Author: JoeP

Egy dézsa vüm van. Amikor az eredeti túrát időjárási katasztrófa miatt felváltó, gyakorlatilag pár nap alatt összedobott túrát is ki kell kukázni vészhelyzet miatt.

Az eredeti túra a már ezerszer betervezett, de mégis kútbaesett München-Bécs lett volna. Tavaly Lázár nyírta ki, idén Boris. 13-án lett nyilvánvaló, hogy hiába is mennénk az esőzések után, pont belefutnánk a brutális árvízbe, aztán konkretizálódott, hogy nem is tudnánk menni, minden le lett zárva. Azóta pedig napról napra jönnek az egyre rosszabb hírek. (Külön groteszk, hogy ezt a túrát a felszerelés esőtesztjének terveztem. Hát, kössz… de túlzásokba azért ne essünk.)

Jött a B terv. Kerestem egy relative nyugis vidéket. Ausztriában, persze. Burgenland és Alsó-Ausztria keleti része, az Industrieviertel (kék): Győr, Fertő-tó, Mödling, Bécsújhely, Sopron végül Győr. Távol a nagy vizektől.
Hát, persze… ahogy Móricka elképzeli. Másfél nap telt el, de elesett ez a vidék is. Konkrétan ez a gyorshír volt egyszerre tökönrúgás és tőr a szívbe.

2024.09.15 11:23
Meghosszabbították a Nyugati Vasútvonal lezárását
Az Amstetten és St. Valentin közötti nyugati vonalon hajnali 1 óra 15 perckor árvíz miatt szünetelt a vonatforgalom. Vasárnap reggel egyáltalán leállt a forgalom Bécs és St. Valentin között. A helyzet nagyon dinamikus, még az olyan kisebb folyókon is, mint a Piesting, a Triesting vagy a Schwechat, a helyzet nagyon gyorsan megváltozhat, és további lezárásokat tehet szükségessé. “Csak csatlakozni tudunk Alsó-Ausztria tartomány utazási figyelmeztetéséhez, és azt tanácsoljuk, hogy maradjon otthon” – mondta a szóvivő az APA-nak.
– link –

Segítek értelmezni. Amstetten és Sankt Valentin között nincs semmilyen folyó. Se nagy, se kicsi. Patakok vannak, mondjuk abból elég sok. A Duna megnyugtató távolságban, 6-8 kilométerre folyik. Ezenkívül Amstetten a Mostviertelben (sárga) van, ami ugyan Alsó-Ausztria, de jelenleg nem a legesősebb része.

A képen jól látható, hogy elsősorban Melk, Krems, illetve Tulln térsége érintett (bakker, Tullnban 14 mm/h eső esett, az már nem is eső, hanem vízesés), tágabb értelemben pedig a (zöld) Waldviertel kapta a legtöbbet. Amstetten pont kimaradt a sűrűjéből és bár kapott, de kevesebbet. Ez alapján én simán el mertem volna menni oda bringázni. Erre mi van a hírekben? A tömérdek apró, de az Alpokból lefolyó patak elöntötte a környéket, vasúti közlekedés off.
De az igazán brutális megjegyzés utána jött, azt konkrétan nekem címezték.
Hé, József.
A Piesting és a Schwechat kicsi patakok, melyeket többször is keresztezünk volna. Annyira kicsik, hogy fel sem merültek nálam veszélyforrásként. A Triesting meg… ember, közvetlenül a patak partján lévő réten lett volna az egyik kempingünk. Melyhez egy keskeny völgyben jutottunk volna fel. Na, itt biztos, hogy a patak foglalta volna le hamarabb az összes parcellát. Jó esetben. Rossz esetben meg éjszaka öntött volna ki minket. És akkor nem beszéltem még a többi patakról (Wulka, Fischa és valahány név a naptárban), na meg a nagyvadról, a Lajtáról, melyet többször is kereszteztünk volna, illetve kilométereken keresztül mentünk volna a partján. Szóval dacára annak, hogy a vidék ránézésre csak ártalmatlan patakocskákból állt, mi pedig csak egy kis karikára néztünk volna be (narancssárga vonal), ez sem működött. Egész Ausztria nem működött, az utolsó négyzetcentiig fekete árvízriasztás és “maradjaseggedenotthon” polgárőri riasztás volt az egész országban. Ahová kipisilt egy tehén, ott tíz méterrel később már árvíz volt.
Persze egy kicsit még elgondolkodtam, hogy ügyesen, alaposan tájékozódva, lépésről lépésre ki tudnánk kerülni az összes elterelést és meg tudnánk csinálni a túrát, de aztán legyintettem. Marha jól néznénk ki: mindenfelé tűzoltók, meg önkéntesek rohangálnak bepánikolva homokzsákokkal, mi meg mosolyogva bringáznánk közöttük cuccos kerékpárral, videókamerával. Ez bőven kimeríti a katasztrófaturista bűntény fennforgását, vagy hogy mondják ezt rendőrül.

És ennyi. Ugyan nekiálltam még C tervet farigcsálni, de hamar rájöttem, hogy nincs semmi értelme. Az összes környező országban vagy háború, vagy Boris van (vagy mindkettő), nemhogy kerékpározni nem lehet, de jó eséllyel autóval sem tudnám elhagyni az országot, mert mindenhonnan dől az ár. Egyedül a Dél-Alföld jöhetett volna szóba, de arra meg nem akartuk elpazarolni a drága szabadságot, szóval marad a fogcsikorgatás és a szobábaszorulás. Basszus, pont szeptemberben, az év legjobb kerékpártúrázós idejében, végre magunk mögött hagyva az aszfaltolvasztó 40+-os kánikulát. Nagyon szomorú év ez, nagyon.