Entrópia

Tessék, csak falra kellett festeni és nemhogy megjelent, de elzavarni se nagyon lehet. Most éppen konkrétan a desktop gépem, a sportórám és a mobiltelefonom szarakodik, emellett nem kizárt, hogy a Gopro is be tudna mutatni egy-két kunsztot, ha használnám.

Ezek közül sikerült ma délelőtt az egyiket rendbe raknom. A leginkább fájót.

Korábban már irkáltam néhány dolgot, most csak azért hozom fel ezeket újra, hogy egyben lehessen látni a történetet.

Tehát. Január 9-én egy Windows update újraindította a desktop gépemet és azóta elképesztően tetű lassú lett. Most van éppen a videóvágós időszak és egyszerűen használhatatlan. Volt néhány tippem, az extrém sok memóriát használó Chrome, az a bizonyos Smart Time Locker, meg a szünetmentes vezérlője. Kilövöldöztem mindent, de nem lett jobb. Jelzem, nem csak a Sony Vegas lassult be, gyakorlatilag az egész gép behúzta a féket. Egy erős konfigurációjú core-i7 gépből egy közepes konfigurációjú core-i3 lett. Szaggatott a böngésző és a videólejátszás is.
Nézegettem a teljesítményeket, Task Managerből is, Resource Monitorból is. Semmi extra, mindenhol alacsonyak voltak az értékek. Oké, az RM már kihozta, hogy a vágóprogram intenzíven ráharap az erőforrásokra, de még ekkor is csak 30-40%-ra ugrottak fel a mutatók. És korábban ez a vágóprogram ennyi erőforrásigénnyel szaggatás nélkül ment.
A számítógépre Kaspersky antimalware van telepítve, erősen kontroll alatt tartom, hogy mi indulhat el. Nincs feltört program, ez a gép soha nem látott keygent. Elvégre munkagép.

Nem értettem. Nagyon nem. És nagyon el is voltam keseredve. Hátravolt még vagy nyolc videó összerakása, de így, képtelenség. Hogy értsd, nem csak az áttűnések nem mentek, hanem egész egyszerűen a nyersanyagot sem lehetett megnézni a programból, mert az első fél percben csak állóképek jöttek, utána indult be folytonosra a videó. Miközben egy-egy nyersanyagból általában kevesebb, mint fél percet használok fel. Vakon vágtam, minden elkészült egy perc után befordítottam, hogy lássam, mit is csináltam egyáltalán.
Az összes kedvem elment az egésztől. Ez így csak szenvedés.

Ja, nem írtam még, elvégeztem az elmulasztott házifeladatot is. Lecseréltem a telepítéskor feltett összes drivert a gyártók drivereire, feltettem az optimalizáló, illetve túlhajtást is lehetővé tévő segédprogramokat, de ennek sem lett túl sok eredménye. Mindegyik azt írta ki, hogy a gép abszolút optimálisra van belőve, nem kell vele csinálni semmit.
Naponta csekkoltam, jött-e ki újabb Windows frissítés, mely javítaná az előző frissítés hibáját, de nem jött semmi.

Aztán tegnap este beugrott valami. Hogyan is történt az az újraindítás?
Mintha nagyon dühös lettem volna. Mi is történt?

Nos, az volt, hogy miután tavaly ősszel, illetve télen teljesen átalakítottam az itthoni infrastruktúrát, csinálnom kellett nulláról egy full mentést. Az ilyesmi több napig is eltart. Aztán amikor az indítás utáni reggelen megnéztem, mi történt, kiderült, hogy valami energiatakarékossági beállítás miatt éjszaka leállt a mentés.
Alapértelmezésben a Balanced sablont szoktam használni, némileg testreszabva. Oké, átírtam, hogy ne állítgasson le semmit. Viszont ha nem fut a mentés, akkor nem lenne hülyeség, ha éjszakára kikapcsolna ezt, meg azt, spóroljunk az áramon meg a számítógép se dolgozzon feleslegesen. Fogtam magam, átvezettem a Balanced sablon összes korábbi beállítását az Energiaspórolós sablonba, hogy majd a mentés után erre fogok átállni, a Balanced meg megmarad a mentéshez.
Mondom, átvezettem az összes korábbi beállítást.

A mentés le is ment négy nap alatt. Pontosabban, amikor megnéztem negyedik nap reggel, nem győztem elnyomni egy káromkodást: a gép újra lett indítva, nem futott rajta semmi program, a Windows Update szerint pedig felment rá három patch. Miközben negyedik napja futott egy mentés. Gyorsan megnéztem a logokat és megnyugodtam: a Windows Update szépen megvárta, amíg végez a mentés, lehet, hogy türelmetlenkedett is egy kicsit, majd ahogy leállt a másolás, rögtön indította is újra a gépet.
Oké.
Én pedig szépen átböktem a Power beállításokat az Energiatakarékos sablonra.

Ugye már sejted?

Egyszerűen arról van szó, hogy a Kiegyensúlyozott és az Energiatakarékos sablonok között _nem csak annyi a különbség_, amennyi ki van vezetve a grafikus felületre. Hiába írsz át mindent, de tényleg mindent, a háttérben még marad valami. Valami, amit nem tudsz állítgatni. Valami, ami lefojtja a gépet.

Nos, ez történt. Ma reggel sablont váltottam és a masina újra száguld. Ledobta a láncait.

Ezt most miért?

Nagyon durván belassult a gépem, rá kellett néznem. A Chrome engedte el magát, mind processzorban, mind memóriában. Jó, van ilyen. Csakhogy a második helyen ott ficergett valami soha nem látott program, valami Time Manager. 650 MB memóriát zabált, folyamatosan.
Ez meg mi?
Rövid nyomozás után kiderült, hogy a Gigabyte alaplaphoz adott segédprogramok közé tartozik. (Melyeket egyben lehet csak telepíteni, nincs válogatás, hogy melyik kell, melyik nem.) Konkrétan azt csinálja ez a csoda, hogy a beállított időszakban lockolja a számítógépet. Nehogy az a büdös kölyök túl sok időt üljön előtte. Vagy éppen az apuka.
Felettébb hasznos. Különösen egy munkagépnél.
Ja, és ezért a képességért eszik meg 650 MB memóriát.
Oké, nyírjuk ki. Szolgáltatásként fut, gondoltam, elég ha csak leállítom.

