Elvitte a…

Tényleg, ki vitte el?

Az előzmény annyi, hogy miután hazabringáztam a kórházi kontrollvizsgálatról, már nem volt kedvem gyógytornázni, sőt, nagy bátran bontottam az ebédhez egy üveg bort és elvoltam vele egész délután. Következő nap elbringáztam a könyvelőhöz, ott sem voltam már két hónapja, ideje volt benéznem. Utána lemásoltam az előző napot, az ebédhez bontottam bort, satöbbi.

A következő reggelen úgy öltözködtem, hogy oké, oké, ennyi lazítás kellett, de ezzel vége is. Ezt a két napot ugyan elvitte a… és itt megálltam. Ki is vitte el? Gyerekkorom sűrű homályából beugrott, hogy bizony a Kókó vitte el, de aztán a felnőtt énem nézett nagyon bambán. Kicsoda? Kókó? Hát az meg ki a búbánat? Addig ugye oké, hogy elvitte a cica, azt értjük, használjuk, kedves kifejezés, na de a Kókó?
Rágugliztam.
Kiderült, hogy némileg rosszul emlékeztem, nem Kókó, hanem Kóku. Szatmárból eredő név, gyerekeket szoktak ijesztgetni vele, hogy ha rosszat cselekszenek, elviszi őket a Kóku. Földrajzilag stimmel, apai ágon a Nyírségből származnak az őseim, szóval érthető a Kóku (Kókó) név rögzülése a gyerekkori emlékeim között.
Csak éppen a szerepét felejtettem már el. Kit visz el a Kókó? A rossz gyereket.
Én pedig mit akartam mondani? Hogy ez a két nap elment. A kutyáké lett. Elvitte a cica. Ez mind helyes kifejezés. A Kókó nem, mert ő gyerekijesztgetési célú lény. Rossz gyereket visz el. Egy elpazarolt nappal nem tud mit kezdeni, nem is érti, mi az. Engem speciel el tudott volna vinni, mert két délutánon keresztül is rossz gyerek voltam, de itt nem énrólam volt szó, hanem a délutánról.

3 Comments

  1. Bordodban és Észak-Magyarországon tényleg Kókó. Zalában és környékén rézfaszú Bagoly.

  2. Tiszteletem!
    Nem rég jelent meg egy könyv ezekről a gyerekkori rémekről is szól:
    Bestiarium Hungaricum – Csodás lények és teremtmények a magyar néphagyományban
    Üdv
    Leon

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *