“A leghosszabb magyar káromkodás a 17. századból való, Guinness-rekordként is emlegethetnénk(1). Több mint 600 szóból áll. Horváth Mihály szitkozódó levelet küldött Szabó Gyurkához 1663-ban. A kiváltó indulat tulajdonképpen politikai hűtlenség volt. Az ominózus káromkodás nyelvezete gazdag, pontos, sziporkázóan választékos – már csak ezért is érdemes figyelmet szentelni neki.

Szolgálatomnak töled való meg tagadása után, Istennek semminémű áldása ne száljon reád, Istentöl el szakatkozott, menny-országhoz háttal fordúlt, parázna, disznó életü, tisztátalan, vissza aggott, ebre ütött, k(urva) feleségű, hunczfut, beste lélek kurafi. Soha nem hittem vólna, hitetlen, vissza aggott, vén, agg eb, kurafi, hogy vénségedre nemzetedet, a Magyar szakállt, régi, jámbor kegyelmes uradat, Zitsi István urat, ő nagyságát; annak felette kegyelmes urunkat, királyunkat, így meg gyaláztad. […] Két száz lépésre ki érzik a bor s égett bor szaga az eb szájadbúl: hiszen, te sem Istennek sem embernek nem kellesz immár, dzsidázott, dárdázott, bénna, lélek kurafi: hiszen jól tudom, hogy tsak Isten nevében tartott ekkoráig is az urad; mert a te bolondságodért, k(urva) az anyád, ha adnék immár egy sült répát. […] Ezek után Isten meg ne mentsen, hanem akasztófán száradj meg[…] Adassék az néhai vitézlö Tatai Szabó Lyukáts fiának, az nem nemes, nem vitézlő, sánta, bénna Szabó Gyurkának, vénségére meg bolondúlt, kerítö, vissza aggott, beste lélek kurafinak.”

Megszépített káromkodás – hogyan, mikor, miért szitkozódunk?

A cikk elég jól körbejárja a témát, és akinek ez kevés, a végén még talál egy linkgyűjteményt hasonló írásokból.

(1) A Guinness-rekord nem valószínű, hogy meglenne. Ott van ugye a zaporozsjei kozákok levele, mint elég komoly konkurencia.