Aki figyelmesen olvasta az előző részt, észrevehetett egy nagyon fontos kitételt az ábrán. Mit is írt az Open Camera FPS választó menüje?
Hé! Ezmiez? Most akkor 50 képkocka van egy másodpercben, vagy mennyi? 51? 57? 48? Mi ez a hanyagság?
Úgy nevezik, hogy Variable Frame Rate (VFR). Amikor először belefutottam a fenti szoftverben, sikkantottam egyet és összeestem. Gondolj bele, mennyi küzdés, mennyi harc kell ahhoz, hogy egy 60 képkocka / másodperc videót át tudjak alakítani 50 képkocka / másodperc formátumúra, úgy, hogy az 50 kép pontosan egyenlően helyezkedjen el, hasonlóan, mint korábban a 60 volt és a képeket lehetőleg újra is generáljam, hiszen más képeknek kell lennie az egyes fázisokban a két videónál. És akkor most jön valaki és teljesen kiszámíthatatlan mennyiségű képet tesz bele egy másodpercbe? Mert a VFR-nek pont ez a lényege: attól függően, hogy milyen cselekményt vesz a kamera, ahhoz hangolja a másodpercenkénti képkockákat. Én, mint kameraman megadhatom az intervallum közepét (lsd a korábbi képen, 25 fps approx), aztán ekörül az érték körül fog ingadozni a valós fps, hosszabb felvételnél kiadva a kért átlagot. De egyébként mennyi lesz egy konkrét másodpercben? Amennyit a szoftver éppen jónak lát.
Őrület.
És még folytatódott. Először azt hittem, hogy csak az Open Camera ilyen gonosz. Szépen egyenként végigmentem az összes kameraszoftveren, mindegyik VFR-ben vett. Módosíthatatlanul. Megnéztem a korábbi videóknál a családtagok felvételeit. Mindegyik mobiltelcsi VFR-ben vett.
Kész. Minden, amit az előző írásban fejtegettem, ment a levesbe. Teljesen mindegy, hogy a mobiltelcsiből ki tudom-e erőszakolni a várt 50 fps-t, ha az úgysem annyi lesz, hanem 45-55 fps között valahol. Ez úgy fog vibrálni az 50 fps CFR (Constant Frame Rate) videóban, mint az ördög segge szentivánéjkor.
Mit lehet tenni?
Észre kell venni, hogy nem minden esett kútba. Az első megoldás, hogy majd a mobillal veszek fel megfelelő fps-sel, az tényleg felejtős. De a második módszer, hogy valami trükkös szoftverrel ügyeskedek, az továbbra is járható. Ezek ugyanis nem csak a CFR -> CFR konverziót tudják (tehát pl. fix 60 fps-ből fix 50 fps-be), hanem a VFR -> CFR konverziót is, azaz képesek ezt a strukturálatlan szutykot kisimítani.
Ennek fényében nézzük végig az előző írásban már említett lehetőségeket. Hogy mit is csinálnak pontosan a szoftverek?
Csak a Vegas-t és a Shutter Encoder-t fogom tárgyalni. A Vegas-t azért, mert azzal vágok, a Shutter Encoder-t, azaz a mögötte lévő ffmpeg-et pedig azért, mert messze a világ leghatékonyabb videómaceráló szoftvere és ráadásul ingyenes.
1. Vegas Pro 23.
Az előző írásban bemutatott példánál még naív kezdő voltam. Fogalmam sem volt erről a judder jelenségről, nem foglalkoztam vele. Rábíztam a Vegas renderelésére. Szar lett… hát szar lett, mit tudok csinálni?
Nos, például tanulni.
A Vegas-ban létezik olyan, hogy resample. Ez konkrétan azt csinálja, hogy akármilyen fps-sel is rendelkezik a nyersanyag, azt különböző algoritmusokkal beletördeli abba a FR formátumba, amit a projekt paramétereinél beállítottam. Ezt be lehet állítani projekt szinten, ekkor mindegyik darabra (event) ráfut az algoritmus, illetve be tudom állítani darab szintjén is, ekkor nyilván csak arra.
