Category: Hétköznapok

Ha esetleg valaki azt képzeli, hogy én valami romantikus hapsi lennék, ki kell ábrándítsam. Nem vagyok az.

Arról jutott eszembe, hogy Nej és Dóra nemrég voltak valami virágkötöző foglalkozáson kint a szabadban és Nej nagy boldogan hozott haza egy hatalmas csokrot, melyet ő kötött. Udvariasan megdicsértem. A csokor nem igazán élte túl a szállítást, hiába kapott friss vizet, hiába lett visszavágva a szára, meredeken nekiállt hervadni az egész. Végül Nej elismerte, hogy ez nem volt a legjobb ötlet. Különösebben nem reagáltam rá, nem akartam megbántani.

Nem tudom, az eset kapcsán megfordult-e a fejében, hogy hányszor kapott tőlem vágott virágot? Erősen barokkos túlzás lenne még csak azt is állítani, hogy egy kezemen meg tudom számolni. Nem, nem szoktam. Ajándékozás természetesen van, nőnapra, névnapra, házassági évfordulókra meg szoktam lepni csokival, bonbonnal, vagy a régi szép időkben egy nagyobb darab kecskesajttal esetleg húsz deka marhafelsállal.

Az egész ott megy félre nálam, hogy vágott virágot ajándékozni valakinek, az számomra pont olyan, mintha egy levágott lóf@szt nyújtanék át. A virág ugyanis egy élő növény, van neki gyökere, szára, levelei és virága. A virág virága pedig konkrétan a szaporítószerve. Na most a ló az egy élő állat, van neki feje, lába… és ugye nem kell tovább részleteznem.

“Ausztráliában a mézhangyák nektárt gyűjtenek és erőszakkal addig tömik a dolgozók egy speciális kasztjának a tagjaiba, amíg csak a potrohuk borsószem nagyságúra nem dagad és bőrük annyira meg nem feszül, hogy teljesen áttetszővé válnak. A munkások ezután elülső lábuknál fogva felaggatják őket föld alatti teraszaikon, élő élelmiszeres köcsögökként.”
– David Attenborough –

Hát, nem hittem volna, hogy az Express One futárszolgálatnál van ocsmányabb, de tévedtem. Most a Fedexbe futottam bele és még mindig csak pislogok.
Vettem egy Izét az Alibabáról. Vártam. Jött az sms a Fedextől, hogy ők fogják kiszállítani. Legyek otthon csütörtök 09:30 és 13:30 között. Oké, átszerveztem a hetemet, itthon tudok maradni.
Aztán a futár nem jött. Késő délután már folyamatosan nézegettem a nyomkövetést, majd 17:30-kor jött az email, miszerint nem tudták kézbesíteni a csomagot. Mert nem voltam otthon. Reggel 9-től kint dolgoztam a teraszon, útkereszteződésben lakom, innen belátom mind a két utat és még a teret is, fedexes autó egész nap még csak a környéken sem volt. Telefonon senki nem keresett, sms-t nem kaptam.

Agyvíz felforrt, ordítva estem a weboldaluknak. Nincs kontakt. Semmilyen. Sem email, sem telefonszám, sem webes form. Semmi. A levelet noreplay címről küldték. Nem is tudom, egyáltalán lehet-e ilyet csinálni Magyarországon? Hogy semmilyen reklamálási lehetőségem sincs?
Aztán a levélben találtam egy nyomógombot, hogy ‘csomag kezelése’. Ez egy formra vitt, ahol átrakhattam más napra, vagy más címre a csomagot. A form első kérdése: hogyan jutottam el erre az oldalra? A válasz ki volt töltve, nem lehetett módosítani!!!!. Az volt odaírva, hogy a kézbesítő dobott be egy papírt, arra volt ráírva a cím. Azaz ha kitöltöm a formot – márpedig a módosításhoz ki kell – akkor egyben el is ismerem, hogy járt itt a kézbesítő és én nem nyitottam neki ajtót.

Mekkora görénység már!

Most faszán átszerveztem a jövő hetemet, megint csináltam egy napot, amikor nem megyek sehová, a napi sport is csak kora reggeli futás lesz, aztán várok. De nincsenek illúzióim, a futárnak valószínűleg ez túl város széle, az utcaszerkezet bonyolult, simán kinézem belőle, hogy megint b@szik kihozni, egyszerűbb lejelentenie, hogy nem voltam otthon. Reklamálni meg úgysem tudok.

