Lassan itt az ideje, hogy újraolvassam Vonnegut Börleszk című regényét. Tudjátok, azt, amelyikben az emberiséget gyakorlatilag kipusztítja egy vírus, amelyről később kiderül, hogy valójában a túlnépesedés ellen mikroméretűre zsugorított kínai emberekből áll.

Ha már beragadtunk a házba, gondoltam, belevágok a többéves restanciám felszámolásába: felrobbantom a fészert és a padlást, kiszórok mindent, amit csak a ‘jó lesz ez még valamire’ elv alapján őrizgetek; polcok, polcrendszerek fognak megszületni, kisdobozok, nagydobozok, magas dobozok, szortimentek, ah.
Ehhez képest az IKEÁ-ba már csak az utolsó pillanatban jutottam be, gyakorlatilag nylonfolyosókon bolyongtam overallos szakikkal körbevéve. Végül megvettem a polcokat, mindegyik dobozból vettem két darabot, hogy meglegyen a méret. Aztán ha összerakom, akkor majd kiderül, mennyi is lesz a vége és megrendelem online. Mert az még működik.
Nos, elég vérszegényen.
A dobozokat kiválasztottam. Négy fajta, összesen 50 darab. Nem kispálya. Soroksári áruház. Az önline kosár szépen mutatta is, hogy mindegyik doboz készleten van, sőt, kedvesen mellérakta azt is, mekkora a készlet. Jó nagy. Ezek olyan egyszerűke műanyag dobozok, gondolom, tele van velük a raktár.
Hogyan akarom átvenni? Na, ez a mocsár. Elsőre azt mondtam, hogy az áruház átvételi pontjában. Elvileg működik. Hibaüzenet. Valami olyasmit írt, hogy nincs rá allokált kapacitás. Oké, akkor házhozszállítás. Bekérte az irányítószámomat. Beírtam. Erre közölte, hogy bocs, de oda nem szállítunk.
Itt azért leesett az állam. Három kilométerre lakunk a kiválasztott áruháztól. Ez most mi a fene?
Nyomkodtam szorgalmasan az áruházi átvétel gombot, de folyamatosan jött a hibaüzenet.
Jól nézünk ki. Azt el tudtam volna fogadni, ha azt mondják, hogy 2-3 hét múlva kapom meg… de ember, fel sem tudom adni a rendelést. Nyilván hétfőn felhívhatnám őket telefonon, de van egy olyan sejtésem, hogy egész nap foglalt lesz a vonal.
– Írd be Barna irányítószámát! – javasolta Nej.
Beírtam. És oda szállítanak. Egyszer lemértem, 2200 méterre lakik tőlünk. De ezek szerint az már a cilvilizáció, mi meg még a barbárok.
Jó. Felhívtam a srácot. Tud fogadni ötven darab műanyag dobozt? Tud.
Mehetünk tovább. A szoftver átnézte a kosarat, majd közölte, hogy a négyfajta dobozból kettő egyáltalán nincs. Akarok továbbmenni? Akar a hóhér. Vissza a vásárláshoz. Dobozok ki a kosárból, vissza a kosárba, jól megmozgattam a rendszert. Továbbra is azt mutatta, hogy a soroksári üzletben van bőven készlet mindenből. Kicsekkolás. Fiam irányítószáma. Megint csak kétféle doboz van.
Hát, jó. Az is több, mint a semmi. Megrendeltem. Egy hét múlva érkezik. A fiamhoz.

Dühönghetnék. De semmi értelme. Ha jobban belegondolunk, mindenre létezhet logikus magyarázat. Valószínűleg csak egyetlen áruházból szállítanak és az jó eséllyel Budaőrs. Onnan már elképzelhető, hogy mi messze lakunk, Barna meg még nem. Az, hogy fagy, fagyogat a program, szomorú, de hihető. Nyilván nem ekkora terhelésre méretezték. És az is simán elképzelhető, hogy a raktári készlet az összes áruház készletét mutatja, a hiányzó kétfajta dobozból meg lehet, hogy csak olyan áruházban vannak darabok, mely áruház semmilyen formában nincs nyitva.

Szóval nem, nem morgok. Ez az írás sem az a blogon megszokott irónia. Minek? Ez van. Hülye vírus.

Amitől úgy megszédültem, hogy még a lélegzetem is elállt, az az volt, amikor belegondoltam, mikor kapom meg a hiányzó dobozkáimat. Mikor áll helyre az élet? Az az élet, amelyben jelenleg nem tudok műanyagdobozt venni, nem tudok Nej születésnapjára pulzusmérő karpántot venni, nem fognak megérkezni az egyébként időben megrendelt növényeim, nem veszi be a régi autót a szervíz, mert bizonytalan ideig bezárt, nem tudom elvinni Nej bringáját a szervízbe, mert az is, és halvány gőzöm sincs hogy kapok-e tetőcsomagtartót és kajaktartót az új autóra. Mikor lesz az, hogy besétálok egy zsúfolt sörözőbe inni egy sört? Hogy bemegyek a tóba fürödni, akkor is, ha a közelemben mások is úszkálnak? Hogy fel merek szállni a metróra? El merek menni az orvoshoz, a fogorvoshoz rutinvizsgálatra?
Azt mondják, a vírus júniusra ér a csúcspontra. Azaz olyan augusztus környékén várható, hogy szépen lassan visszaindul az élet. De addigra többet pusztít az agyunkban, mint egy M1 Híradó.

Ez volt az első Pratchett regény, melyet – olyan 20 évvel ezelőtt – szótárral olvastam. Nem kispályáztam, karácsonykor elmentem a Pendragonba és akkor csillagászatinak számító áron (9e forint) megvettem a lexikon méretű, Kidby által gazdagon illusztrált kötetet. Otthon kisajátítottam a dohányzóasztalt, ráraktam a könyvet, mellé egy tálkát mogyoróval, söralátét a sörnek, laptop a szótárral, hajrá.
Nem mondom, hogy mindent értettem. Még azt sem mondom, hogy kényelmes volt. Szótárral olvasni halálosan rossz.
De a könyv hangulata így is megfogott. Nagyon jók az illusztrációk. Pratchett pedig… nos, szintén nagyon jó. Igaz, zavart a sok ismeretlen szereplő, de idővel, a Pratchett univerzum bekebelezésével minden a helyére került.
Ez a könyv azóta is az egyik kedvencem. Évente-kétévente kirakom a dohányzóasztalra és végigolvasom. Szótár már régóta nem kell, mogyoró sem, a sört felváltotta a bor, de az élmény még mindig ugyanaz.

2019. Karácsony előtt pár nappal. Váratlan pihenő, utána ünnepek, ideális időszak a könyvhöz. És most jön az, amiért egyáltalán írni kezdtem róla. Tíznél már biztosan többször olvastam a könyvet, mégis, még most is találtam benne valamit, amit korábban nem fedeztem fel.
Minden könyv elején van egy rész, melyet mindenki gyorsan átlapoz. Ki adta ki, ki lektorálta, ki szerkesztette, úgy egyáltalán ki bábáskodott a kiadvány körül. Ez a bennfenteseknek érdekes lehet, nekem, Átlagjózsinak nem annyira.

Itt találtam egy ajánlást. Hogy ezt a könyvet szeretettel ajánlják Old Vincent emlékének. Mellette egy kép is róla.

Oké. Ki a fene ez az Old Vincent?
Nos, az Ezüst Horda közös ismerőse, egy valamikori hős.

Ezüst Horda: kiöregedett barbár hősökből álló csapat. Pratchett szerint nekik már akkora rutinjuk van a túlélésben, hogy legyőzhetetlenek. Csak hát nem úgy néznek ki.

Old Vincent nem volt egy főszereplő, igazából nem is nagyon szerepelt a történetekben. Ami miatt mindenki elborzadt a neve említésére, az az a mód, ahogyan meghalt. Keresztbe akadt a torkán egy uborka és megfulladt. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, ez semmiképpen sem egy hősi halál. Nincs csatamező. Nincs berserk ellenség. Nincsenek valkűrök. Old Vincent úgy halt meg, hogy dacára hősi életének, nem jutott be a Walhallába. Nincsenek sörgőzös bulik, ivás az ellenségei koponyájából, nincs semmi. Még a régi cimboráit sem láthatja. Soha.
A Horda számára ez az igazi horror.
Pratchett pedig ezért ajánlja Vincentnek ezt a könyvet. Hogy legalább ennyi jusson neki.