• A lelki béke titka, hogy soha nem szabad felvenni a kesztyűt. Az egót meg hagyni kell kussolni a sarokban. Nem ezen múlik, mik is vagyunk valójában.

• Az a baj a gyerekneveléssel, hogy amikor csinálni kell, akkor az ember még nem annyira bölcs, mint húsz évvel később, amikor már tudja, hogy hol rontotta el.

• A tánc, az magányos. Ha van partner is, az már a dugásról szól.

Bevásárlás az ünnepek előtt.

Igen, jól látod, az ott elől fél kiló kenyér és négy szüreti tönkölykocka. Mert enni is kellett valamit.

Az a Timur Lenk koncert, ahol mérgezett alkoholt ittam.

Reggeli ébredéskor kinézve a hálószoba ablakán.

Gyors pillantás a Gellért-hegyről, üzleti megbeszélésre sietve.

Elképesztően hülye országban élünk. Nem szívesen írok le ilyeneket, de ezekre… nincsenek jobb szavak.

Levél az Elmütől. (Vagy a tököm tudja, most éppen minek nevezik magukat.) Hogy le kell cserélni a villanyórát. Ekkor jönnek. Kész. Nem ám, hogy egyeztetünk. Jönnek. Nos, azon a héten oktatok, esély sincs rá, hogy itthon legyek. Nej? Szerencsére nem tárgyal aznap, hazalóg. Igenám, de hiába van a ház kettőnk nevén, az óra rám lett írva. Habár Nejnek csak annyi dolga lenne, hogy beengedje a faszikat, de nem, házmesterországban ez nem így működik. Meghatalmazás. A nevem. A lakcímem. Anyám neve. A személyi igazolványom. Aztán Nej neve, lakcíme, anyja neve, személyi igazolványa. Végül két tanú. Mindkettőjük neve, lakcíme, anyja neve, személyi igazolványa. Mindez azért, hogy Nej beengedje a szerelőket a lakásba.

Biztosan én vagyok a hülye.

~oOo~

Bonyolult ügy, egyszer majd kifejtem. A bankom szerint extra jó ügyfél vagyok, kétszer már be is hívtak egyezkedni, hogy ugyan legyek már kiemelt ügyfelük, van személyes kiemelt bankárom is, szóval nagy a bizalom. Valamiért be kellett szereznem egy jövedelemigazolást.
– Ugyan, semmi gond – nyugtattak a banknál – elmegyek az Adóhivatalhoz, kérek egyet, ott helyben ki is állítják, azzal visszamegyek hozzájuk, formaság az egész, megleszünk időre.
Ja.
Az Adóhivatalnál – egy óra várakozás után – közölték, hogy ehhez be kell adnom egy kérvényt…

Érted?! Kérvény, hogy igazolják a jövedelmemet. A banknak az adóbevallásom nem jó.

…de nyugodtan menjek a picsába haza, mert ilyen kérvényt vállalkozó nem adhat be személyesen, csak Ügyfélkapun keresztül. Ja, az átfutási idő hat nap, azaz tényleg mehetek a picsába, mert ez nekem már késő.
– Hogyan kapom meg a papírt? – érdeklődtem.
– Bejön érte. Vagy elektronikusan.
– A bank elfogadja az elektronikusat?

Ahopgy a nő visszanézett rám, látszott, hogy értékeli a rutinomat.

– Nem mindig. Nem igazán értik.
– Miért nem vagyok meglepve? Köszönöm.

Nyilván kukáztam az egészet. Megoldjuk. Valahogy.

Meglesz ez, hamarosan meglesz.

Mostanában azzal töltöm az estéimet, hogy 2018-as nyers videófelvételeket nézegetek. Pontosabban nem csak nézegetem ezeket, hanem fel is térképezem. Sorba rendezem idő alapján. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen alkalomtól függően akár öt kamera is dolgozott a túra során, és legalább kettőn el volt állítva a dátum. A térképezés egyébként nagyjából annyiból áll, hogy egy papírlapra feljegyzem a fájl nevét, pár szóban a felvételen megjelenő fontosabb momentumokat, a felvétel hosszát és a korrigált, azaz valós dátumot. Ezek alapján lehet majd videót vágni.

