? Csak bogarakból majd három- vagy négyszázezer fajta létezik.
– Ó, hát valószínűleg csak úgy kialakultak.
– Alig hétezer év alatt? A bibliai időszámítás szerint körülbelül ennyi volt az egész.
– Utánanéztem, Noodles. Mindaz, amit a világ teremtéséről tudnunk kell, benne van a Bibliában, világosan, angolul – nézett rá derűsen az alelnök. – Tudom, hogy vannak, akik szkeptikusok. De azok mind vörösök. És mind tévednek.
– Ott van Mark Twain esete. – Noodles nem tudta megállni, hogy ne kezdjen vitatkozni.
– Ó, ezt a nevet ismerem! – kiáltott fel nagy örömmel és hivalkodva az alelnök. – Mark Twain, a nagy amerikai humorista, ugye? Az én államommal szomszédos államból, Missouriból?
– Missouri állam nem szomszédos Indianával, uram. És Mark Twain az ön nagy amerikai humoristája kicsúfolta a Bibliát, lenézte a kereszténységet, megvetette imperialista külpolitikánkat, és minden részletében telifröcskölte a dühével Noé és bárkája történetét, különösen a házilégy miatt.

Az alelnök egy pillanatra sem veszítette el a lelki nyugalmát. – Nyilvánvalóan két különböző Mark Twainről beszélünk – felelte.
Noodles dühbe gurult. – Csak egy volt, uram – mondta lágyan, aztán elmosolyodott. – Ha akarja, összefoglalót készítek a kijelentéseiről, és odaadom valamelyik titkárának.
– Ne, utálom az írásos anyagokat. Tegye át videóra, talán tudunk belőle valami játékot csinálni. Igazán nem értem, hogy egyes emberek, akik olyan sokat olvasnak, miért tudják olyan nehezen felfogni azokat az egyszerű igazságokat, amelyek világosan le vannak írva a Bibliában. És kérem, ne szólítson uramnak, Noodles. Maga sokkal idősebb nálam. Nem szólítana Pöcsnek?
– Nem, uram, nem fogom pöcsnek szólítani.
– Mindenki más annak szólít. Magának is joga van hozzá. Esküt tettem ennek a jognak a biztosítására.
– Nézze, maga pöcs… – Noodles talpra ugrott, aztán lázasan körülnézett. Fekete táblát, krétát és mutatópálcát keresett. Akármit! – A víz mindig a saját szintjére törekszik.
– Igen, ezt hallottam.
– A Mount Everest nyolcezer méter magas. Ahhoz, hogy a földet elborítsa a víz, az egész földbolygón mindenütt közel nyolcezer méter mély víznek kellett volna lennie.

Jövendőbeli munkáltatója bólintott, örült, hogy a jelek szerint végre eljutottak valahova. – Akkor annyi víz volt.
– Aztán a vizek visszavonultak. Hová tudtak visszavonulni?
– Természetesen az óceánokba.
– Hol voltak az óceánok, ha a világ víz alatt volt?
– Hát természetesen az özönvíz alatt – jött habozás nélkül a válasz, majd a zseniális férfiú felállt. – Ha megnéz egy térképet, Noodles, látni fogja, hol vannak az óceánok. És azt is látni fogja, hogy Missouri igenis határos az én államommal, Indianával.

– Ez a pöcs hisz a vízözönben! – számolt be tüstént Porter Lovejoynak Noodles Cook, még mindig fortyogva és szinte kiabálva. Ez volt kapcsolatukban az első eset, amikor nem elégedett összeesküvőként jelentkezett a pártfogójánál.
Porter Lovejoy megőrizte a nyugalmát. – A felesége is.

~oOo~

Mikor hallotta, hogy megszólal a riasztó, és látta a masinán pislogó színes lámpácskákat, az elnök nagyon meg volt magával elégedve, amiért mozgásba hozott valamit, és önelégült vigyorral dőlt hátra a székén, míg csak el nem kezdett neki derengeni, hogy nem tudja, hogyan lehet leállítani, amit elindított. Nyomkodta egyik gombot a másik után, de hiába. Éppen segítségért akart kiabálni, amikor berohant a segítség: Noodles Cook, a Kövér a Külügyminisztériumból, akinek a neve sose jutott egykönnyen eszébe, karcsú munkatársa a Nemzetbiztonsági Tanácstól, a Sovány és a légierőnek az a tábornoka, akit nemrég léptettek elő a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának főnökévé.