Erre ez a szutyok támadásnak vélte. Hohó, itt van egy magát okosnak képzelő kölyök, túl akar járni az eszemen! Lockolta a gépet. Én meg csak néztem bambán. Azt írta ki, hogy ha tudom a jelszót, akkor visszaenged. Izé… milyen jelszót? Soha nem adtam neki. Közben pörgött egy számláló, két perc után visszaengedett, de ekkor már újra futott a szervíz.
Bevadultam.
Oké, disabled-be teszem a szervízt, aztán újraindítom a gépet.
Aztán elkezdtem gondolkodni. Be fogok tudni majd lépni? Necces.
Nézzük meg a programot. Elindítottam a dashboardot, aztán az alkalmazást. Csupa szürke mező. A beállítások is le lettek lockolva. Önélzetes a kis latol. Elindítottam a dashboardot admin módban. Velem szórakozol? Megint szürkék voltak a beállítások. Viszont felfedeztem egy hangyafüttynyi ikont, arra rányomva kifehéredett minden. Jó, állítsunk át valamit. Erre megint jelszót kért. Szerencsére még a levegőben megállt a kezem és lassan visszatettem a papírnehezéket az asztalra. Ugyanis egész pontosan azt írta ki, hogy adjam meg _az új_ jelszót. Megadtam. Nagy Lajos után szabadon: Zanyad. (Azt most hagyjuk, hogy lekorlátozták 6, azaz hat karakterre. Ejnye.)
Jó, most már nagy baj nem történhet. Letilthatom a szervízt.
Aztán megint elkezdtem gondolkodni. Tuti, hogy induláskor feljön a lockolás, melyet a jelszóval el tudok hessegetni. De biztos, hogy csak induláskor? Hiszen a szervíz folyamatosan le lesz tiltva, nem fog tudni újraindulni. Nem lehet, hogy végtelen ciklusba fog kerülni a gép?

A fenébe. Kell ez nekem? Nem. Akkor meg mit óvatoskodok vele?
Hát azt, hogy a dashboardot csak egyben lehet eltávolítani. Azaz az agresszív kismalac kirúgása visz magával mindent, a BIOS-t frissítő segédprogramot, a firmware-t frissítő segédprogramot, a monitorozó cuccokat, a raid-et kezelő alkalmazást és még vagy tíz, közepesen érdekes alkalmazást.
Azért megfontolandó. De nagyon sok RAM-ot zabál, mennie kell.

Uninstall.
Szerinted?

A Smart Timelocker megint nem hagyta magát. Minden eltűnt, de ez a japán bozótharcos még az utolsó pillanatban is jelszót kért. Kéjes mosollyal írtam be. Illett a szituációhoz.

Aztán ennyi.

De néhány dolgot nem értek:
– Miért eszik ez a szutyok szolgáltatás 650 MB RAM-ot? Ember, én még abban az időben nőttem fel, amikor összesen volt 640 KB RAM a gépben, és már akkor is elég okos programokat írtunk. Hogy a Holdra szállásról ne is beszéljek. 650 MB… őrület. Belefordítottak egy komplett operációs rendszert is?
– Miért kellett az összes segédprogramot egy dashboard alkalmazásba belefordítani? Miért nem dönthetek, hogy melyek kellenek, melyek nem? Most egy idióta alkalmazás miatt ki kellett dobnom az összeset. Azokat is, amelyekre néha azért szükségem lenne.

Na, mindegy. Burjánzik az entrópia. Az is valami.

PS.
Jelzem, ettől még nem lett béke a baromfiudvarban. Valami Java alkalmazás megzabált 4% processzorteljesítményt. Mint kiderült, ez a szünetmentes táp vezérlése. Kiváncsiságból leállítottam, de a gép még mindig nagyon lassú, videóvágásra alkalmatlan. (Csak tisztázásképpen: core-i7/4GHz, 32 GB RAM, 512 GB SSD, Geforce GTX 1060/3GB.) A Task Manager nem mutat különösebb terhelést (2-3% CPU, 15% RAM, 0 disk, 0 hálózat), a laptop kétszer ekkora terheléssel is vidáman működik. A desktop ennek ellenére tetű lassú. A legutóbbi Windows frissítés óta. Persze a cikk alapján örülhetek, hogy egyáltalán működik.

TV GO, azt is megmondom, hogy hova

Régóta ekézem már ezt a TV GO alkalmazást, jelzem, maximálisan jogosan. Most úgy néz ki, hogy léptek egyet előre. Aztán utána rögtön léptek egyet hátra is. Nehogymár mi, a fogyasztók örüljünk.

A jó hír, hogy immár Windows-ra is letölthető az alkalmazás. Akár a padlásra vonulok fel (ugye az a dohányzósarok), akár a teraszra/lugasra ülök ki, nézhetem laptopról a darts közvetítéseket.

Illegálisan lehet máshol is (igaz, erre a linkre harap a víruskeresőm), meg egy ideig adja a VB-t a PDC TV is (már nem), de ha megvan legálisan a TV GO, akkor miért ne azt nézzem?

Nos, jó. Majdnem jó. Csak éppen ha elindítom, akkor nem enged szóhoz jutni más alkalmazást.
Szószerint.
Semmilyen módon nem tudom átadni más alkalmazásnak a kontrolt. Azaz nem tehetem meg, hogy ha éppen leült egy mérkőzés, akkor csak úgy netezgetek, esetleg blogot írok, nem, ilyesmiről szó sincs. Ki kell kapcsolnom. Csak hát… ilyenkor nem fogom tudni, mikor pörög fel újra a meccs. Nem tehetem meg, hogy a szünetekben, amikor undorító reklámokkal forgatják fel a gyomromat, átkapcsolok az RSS olvasómra és megpróbálom utolérni magamat.

Egy ideig azt hittem, hogy ez programozói hiba. Nem értenek hozzá. A T csoporttal kapcsolatban ez egyáltalán nem lett volna meglepő információ. De aztán rájöttem, hogy ádehogy, ez pontosan így lett megtervezve. A mesterterv az, hogy használhasd a TV GO-t, de ne tudd valami képernyőlopó alkalmazással leszedni a stream-et.

Nos, ma éppen jó kedvem van, így segítek. Emberek, ez öngól.

Aki le akarja szedni, annak ez csak egy könnyed legyintés. Akár az ffmpeg-gel, akár a Powerdirector-ral, akár a Camtasiá-val le lehet szedni. Egyszerűen csak el kell indítani a képernyőlopó alkalmazást, elindítani a felvételt, majd arra kell ráindítani a TV GO-t. Aztán ha vége, akkor kikapcsoljuk a TV GO-t, utána pedig az alkalmazást. Ennyi.
És emiatt, mármint emiatt a rohadt könnyen kijátszható keménykedés miatt kell szopnia velem együtt többezer legális felhasználónak.

Gratulálok, jó ötlet volt.

Megint videók

Egy újabb összefoglaló írás.

Pár nappal ezelőtt a Facebook-on már jeleztem, hogy felélesztem a 12 éve halott profilomat, mert megoldást keresek a videóim tárolására, illetve megjelenítésére.

Naív ötlet volt.

De haladjunk sorjában. Egy csomót írtam már itt a blogon is arról, hogy mennyire vérlázítónak tartom a szerzői jog maximális erőltetését. Oké, hogy lemezeket, de akár komplett számokat sem teszünk ki videónak álcázva. Ez hülyeség. Ráadásul érthetetlen is, hiszen magákat a zenéket – ha már illegálisban nyomulunk – le tudjuk szedni torrent oldalakról is. Ha ezeket irtják, egy szavam sincs ellene.
De amikor arról van szó, hogy valaki kirak egy családi/utazós videót, itt-ott alávág 30-50 másodpercnyi zenét, úgy, hogy meghagyja alatta a zajt is, azaz a zene minősége csapnivaló lesz, aztán egy ilyen videót megnéz vagy 100 ember – oké, legyen 500 – akkor ebből kinek, milyen kára származik? Mégis irtják, olyan hevességgel, mintha kokaint kínálnál 14 éves lányoknak a szüzességükért cserébe. Vagy mintha szivart szeretnél vásárolni.