Itt vettem észre egy első ránézésre jelentéktelen apróságot… mely jobban belegondolva… olyan szívmelengető. A jegyzeteimben külön ki szoktam hangsúlyozni, ha egy felvételen akár én, akár Nej szereplünk. Mert az ilyen felvételeknek jelentősége van. És itt vettem észre, hogy Nej nevét pontosan olyan határozottsággal, pontosan olyan módon írom le, ahogyan a saját aláírásomat szoktam. Azaz valami olyan entitás jelenik meg az írás közben, mely határozottan jellemzi az illetőt. Mely a saját nevünk leírásakor teljesen természetesen van jelen. De most más nevének leírásakor történik meg ugyanez. Más nevének… mely más jó harminc éve része az életemnek… mely más nevét immár aláírásként írom le.

Szombaton házibuliban voltunk, ezeréves haverokkal.

A szabadtéri kemence mellett álldogálltunk.
– Attila, kérsz pálinkát? – kiáltottak le a teraszról.
– Köszönöm, most nem.
– Tudod – fordultam Attilához – Ha a 30 évvel ezelőtti éned egy pillanatra képes lett volna a jövőbe nézni, most szúrta volna tökön magát.
– He-he.

Beszélgettünk tovább. Nej kötetlenül megjegyezte, hogy múlt héten rúgta ki a személyi edzőjét és ment át egy másikhoz.

– Tudod – fordultam hozzá – Ha a 30 évvel ezelőtti éned…
– Szerintem fogdd be.

Aztán már este felé, a kocsmában álldogáltunk a pultnál.
– Mit is iszol? – kérdezte Attila.
– Szódavizet. Tudod, én vagyok a sofőr.
– Meghívhatlak egy szódavízre?
– Meg.
Odafordult a pulthoz, majd lassan viosszafordult.
– Tudod József, ha a 30 évvel ezelőtti éned…
– Te is fogdd be.

Amikor téli körülmények között is kijársz futni, hóban, jégen, aztán 500 méterrel a táv vége előtt kikötődik a cipőfűződ, de nem lehet megállni, mert mire levennéd a kesztyűd, befűznéd a fűzőt, visszavennéd a kesztyűt, persze figyelve, hogy az óra kilátszódjon, eltelne egy csomó mért idő, meg tönkremenne az intenzitás is, szóval úgy döntesz, hoyg ez az 500 méter menni fog már így is, aztán persze hogy nem, akkorát taknyolsz, hogy bernáthegyivel kell kiásni a hó alól.

Szóval fűzzél jól.

… és miért nem rohad meg a saját hányásába fulladva?

Úgy kezdődött a reggel, hogy enni adtam a teraszon a macskáknak és valami gyanús dolgot láttam a kertkapuban. Közelebb mentem. Egy nagy adag szemét, kiborítva. Pont a kertkapum elé.
Fogtam egy zsákot, kimentem. Összeszedtem. Valami vendéglátós istenbarma lehetett, a kupac tele volt műanyag tányérokkal, evőeszközökkel, maradék virslikkel, mustáros flakkonokkal. És az a rohadék még annyit sem tett meg, hogy a húsz méterre lévő téren tegye le a zsákját, ahol van két darab nyilvános kuka is. Nem, dögöljön meg, kidobta a kocsiból a sarkon, aztán skera.

Én általában tisztelem az életet, kétszer is meggondolom, melyik növényét, állatét veszem el (poloska, légy, szúnyog kivétel), de erre a seggfejre nem sajnálnám sem a munkát, sem az időt.

Tavaly még csak spontán jött össze, idén – azaz 2018-ban – már készültem rá.
Elég sokat bolyongok a neten, elég sok érdekes, illetve debil tartalmakba botlok bele. A legdurvábbakat félre szoktam rakni.
Most pedig összeállítottam belőlük egy műsort.
Bekészítettük a nappaliba a borokat, a leveles tésztába csavart virsliket reteksalátával, aztán éjfélig, illetve egy kicsit még tovább is, remekül szórakoztunk.

