Van egy szólás, melyet rendre elrontok. Mindkét irányban működik, én meg rendszeresen összekeverem a kettőt.

1. irány: Ember tervez, Isten végez
Erre teljesen friss példám van. Azt mondták, szerda/csütörtökön fog tetőzni a hőség, szerettem volna még hétfő/kedden elmenni bringázni. Ember tervez. Aztán vasárnap elromlott a mosógép, a szerelő kedd délelőtt tud jönni. A hétfői napom meg egy kicsit necces, délben megbeszélésem van, időben el kell indulnom, el is kezdtem kitolni a bringát, amikor észrevettem, hogy lapos a hátsó gumi. Defektszereléssel meg már nem fért bele még a legkisebb köröm sem. A csütörtök eleve nem jó, egész nap megbeszélésem van. Maradt a szerda, a hőség csúcs napja, de még ez se biztos, mert bármelyik nap hívhatnak a szervízből, hogy menjek az ebike-ért. Isten végez.

2. irány: Isten tervez, ember végez
Egyszerűen csak nézzünk szét, mi van az emberiséggel, a Földdel, a Föld ökoszisztémájával. Ha tényleg ez volt Isten terve, akkor kapásból elvesztette az összes szimpátiámat.
(Aztán persze az sem zárható ki, hogy addig volt csak szüksége ránk, amíg le nem gyártottuk a Mesterséges Intelligenciát, hogy legyen egy méltó beszélgetőpartnere, aztán most már nincs szüksége sem az emberiségre, sem a Földre. Ebben az esetben ráfaragtam, mert kereshetek egy másik ideillő példát.)