– Mi történt? – sivította Bingam tábornok, a zavarodottságtól kipirult, rémült ábrázattal.
– Ez működik – mondta az elnök vigyorogva. – Látják? Akárcsak a játék.
– Ki támad minket?
– Mikor kezdődött?
– Támad minket valaki? – kérdezte az elnök.
– Ön kilőtte az összes rakétánkat!
– Ön elindította az összes repülőgépünket!
– Én? Hova?
– Mindenhova! Azzal a vörös gombbal, amit nyomkodott.
– Ezzel? Én ezt nem tudtam.
Ne nyúljon többé hozzá!
– Honnan kellett volna tudnom? Hívják vissza mindet: Mondják meg, hogy sajnálom. Nem szándékosan csináltam.
– Nem tudjuk visszahívni a rakétákat.
– Nem tudjuk visszahívni a bombázókat.
– Nem tudjuk visszahívni a bombázókat! Mi lesz, ha valaki megtorlásul visszavág? Nekünk kell őket elsőnek elkapnunk.
– Ezt nem tudtam.

Joseph Heller: Záróra

A Moldva vidékén 07/06

Augusztusban volt egy egyhetes bringatúránk Dél-Csehországban. Gyakorlatilag beleugrottunk a sötétbe. A helyszínt korábbi csavargásokból ismertük (Krumlov, Budejovice, Lipnói-tó), de fogalmunk sem volt arról, milyen kerékpárosterep. Az elején akadtak meglepetések, sokkal szintesebb volt, mint gondoltam. Variáltuk is rendesen a túrákat. De végül minden megoldódott és összességében nagyon kellemes élmény lett belőle. A környék szép, a kerékpárutak meglepően jók és rengeteg van belőlük. Felkerült a bringástérképemre a táj.

Nyilván készült videóanyag is a túrákról. Meg kisfilm is. Imhol.

Ezt most hogyan?

Adalék a tegnap megírt kajakjavítós sztorihoz.

Elég régóta már csak AndroidOne mobiltelcsiket veszek. Ezeken ugyanis nincs fent semmilyen gyári bloatware vacak. Csak a tiszta Android. Többek között nincs fent rajta Facebook kliens. Soha nem is volt.

A kajakjavítással kapcsolatban kétszer beszéltem Kabai Bencével telefonon.

Aztán beléptem a desktop gépemen a Facebookra. (Hetente egyszer szoktam, de éppen leszokóban vagyok, szóval lassan kéthetente lesz.) Na, kit adott fel javasolt kontaktnak? Kabai Bencét.
Hogyan????
Mint írtam, semmilyen Facebook komponens nincs fent a mobiltelcsin. Semmilyen.
A másik lehetőség még durvább. Mert az azt jelentené, hogy a Facebook át tud nézni a böngésző egy másik ablakába. Ahol a gmail van és az inboxban éppen ott figyelt egy levél Bencétől. De az meg lehetetlen. A böngészőknél alapvető architekturális szabály, hogy nem láthatnak át másik ablakba, másik fülbe. Csak kukik vannak, azokon meg szigorú jogosultságok.

Akkor? Hogyan?

Gyász

Kellett nekem itt jó dolgokról lelkendezni. Csak hogy felébredjek, mennyire tetű országba tett le a gólya. Itt van egy videó arról, milyen törvényjavaslat kerül beadásra a drónozás szabályozásáról. (Semjén, Palkovics, kik mások.) Á, alig lóg ki a lóláb. Ahogy pedzegettem, gyakorlatilag arról van szó, hogy az utóbbi időben meglehetősen sok drónfelvétel került ki ner lovagok fényűző birtokairól, mindenféle engedélyt felrúgó palotáiról. Ezért most jön egy szabályozás, mely gyakorlatilag megtiltja az országban a drónok használatát. A büntetési tétel 100000000, azaz százmillió forintig terjedhet. A drónt pedig a megfelelő jogosítvánnyal rendelkező ember lelőheti. Meg egy csomó hasonló baromság. Fasza.

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