Elmaradtam

A napokban pucoltam ki az RSS olvasómat és döbbenten tapasztaltam, hogy Fisher nem abbahagyta a blogolást három éve, hanem az RSS linket cserélte le minden előzetes értesítés nélkül. Azaz most pár napig nem kell keresnem mivel vezessem le a feszültséget két értelmetlen egértologatás között. (Csak arra kell figyelnem, hogy ne adagoljam túl: ilyen mennyiségben már fennáll a mentális egészségkárosodás veszélye.)

Ja, és ha valaki esetleg türelmetlen és hiányolja az amerikai útttal kapcsolatos élménybeszámolókat, nos, azért csúszok, mert fisherblogot olvasok. Igazán meg lehetne érteni.

Oké, ez sem teljesen igaz. Elkapott minden takonykórok öreganyja, depressziós vagyok, mint egy náthás rénszarvas. Ilyen állapotban képtelenség bármi jópofát is írni. Maradtak a Köcsög Józsefek.
Az én mazochista lelkem.

Ez aranyos

Miután átrágtam végre magamat a kásahegyen, gondoltam, megköszönöm a Mega Supportnak a segítséget. Végülis, ők lendítettek át a holtponton. Írtam egy köszönőlevelet, belerakva a témát feldolgozó írás linkjét.
Azután elgondolkodtam. Mit fognak érteni ezek a szerencsétlenek a magyar szövegből? Mit fognak érteni, ha ráeresztik a Google fordítót?
Kipróbáltam.
Az, hogy a kisklapec szót little girl-nek fordította, még hagyján. De aztán az első bekezdés. Itt konkrétan leestem a székről.

Ezt írtam:

beleadsz apait-anyait

Erre fordította:

you put your mother-in-law

Sok szerencsét fiúk a megfejtéshez.

Törmelék

  • A lelki béke titka, hogy soha nem szabad felvenni a kesztyűt. Az egót meg hagyni kell kussolni a sarokban. Nem ezen múlik, mik is vagyunk valójában.

  • Az a baj a gyerekneveléssel, hogy amikor csinálni kell, akkor az ember még nem annyira bölcs, mint húsz évvel később, amikor már tudja, hogy hol rontotta el.

  • A tánc, az magányos. Ha van partner is, az már a dugásról szól.

Cipők, cipők mindenhol

Egy időben nem győztem élcelődni családunk nőtagjanak rovására, miszerint sorra nőtték ki a cipőszekrényeket és vettünk egyre többet, egyre nagyobbakat. Mert cipőt ugye nem dobunk ki. Minden alapom megvolt rá, hiszen férfimódra volt három cipőm és ez mindenre elég volt: egy téli, egy minden más évszakra és egy ünneplő. Na meg egy házi papucs.

Most? Csak kapkodom a levegőt.

Az egész ott kezdődött, amikor bementem a Decathlonba. Venni egy sportcipőt. Velem egykorúak tudják, hogy a mi időnkben létezett olyan, hogy univerzális sportcipő. Lehetett benne futni, focizni, kosárlabdázni, jó volt túrázásra, sőt, sokan még utcai cipőnek is ezt használták. Tényleg univerzális volt.

Nos, ma ilyesmi már nincs. Cipőt akarsz? Oké. Milyen célra? Mert van futócipőnk. Fociscipőnk. Kosárlabdás cipőnk. Túracipőnk. Sőt, van kerékpároscipőnk is. Melyiket szeretnéd?
Izé.
Megpróbáltam ragaszkodni a hagyományokhoz. Megvettem a legegyszerűbb túracipőt, kiindulva abból, hogy valószínűleg ez a legtartósabb.

Szerinted?