Emlékeztetőül, itt van a lista.

• Bemelegítésképpen Európa Kiadó koncert 1994-ből
• Lazytown blokk (Stefan Karl emlékére)
  • Lazytown 1. rész
  • We are Number One
• AndFriends koncert, 7. AlteRába fesztivál (Eltekintve attól, hogy jó a zenekar és jó zenéket játszanak, nagyon durva körülmények között mentek ki a színpadra: szakadt az eső, Győrbe menet karamboloztak, a zenekar szervezője pedig egy nappal korábban karambolozott és meg is halt. Ennek ellenére eszükbe sem jutott, hogy nem állnak ki legalább egy félórát zenélni.)
• Egymillió Fontos Hangjegy – Rolls Frakció (1982) Ez volt az a műsor, amely után minden létező médiumból kitiltották a zenekart. Részletesebben itt írtam róla.
• Beatrice blokk
  • Beatrice koncert 1980-ból. Na most, itt álljunk meg egy kicsit. Én ekkor már nagy Ricse rajongó voltam, szerencsére Kazincbarcikára be is engedték őket. (Egerbe nem.) Rendszeresen jártam koncertekre is. De még csak eszembe sem jutott, hogy valaki felvette az egészet kamerával. Ember, még kazettás magnóval is trükköznünk kellett, hogy valami hallgathatatlan vacak felvételt csináljunk. Erre itt van egy studió minőségű videófelvétel. Valaki besétált egy szupernyolcassal? Elképzelni sem tudom. (Nej nem kicsit döbbent le Feró láttán. Ekkor még csak általános iskola hatodikos volt, nem emlékezett rá. Ma meg… hol van már a tavalyi hó?)
  • Nagyvárosi Farkas 1991 (Ahol Suta hatalmasat szólózik az elején)
  • Nagyvárosi Farkas 1989 (Egy kicsit dinamikusabban.)
  • Üzenetek 1988 (Az ökörködő Waszlavikkal a háttérben)
• Chicken Attack (Nincs rá szó. Nagyon beteg. A bizonyíték, hogy miért nem lett volna szabad Japánra két atombombát dobni.)
• AndFriends – Best of Leonard Cohen, magyarul (Novák Péter a király.)
• Cseh Tamás 52. születésnapja alkalmából rendezett műsor, 1995
• Screaming blokk (A screaming, mint zenei irányzat, nem azt jelenti, hogy az énekes sikítozik – bár nem is zárja ki – hanem azt, hogy a közönség.)
  • Screamin’ Jay Hawkins – I put a spell on you (A kezdetek.)
  • Screaming Lord Sutch – Jack, the Ripper 1963 (A Lord elképesztő nagy arc volt. Egyrészt valódi lordnak számított, másrészt rendszeresen összerúgta a port a yarddal, holmi botrányos meztelenkedések miatt.)
  • Screaming Lord Sutch koncerten, 1972
  • Alice Cooper – Welcome To My Nightmare (Live 1979), azaz mivé volt képes fejlődni ez az egész
  • Vic Reeves & The Wonder Stuff – Dizzy 1991 (Egy bájosabb változat. Itt nem a zenétől fogsz sikoltozni, hanem a közönségtől.)
• Moziklip 1987 (Nem lett akkora flash, mint számítottam, ugyanis kiderült, hogy Nej anno nem látta. Akkoriban a zene miatt szerettük, most viszont a kor tökéletes lenyomata.)
• Áttűnések I
  • Mozart Heroes – Symphony No. 40 / Enter Sandman
  • Metallica – Enter Sandman (Live Mexico)
• Áttűnések II
  • Jisk Liefting / Judith van der Klip – Encore
  • WildStylez – Encore
• Loituma – Levan Polkka (Egy kis idegnyugtatás.)
• Elefánt blokk (Az erősebbtől a vidámabb felé.)
  • Alszik
  • Bordahajtogató
  • Mona Lisa
  • Paula
• Erste Allgemeine Verunsicherung blokk (Mert annyira rossz, hogy az már jó.) (Sajnos a szövegek értése nélkül nem annyira ütős.)
  • Banküberfall
  • Einmal möchte ich ein Böser sein (Hogy ezt hányszor dúdoltam magamban munka közben!)
  • Küss die Hand Herr Kerkermeister (Ezt is.)
  • Küss die Hand schöne Frau
  • Märchenprinz
  • Ding Dong
  • Morgen, ja Morgen fang ich ein neues Leben an! (Ez külön pikáns volt szilveszterkor, éjfél előtt fél órával.)
• Hurra Torpedo – Total Eclipse of the Heart (Itt homokszem csúszott a fogaskerekek közé. Azt hittem, sikerül meglepnem Nejt, erre kiderült, hogy 2012-ben közösen voltunk a koncertjükön.) De ha szeretnél mosógépen és villanytűzhelyen, pucér seggel, samu kalapáccsal előadott világslágert hallgatni, akkor ez a te klipped.
• Lukács Sanyi blokk
  • Alice Csodaországban (Technikai Szünet) 1988
  • Örökké Tánc (Technikai Szünet) 1988
  • Némafilm 1992 (Tarhonya)
  • Légkalapács 1992?(Tarhonya)
  • Hat pohár 2007 (Technikai Szünet)
• Jóvilágvan blokk
  • Rövid interjú a zenekarral
  • A38 koncert (A felénél kiszálltunk, egyszerűen elfogyott a zenekarból a lendület.)
  • Csóványos (Mert pótolni kellett valahogy azt a lendületet.)
• Vacsora Zsuzsival blokk
  • Zsuzsi
  • Ad az Isten
  • Interjú a zenekarral (Mert Nej megkérdezte, hogy hol a francba voltak ezek eddig?)
• A Timur Lenk csak azért úszta meg, mert 29-én voltunk a koncertjükön. Jól sikerült. Két nap után gyógyultam fel.

Kimaradtak:

• Dés László, Udvaros Dorottya, Básti Juli, Kulka János, Cserhalmi György – Férfi és Nő (Itt megint Nej lepett meg, szerinte ezt a műsort anno láttuk együtt.)
• Doktor Herz (Mert én nem láttam, Nej ugyan igen, de annyira régen, hogy már alig emlékezett rá. Csak éppen három óra, nem fért bele.) (Első felvonás, második felvonás)
• Esterházy Péter – Rubens és a NemEuklideszi Asszonyok (Eh, túl intellektuális volt az alkalomhoz. Másfelől meg, mérnökemberek számára túl felületes is.)

Huh, nos ennyi. Közben elfogyasztottunk három üveg bort, két üveg pezsgőt, nyolc darab tésztába csavart virslit és egyszer sem éreztünk késztetést arra, hogy átkapcsoljunk nemhogy a propagandatévére, de még az HBO-ra sem. Nagyon jól éreztük magunkat.

Nej elment 30-án bevásárolni az Auchanba.

—
On Sun, Dec 30, 2018 at 12:13 PM Gabriella Petrenyi wrote:
Ne várj még az ebéddel
Mindenki itt van :)
—
Petrenyi Jozsef Sun, Dec 30, 1:59 PM (1 day ago)
to Gabriella
Kész szerencse, hogy nem én mentem. Fogtam volna a játékosztályról egy műanyag kardot és Boldog Üj Évet Madafaka! felkiáltással kaszaboltam volna le a tömeget.
—

Aztán szerencsére kiderült, hogy 29-én nem fáztam meg, egyszerűen csak befigyelt 30-án egy másnap, szóval szilveszterre elmúlt az emberevő hangulatom. Hasonlókat nektek is.

Huh, nem gondoltam volna, hogy az utolsó pillanatban belehajrázik az életembe a karácsonyi hangulat. De bedobta a mellét, vagy hogy a francba mondják ezt sportnyelven, és csak sikerült elhajítanom jó messzire minden felelősséget – bár ezeket úgyis vissza fogja enni a fene, de nem most és ez a lényeg – és csak sikerült hármunknak igazán jó karácsonyi hangulatba keverednünk, sütéssel, főzéssel, egy csomó játékkal, ökörködéssel, na meg borozgatással.

Habár nyelvtanilag használok ugyan kicsinyítő értelemben egy gyakorító formulát, de ne vedd komolyan: három nap alatt teljesen szárazra ittunk egy 30 üveges borhűtőt. Miközben elképesztő kaják születtek – jó finomak, jó zsírosak – így az alkohol speciel nem ütött meg senkit, de hogy egy hónapig senki nem fog sem enni, sem inni semmit, az is biztos.

Nejjel ugyan igyekeztünk mellette keményen tolni a sportot is, de esélyünk sem volt: ahhoz, hogy partiban legyünk, naponta körbe kellett volna bringáznunk a Földet.

De mindegy is, a lényeg, hogy remek három nap volt. Ahogy egy karácsonyi ünnephez illik.

Így nézett ki a szégyenkező, pucér fenyőfa a felöltöztetés előtt.

A két kötözgető ember, lelkiekben ráhangolódva, rákoncentrálva a hosszas, idegölő szaloncukor-, illetve fenyődíszkötözgetésre.

A Negyedik Kerék.

Végül ilyen lett a feldíszített fa.

Ez pedig már az egyik elkészített remekmű: új-zélandi marhahúsból medium steak, zöldborsmártással, sült zöldség körettel. Szegény lány csak a nyálát tudta csorgatni telefonon keresztül.

A következő nap pedig társasjáték. Naná, Civilization, papír alapon. Vedd észre a részleteket: az előtérben Petrény 2011-es Big Band Bikavér a karafban, a háttérben pedig… tadamm… egy kivilágított darts tábla.

Igen, ez. Ezt kaptam ajándékba a családtól. Miután megelégelték, hogy szanaszét furkáltam mind a gardróbszekrényt, mind az előszoba falait, illetve mennyezetét és semmilyen világítótesttel nem tudtam megoldani, hogy a dartstáblám megfelelő világítást kapjon, elmentek a szaküzletbe és beszerezték a professzionális megoldást, Melyet felszerelni ugyan egy pillanat műve volt, de lebontani mindazt, amit addig építettem köré, már fél napba került. De elképesztően jó. Reszkess, van Gerwen!

Ez pedig egy nem várt bonyodalom: elkészült a vaddisznópörkölt dödöllével, csak éppen az ebédlőasztalon még folyt a társasjáték. Így kénytelenek voltunk a dohányzóasztalon agyig tolni magunkat a jó zsíros kajával. Nem okozott gondot. Megoldottuk.

Tudom, nem kellene lendületből írnom. Illene egy kicsit aludnom rá. De elegem van abból, hogy nekem kell tolerálnom más baromságait.
Most például a T idiotizmusát.

Igen, VANDA a mesterséges intelligencia. Hogy mi?

Eleve cudar napom volt. Jó ideje hajtom magam, egy hete már darts VB van, de még nem volt időm egy percet sem nézni belőle, aztán ma már legalább odáig jutottam, hogy bekapcsoltam a tévét. Igaz, a dohányzóasztalon képernyőhibás laptopot telepítettem vakon, pontosabban párhuzamosan egy másik laptopon is telepítettem, így tudtam, mikor mit kell nyomni, na meg közben a videókat terelgettem innen oda, meg vissza. De legalább láttam féloldalról a VB-t is.

Aztán 1 másodperc áramszünet. Kész. Nagy Halál. A T router fejreállt, a set-top-box szintén. A laptopokat persze a netről telepítettem, nyilván azok is feldobták a talpukat. Egy rohadék másodperc miatt. Dühöngtem egy sort, aztán mindent újraindítottam néhányszor, egyszer csak megjavult. Meló tovább. Este nyolckor újabb egy másodperc. De itt már csinálhattam bármit, a router nem állt fel. Kész. Megdöglött.

