Author: JoeP

A szószátyárságra csak egy mentség létezik: a jó stílus.

Hurrá, nyaralunk!

Most kivételesen nem kerékpár. Bármennyire fura, de volt olyan időszak is, amikor csak úgy utazgattunk. Jó, Kefalóniára vittük a kettlebellt, de az csak olyan sportocska volt.
Sok évvel ezelőtt mind a két videó szerepelt már a blogon. Nagyon cudar utóéletük lett: az izlandi videót egy szám miatt letiltotta a Youtube, újravágtam, azt engedte, majd egy hét múlva egy másik szám miatt ismét letiltotta. A görög videó is megjárta a maga kanyargós útjait, volt a Vimeón, volt a Dailymotion oldalon, míg végül az izlandival együtt a mega.nz-n kialakított menedékben landoltak. Végülis elfértek ott, de a bennem rejlő tyúkanyó ideges kárálással figyelte az elcsellengő videókat. Aztán a decemberi youtube teszten átment mind a kettő, az izlandiak közül ráadásul az eredeti lett a jó. Az évszámokból látható, hogy nem mai alkotások: más kamera, más vágószoftver, más én. Nagyon messze van a mostani stílusomtól, de visszanézve azt kell mondanom, hogy nem kell szégyenkeznem, így is jók lettek.

Isztambuli álom

Nincs a világon unalmasabb dolog, mint mások álmait olvasni. Már régen leszoktam arról, hogy akár csak magamnak is lejegyezzem, de ezt most röviden leírom, mert elgondolkodtató. Mármint nem az álom, hanem az utóélete.

Szóval. Az álom Isztambulban játszódott. A többiek még aludtak, én lementem reggel a sarki kisboltba reggelit vásárolni. A pékség részen láttam meg két darab ínycsiklandozó mákos bagettet. Nagyon rákívántam. Egy ember állt előttem, aki meg is vette az egyiket. Hmm. Nem baj, elég lesz egy is. Az eladó már hozzám is fordult, éppen kezdtem volna mondani, mit szeretnék, amikor nyílt a bolt ajtaja és hangos üdvözléssel valami haver érkezett. Az eladó arca is felragyogott, miközben üdvözölte. Hangosan váltottak pár szót, az eladó kérdezett valamit, a haver rámutatott a pultra, az eladó odaadta neki a maradék bagettet, lelkes integetések, harsány búcsúzások után az idegen kiment, az eladó pedig hozzám fordult, hogy akkor mit is szeretnék?
Ennyi volt az álom. Felriadtam, és mint egy rémálom után, hosszú-hosszú ideig nem tudtam visszaaludni. Akkora frusztráció volt bennem, hogy hiába forgolódtam, nem jött álom a szememre. Pedig az egész nem történt meg, csak az agyam, a fantáziám játszadozott velem… kihasználva, hogy az álmot valójában megélem.

És akkor megint egy rovátka Harari neve mellé. Ő fejtette ki, hogy az emberiség nagy ereje nem a munka, nem a hátrafelé álló hüvelykujj, hanem a fantázia. Kitalálunk egy nem létező világot, ami még tán rendben is lenne, de utána ebben a nem létező világban élünk, ami azért már annyira nem frankó. Rengeteg ilyen kitalált, de nem létező világ van, jelenlegi életünk nagyjából 95 százaléka ezekben a kitalált világokban zajlik, lásd vallás, politika, művészetek. Egy nagy hatású műalkotás, egy vallási dogma, egy divathullám, egy vérrel-verítékkel keresztülvert állami propaganda, mindez a fantázián, a normákon, a megfelelési kényszereken keresztül képes teljesen új kereteket adni az életünknek.
Próbáld meg ugyanezt egy macskánál. Nem fog működni.

Troll mottó

Egyszer csak rájössz, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel is képtelenség mindenkit boldoggá tenni… ellenben minimális munkával is könnyen fel lehet b@szni mindenki agyát. Ha arra gondolsz, hogy a lényeg a hatásgyakorlás, hiszen az mutatja meg, hogy létezünk… nem nehéz a választás.