Mostanra van túraszandálom, nyárra. Túrabakancsaim. Külön egy magashegységekre, külön egy középhegységekre. Meg kettő itthonra. (Ezek már sérült bakik, de padláson/teraszon dohányzásra tökéletesek.) Van futócipőm. Egyelőre még csak egy. Pedig lehetne külön az erdőre, külön az aszfaltra, meg külön a télre. Természetesen megvan a régi univerzális túracipőm is. Vannak kajakos cipőim is: neoprén félcipő jó időre, neoprén magasszárú hidegre, gumicsizma extrém körülményekre. Van téli bakancsom. Van átmeneti, tüskeálló vadászbakancsom. És persze van nyári cipőm, van ünneplő cipőm és van külön házi-, illetve úszópapucsom.
De igazából ott sokalltam be és ott kezdtem fejben blogposztot fogalmazni, amikor kiderült, hogy szükségem lesz külön kerékpáros cipőre is. Hogy miért? Jogos a kérdés. Korábban én is értetlenül álltam az áruház bringás szigetén a cipősblokk előtt. Hiszen nem használok semmi cipőrögzítést (SPD), akkor meg minek?
Hát, ravaszul találták ki. Akarsz télen bringázni? Oké. De le fog törni a lábad a hidegtől. Igen, még prémes cipőben is. Sebaj, vannak bringás kalucsnik. Ezek olyan stretch cuccok, melyeket rá lehet húzni a cipőre és melegítenek, meg vizállóak, szóval tényleg hasznosak.
Tavaly ősszel vettem is egy párat. Még decemberben szétszakadt. Pedig méretre jó volt: 44-46 a címke szerint, nekem meg 45-ös a lábam. Visszavittem, az ügyintézés jelenleg is folyamatban van. Meg a tél is. Hogy tudjak bringázni, vettem egy másikat, egy másik cégtől. Ez 44-47-es volt. És az első felvételkor kis híján ez is szétszakad. Mi a fene van itt?
A ravasz design.
Másnap elmentem a sportboltba és megnéztem a kerékpáros cipőket. Aztán bólintottam. Igen. Igen ravasz. A bringás cipőknek ugyanis le van törve a sarka. Hiszen kerékpározás közben nincs szükség erős cipősarokra. A kalucsni viszont kerékpáros cipőkhöz készült. Azaz az én univerzális túracipőm sarka annyira kifeszítette a kalucsnit, hogy 5-10 alkalom után szétszakadt.
Oké. Megvettem a legegyszerűbb bringás cipőt. Kipróbáltam. Simán feljött a kalucsni. Siker.

Csak éppen már a szervereket tartalmazó szekrényben is derékig állnak a cipőim.

Házmesterek, házmesterek mindenhol

Elképesztően hülye országban élünk. Nem szívesen írok le ilyeneket, de ezekre… nincsenek jobb szavak.

Levél az Elmütől. (Vagy a tököm tudja, most éppen minek nevezik magukat.) Hogy le kell cserélni a villanyórát. Ekkor jönnek. Kész. Nem ám, hogy egyeztetünk. Jönnek. Nos, azon a héten oktatok, esély sincs rá, hogy itthon legyek. Nej? Szerencsére nem tárgyal aznap, hazalóg. Igenám, de hiába van a ház kettőnk nevén, az óra rám lett írva. Habár Nejnek csak annyi dolga lenne, hogy beengedje a faszikat, de nem, házmesterországban ez nem így működik. Meghatalmazás. A nevem. A lakcímem. Anyám neve. A személyi igazolványom. Aztán Nej neve, lakcíme, anyja neve, személyi igazolványa. Végül két tanú. Mindkettőjük neve, lakcíme, anyja neve, személyi igazolványa. Mindez azért, hogy Nej beengedje a szerelőket a lakásba.

Biztosan én vagyok a hülye.

~oOo~

Bonyolult ügy, egyszer majd kifejtem. A bankom szerint extra jó ügyfél vagyok, kétszer már be is hívtak egyezkedni, hogy ugyan legyek már kiemelt ügyfelük, van személyes kiemelt bankárom is, szóval nagy a bizalom. Valamiért be kellett szereznem egy jövedelemigazolást.
– Ugyan, semmi gond – nyugtattak a banknál – elmegyek az Adóhivatalhoz, kérek egyet, ott helyben ki is állítják, azzal visszamegyek hozzájuk, formaság az egész, megleszünk időre.
Ja.
Az Adóhivatalnál – egy óra várakozás után – közölték, hogy ehhez be kell adnom egy kérvényt…

Érted?! Kérvény, hogy igazolják a jövedelmemet. A banknak az adóbevallásom nem jó.