Tényleg nem hiszem el, hogy itt vagyunk a 21. században és még mindig csak ilyen kőkorszaki módon, ilyen mocskos trehány szarrágó cégekkel lehet csak csomagot szállíttatni. Ügyfélcentrikusság minusz végtelen. Rég el kellett volna söpörnie az ilyeneket a népharagnak. És ne jöjjön senki azzal, hogy ezek akaratlan hibák. Nem azok. Ha azok lennének, akkor nem szüntettek volna meg minden reklamációs lehetőséget, akkor nem trükköztek volna az előre kitöltött nyomtatvánnyal.
Tudják, hogy szarok. Csak leszarják.

Most mondhatnám, hogy ez volt az utolsó. Ha bármikor kell valami olcsó kis vacakot vásárolnom, akkor Alibaba elfelejtve, jöjjön helyette a Temu, az legalább csomagautomatába szállít. De ez sem megoldás, ha külföldről rendelek bármit (bringaalkatrészt, elektronikus bigyót, bort), akkor azt szintén valamelyik rohadék futárszolgálattal fogják küldeni.

Nem hittem volna, hogy valaha ilyet írok, de ennél a pimaszul ocsmány házhozszállításnál még az is jobb, ha be kell menni a csomagért a postára.
Akkor legalább megkapom.

[Update1]

Sörösló legyek, ha értem. Miután tegnap átrakattam a kiszállítás idejét hétfőre és miután a Fedex visszaigazolta, hogy igen, hétfőn próbálják meg ismét kihozni, szóval mindezek után ma, péntek délután négykor csörgött a telefonom, bejelentkezett a futár, gyakorlatilag az ajtóm elől és átadta a csomagot.
Akár örülhetnék is a fejleménynek, de mekkora mázli kellett már ahhoz, hogy éppen itthon legyek egy nem egyeztetett időpontban, illetve egyáltalán felvegyem a telefont egy ismeretlen hívónak, amikor éppen nem várok ismeretlen hívást?
És ez egy vérprofi futárcég. Az eszem megáll.

(Még az is megfordult a fejemben, hogy a tegnapi futárban feléledt a lelkiismeretfurdalás és kiszaladt a csomaggal, hátha éppen itthon vagyok. De az is lehet – és ez a valószínűbb – hogy egyszerűen csak elfelejtettek szólni az átrakásról a futárnak, ő meg az eredeti második időpontban hozta ki.)

[Update2]

Vasárnap este van. Most írt az Aliexpress, hogy hamarosan tényleg meg fogom kapni a csomagot és elnézést kértek a kényelmetlenségért. Ami egyben azt is jelenti, hogy a Fedex tudomásul vette, hogy hétfőre rakattam át a kézbesítését és ezt le is jelentette az Aliexpress felé. A kézbesítő meg sunyi módon kihozta már péntek délután. De legalább jól meg lett szervezve.

“Kísérletek szerint az emberek pontossági ítéletei lényegesen jobbak lehetnek annál, mint amit megosztási döntéseik mutatnak. Sok esetben egyszerűen nem az igazságtartalomra figyelnek, hanem az újdonságra, az identitásjelzésre vagy az érzelmi hatásra.”
– Frész Ferenc –

Teljesen összezavarodtam. Most akkor megosszam ezt az írást, vagy sem? :)

Nyilván hülyéskedtem, kétszer is alaposan elolvastam az írást, mielőtt megosztottam. Habár a már némileg unalmas Unger-hisztériáról szól, de azon belül leginkább a Facebookról, a platformhasználati szokásainkról és rólunk, a racionális helyett érzelemvezérelt, felületes emberekről. Érdemes végigolvasni.

“Ez a szelektív kontextualizálás fontosabb és gyakoribb technika, mint a teljesen kitalált álhír. A felhasznált mondat valódi, de a befogadó már egy olyan értelmezési keretben találkozik vele, amelyik előre meghatározza, hogy csalódást, dühöt vagy árulást kellene éreznie.”

– Ez a dinnye finomabb, mint a múltkori!
– Igen, ezt a piacon vettem.
– Maradhat.
– Annyira nem. Holnaptól szeptember, ilyenkor már nem veszünk dinnyét. Lőrinc belepisil.
– De kóstold meg ezt! Még teljesen jó.
– Hmm, tényleg. Mi van itt?
– Lehet, hogy nem mer hazajönni?