Nem csak a problémáról írtam, hanem arról is, hogy mennyit kinlódtam emiatt. Először Youtube, aztán Vimeo, aztán Dailymotion, aztán megint Youtube. Mikor, hol volt éppen elfogadható a szabályozás. Persze minden váltás egyben egy csomó költözés, egy csomó linkjavítás. (Ezért is hoztam létre az Utazások aloldalt, hogy elég legyen egy oldalon átírni a linkeket.)
Mostanra eljutottunk oda, hogy egyik helyen sem elfogadható a szabályozás. Pontosabban a Vimeónál gyakorlatilag nem kekeckednek, de ott az ingyenes tárhely semmire sem jó, még a havi 7$ árú is eléggé kompromisszumos.
A Yotube pedig kivágott egy csomó videót, visszamenőleg. Olyanokat, amelyek egyszer már átmentek a rostán. Csupa olyat, amelyek valamilyen szempontból a kedvenceim voltak.

Na, ekkor jött az, hogy nézzük meg a feltörekvő versenyzőt, a Facebook-ot. Az első tapasztalatok meglepően jók voltak. Az egyik albán videót a Youtube 3 részlet miatt is bannolta, az FB csak egy 40 másodperces miatt, az is az elején volt, azaz pár mozdulat volt lecserélni. Oké, felraktam. Működött. Öröm, boldogság. A másik albán videót a Youtube egy szám miatt tiltotta, amely ráadásul középen is volt. Az FB-n simán átment. Még nagyobb hurrá. Jó lesz ez.
Aha.
A második videót már nem lehetett embeddelni. Csak. Borzasztó sok időt eltöltöttem vele.

Ez úgy általában is igaz. Ezzel az egész videómizériával immár 5 napja kinlódok, hajnalig rágva a csikkeket a padláson. Ami egyfelől gáz, másfelől viszont tanulás, azaz jó.

De nem ment. Minden engedélyezve volt, még azt is sikerült beszereznem, hogyan áll hozzá a Facebook a videókhoz, de csinálhattam bármit, beágyazni, azt nem lehetett.

Akit érdekel:

You must use H.264 compression, and the video must be inside a .mp4 file format wrapper. You can upload videos with unlimited bitrates, up to 1 Gigabyte in size.
The max file size and time length, though, are 1.75 GB and 45 minutes. But if you go beyond a 1 gig file size, then you must limit a 1080 HD upload file to a max bitrate of 8 Mbps, and a 720 HD file must be limited to a max bitrate of 4 Mbps.

Aztán elkezdtem feltenni más videókat is a Youtube-ról, engedélyezetteket, bannoltakat… és csak tátottam a számat. Olyan videó, amely a YT-on egy szám miatt volt tiltott, a Facebook-on 7 szám miatt lett. Olyan videó, amely simán elment a Youtube-on, a Facebook-on simán ki lett vágva. Ráadásul volt, amikor sütött a rosszindulat: közölte, hogy melyik szám a tiltott, de nem azt a részt vágta ki, hanem azt, amikor én beszéltem. Azaz maga a jogsértés nem is érdekelte, csak büntetni akart.

A tiltások alapján megpróbáltam identifikálni a rendszert. Mik lehetnek a szabályok, amelyek alapján tilt? Nem sikerült. Gyakorlatilag ahogy kedve támadt.
Jelzem, a Youtube bannolása mögött ugyanúgy nem látni szabályokat. Van egy videó, benne 3 darab AC/DC részlet, mindegyik ugyanarról a nagyon régi lemezről, mindegyik részlet egy perc körüli. A jogtulajdonos ugyanaz. Aztán az egyik tiltott, a másik kettő meg nem.

Szóval teljes káosz. Sőt, még káoszabb.
Egy időben eljátszottam azt, hogy a kiválasztott zenéket – és csak a zenéket – összefűztem egy üres videóba és feltöltöttem. Otthagytam egy hétig. Hogy az algoritmus tegye a dolgát. Aztán ha mehetett, akkor kezdtem csak el vágni.
Szerinted? Hiába mehetett az első videó, a másodikat, a vágottat, amelyikben már voltak képek is, simán letiltották.
De még ez se minden. Elkészült a videó, átment, eltelt egy hét, eltelt kettő, oké, ez működik. Aztán ránéztem két hónap múlva és egy félperces részlet miatt simán kitiltották.

Érted? Nincsenek szabályok, gyakorlatilag összevissza mészárlás van. Márpedig egy videót megvágni több nap, újravágni is legalább egy. Ki a francnak van ideje ezt mindannyiszor eljátszani, amikor egy ügyvéd arra ébred, hogy nincs elég pénze a reggeli kokaincsíkjára?

Ja, és az EU-ban ezt a rendszert akarják még tovább szigorítani. Fasza.

Úgy egyébként nem értem. Tényleg nem értem. Az irodalomban – ha tudtommal nem is léteznek pontos határok – de azért meg tudunk különböztetni egymástól idézést és plágiumot. Sőt, ennél finomabban is tudunk különbséget tenni. Mohó ügyvédek nem perelnek be óvodákat, mert a gyerekek Anyák Napján komplett verseket szavalnak el, anélkül, hogy a szerzők jogi képviselőivel egyezkedtek volna.
Vagy… olyan világban élünk, hogy fogjam be a számat és ne adjak tippeket?

Na mindegy. Nézzük, milyen utakon jártam.

A Facebook-ról kiderült, hogy nem igazán jó megoldás. Valójában még kiszámíthatatlanabb, még kezelhetetlenebb, mint a Youtube. A Vimeo számomra nem megoldás. Ez olyan… sértő. A saját szabadidőmből áldozok napokat azért, hogy kábé száz embernek örömet okozzak. És még fizessek is azért, hogy egy cég ernyőt tart a fejem fölé, ernyőt, amely megvéd a jogászoktól? (Mert vedd észre, a Vimeo nem legalizál, egyszerűen csak nem baszakodik veled.) A Dailymotion szintén elsüllyedt, ők is beleálltak ebbe a végtelen jogi szarakodásba.

Általában ilyenkor jön elő, hogy akkor megoldom magam. Ez általában működik is, de a videóknál pont nem. Több okból.

  • A videók nagyok. Az egy nagyon komoly tudás, hogy hogyan lehet egy videó méretét úgy csökkenteni, hogy a minősége ne szenvedjen komoly károkat. Nem is mindenki tudja meglépni. Nyilván ezeket kikisérletezni, majd mögéépíteni a kiszolgáló infrastruktúrát, az nekem, mint magánszemélynek nem járható út.
  • Egy videó eléréséhez jár egy csomó kiegészítő szolgáltatás: tag-elési lehetőségek, kommentelés, embed funkciók, SD/HD meg ilyenek. Ez megint valamilyen fejlesztés.
  • A tárhelyek még mindig pofátlanul drágák. A következőket néztem meg: Dropbox, Box.net, Onedrive, Google Drive. Meg persze megnéztem a blog tárhelyszolgáltatóját is. Az ingyenes terület mindenhol pár gigabájt, afölött viszont már elég vastagon fog a ceruza. Odáig meg nem akarok elmenni, hogy saját szervert rakok ki valahová. Ember, ez az egész csak egy szociális interakció, hadd ne építsek már hozzá űrrakétát.
  • Illetve, ha már csinálok valamit, akkor nekem is jólesne látnom, hogy sokan nézték meg, hogy sokan jeleznének vissza, hogy tetszett-e nekik, vagy sem. Na ez abszolút nem megy a saját tárhelyes megoldással.

