Virág

Ha esetleg valaki azt képzeli, hogy én valami romantikus hapsi lennék, ki kell ábrándítsam. Nem vagyok az.

Arról jutott eszembe, hogy Nej és Dóra nemrég voltak valami virágkötöző foglalkozáson kint a szabadban és Nej nagy boldogan hozott haza egy hatalmas csokrot, melyet ő kötött. Udvariasan megdicsértem. A csokor nem igazán élte túl a szállítást, hiába kapott friss vizet, hiába lett visszavágva a szára, meredeken nekiállt hervadni az egész. Végül Nej elismerte, hogy ez nem volt a legjobb ötlet. Különösebben nem reagáltam rá, nem akartam megbántani.

Nem tudom, az eset kapcsán megfordult-e a fejében, hogy hányszor kapott tőlem vágott virágot? Erősen barokkos túlzás lenne még csak azt is állítani, hogy egy kezemen meg tudom számolni. Nem, nem szoktam. Ajándékozás természetesen van, nőnapra, névnapra, házassági évfordulókra meg szoktam lepni csokival, bonbonnal, vagy a régi szép időkben egy nagyobb darab kecskesajttal esetleg húsz deka marhafelsállal.

Az egész ott megy félre nálam, hogy vágott virágot ajándékozni valakinek, az számomra pont olyan, mintha egy levágott lóf@szt nyújtanék át. A virág ugyanis egy élő növény, van neki gyökere, szára, levelei és virága. A virág virága pedig konkrétan a szaporítószerve. Na most a ló az egy élő állat, van neki feje, lába… és ugye nem kell tovább részleteznem.