Category: Hétköznapok

Van egy szólás, melyet rendre elrontok. Mindkét irányban működik, én meg rendszeresen összekeverem a kettőt.

1. irány: Ember tervez, Isten végez
Erre teljesen friss példám van. Azt mondták, szerda/csütörtökön fog tetőzni a hőség, szerettem volna még hétfő/kedden elmenni bringázni. Ember tervez. Aztán vasárnap elromlott a mosógép, a szerelő kedd délelőtt tud jönni. A hétfői napom meg egy kicsit necces, délben megbeszélésem van, időben el kell indulnom, el is kezdtem kitolni a bringát, amikor észrevettem, hogy lapos a hátsó gumi. Defektszereléssel meg már nem fért bele még a legkisebb köröm sem. A csütörtök eleve nem jó, egész nap megbeszélésem van. Maradt a szerda, a hőség csúcs napja, de még ez se biztos, mert bármelyik nap hívhatnak a szervízből, hogy menjek az ebike-ért. Isten végez.

2. irány: Isten tervez, ember végez
Egyszerűen csak nézzünk szét, mi van az emberiséggel, a Földdel, a Föld ökoszisztémájával. Ha tényleg ez volt Isten terve, akkor kapásból elvesztette az összes szimpátiámat.
(Aztán persze az sem zárható ki, hogy addig volt csak szüksége ránk, amíg le nem gyártottuk a Mesterséges Intelligenciát, hogy legyen egy méltó beszélgetőpartnere, aztán most már nincs szüksége sem az emberiségre, sem a Földre. Ebben az esetben ráfaragtam, mert kereshetek egy másik ideillő példát.)

Esküszöm, hogy nem előtte, hanem pár perccel az előző írás kirakása után futottam bele Cservenyák Tamás írásába. de tökéletesen illett a gondolatmenetemhez.

“Mióta egyre többet foglalkozom vibe codinggal, azaz AI-támogatott, beszélgetésalapú programozással, elég sokszor érzem azt, hogy egy baromi tehetséges, jó képességű, erős, de tapasztalatlan és kapkodó suhancot próbálok terelgetni az útján, akinél számos esetben tetten érem ugyanazokat a viselkedéseket, amelyek az emberi lények sajátjai. Utánanéztem, hogy vajon erre volt-e már komolyabb kutatás, vagy csak nekem van ilyen feelingem. Hát volt, és megerősítő.
A nagy nyelvi modellek nem pont úgy gondolkodnak, mint az emberek, mégis gyakran az emberi kognitív torzításokra emlékeztető válaszmintákat produkálnak.”
– Tudatos Vezetés blog –

A szombat némileg zűrös volt.

07:15 – Feltettem főni a kávémat. Korán keltem, mert a fiamék költöznek és a várhatóan 40 fokos kánikulában igyekeztünk még “hűvösben” mozgatni a nehéz cuccokat.
07:25 – Csengetett a második szomszéd. Az éppen nyaraló közvetlen szomszéd háza előtt eltört a főnyomócső, a társasház mind a 36 lakásában el lesz zárva a víz.
07:30 – Lejött Nej, hogy beveszi magát a konyhába. Az volt az egyezség, hogy délelőtt megfőz egy hatalmas adag lecsót a költöztetők számára. Amikor mondtam neki, hogy nincs víz és valószínűleg estig nem is lesz, nemes egyszerűséggel összecsuklott.
07:40 – A közkútról hoztam be egy vödör és egy nagy locsolókanna vizet. A vödör a vécére, a locsolókanna a konyhába.
08:00 – Megérkezett a fiam, mentünk cipekedni.
13:00 – Leléptem. Innentől már csak töméntelen mennyiségű aprószatyor van, azzal boldogulnak maguk is.
13:30 – Nej megfőzte a lecsót, vitte az ebédet a költöztetőknek. Az ő reszortja volt emellett lefoglalni az unokát, ne legyen láb alatt. Mivel nekünk nem főzött, megkért rá, hogy csináljak magamnak valami ebédet, de úgy, hogy maradjon neki is vacsorára.
14:00 – Szétnéztem a konyhában. A mosatlan a plafonig ért. Valahogy felszabadítottam magamnak fél négyzetmétert és egy helyet a tűzhelyen. Lecsó. Volt abban valami vidám, amikor a 20 literes locsolókannából öntöttem fel vízzel.
15:00 – Kész lett az ebéd. Meg én is. Legalább 45 fok volt a konyhában.
15:30 – Ebéd után átpakoltam a nappalit (a kisbusz ülései uralták a teret) és ledőltem egy kicsit az agyonklímázott szobában.
15:45 – Elment az áram. Leállt a zene. A számítógép. És a klíma. Kimentem, megkérdeztem a szorgalmasan lapátoló szakikat, hogy nem vágtak-e el véletlenül egy áramvezetéket. Szerencsétlenek próbálták fegyelmezni magukat, de végül csak elröhögték. Hogy ilyen balszerencse már csak a mesében van. És nyilván nem vágtak át semmit.
17:00 – Visszajött az áram. Nekem nagyjából lefolyt a hajam a bokámig. A nappali tájolása délnyugat-nyugati, ilyenkor ver oda legerősebben a nap. Klíma nem volt és gyorszuhanyra hideg víz sem.
20:30 – Visszajött a víz, percekkel azután, hogy hazaért Nej is. Addig nem győztem tolni a sportfröccsöket, az legalább belülről hűtött. Aztán kitakarítottuk Augeiasz istállóját a konyhát. Három forduló a mosogatógéppel.

“Csehországban, ezen belül a Prága mellett található Doksanyban 41,9 fokig forrósodott fel a levegő. Amellett, hogy ez arrafelé szintén történelmi rekord, egyelőre tizedre pontosan megegyezik a magyarországival (41,9 fok; Kiskunhalas; 2007. július 20.) – hazánkban éppen az a legnagyobb kérdés, hogy kedd estig felülíródik-e ez a jelenleg érvényben lévő abszolút maximum-hőmérsékleti csúcs…”
– Hungaromet –

Hétfőn kora reggel elmentem bringázni egy kétórás körre. Nem hittem a szememnek és a fülemnek. Napok óta itt van felettünk ez a hőkupola, már délelőtt dőlnek a melegrekordok, szenved az egész ország, erre ezek az agyatlan barmok kaszálják a füvet. A ferihegyi bevezetőn végig a Kőhídtól Vecsésig. A fű kábé tíz centis, ebböl emelkedik ki ritkásan valami egy méter magas kék vadvirág. És tolják le az egészet, egyenletes 5 centire. MIÉRT? Hogy gyorsabban pusztuljon el és ne szenvedjen? Ki az a barom, aki ilyenkor kiadja az utasítást? Ki az, aki ilyen nyilvánvaló esetben nem vállalja a felelősséget azért, hogy nem tartja be a nyilvánvalóan természetellenes hülye szabályt? Ki az, aki ilyen egyértelmű esetben megbírságolná a tízcentis fűért?
Egyszerűen nem értem. Ennyire vogonokkal lennénk körülvéve?

A Wolfburger vécéje mindig is egy kicsit furcsa volt. Igyekeztek benne dzsungelhangulatot kelteni.

Ma is beugrottam egy sörre, egy idő után elmentem vécére. Csavargattam az uborkát, közben ellazultan hallgattam a háttérben csicsergő, káráló madarakat. Aztán egyszercsak a fülembe ordított két méterről egy gorilla. Simán lepisiltem a mennyezetet.

Egyik este hárman együtt voltunk,
kimerült az összes téma már.
Unalmunkban egy kis nótát írtunk,
nem baj, ha a szöveg sántikál.

Egy vidám dal, mely vidámabb, mint léha életed,
egy vidám dal, mely semmit nem közöl.
Egy vidám dal, mit megtanulni könnyű lesz neked,
egy vidám dal, mely nem szól semmiről.

Beadtuk a chanson-bizottságnak,
nem mondták, hogy ízlésromboló.
Azt sem mondták, hogy épp erre várnak,
lényeg az, hogy énekelni jó!

Egy vidám dal, mely vidámabb, mint léha életed,
egy vidám dal, mely semmit nem közöl.
Egy vidám dal, mit megtanulni könnyű lesz neked,
egy vidám dal, mely nem szól semmiről. (3X)

– Neoton és a Kócbabák, 1976 –

Érted, nem? Nem ám írtunk egy dalt, elénekeltük, aztán kiraktuk egy lemezre. Nem. Sanzon-bizottság. Aki eldöntötte, ki lehet-e engedni a dalt a közönség elé.
És valamikor ez teljesen természetes volt, senki nem látott benne szokatlant.

Valahol a távolban felsír egy Dopeman.