Category: Hétköznapok

Az AI védelmében

Gyalázzuk itt az Ai-t, hogy valójában nem is gondolkodik, csak statisztikázik.
Csak?

Elmesélek egy jó negyvenéves sztorit. Az egyetemi koleszban kérdezte meg a szobatárs haverom, hogy tudom-e mit jelent az a latin szólás, hogy ‘Post coitum omne animal triste est’? Természetesen nem tudtam, de bevállaltam a kihívást. Akkor már saccra 3000 könyvön rágtam át magam, a memóriám pedig jó, azaz volt egy alapműveltségem, amelyre támaszkodhattam.
Nézzük:
– post coitum: ezt azért tudtam, ‘közösülés után’,
– omne: ezt akkor még nem tudtam, pedig gyakori szó, kicsit szégyellem is magam utólag, na mindegy, annyit tesz, hogy ‘minden’,
– animal: nem nehéz, ‘állat’,
– triste: fogalmam sincs, honnan, de ezt a latin szót ismertem, annyi mint ‘szomorú’,
– est: ez pedig a latinban a létige, ez se volt nehéz.
Ezekből kellett összeraknom valami szólás formájú mondatot. Végül azt válaszoltam, hogy persze, tudom, azt jelenti, hogy ‘közösülés után szomorú vagyok, mint az állat’, mely megfejtés hatalmas derültséget okozott a szobában, végül megadták rá a határeset minősítést. A szólás egyébként azt jelenti, hogy ‘közösülés után minden állat szomorú’. Látható, hogy tényleg határeset.

Menjünk végig rajta, hogyan is állt össze a megfejtésem?

  • Volt egy jelentős olvasottságom, elég sok mindenre emlékeztem a könyvekből, illetve az egészet egybedolgoztam egyfajta műveltséggé.
    Az AI-t tréningezik, letolnak a torkán iszonyú mennyiségű alkotást, majd egy algoritmus alapján az AI összerak belőle egy műveltséget.
  • Kérdeztek valamit, amire nem tudtam kapásból a jó választ. De megpróbáltam részleteket megfejteni.
    Az AI vagy tudja, mert van/volt olyan oldal a neten, ahol ott van a válasz. Ha ilyen nincs, akkor megpróbálja ugyanezt a részletekre.
  • Aztán a megfejtett részletekből próbáltam összerakni valamit, ami illeszkedik a témára, formára pedig szólás formájú. Végül ezek közül választottam ki a legnagyobb valószínűségűt.
    Az AI a megfejtett részletekből megpróbál összerakni valamit, ami illeszkedik a témára, formára pedig megfelel a kérdésnek. Végül pedig ezek közül választja ki a legnagyobb valószínűségűt.

Akkor most miért is fikázzuk? Hogy nem gondolkodik?

És mielőtt azzal jönne valaki, hogy ez csak egy kiragadott példa, nos, nem. Én az egyetemi pályafutásom első három évét így éltem túl. Előadásokra nem jártam, a szemináriumokon mással foglalkoztam, egyszerűen voltak dolgok, melyek jobban érdekeltek, mint a kémia meg társai. Vizsgaidőszakban a konkrét vizsgák előtt elolvastam a tananyagot (mondtam már, hogy kifejezetten jó a memóriám, legalábbis akkoriban az volt), aztán ezzel a pillanatnyi ‘műveltséggel’ (pillanatnyi, mert a vizsga után pár nappal el is illant) mentem be szóbelizni és a fenti metódussal találtam rá rendszerint arra, miről is kell úgy süketelnem, mintha tudnám, miről beszélek.
Erre megint lehet azt mondani, hogy azért ez nem az igazi. Lehet, hogy jól válaszolok, de igazából _nem tudom_ a tananyagot. Lehet. De a válasz bizony jó, még akkor is, ha valószínűség alapú. (És folyamatosan finomodik, attól függően, hogyan szorul ökölbe a tanerő arca.)
El lehetne most menni abba az irányba, hogy mit is jelent pontosan az, hogy ‘tudni’, de ez nagyon-nagyon messzire vezetne, a téma bőven túlmutat egy egyszerű blogbejegyzésen.
Én csak azt tudom mondani, hogy életem során a munkám nagyrészt abból állt, hogy iránybaállítsam azt a jómunkásembert, akinek fejreállt a rendszere és nem tudja, merre induljon el. (Igen, gyakran én voltam a jómunkásember is.) Ehhez tökéletesen illett az, hogy mély szakmai műveltségre alapozva valószínűségi alapokon kerestem a jó választ. Tudtam? Tudta a fene.