…de nyugodtan menjek a picsába haza, mert ilyen kérvényt vállalkozó nem adhat be személyesen, csak Ügyfélkapun keresztül. Ja, az átfutási idő hat nap, azaz tényleg mehetek a picsába, mert ez nekem már késő.
– Hogyan kapom meg a papírt? – érdeklődtem.
– Bejön érte. Vagy elektronikusan.
– A bank elfogadja az elektronikusat?

Ahopgy a nő visszanézett rám, látszott, hogy értékeli a rutinomat.

– Nem mindig. Nem igazán értik.
– Miért nem vagyok meglepve? Köszönöm.

Nyilván kukáztam az egészet. Megoldjuk. Valahogy.

Sárban, szarban

Tulajdonképpen tavaszi nap van.

Először bringázni akartam, mert tegnap sajnálatosan eltévedtem a terep feltérképezése során és ma meg akartam végre találni az észak-nyugati átjárót. Már be is öltöztem, amikor ránéztem a radarképre és lekornyadtam. Durva eső közeledett, pont arra a terepre, ahová menni szándékoztam. Ebből súlyzózás lesz.
Kiugráltam magam, majd beálltam a teraszajtóba és vártam a szakadó esőt. Mely nem szakadt. De még csak nem is csepergett. A radarkép szerint már itt van felettünk az özönvíz. Kár, hogy a természetnek elfelejtettek szólni.
Jó. Van más dolgom is odakint. Égőt kell cserélnem az autóban. El kell takarítanom az avart mindenhonnan, amerre járunk, mert ugye az a büdös macska teleszarja.

Ne tudd meg, ez mennyire az elveim ellen van. A fa ugyanis úgy működik, hogy tél előtt leküldi a klorofilt a gyökerekbe. Ekkor lesznek szép színesek a levelek, és habár nekünk ez szép, de valójában ez a levelek kivégzése. Csak hát a fának takarékoskodnia kell, a levelek lehullanak. Aztán a tél során az avar gyakorlatilag mulcsol, azaz véd a hidegtől, tavasszal pedig megakadályozza a gyomosodást. Idővel pedig az avar beledolgozódik a talajba, visszatáplálja a fát.
Ezt vágjuk agyon, amikor akár esztétikai, akár macskaszarossági szempontból elvisszük az avart a fa alól máshová. Nem örülök neki.

Mit tippelsz, mikor kezdett el esni az eső? Igen, akkor, amikor darabokra volt szedve az autó lámpája és már nem volt lehetőségem visszafordulni.
Szerencsére az Izlandon már tesztelt munkavédelmi kabát volt rajtam, megvontam a vállamat és tettem a dolgomat. Mintha nem szakadt volna az eső.

Na most, van valami, ami vacakabb annál, mint híg macskaszaros avart kézzel talicskába hajigálni és elszállítani. Amikor ugyanezt egy masszív esőben csinálod. Be is mentem, ittam egy whiskyt. Fél órával később még egyet. De szépen megcsináltam mindent, még a vízóraakna fedelét is megpucoltam és a helyére tettem. Holnap jönnek vízórát cserélni, ne szóljanak már meg.

Aztán jött a gondolat. Tulajdonképpen nincs is rossz idő. Oké, esik az eső, de vizesebb már nem lehetek, a kabát meg véd. Hideg nincs. Miért ne tudnék kiülni a lugasba szivarozni?
Bontottam egy üveg vörösbort és kicuccoltam. Picúr macska annyira megdöbbent, hogy az ölembe bújt, hagyta magát simogatni, sőt még dorombolt is. Legalább öt éve nem volt ilyesmire példa.
– Most bezzeg hízelegsz, mi, te szaros! – kedveskedtem neki.
Visszadorombolt.

Szóval ez van. Tulajdonképpen tényleg tavaszi az idő.

Egy test, egy lélek, külön fogkefe

Mostanában azzal töltöm az estéimet, hogy 2018-as nyers videófelvételeket nézegetek. Pontosabban nem csak nézegetem ezeket, hanem fel is térképezem. Sorba rendezem idő alapján. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen alkalomtól függően akár öt kamera is dolgozott a túra során, és legalább kettőn el volt állítva a dátum. A térképezés egyébként nagyjából annyiból áll, hogy egy papírlapra feljegyzem a fájl nevét, pár szóban a felvételen megjelenő fontosabb momentumokat, a felvétel hosszát és a korrigált, azaz valós dátumot. Ezek alapján lehet majd videót vágni.

Itt vettem észre egy első ránézésre jelentéktelen apróságot… mely jobban belegondolva… olyan szívmelengető. A jegyzeteimben külön ki szoktam hangsúlyozni, ha egy felvételen akár én, akár Nej szereplünk. Mert az ilyen felvételeknek jelentősége van. És itt vettem észre, hogy Nej nevét pontosan olyan határozottsággal, pontosan olyan módon írom le, ahogyan a saját aláírásomat szoktam. Azaz valami olyan entitás jelenik meg az írás közben, mely határozottan jellemzi az illetőt. Mely a saját nevünk leírásakor teljesen természetesen van jelen. De most más nevének leírásakor történik meg ugyanez. Más nevének… mely más jó harminc éve része az életemnek… mely más nevét immár aláírásként írom le.

30 év

Szombaton házibuliban voltunk, ezeréves haverokkal.

A szabadtéri kemence mellett álldogálltunk.
– Attila, kérsz pálinkát? – kiáltottak le a teraszról.
– Köszönöm, most nem.
– Tudod – fordultam Attilához – Ha a 30 évvel ezelőtti éned egy pillanatra képes lett volna a jövőbe nézni, most szúrta volna tökön magát.
– He-he.

Beszélgettünk tovább. Nej kötetlenül megjegyezte, hogy múlt héten rúgta ki a személyi edzőjét és ment át egy másikhoz.

– Tudod – fordultam hozzá – Ha a 30 évvel ezelőtti éned…
– Szerintem fogdd be.

Aztán már este felé, a kocsmában álldogáltunk a pultnál.
– Mit is iszol? – kérdezte Attila.
– Szódavizet. Tudod, én vagyok a sofőr.
– Meghívhatlak egy szódavízre?
– Meg.
Odafordult a pulthoz, majd lassan viosszafordult.
– Tudod József, ha a 30 évvel ezelőtti éned…
– Te is fogdd be.

Fűzzél jól

Amikor téli körülmények között is kijársz futni, hóban, jégen, aztán 500 méterrel a táv vége előtt kikötődik a cipőfűződ, de nem lehet megállni, mert mire levennéd a kesztyűd, befűznéd a fűzőt, visszavennéd a kesztyűt, persze figyelve, hogy az óra kilátszódjon, eltelne egy csomó mért idő, meg tönkremenne az intenzitás is, szóval úgy döntesz, hoyg ez az 500 méter menni fog már így is, aztán persze hogy nem, akkorát taknyolsz, hogy bernáthegyivel kell kiásni a hó alól.

Szóval fűzzél jól.

Minek él az olyan…

… és miért nem rohad meg a saját hányásába fulladva?

Úgy kezdődött a reggel, hogy enni adtam a teraszon a macskáknak és valami gyanús dolgot láttam a kertkapuban. Közelebb mentem. Egy nagy adag szemét, kiborítva. Pont a kertkapum elé.
Fogtam egy zsákot, kimentem. Összeszedtem. Valami vendéglátós istenbarma lehetett, a kupac tele volt műanyag tányérokkal, evőeszközökkel, maradék virslikkel, mustáros flakkonokkal. És az a rohadék még annyit sem tett meg, hogy a húsz méterre lévő téren tegye le a zsákját, ahol van két darab nyilvános kuka is. Nem, dögöljön meg, kidobta a kocsiból a sarkon, aztán skera.

Én általában tisztelem az életet, kétszer is meggondolom, melyik növényét, állatét veszem el (poloska, légy, szúnyog kivétel), de erre a seggfejre nem sajnálnám sem a munkát, sem az időt.

Tracklist

Tavaly még csak spontán jött össze, idén – azaz 2018-ban – már készültem rá.
Elég sokat bolyongok a neten, elég sok érdekes, illetve debil tartalmakba botlok bele. A legdurvábbakat félre szoktam rakni.
Most pedig összeállítottam belőlük egy műsort.
Bekészítettük a nappaliba a borokat, a leveles tésztába csavart virsliket reteksalátával, aztán éjfélig, illetve egy kicsit még tovább is, remekül szórakoztunk.

Emlékeztetőül, itt van a lista.

Kimaradtak:

Huh, nos ennyi. Közben elfogyasztottunk három üveg bort, két üveg pezsgőt, nyolc darab tésztába csavart virslit és egyszer sem éreztünk késztetést arra, hogy átkapcsoljunk nemhogy a propagandatévére, de még az HBO-ra sem. Nagyon jól éreztük magunkat.

Üzenetváltás tegnapról

Nej elment 30-án bevásárolni az Auchanba.


On Sun, Dec 30, 2018 at 12:13 PM Gabriella Petrenyi wrote:
Ne várj még az ebéddel
Mindenki itt van :)

Petrenyi Jozsef Sun, Dec 30, 1:59 PM (1 day ago)
to Gabriella

Kész szerencse, hogy nem én mentem. Fogtam volna a játékosztályról egy műanyag kardot és Boldog Üj Évet Madafaka! felkiáltással kaszaboltam volna le a tömeget.

Aztán szerencsére kiderült, hogy 29-én nem fáztam meg, egyszerűen csak befigyelt 30-án egy másnap, szóval szilveszterre elmúlt az emberevő hangulatom. Hasonlókat nektek is.

2018 karácsony

Huh, nem gondoltam volna, hogy az utolsó pillanatban belehajrázik az életembe a karácsonyi hangulat. De bedobta a mellét, vagy hogy a francba mondják ezt sportnyelven, és csak sikerült elhajítanom jó messzire minden felelősséget – bár ezeket úgyis vissza fogja enni a fene, de nem most és ez a lényeg – és csak sikerült hármunknak igazán jó karácsonyi hangulatba keverednünk, sütéssel, főzéssel, egy csomó játékkal, ökörködéssel, na meg borozgatással.

Habár nyelvtanilag használok ugyan kicsinyítő értelemben egy gyakorító formulát, de ne vedd komolyan: három nap alatt teljesen szárazra ittunk egy 30 üveges borhűtőt. Miközben elképesztő kaják születtek – jó finomak, jó zsírosak – így az alkohol speciel nem ütött meg senkit, de hogy egy hónapig senki nem fog sem enni, sem inni semmit, az is biztos.

Nejjel ugyan igyekeztünk mellette keményen tolni a sportot is, de esélyünk sem volt: ahhoz, hogy partiban legyünk, naponta körbe kellett volna bringáznunk a Földet.

De mindegy is, a lényeg, hogy remek három nap volt. Ahogy egy karácsonyi ünnephez illik.

Így nézett ki a szégyenkező, pucér fenyőfa a felöltöztetés előtt.

A két kötözgető ember, lelkiekben ráhangolódva, rákoncentrálva a hosszas, idegölő szaloncukor-, illetve fenyődíszkötözgetésre.

A Negyedik Kerék.

Végül ilyen lett a feldíszített fa.

Ez pedig már az egyik elkészített remekmű: új-zélandi marhahúsból medium steak, zöldborsmártással, sült zöldség körettel. Szegény lány csak a nyálát tudta csorgatni telefonon keresztül.

A következő nap pedig társasjáték. Naná, Civilization, papír alapon. Vedd észre a részleteket: az előtérben Petrény 2011-es Big Band Bikavér a karafban, a háttérben pedig… tadamm… egy kivilágított darts tábla.

Igen, ez. Ezt kaptam ajándékba a családtól. Miután megelégelték, hogy szanaszét furkáltam mind a gardróbszekrényt, mind az előszoba falait, illetve mennyezetét és semmilyen világítótesttel nem tudtam megoldani, hogy a dartstáblám megfelelő világítást kapjon, elmentek a szaküzletbe és beszerezték a professzionális megoldást, Melyet felszerelni ugyan egy pillanat műve volt, de lebontani mindazt, amit addig építettem köré, már fél napba került. De elképesztően jó. Reszkess, van Gerwen!

Ez pedig egy nem várt bonyodalom: elkészült a vaddisznópörkölt dödöllével, csak éppen az ebédlőasztalon még folyt a társasjáték. Így kénytelenek voltunk a dohányzóasztalon agyig tolni magunkat a jó zsíros kajával. Nem okozott gondot. Megoldottuk.