Udvariasság kontra logika

Összegyűlt néhány morgolódás a közelmútból, jöjjenek ömlesztve.

Lehet, hogy már megint én spilázom túl az udvariassági formulákat, de határozottan bajom van az automatikus levélaláírásokkal. Pontosabban azok egy fajtájával. Ha ugyanis az illető összes elérhetősége van benne, az jó, annak van értelme. Ha egy vicces idézet… hát, istenem, nem vagyunk egyformák. Viszont ha maga az elköszönés, az számomra nagyon zavaró. Ha kommunikáltam valakivel és befejeztük, akkor adjuk már meg egymásnak a tiszteletet azzal, hogy a saját kis kacsónkkal gépeljük be az elköszönést, melyet az illető személyéhez és a beszélt témához illesztünk. Nagyon hülyén néz ám ki, ha valakit éppen lecsesztem, majd az automatikus elköszönésem az, hogy “mély tisztelettel, xy”. Meg, hát az egész. Az elköszönés szerintem személyes. Ha egy automata köszön el, azt úgy érzem, hogy az illető számára ennyit érek: egy automatikus elköszönést.

Aztán van ez a formula: Öszinte Részvétem. Ez ellen is berzenkedek. Ha ugyanis ezt mondom, akkor ez implicite feltételezi, hogy létezik olyan eset is, amikor nem őszinte a részvétem. Hát milyen ember vagyok én? Ha már nagyon cifrázni akarjuk, akkor a felsőfok legyen inkább a Mély Részvétem, de szvsz a sima sallangmentes részvétnyilvánítás is bőven megfelel. Hiszen a részvét azt jelenti, hogy részt veszünk, osztozunk az illető fájdalmában. Mi értelme van ezt fokozni?

Mondhatnád ezek után, hogy kedves József, hogyan is állsz akkor a Jó Napot Kívánok köszönéssel? Nem kell csalódnod, én ezt is szószerint értelmezem. Tényleg azt kívánom, hogy az illetőnek legyen egy jó napja. Hiszen mibe kerül ez nekem? És ha azt kérdezed, hogy annak is ezt mondom-e, akinek legszívesebben azt mondanám, hogy dögölj meg, akkor az a válaszom, hogy igen, annak is. Legyen egy jó napja… aztán dögöljön meg.

6 Comments

  1. Érdekes időszakon mehetsz keresztül.

    Egyébként én is használok a céges levelezésemben aláírást, az összes elérhetőségemmel, de elköszönni kézzel szoktam.

    A részvét ugye csak példa, nem történt semmi ami indokolná, hogy épp ezt emelted ki.
    Példáknál maradva, a “mély tisztelettel”, és “baráti üdvözlettel” is bajom szokot még lenni.

    Minden jót! ;)

  2. Legmélyebb tisztelettel, de szabad legyen megjegyeznem, hogy a nyelvben vannak bevett szófordulatok, amiknek a szó szerinti tartalmát nem sok értelme van boncolgatni. Főleg nem az azt használóról feltételezni, hogy nem akar megtisztelni téged.

  3. Viszont a zárómondat fanyar humoráért jár a plusz pont :-)

  4. @ProxyS: Pont azt a ketto fajta elkoszonest emelted ki, ahol vannak azert szintek.

    – Mely tisztelettel: es ha nem tisztelem melyen? Mondjuk, tisztelem, mint embertarsamat, esetleg mint a Tovuhabohu Rt vezetojet, de amugy az eletben meg csak nem is hallottam rola. Nem, az ilyet nem tudom melyen tisztelni.
    – Barati udvozlettel: ez megint. Mi van, ha az illetovel 5 levelet valtottam, de egyebkent tegezodunk, mert mondjuk egyivasuak vagyunk, vagy mert mondjuk ez a ceges policy. Nem tudom baratilag udvozolni, mert nem ismerem. Viszont udvozolni tudom ot.

  5. Az angoloknal jo amugy, a leggyakoribb elkoszonesuk a Best regards, ami csak annyit tesz: a legjobbakat. Persze van meg a Yours sincerelly es a Yours faithfully de ezeket meg sose lattam eloben (ugy ertem, levelezesben) hasznalni, pedig dolgoztam mar angol nyelvu cegnel. Ezek mintha ilyen regies dolgok lennenek mar naluk.

    Pont ezert amugy nem is lehet megmondani, hogy ezt naluk nem egy automata irja-e bele a levelbe…

  6. Nem kellene egy kicsit pihenned? :-DDD

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *