Fizikailag is és képletesen is.

Vettem egy nagy levegőt (amíg még ingyen van), aztán nekiugrottam a padlásnak. Évek óta tologatom a feladatot a Todo listámon, most éreztem úgy, hogy már nem odázhatom tovább.

Az épület, amelyben lakunk, palatetős. Igen, azbeszt. Pár éve le lett zsindelyezve, így a külvilág felé rendben van. Elméletileg befelé is, a padlásra belül fólia került, arra meg meglehetősen szorosan közetgyapot szigetelés. Csakhogy itt abba is hagyta az előző tulajdonos. Pedig erre még kellett volna egy újabb fólia, arra pedig valami falburkolás. Ekkor lehetett volna azt mondani, hogy bent is elimináltuk az azbesztszálak okozta veszélyt.

A folyamat nem lesz egyszerű:
– Fólia felrakása a padláson.
– Gipszkarton a padlásra.
– Szalagparketta a padlásra.

Ekkor végre szabad a pálya. Eddig ugyanis a padlásmunkák miatt nem csináltuk meg rendesen a lépcsőházat.

– A lépcsőház és az emeleti előtér kifestése.
– A lépcsőház nagy falának lambériázása.
– Az előtér padlószőnyegjének cseréje valami másra.
– A korlát hiányzó darabjainak legyártatása.
– A lépcsőházi korlát továbbvitele az előtér túlsó széléig.

Ez lesz. Várhatóan a jövő év elején. Nem igazán lesz akkortájt szabad időm.
Idénre a nulladik lépést ütemeztük: a feljutást a padlásra.

Nem, nem hülyéskedek. Ha nem láttad, mi volt a padlásunkon, akkor ne húzd a szádat. Már fél évvel ezelőtt sem lehetett kilépni a létráról, azóta pedig felment még pár köbméter lom. Deréktájig másztam fel és onnan hajigáltam át mindent a dobozhegyek fölött.

Nálunk október közepén van lomtalanítás, erre az akcióra időzítettem. Napokon keresztül a padlást bontottam, szőrös szívvel hajigáltam le mindent, aminek a hasznosítására nem volt konkrét tervem.

Húsz éve halmozódott egy csomó olyan dolog, ami egyébként értékes volt, meg jó állapotú és azt mondtam, hogy nem dobom ki, biztosan jó lesz valamire. Húsz év alatt nem lett jó semmire. Így bármennyire is jó cucc volt, kidobtam. Hátha másnak jó lesz valamire. Mert nekem már tuti nem. A lomis infrastruktúra majd bedolgozza.

Ez lett a lom.


A műszaki termékeket elméletileg nem lett volna szabad kiraknom, de jól sejtettem, rögtön az első lomis vasat keresett és majdhogynem elélvezett, amikor odaadtam neki öt darab szünetmentes tápot. Aztán vittek mindent. Majd egy óra múlva visszajöttek, hogy nem találtam-e még szünetmentest?

Ez pedig itt külön csak a kartondoboz szekció. Szintén nem lehet kirakni, de szerencsére pár nappal később jöttek a szelektív hulladékért, azzal már elvitték. A kerékpáros dobozokkal már kikisérleteztem a módszert, nem volt gond.

Egy teljes napon keresztül henteltem a kartont. A húsvágó bárddal.

A végén pedig sikerült ilyen csinos kupaccá zippelnem azt a nagy dobozhegyet.

[PS]

A Mohunak meg a büdös kurva anyját. Csak a kirakott lom felét vitték el, a másik felét, amelyben leginkább ruhák voltak, azt itthagyták. Azóta eltelt hat nap, csesznek elvinni, a szemétmaffiában meg elterjedt, hogy van itt egy végtelen lomtalanítás, reggelre mindig nagyobb a kupac. Egy játszótéren. Csak emlékeztőül: engem itt már meg akartak birságolni (a szomszédot meg is tették), mert úgy parkoltam le, hogy húsz centire rálógtam a játszótér szélén a fűre. Azt tilos. Égig érő szeméthalmot építeni, azt nem.