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem próbáltam meg. Megpróbáltam. Nyilván. Imhol a tapasztalatok.

A Google Drive olyan szar, hogy valami hihetetlen. Felejtsd el. Feltettem egy 300 megás videót. Két nap után is még csak azt írta, hogy feldolgozás alatt. Ki sem tudtam próbálni.

A Dropbox sem volt egyszerű. Oké, feltöltöttem a videót, megosztottam. Kaptam egy url-t. Belinkeltem. Nem sok örömem volt benne. Nem írom le végig, legyen elég az eredmény:
– A linkben cseréld le a www.dropbox.com címet a dl.dropboxusercontent.com címre.
– Ha a Facebook-on keresztül szeretnéd megosztani, akkor elég ez a link.
– Ha be akarod ágyazni, akkor használd a lenti kódot.

<video controls width="640" height="480">
<source src="https://dl.dropboxusercontent.com/s/mxe8bjt3ys103bz/2017-05-RSD.mp4?dl=0" />
</video>

Feltételezem, a box.net és a onedrive hasonlóképpen működhet. Nem mentem tovább, mert ez nekem nem felelt meg. Túl drága a tárhely.

Hogy-hogy? Hát nekem már semmi sem jó? Hát, ja. A Dropbox konkrétan 1 TB helyet adott volna (ez jó) havi 8,4 euróért (ez rossz). Akkor már a Vimeo, a teljes videós háttérrel, havi 7 dodóért. (Igaz, itt meg limitek vannak: heti 5 GB, évi 250 GB feltöltés.)

Van itt még egy versenyző. Egy kicsit nyomorék, egy kicsit féleszű. Meg nyáladzik is. De a miénk.
Igen, ez az IndaVideo. Évekkel ezelőtt már próbálkoztam vele, de eléggé elrémültem. Amit tudott, az is meglehetősen gáz volt. Az már csak hab volt a tortán, hogy mindemellett durván megbízhatatlanul működött. Akkor hagytam is a fenébe.

Most viszont adtam neki még egy esélyt.

És… nem is olyan rossz.

Alapértelmezésben persze nem is annyira jó, de lehet hekkelgetni.

Kezdjük a feltételekkel:

Milyen formátumú videó jöhet?
Minden, de főleg mp4, flv, mov, wmv és avi. A formátumokról többet is megtudhatsz a gyakori kérdések közt.

Mekkora lehet egy videó?
Legfeljebb 1280 x 720 pixeles HD
Maximum 1000MB-os fájl

A Pro felhasználók 2GB-os filmeket is feltehetnek.
Semmi akadálya, ha
– kizárólag saját magad által készített
– érdekes tartalmú
– jó minőségű
videókat töltesz fel.
A pro-k videóit aktívan figyeljük, hogy népszerűsíthessük őket, és kiemeljük, ahol tudjuk.
Akár 720p formátumú HD-t is feltölthetnek (1280 x 720 pixel), legfeljebb 2 GB fájlméretben.
A státusz nem jár különleges jogokkal, inkább egy minőségi garancia nekünk és a nézőidnek, amit mi aktív promócióval hálálunk meg.

Azaz a pro státusz nem kerül pénzbe, és mint kiderült, nekem már évek óta megvan, mert egy kósza barangoláskor megigényeltem. Azaz max 2 GB, 720p-s videók, de abból korlátlan. Ez már elfogadható. (Nagyjából ezt adja a Facebook is, igaz, ott van full HD is.)

Mi még a zavaró?

  1. A megbízhatatlanság. Kábé egy hete hajtom, és hát… volt néhány elérhetetlenség. Esetenként félnapos is.
  2. Az istennek sem tudtam rávenni, hogy automatikusan HD minőséggel induljon.
  3. Ha csak linkeltem, akkor mindig azzal a borzalmas dobozzal együtt jelent meg. Übergáz.
  4. Külföldről nem érhető el. Ugye ez az ára annak, hogy kimaradnak a szerzői jogi baszakodásból. Cserébe szinte minden mehet. Legalábbis eddig.

Gyógyítható? Nézzük meg.

A 2-3 pontok egy lépésben oldhatók meg. Felejts el a videód linkjét. Ha belemész, találsz egy olyat, hogy embed kód. Például itt van egy:

<iframe title="indavideo video player" allowfullscreen scrolling="no" class="indavideo-player"  id="player-12a3107fd9" type="text/html" width="640" height="360" src="//embed.indavideo.hu/player/video/12a3107fd9" frameborder="0"></iframe>

Ha innen kiszeded a videód linkjét és eléteszed a ‘https:’ szöveget, akkor már meg is van a működő link.

https://embed.indavideo.hu/player/video/12a3107fd9

Ezt már beadhatod a Facebook-nak. A teljes iframe kódot meg beágyazhatod a weboldaladra.

Igaz, még kellene az, hogy automatikusan a HD verzió induljon el. Ami biztosan megoldható, hiszen az Index oldalain a saját videóik HD minőségben indulnak el. De infó, az nincs róla. Mit csinál ilyenkor a jómunkásember? Hekkel. Egyszerűen lekértem az Index oldalának forráskódját és pár óra böngészés után kiszedtem az érintett kódot.

https://embed.indavideo.hu/player/video/12a3107fd9/?autostart=1&hq=2

Vannak ott még egyéb csodák is, ha érdekel, nyomozz te is egy kicsit. A fenti link azt csinálja, hogy automatikusan elindítja a videót (autostart=1) és a 2-es minőséget (jelenleg HD) választja.

Oké, mi a helyzet a külfölddel? Fájó pont. Elég sokan olvassák a blogot külföldről. Nekik – remélhetőleg – fájhat a videók elérhetetlensége.
Két dolgot tehetek:

  • Eleve csak akkor használom az Indavideót, ha a Youtube esetében a helyzet megoldhatatlan. Rövid újravágások – különösen, ha az elején, vagy a végén vannak a módosítandó részek – még beleférnek. (A Facebook-ra nem teszek videót. Esélytelen.) Reményeim szerint nem sok videó kényszerül az Indavideós kerülőútra. (Jelenleg öt van.)
  • Tanácsot adok. Tudtad, hogy nemcsak kifelé lehet proxyzni, hanem befelé is? Azaz ha külföldön élsz, akkor be tudod állítani a böngésződben, hogy Magyarországon belülről böngésszél? Sőt, be tudod állítani, hogy csak _egy konkrét oldalnál_ böngésszél Magyarországról, minden más esetben megy minden normálisan. (Ezt úgy kell elképzelni, hogy az adott oldal esetén egy alagúton – VPN – bejössz Magyarországra és itteni címmel látszol. Minden más oldal esetén a kinti címeddel. Ha érdekelnek a részletek is, itt van egy jó írás.) (Nem teszteltem.)