Alig voltam dühös. Kezdhettem megint a laptopok telepítését, este lett volna két kedvencemnek is meccse, az utóbbi időszak miatt feszült is vagyok, na meg a következő hetek is erősek lesznek (ünnep? miről beszélsz?), rohadtul nem hiányoztak az ilyen rendkívüli incidensek.

Mobiltelcsin még volt net, megkerestem a T ügyfélszolgálatát. 1414. Na, itt indult el a gyönyör. Ugyanis már csak az a nyomorult mesterséges izé, a Vanda van. Nem, már nem lehet az elején embert kérni. Próbáltam. Az a szerencsétlen szellemi nyomorék meg nem tudott mit kezdeni velem. Addig eljutottunk, hogy rossz a modem, erre azt mondta, hogy oké, rögzítette, aztán majd valami lesz. Ember… négynapos ünnep első napján, éjszaka. Mi lesz ebből? Az, amit Örkény szerint Dunaújvárosban csapolni fognak. (Segítek: lóf@sz.)
Körülbelül tízszer hívtam fel azt a hülyét. Az MT azonosítómat már fejből gépeltem be. Igen, elérkeztem életem mélypontjához is, amikor teli torokból üvöltöztem egy géppel. Aztán próbáltam stratégiát váltani: igyekeztem összezavarni. Hogy lássa már be végre, hogy nem megy és kapcsoljon emberhez. Jó tíz hívás, jó tizenöt perc kellett hozzá.
De végre megkaptam az embert.
Innentől kábé három perc alatt rendeződtek a dolgok. Az illető elismerte, hogy az áramszünet a központjukat is összezavarta, igyekeznek rendberakni, nem, a modem nem romlott el, csak folyamatosan próbálkozik, ahogy rendbejön a központ, rendbe fog jönni a kapcsolatom is. Ennek némileg ellentmondott, hogy amint a hölgy letette a telefont, egyből megjavult a modem is, szóval lehet, hogy egy kicsit megnoszogatták, de ez mindegy is.

Nem, nem mindegy. Ha bízom Vandában, akkor a jó ég tudja, mikor lett volna hozzáférésem. Vélhetően kellett hozzá az is, hogy odabentről ránézzenek a modememre.

Végre ment minden. Újrakezdhettem a laptopok telepítését, igen, harmadszor. A dartsot már tvgo-n néztem volna a padláson, de nem indult el, mert újra kellett telepítenem a Windows klienst, eh…. mindegy. Végül, este fél tízre minden rendbejött.

Csak az én idegszálaim lógnak ki rojtosan a pulcsim alól.

Ja, és akkor még nem írtam arról, hogy a Remote Desktop Connection Manager adatbázisom a program szerint megsérült, nem nyitható meg. Tízegynéhány itthoni gép, közel száz munkahelyi. Mentés? Hát, 1-es prióval van ugyan felírva a listámra, de annyi a 0-ás prioritás, hogy augusztus óta nem volt rá időm.
Normálisan is rohadt sok dolgom lenne, nemhogy ilyen zavarokat kezelgetni közben.
Ha a Jézuskában akár csak minimális empátia is van, időt hoz nekem karácsonyra.

Amikor azt mondod, hogy elég volt az önmérgezésből és abbahagyod a szivarozást (vagy legalábbis nagyon lecsökkented), ami azzal jár, hogy amennyi itthon van, azt még elszívod, de utána már nem töltöd fel a készletet; és ekkor szembesülsz vele, hogy az utolsó darabok kiszáradtak, szívhatatlanok. A világ összes fájdalma, az lófütty ehhez képest.

~oOo~

Amikor annyira vagány vagy, hogy kerékpárral mész az autósboltba. Aztán azzal szembesülsz, hogy a bolt előtt profi bringatároló van.