A lehetőségek
– Frame Blend: Ha a szoftvernek le kell gyártania egy új képkockát két meglévő (A és B) közé, akkor egyszerűen egymásra vetíti őket 50-50% átlátszósággal. Az eredmény egy olyan képkocka lesz, ahol mindkét mozdulat látszik halványan. A mozgás folyamatosabbnak tűnik, de szellemképes lesz. Gyors mozgásnál (pl. egy elsuhanó bringa) olyan, mintha be lenne kapcsolva egy állandó elmosódás.
Magyarul blőrözni fog.
– Optical Flow: Megnézi az “A” képkockán lévő objektumokat (pl. egy labdát), megkeresi őket a “B” képkockán, és kiszámol egy mozgásvektort. Ezután létrehoz egy teljesen új “C” képkockát, ahová a pixeleket pontosan a két állapot közötti félútra rajzolja át. Ha jól működik, tűéles és folyékony lesz a mozgás. Ha a háttér bonyolult (pl. kerítés vagy lombok előtt történik a mozgás), a szoftver összezavarodik, és furcsa hullámzások jelennek meg a tárgyak körül. Olyan, mintha a valóság megolvadna egy pillanatra.
2. Shutter Encoder
Ebben a szoftverben a hasonló funkció neve az, hogy conform by (illesztés).
A lehetőségek:
– Speed: Ahogy az előző írásban is írtam, egyszerűen kimozogja a frame/secundum különbségeket, gyorsítással, vagy lassítással. VFR esetén véleményes.
– Drop: Eldobálja a felesleges képkockákat. Piszok gyors, de nem ad jó minőséget.
– Blending: Megegyezik a Vegas Frame Blend funkciójával.
– Interpolation: Megegyezik a Vegas Optical Flow funkciójával.
– Ultra slowmotion: Ez valójában az Optical Flow “szteroidos” változata. Míg a Vegasban a 30->50 fps váltásnál csak 0.66 darab új képkockát kell gyártani minden eredeti közé, az Ultra-slowmónál akár 10-20-at is. Csapágyasra hajtja a GPU-t, de extrém jól lassítható nyersanyagunk lesz.
– Reverse: Ez kakukktojás. Ezzel a funkcióval megforgatjuk a videót, azaz gyakorlatilag megfordítjuk a képkockák sorrendjét. Ez ránézésre nem valami nagy dolog, a tömörítés miatt viszont de, brutális melót igényel.
Mint látható, van átfedés a két program képességei között. (Frame Blending, Optical Flow.) Mikor melyiket érdemes használni? Leginkább azt kell látni, hogy ha a Vegas-ra bízzuk az fps konverziót, akkor a már így is leterhelt szoftverre pakolunk rá még egy púpot. A szerencsétlen ugyanis éppen renderel, azaz vadászgatja össze a különböző diszkeken lévő videódaraboktat, hozzájuk a hangfájlokat, húzza rájuk az átmeneteket, az effekteket és mindebből gyártja a kimeneti videót. Mi pedig ebbe a folyamatba rakjuk bele, hogy lécci-lécci röptében még kalkulálj plusz képkockákat és illeszd be a videóba, de természetesen ezekre is pakold rá a szükséges effekteket. Őrület. Kész csoda, hogy nem áll fejre a program. (Ja, nem. Fejreáll.) A Shutter Encoder ezzel szemben csak egy dologra koncentrál, az fps konverzióra. Ha megtörtént, akkor a konvertált videó csak egy sima, jól kezelhető nyersanyag lesz a Vegas számára.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy új videó esetén a Shutter Encoder alkalmazással preparálom a mobiltelcsi videóit és azok mennek a Vegasba. Ha viszont régi videókat akarok feljavítani, ahol már minden össze lett vágva, akkor a Vegas Optical Flow technikáját használom.
És bár nem vagyok rá büszke, mert elképesztő, mit bénáztam, de leírom, mert tanulságos.
Csak éppen nem most.
Recent Comments