Nem tudom, ki mire használja az AI-t, én arra, hogy ötleteket adjon. És arra nagyon jó. Most tervezem át az itthoni infotainment rendszerünket a Gemini segítségével (lehet, hogy írok is róla) és egy csomó olyan ötletet kaptam tőle, mely eszembe sem jutott. Pedig tutira biztos, hogy fogalma sincs, hogyan élem meg, hogy tiszta a hang és lenyűgöző a kép.
Persze tudni kell helyén kezelni a válaszokat (hiszen süketel) és tény, a legtöbbször pont abból tanulok a legtöbbet, ha megsejtem, hogy hülyeséget válaszolt és beleállok.

Egy egyszerű vásárlás

Elfogyott a macskaalom itthon. Interneten szoktam rendelni, kikerestem a postafiókomból a címüket. Webshop. Belépés. Nem enged be. Miért? A jelszavakat jelszómenedzser alkalmazásban tartom, tutira jó. Még egy próba. Megint nem enged be. Oké. Van egy link a jelszóváltoztatásra. Változtassuk meg. Feljött az űrlap. Beírtam a régi jelszavamat. Erre közölte, hogy az új jelszó nem egyezhet meg a régivel.
He? Mi a f@sz van?
Most akkor a régi jelszavam jó, vagy sem? Vagy egyszerűen csak a Pokoli Operátor akciózik megint?
Beírtam egy másik jelszót, rögzítettem a Bitwardenben is, oké, lehet vásárolni. Nem egy nagy ügy, a múltkori vásárlást ismételtem meg. (Pontosabban majdnem, azóta megemelték az ingyenes szállítás limitjét, így a macskák kaptak egy kis jutifalit.) A szállítás automatába. Erre felugrott egy újabb ablak, hogy adjam meg a személyes adataimat. Melyek már úgy egyébként benne vannak a webshopban, meg a rendelésben is. Sóhaj. Megadtam. Fizetés. Paypal. Júzernév, jelszó. Erre felugrott egy ablak, hogy a Paypal szeretne egészen biztos lenni abban, hogy én vagyok én, küld egy sms-t. Küldjed b@zdmeg. Megjött, de amikor meg akartam nézni, felugrott a telefonon egy ablak, miszerint ez egy új szám, akarom-e, hogy megjegyezze, illetve ha nem, akkor akarom-e, hogy spam hívóként azonosítsa? Nem, nem akartam. Ablak balfenéken el. Az sms-ből átgépeltem a kódot. Hibás. Mi van?! Megnéztem jobban, nos amiatt a hülye ablak miatt elmászott a fókusz és egy korábbi Paypal ellenőrzés kódja került középre, én meg azt gépeltem be. Megkerestem az újat, új kód begépel, huh, végre fizethetek.
Aztán a végén kaptam egy figyelmeztető emailt a Paypal-től, hogy történt egy bejelentkezés ismeretlen eszközről. Ezmiez? A mobiltelcsim jó két éves, a számítógépem meg legalább nyolc, tucatnyi bejelentkezés volt mindkettőről. Már csak kiváncsiságból is megnyitottam az emailt, nos, az új eszköz neve az, hogy

Nincs neki. Üres a sor.

Füstölögtem egyet, majd lenyugodtam.

Hiba volt. Az áru ugyanis még nem volt itt.

Vásárlásnál fel volt sorolva vagy hat csomagautomata cég, ebből kettőt beszürkítettek, hogy a csomag azokba az automatákba nem fér bele. A többibe belefér. Kiválasztottam egyet: Express One. (Ti ne tegyétek, én se fogom, soha többet, eskü.)

01.27-én kaptam egy levelet, miszerint a csomagot átvették, hamarosan kiszállítják és küldenek egy emailt, benne a nyitókóddal.

01.28-án kaptam egy levelet, miszerint meghosszabbítják két nappal az átvételi lehetőséget, de most aztán irgumburgum, vegyem már át.
Én meg csak néztem, mint Rozi a moziban. Egyfelől milyen már az, hogy az átvételi intervallum két nap hosszabbítással is csak 3 nap? Másfelől meg nem kaptam semmilyen értesítést és nyilván kódom sem volt. Persze, megnéztem a spam mappát, ott sem. Sms szintén nem. Kinyomoztam egy telefonszámot, átverekedtem magam az ügyféllerázó telefonos menükön, végül sikerült humánhoz kerülnöm. Meglepő információt kaptam: a futár nem is rakta bele a dobozba a csomagot. Miért? Nem tudni. Nem árulta el. (Hogy ezek után miért ezt a levelet kaptam, az rejtély.) Mondtam a hölgynek, hogy valószínűleg nagy volt a csomag, ha találnak a környéken egy másik automatát, amelyikben van nagyobb doboz is (annyi van már, mint a szemét), nekem az is jó. Abban maradtunk, hogy visszahív.

01.30-án hívott vissza. Igen, nagy volt a doboz, a futár ki sem vitte. (Innen még érdekesebb az a bizonyos levél.) Nem, nincs másik automatájuk, mindegyik egyforma, nem tudják máshová vinni, csak házhoz. Nekem már itt ökölbe szorult az arcom. Nem véletlenül preferálom erősen az automatákat. (Pedig meglehetősen sokat vagyok otthon.)
– Hétfőn fogjuk tudni kiszállítani – közölte a hölgy.
– Oké. Hétfőn 12:00 után egész biztosan otthon vagyok.
– Sajnos nem tudok időpontot feljegyezni. Reggel küldünk egy levelet, hogy mikor érkezik a futár.
– Sajnos én meg nem tudom, mikor leszek otthon. A délelőttöm állandóan bizonytalan, 12:00 után sokkal biztosabb.
– Nem tudok vele mit kezdeni. Reggel küldjük a levelet.
– Ha nem felel meg az időpont, tudom módosítani?
– Természetesen.
– Időablakra?
– Nem, csak napra.
– Nézze, nekem reggel derül ki, hogy otthon leszek-e délelőtt.
– A futár meg reggel rakja össze az útvonalat és akkor tudja megmondani, mikor megy.
– Tehát nem veszik figyelembe, mikor vagyok itthon?
– Nem tudjuk.
– És ezek után futárcégnek hívják magukat??
– Reggel küldjük a levelet.

Aztán ezt ragoztuk még vagy tíz percig, a végén már ordítottam, de hiába. Most várom a hétfő reggeli levelet.

Hétfő. Meg is jött. Kilenc körül ültem le a gépem mellé, az volt a levélben, hogy tíz után nem sokkal érkezik a csomag. Nyilván beletrafált az időbeosztásomba, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy hétvégén megcsúsztam a dolgaimmal, így törölnöm kellett minden hétfői programot, szóval otthon voltam.

Azért kiváncsiságból megnéztem, át tudnám-e rakni másik napra, esetleg másik időpontra a kiszállítást. Nos, nem. Kilenc órakor már csak két változtatást engedélyezett a rendszer: vagy módosítom az értesítési telefonszámot, vagy visszafordítom a csomagot a feladónak. Remek.

Végül csak megérkezett a csomag. Nyilván megkérdeztem a kézbesítőt, hogy mi is történt? Annyit mondott, hogy az automatában vannak ugyan nagy fakkok, de kevés és azok állandóan tele vannak. Ezért nem tudta belerakni. (A telefonos hölgy meg azt mondta, hogy ki sem vitte. Hmm.)
Délután pont arra volt dolgom, így személyesen is megvizsgáltam a helyzetet. Nos, igen. Az Express One automatája nem olyan, mint a többieké. Vagy négy másik cég automatáját néztem meg, mindegyiken 6-8 nagyméretű fakk volt, az Express One automatájában mindösszesen kettő. (Meg úgy az egész automata nagyon picike volt, kábé egy méter széles.) Ez persze sokmindent megmagyaráz. Miért engedte – jóhiszeműen – a kereskedő webshopja, hogy az Express One-t válasszam? Azért, mert elméletileg belefér a csomag az automatába. Gyakorlatilag meg nem. Így lesz az automata helyett a méltán gyűlölt házhozszállítás.

  • Update. Publikálás előtt még leellenőriztem a történetet és ekkor vettem észre, hogy a megrendelés úgy néz ki, hogy az Express One Alzaboxba szállítja a csomagot. Ez ott van az automatájuk mellett és ebben már 8 darab nagyméretű fakk van. Innentől kezdve még kevésbé értem ezt az egészet.)
  • Komolyan mondom, visszasírom azt, amikor egyszerűen csak bementem a boltba, lemeltem a polcról, kifizettem és kisétáltam.

    PS1.
    Hamarosan írok még hasonló témában, most nem akarok belemenni a részletekbe, de itt van egy idézet egy párhuzamosan futó megrendelésből:
    “A mai napon átadtuk az Ön által rendelt terméket a PamPamPam futárszolgálatnak. A futárszolgálat a kézbesítés előtti munkanapon, 18 és 20 óra között keresni fogja Önt a rendelésnél megadott telefonszámon kiszállítási időpont egyeztetése céljából.”
    A valóságban nyilván nem hívtak fel, emailt küldtek, de a többi stimmelt.
    Így is lehet.

    PS2.
    Gondoljunk bele egy kicsit mélyebben a struktúrába.
    Az Express One futár reggel megkapja, hogy mit kell kivinnie és hova. Leül az útvonaltervező elé, összerak egy ideális útvonalat. Nem foglalkozik azzal, hogy kihez mikor kell kiérkeznie, hiszen az ügyfeleknek még csak lehetőségük sincs ilyesmit kérniük. Ez a terv kiadja, mikor ér az egyes címekhez. Kiértesíti őket. Remek, optimalizálta a távolságot és az időt, azaz optimalizálta a költségeket… csak éppen nem fogja tudni átadni a csomagot, mert sanszos, hogy az átvevő pont akkor nem lesz otthon.
    – Itt ugye felvetődik, hogy tulajdonképpen mi is egy futárcég feladata: elszállítani a csomagot a címre, vagy átadni a csomagot a címzettnek? Vegyük észre, a fenti optimalizálás elveszi a fókuszt a másodikról és áthelyezi az elsőre. Kivittük a csomagot, kétszer is, nem tehetünk róla, hogy az átvevő nem volt otthon. De igazából leszarjuk. Megy vissza a csomag. Köszönjük, hogy velünk dolgozott.
    – Illetve el lehetne azon is matekozni, hogy tényleg csökkentek-e a költségek? Ha a sikertelen kézbesítéshez kétszer kell kimenni, a sikereshez meg elég egyszer, akkor lehet, olcsóbb lenne tényleg egyeztetni a címzettel.

    És akkor még nem beszéltem a frusztrált, dühös ügyfelekről. Ha például teljes munkaidőben dolgoznék, másfél órányi távolságra az otthonomtól, a futárcég pedig csak reggel vetné elém nagy kegyesen, hogy hány órakor legyek aznap otthon, egyáltalán nem biztos, hogy meg tudnám oldani, maximum úgy, hogy kérek egy másik napot és arra szabadságot veszek ki. Egy tetves macskaalomért.
    De legalább optimalizálták a költségeiket.

    Csak egy feljegyzés magamnak

    Hogy legalább a fontos mérföldkövek rögzítve legyenek.

    Tehát, mára virradóra hivatalosan is megszűnt a jogállam Magyarországon.
    (Nem mintha eddig túl acélos lett volna, de azért valami volt.)

    • “Visszamenőleges hatályú rendelettel mondta ki a kormány, hogy a szolidaritási hozzájárulás miatt nem lehet pert indítani, azonnali jogvédelemnek sincs helye az ügyben, és a folyamatban lévő pereket is le kell zárni.”
      – 444 –
    • “Nem közszereplők (a lázárinfón fellépés nem avatja őket azzá) , egy tömegrendezvényen vesznek részt, mindaddig, amíg békésen gyakorolják alaptörvényes jogaikat (gyülekezési szabadság, véleményszabadság), alapvetően senkinek semmi köze személyes adataikhoz. Nem látom azt a célt, ami a személyi azonosításukat igazolja, “raktárra” meg ugye nem dolgozunk. …
      Szerény büntetőjogi tudásom szerint a bűntettesek nyilvántartásában keresni, onnan adatot lekérni konkrét ügyben végzett eljárási cselekményben lehet, olyan sincs, hogy csak úgy böngészek benne vagy konkrét személyt csak úgy megkeresek benne, mert privát okból érdekel, mi a háttere a csókának. …
      Emellett a bűntettesek nyilvántartásából lekért adat sem „mindenki babája”, azt (ha nem kötődik saját aktuális ügybeni munkájához) a szomszéd asztalnál ülő másik nyomozó sem ismerheti meg szabadon. …
      Ezek ugyanis olyan szenzitív, különleges személyes adatok, amelyeket csak célhoz kötötten lehet felhasználni, konkrét eljárás keretei között. Azokat illetéktelen személyeknek kiadni (hozzáférhetővé tenni) sehogy nem tűnik jogszerűnek, pláne nem nagy nyilvánosság előtt (pl. egy nagygyűlésen vagy tévében), …”

      – DMM –

    Törmelék

    • Nem tudom, létezik-e olyan, hogy felbontott borosüveg nélkül főzni?

    • Nem volt elég jó szülő, képtelen volt eltalálni a lottószámokat.

    • vs

    • A frusztráciió, hogy a gyerek egészséges lelki fejlődése miatt nem lehet ötösöm a lottón.

    © 2026 MiVanVelem

    Theme by Anders NorénUp ↑