[Update]

Azért csak ránéztem arra az oldalra. Nyilván a linkjei már nem működnek. (2011-es írás, Jézus, akkor még dinoszauruszok rágcsálták a pálmafák lombjait.) De az elv megérthető, itt pedig van két jónak tűnő proxy extension a Chrome-hoz: Touch VPN, Proxy SwitchyOmega.

Nos, nagyjából ennyi. Azaz maradok első helyen a Youtube-nál. Ha valamiért nagyon szarakodnak, akkor felteszem az Indavideóra. A videók terjesztése egyrészt menni fog a Youtube vonalon, menni fog az Indavideó vonalon (bármilyen meglepő, itt is működik valami promóció, az albán videómra egy nap alatt jött 50 találat a semmiből), de itt már számítok a Facebook-ra is, mert akárhogy is nézzük, amögött van a legnagyobb szociális háló. De oda már csak link megy fel, videó nem. Hülye azért nem vagyok.

Mondhatni semmi

Tulajdonképpen semmi. Nem történik semmi érdekes.
Csak éppen sok.

Hamarosan tanfolyamot tartok, meglepően sok embernek. Ami nem is lenne baj, ha…
A Microsoft 2017-ben sunyiban lecserélte a tanfolyam mögött a virtuális labort, pontosabban a 2012 r2 szerverek helyett 2016-osakat rakott be. Nyilván cserélte a laborfeladatokat is.
Ez már tavasszal is sok móka, kacagás forrása volt, mert a rendszergazda már az új környezetet rakta fel, én meg még a régiből készültem és annak a laborfeladatait próbáltam végigcsináltatni a nebulókkal.
Izgalmas volt. De legalább gyakoroltam az improvizációkat.
Utána beszereztem az új környezetet. Majd az új tanfolyam előtt egy héttel nekiálltam lecserélni itthon is a labort.
Aha.
A virtuális gépek a jó öreg .xml formátum helyett valami teljesen kínai .vmcx, illetve .vmrs formátumban érkeztek. Nyilván keresztbeakadtak a 2012 r2 host szervereimen.

Pár szó az itthoni laborkörnyezetről. Van egy ősöreg HP szerverem (2 core Xeon, 16 GB RAM), ezt tavaly már kinőtték nem csak az itthoni laborok, de a tanfolyamiak is. Beszereztem egy Dell szervert (4 core Xeon, 32 GB RAM, 256 GB SSD), illetve gyakorlás/tesztelés kedvéért összeraktam ezekből egy Hyper-V clustert, egy HP Mini szerveren lévő iscsi targettel.

Amikor megláttam, hogy a Hyper-v nem lát semmit, vagy 15 percig meredtem fejemet a tenyereimbe támasztva a monitorra. Nagyon nem esett jól. Van egy hetem és két lehetőségem:

  1. Hagyom a francba a gyári virtuális gépeket és gyártok újakat, 2012-es formátumban.
    Volt már ilyenre példa, a 2013-as Exchange anyag ugyanilyen csúnyán tréfált meg. (Csak akkor az .xml volt az új formátum.) Meg lehet csinálni, de ez a sajtreszelővel vakarózás minősített esete. Ki kell nyernem valahonnan, hogy mennyi a VM memóriája, hány processzormagot használ, milyen nevű virtuális switch-hez kapcsolódik. Aztán ha elindult – és a hálókártyája dhcp-re állt – kinyerni a registryből, hogy mik voltak a régi IP beállításai.
    És ilyen gépből van vagy tíz.
    Aztán mindezt 90 naponként újra meg kell csinálnom, mert lejár a grace periódus.
    Hamupipőke nyüszít a sarokban.

    Oké, túloztam, 90 naponként nem kell megcsinálnom, hiszen az .xml-t el is lehet menteni.

  2. Hosszabb távú megoldás, hogy szétverem a clustert.
    A két HP szerver elviszi az itthoni infrastruktúrát (DC-k, Kemp Loadbalancer), a Dell szerverből meg 2016-os lesz és azon megy a tanfolyam. Tavasszal pedig játszok tovább, összerakok egy smb3 alapú hyper-v clustert, meg egy sofs-t. Pusztán csak gyakorlás/tesztelés céljából.

    Kérdezhetnéd, hogy miért nem csináltam cluster-aware upgrade-t?
    Nos, mindennek van határa.

Nyilván a második módszert választottam, mert az a fajta informatikus vagyok, aki szeret szívni.
(Ilyen szempontból remek életem van.)
Nem, nem írok le mindent. Túl vagyok rajta.
Na jó, egy hajtépős elmebajt azért megemlítek. A 2016-os Hyper-v-ben nem működik az Inspect Disk funkció. Azaz differenciális diszk esetén nem lehet utólag összekötni a VM diszkjét az alap diszkkel. A funkció ott van a grafikus felületen, el is indul, aztán kövér error-ra fut.
Szerencsére shellből azért megy.

Hosszabb távon ez jobb is így, egyszer kell összeszenvednem a szkriptet, aztán később már sokkal egyszerűbb lesz. Csak abból a fránya időből lehetne több. Mondjuk napi 48 óra.

Az írás szerzője egyébként cuki naív ember lehet. Így fejezi be a cikket:

Anyway, this is a bit of a bugger, and I’ve alerted authorities in Redmond, so we should see a fix soon.

Mikori az írás? 2015 szeptember. Aha.

Na, mindegy. Megtörtént. Működik a labor. Készülhetek a tanfolyamra.

Nem, nem a tananyagot felejtettem el. Hanem azt, hogy milyen adagokban, milyen sorrendben, milyen trükköket bevetve kell elővezetnem. Hogy milyen hibák vannak a laborfeladatokban.

De nem csak ez van. Kihasználva a fekete pénteket, vettem egy videóvágó programot. Igen, tudom, az egész egy nagy átvágás. Nálunk. De ez most tényleg működött. Augusztusban nézegettem a Sony Vegas 15 cuccot, akkor 140e forint volt az ára. Most meg akcióban 85e. A 16-os verzióé.

Igen, a fekete péntekes átb@szás itt is megvan. A linken azt látod, hogy $1000 (300e HUF) az eredeti ár. Na, ez a kamu. Mondom, augusztusban 140e forint volt.

Persze egy szavam sincs, a 85e forint még így is bőven jó ár. Különösen, ha azzal veted össze, hogy a másik jó – édes Istenem, ezt is megértem, hogy egy Adobe programra azt mondom, hogy jó – videóvágó alkalmazást, a Premiere-t már meg sem lehet venni, csak csillagászati összegért (8200 HUF/hó) bérelni.

Látszik, hogy öregszem. Elegem van már a torrentes, malware-ekkel felturbózott, feltört programokból.

Elmesélem, mert már valószínűleg elévült. Évekig a Premiere-t használtam és határozottan tetszett. Komoly tudás, kicsi hardverigény. Mintha nem is az Adobe írta volna. Igen, torrentes verzió volt. Aztán újra kellett húznom a laptopomat és onnantól sem az újratelepített torrentes verzió, sem semmilyen más torrentes Premiere verzió, de még az ingyenes próbaverziók sem bírták beolvasni a régi projektfájlokat. Azaz több év anyaga veszett el.

Nos, ha már szívni kell, most már szeretnék szabályosan szívni.

Amiból akad is bőven. Én még ennyire instabil szoftvert, mint a Sony Vegas 16, nem láttam, pedig láttam már éppen eleget az életemben. Hogy mást ne mondjak, Microsoft rendszermérnök vagyok.
Gyakorlatilag a program óránként keményre fagy. Szerintem már rajta vagyok a szpemszűrőjükön, mert minden alkalommal elküldöm nekik a logokat. Úgy dolgozok, hogy jobb kézzel kezelem az egeret és a gyorsbillentyűket, bal kézzel meg minden művelet után nyomom a ctrl+s-t.
Ettől az apróságtól eltekintve határozottan tetszik. A korábban használt Cyberlink Powerdirector vágóprogramhoz képest hatalmas felüdülés. Ez ugyanis működik. Például a Powerdirector megkérdezte, hogy használja-e a GPU-t… majd nem használta. Hivatalosan is megindokolták: azt írták valahol a support fórumon, hogy ha a program úgy érzi, hogy bivaly a processzor és sok a memória, akkor inkább nem használja a GPU-t, mert elég a nyers erő is. Jelentem, nem elég. Pont ezért találták ki a GPU-t.

Na, mindegy, a Powerdirector már múlt idő. Most a Sony Magix Vegas az új pálya.
Kifejezetten nehezen tanulható alkalmazás. (És nem csak a rengeteg lefagyás miatt.) Nagyon alaposan átgondolt az UI, elképesztő mennyiségú apró kontroll található szinte mindenhol, jók a gyorsbillentyűk… csak éppen amíg meg nem tanulom – mit beszélek, amíg meg nem találom – ezeket, addig sikítós titkárnő. Napok óta gyűröm és még mindig nem járok ott, hogy kreatív munkát végezzek, ehelyett még sikongatok olyasmiken, hogy hogyan lehet úgy vágni, hogy csak az egyik track-et vágja el, ne az egész filmet. Meg ilyenek.

Csinálni viszont kell, mert január első hetében kajakos filmfesztivál, addigra legalább a kajakos videóknak össze kellene állniuk.

Persze, volt terv. Az általános menetrend az, hogy évközben gyűlnek a felvételek, majd a vénasszonyok nyara után, amikor beszorulok a lakásba, nekiállok vágni. Ez most borult. Nem kicsit. Eleve rekord hosszú volt a jó idő. Novemberben még locsolni kellett a kertben. November végén még egy szál polárban túráztunk a tűző napon.

És akkor még nem is beszéltem a melóról. Nyár óta megy egy közepesen retkes AD/Exchange upgrade egy közepes méretű cégnél. A november lett volna az én hónapom, Exchange 2010 – 2016 tesztmigráció, majd hó végén az éles. A teszt sikerült. (Hjaj, tudnék mesélni. A világ összes public folderének jelentős része ennél a cégnél dekkol. Pontosítok: a világ összes _elhanyagolt_ public folderének jelentős része.) Nos, az éles migráció megcsúszott egy előfeltétel nemteljesülése miatt, mely annyira komoly hullámokat vetett, hogy valószínűleg a tanfolyam végéig sem fog rendeződni. Ja, a projektet ki kell gördíteni december közepéig, hogy még idén kimenjen a számla.

Sejted már, milyen frankó decemberem lesz? Tanfolyam, éles Exchange migráció… és össze kellene vágnom január elsejéig négy kajakos videót egy tökismeretlen vágóprogrammal.
Ja, és lesz még valami karácsony is.

Lehet, hogy ritkábban fog frissülni a blog.

Garmin vizsgálódások

Kezdjük a legkönnyebb megfejtéssel. Hová tűnt a kéktúra track nagy része? Az, amely a Basecamp-ben még megvolt, de a túragps-re már nem ment át?

Elvitte a cica. És ez hivatalos.

Világosan leírták, hogy GPSMAP64 készülék esetében max. 10000 pont lehet egy track-ben. Nekem meg 98491 volt. A Basecamp még mutatta. Az eszköz már nem.

Oké. Nem tudta ezt Mehemed. Most már tudja.

A többi kavarás viszont mind arra a f@szságra vezethető vissza, mely a Basecamp 4.7.0 verzióval jelent meg. Ebben ugyanis a Mapinstall modul bugzik. Írtam már erről a nápolyi kirándulás kapcsán. Szerencsére ott a jó öreg paranoiámmal sikerült időben, azaz még itthon elkapnom a jelenséget és még időben megkerültem.
Most viszont már nem volt időm rendesen megkerülni. Azaz azt hittem, hogy igen, pedig nem.

Konkrétan arról van szó, hogy ha feltelepítek egy gépre egy térképet (exe fájl lefuttatásával), akkor az felrak kismillió *.img fájlt. Ezek alkotják a térképet, méghozzá úgy, hogy mindegyik egy kicsi térképszelvény. A kismillió nem túlzás, a Túrautaknál kábé 100 fájlról beszélünk, az OSM Italy térképnél 200-ról, az OMP Hiking térképnél meg 300-ról.
A számítógépen mindez rendben van, de a gpsmap64 készüléknél ekkora fájlmennyiség már kezelhetetlen. A Basecamp tudja azt, hogy a gépre telepített térkép tömérdek fájlját összerakja egy nagy *img fájlba és már csak azt küldi le a készülékre.

Kicsit kalandozós írás lesz ez is. Csak hogy lásd, mennyire tré cég a Garmin. Volt a GPSMAP62 készülék – a mostani elődje – melynek 2 GB beépített memóriája volt. Nyilván erre nem lehetett lerakni egy komplett Európa térképet, egyszerűen nem fért el. Ezért is örültem, amikor az utódot, a GPSMAP64-et már ki lehetett bővíteni sd kártyával. Bele is dobtam egy 16 GB-osat. Felismerte. Hurrá. Rátettem egy 4 GB méretű Európa térképet. Közölte, hogy menjek a fenébe, a legnagyobb felhasználható térkép mérete 2 GB. Érted? A régi készülék fizikai korlátja miatt beleraktak egy logikai korlátozást is. Melyet benne hagytak, az után is, hogy a fizikai korlátozás megszűnt.
Viszont ügyeskedni lehetett. Ha feltelepítettem a Basecamp alá az Európa térképet, akkor már ki tudta rakni a készülékre. Sőt, működött is. Biztos ismert egy rövidebb utat az erdőn keresztül.

Bár jobban hiszek abban, hogy valamelyik firmware upgrade kiszedte a korlátozást. Hiszen a fenti linken már nincs ilyesmiről szó.

Na most ezt a jó kis rendszert vágta agyon a Mapinstall bug. A 4.6.2 verzióban működött. Ha a 4.7.0 verzióban a gépre telepített térképet át akartam tenni a készülékre (gyk. bármelyikre), akkor csak az áttekintő térképet (azaz egy szelvényt) rakott ki, mást nem.

Nos, röviden ez a hiba. Megkerülni úgy lehetett, ha sikerült beszereznem a feltelepített térkép egybedolgozott *.img fájlját. Olaszország esetében szerencsém volt, az OSM oldaláról le lehetett szedni egyben is a fájlt. A Túrautaknál viszont farok voltam, mert onnan is le lehetett volna tölteni a fájlt, de nekem már volt egy letöltött, így csak azt dobtam át. A fene sem gondolta volna, hogy két év alatt ennyire átrajzolják a kéktúra érintett szakaszát. (A számítógépre telepített verzió már friss volt. Ez okozta az anomáliákat.)

A biztonsági védőhálóval, az OMP térképekkel viszont már bajban voltam. (Hasonlóképpen az Európa térképpel is.) Ezeknél nincs egy nagy *.img fájl.
Mindegy, úgy gondoltam, elég lesz a TuHu is. Nem lett elég.

Jó. Nagyjából megvan, mi történt. Mit lehet tenni? Nos, mindenhonnan le kell kapkodni az *.img fájlokat és onnantól kihagyjuk a Basecamp-ot, legalábbis addig, amíg benne van ez a bug. (A jelek alapján örökre benne lesz: május óta ismert, mégsem javították.) Hátrány, hogy fájl szinten nem látom, mit rakok át, könnyű hibázni. Oda kell figyelnem.

De mi van akkor, ha nincs összegyúrt *.img fájl?
A fórumon azt írták, hogy a 4.7.0 valójában semmi újat nem hozott a 4.6.2-höz képest, csak GDPR kompatibilis lett. Mi lenne, ha visszaállnék rá? Elméletileg minden működne.
Elméletileg. De mi lesz a rengeteg feltelepített térképpel, a track adatbázissal, a backupokkal?

Még egy baromság. Ezernél több track van már beletöltve a Basecamp-ba. Szerinted lehet menteni? Naná, hogy nem. Olyan van, hogy backup. Mely nem csak a track adatbázist menti, hanem az összes konfigot is. Visszatöltéskor meg értelemszerűen mindent visszarak. A konfigot is.
Vajon mi történik egy korábbi verziójú restore visszatöltésekor?

Szerencsére mind a laptopon, mind a desktopon van fent Basecamp. (A szinkron backup/restore-on keresztül történik, dropbox segítségével.) Azaz az egyiket elcseszhetem, a másikon megmarad minden. A laptopról legyaktam a Basecamp-et, majd megkerestem a Mapinstall könyvtárát és letöröltem. (Ennek nincs telepítője.)

Vigyázat! Ennek előfeltétele az, hogy nálam a térképek _nem_ az alapértelmezett könyvtárba települnek. Az ugyanis a Mapinstall könyvtár alatt van.

Felraktam a 4.6.2 verziót. Elindult. Működött. Térképek? Megvannak. Teszt. Átraktam az egyik OMP térképet a gpsmap64-re. Átrakta. Szép. Túl szép. Az is volt. A track-eket ugyanis csak hiányosan mutatta. Konkrétan azokat láttam, melyek még a 4.6.2 állapotban kerültek fel, a 4.7.0 alatt felrakottakat már nem.
Azaz a track-ek kábé 60%-a elveszett.
Hát, jó.
Kiraktam az összes zűrös térképet (OMP-k + Európa) a készülékre, majd fájlszinten visszaolvastam a nagy *.img fájlokat és eltettem mindet a fájlszerverre. Aztán felfrissítettem a laptopon is 4.7.0-ra a Basecamp-et. Visszajöttek a track-ek.

Tulajdonképpen végeztem is.

Ja, közben a nagyméretű track-eket is rendberaktam. A Basecamp-ban meg lehet adni, hogy megadott pontszám alá tömörítsen. Tesztelve.

Kicsit gáz, hogy ha frissíteni akarom az OMP térképeket, akkor a fenti méhecsketáncot mindig el kell járnom. És mint a mellékelt ábra mutatja, egy térkép nem térkép.

~oOo~

Az utóbbi gondolat indította be a vezérhangyát. Hiszen ennyi erővel mondhatom azt is, hogy egy gps készülék nem gps készülék. Különösen, hogy mindig ott van velem egy eszköz, mely alkalmas erre a célra is.
Mobiltelefon. És Locus.
Melynek megismerése már legalább egy éve fel van írva a teendőim közé.
Mikor máskor, ha nem egy ilyen katasztrófa után?

Igen, az hogy egy túranapot a harmadánál meg kellett szakítanunk a gps technika fejreállása miatt, az nálam katasztrófának számít.

Nos, az első tapasztalatok kellemesek. Pár óra után eljutottam oda, hogy teljesen jó backup eszköz lett belőle a gpsmap64 mellett. Meglepően sokmindent lehet rajta konfigurálni. Szeretem az ilyesmit. Tulajdonképpen tud mindent, amit a másik, csak… máshogy. Ami persze probléma. Például a vízállóság. Napfényben az olvashatóság. A fizikai gombok hiánya. (Vizes kézzel hiába taperolom a képernyőt.) A mérete. Az előkaphatósága. A bringához rögzíthetősége. Az áramellátás gyk. mindegy, a gpsmap-hez ceruzaakksi kell, a mobilhoz powerbank, egykutya. Egyelőre kinlódok a térképekkel is, nem egészen látom át a rendszert.

Utólagos megjegyzés. Most már átlátom. Nem egyszerű. Vannak online és offline térképek. Mindkettő között van mindenféle, nagyjából százas nagyságrendben. Az offline térképek közül a LoMaps tűnik nyerőnek: vektoros, országonként vásárolható meg, mindegyik csomagban van gyalogtúra/bringa/autó/város/sí réteg… és meglehetősen olcsón mérik, párszáz forint darabja. Az online viszont… online, azaz lassú és nagy. Ezt is le lehet tölteni offline-ba (van, amit ingyen, van, amit pénzért), de ezek böszme nagyok. Magyarország full bringás térképe az OpenCycleMaps-ról ugyan csak 9 forint, de 12,5 GB. Ugyanez LoMaps verzióban 240 MB és 60 forint.

Szóval backup, azaz B terv. De annak tökéletes. És ahogy nézem, össze lehet hozni mindenféle szenzorokkal is. Látok benne fantáziát.

This is the beginning of a beautiful friendship.

PS.
Ez egészen jópofa. A Locusban is el lehet tárolni úgynevezett pontokat. Ezeket *.gpx formátumon keresztül lehet passzolgatni a Locus és a Basecamp között. (De ki lehet exportálni *.kml-be is.) Ami viszont meglehetősen izgalmas, hogy egy pontba belemenve, majd ott a navigációs menüt kiválasztva, megjelenik két lehetőség:
– Streetview: odatesz, pontosan a pont elé. (Már ha lehetséges.) Körbe lehet nézni, körbe lehet járni.
– Waze: átdobja a pont adatait a Waze alkalmazásba, ahol egyből tervezhetem is meg az útvonalat hozzá… és ahogy Csilla mondja: “indulhatunk!”. (Természetesen a programnak van saját navigációja is.)

Az biztos, hogy nyüstölni kell, mert jónak néz ki.

Flickr, b+

Kellemes, meglepően meleg őszi idő. Négynapos ünnep, amikor nem utaztunk sehova. Igaz, mindketten dolgoztunk közben, mert torlódás van, de azért hagytunk időt pihenésre is.

Ekkor jött az alábbi komment.

Idézem:

“Tegnap jelentette be a Flickr, hogy az ingyenes limit 1000 kép lesz 2019-től. Az előfizetés egy évre 50 dollár, ami havi szinten nem igazán sok – de a régi képeket törölni fogják februártól.”

Gyors ellenőrzés a Flickr oldalán illetve máshol is… és tényleg. Odanyomták az ember fejéhez a pisztolyt: fizetsz, vagy kinyírunk.

Nesze neked, pihengetős őszi napok.

Vedd észre, hogy a történet nem az 50 dollárról szól. Éves szinten nem tétel. Sokkal inkább arról, hogy bezsarolták a felhasználókat. Nekem konkrétan 17515 képem van fent, ebből kábé 16000 be is van linkelve a blogra.

Hja, 14 év nagy idő, átlagban még mindig 1 post/nap felett vagyok.

Ezt átvinni máshová, 16000 képet újralinkelni, egyszerűen képtelenség. Pont ezért tartom kifejezetten kegyetlennek, ahogy a Flickr/SmugMug hozzááll a változáshoz: szóban mindenféle mézesmázos dumák, a valóságban viszont a limit feletti képek törlése egész konkrétan felér egy revolveres zsarolással. Csinálhatták volna úgy is, mint a Vimeo: korlátozzák a feltölthető tartalmat, és ha a korlátozás időpillanatában már túllépted, akkor a régi anyagot nem bántják, de újat már nem tölthetsz fel. Vagy eljárhattak volna úgy, mint a Google Photos, hogy a thumbnail képeket megtartják, csak a mögöttük lévő nagy képeket törlik. Bármelyik esetben mondhatnám azt, hogy jó, elfogadom, hogy mostantól fizetnem kell érte, ahogy mondhatnám azt is, hogy bocs, eddig jó volt, de most átmegyek máshova. Akárhogy is, a tömérdek beleölt munkát nem érintené a változás.

Nos, nem. A Flickr kifejezetten durván azt mondta, hogy fizetsz, vagy kinyírjuk a blogodat.
És ez már nem üzlet, hanem gengszterekhez méltó zsarolás.

Nekem egyik fontos elvem, hogy zsarolásnak nem engedek. Mert egyébként sosem lesz vége. Ha ilyen szituációba keveredek, hagyom, hagy boruljon a bili, annak minden következményével együtt. Azaz jelen esetben szó sem lehet arról, hogy fizetek. Ha a Flickr felhasználói közössége lenyeli a békát, akkor jövőre a cég tovább tekerheti a prést. Aminek nagyon tudnék örülni, az az lenne, ha annyian lépnének ki, hogy a cégnek fájjon. A fórumokon tombolás helyett ez már egy markáns válasz lenne arra, hogy van, ami sok.

Még egyszer. Nem az 50 dollár a sok. Hanem az, hogy kinyírják a régi tartalmakat. Amelyeket akkor tettél fel, amikor még – az akkor érvényes szabályok szerint – feltehetted.

Jó. Nem engedünk. De akkor mik lehetnek a következmények?

Konkrétan megfordult a fejemben, hogy bezárom a blogot. 14 év rengeteg idő, fárasztó is néha, nekem pedig elegem lett abból, hogy időnként jön valaki, fenekestől felforgatja a rendszert, én pedig dolgozhatok hetekig, hogy megmentsem a blogot. Ötször kellett eddig komplett átköltöztetnem a teljes mindenséget máshová. Képszolgáltató volt először a Flickr, aztán a Picasa, majd megint a Flickr, rohadt sok album átköltöztetésével. A videók is szépen vándoroltak a Youtube – Vimeo – Dailymotion háromszögben, több kört is megtéve.
Mind-mind azért, mert valami köcsög menedzser egyik reggel úgy ébredt fel, hogy több pénzre van szüksége, emiatt felrúgja a meglévő egyezséget.

Aztán aludtam rá párat és felvettem a kesztyűt. Ez se lesz ingyen, borzasztó sok munkát kell beletennem, nem is lesz olyan profi a megoldás, de jelentősen függetlenebbé válok mások kiszámíthatatlan döntéseitől. Mindenképpen ez lesz a hosszú távú megoldás.

Hogy érthetőbb legyek, elmagyarázom, hogyan működik egy átlagos blog. Tudom, az olvasók jelentős része informatikus, nekik ebben semmi újdonság nincs, de feltételezem, lesznek, akiknek igen.

Nos, ez a játszótér.

Egy pillanatra tekintsünk el attól a zöld téglalaptól.
Ekkor úgy néz ki, hogy van egy szerver, mely az internetről elérhető. Ezen fut egy webszerver alkalmazás és egy adatbázismotor. Természetesen van benne diszk is.
A webszerver alá feltelepítünk egy blogmotort, az ábrán ez a WordPress. Ez fogja a külvilág felé szolgáltatni a blogot, melynek tartalmát az adatbázisban tárolja. A blogger egy admin felületen gépeli be, rakja össze a tartalmat. A WordPress-t lehet fényezni, azaz rá lehet húzni mindenféle bőröket, melyektől dögös, vagy éppen béna lesz. Ízlés kérdése. Emellett a WordPress plugin-okkal bővíthető, melyek között akad egy csomó hasznos kiegészítő és persze egy csomó béna is.
A szövegeket fel lehet dobni mindenféle médiatartalmakkal, be lehet ágyazni fényképet, videót, zenét és minden mást is, pl. túraútvonalat. Ezeket lehet tárolni a szerveren és lehet tárolni valahol máshol is.
Nagyjából ennyi.

Nézzük meg, mi a helyzet a valóságban.

  1. Saját szervert nagyon kevesen üzemeltetnek. Nyilván ez a legtutibb, ekkor szól bele a legkevesebb ember a blog működésébe, de ez a legmacerásabb is. Sok a munka vele.
  2. Az egyik legelterjedtebb modell az, hogy egy tárhelyszolgáltatótól bérelünk tárhelyet és szolgáltatásokat. Ekkor a szerver üzemeltetése az ő dolga, a szerver elérhetőségének, naprakészségének biztosítása szintén, a biztonsági intézkedések, a mentések elvégzése szintúgy. Szolgáltatásként kapunk hozzáférést egy webszerverhez, hozzáférést egy adatbázishoz és persze külső elérhetőséget. A WordPress-t magunknak telepítjük, magunk hozzuk létre a blogot, kapcsoljuk össze az adatbázissal. A skin-ek, plugin-ok telepítése is a mi feladatunk. Mint ahogy a tartalom létrehozása is. A szolgáltatók általában biztosítanak egy hozzáférést, tipikusan blog.tarhely.hu, vagy tarhely.hu/blog formátumban. Amennyiben ez nem tetszik, akkor vagy megrendeljük tőle, vagy mástól azt, hogy a blog mondjuk az azenblogom.hu néven jelenjen meg a neten.
  3. A leginkább elterjedt megoldás az – és most jön be a képbe a zöld téglalap – hogy ezt az egészet egy tartalomszolgáltató (pl. blog.hu, blogspot.com) előre legyártja és a blogger már csak egy admin felületet kap. Ahol beállíthat ezt, meg azt – de nem túl sokat -, az előre konfigurált 4-5 skin közül választhat egyet… és ennyi. Na meg persze tolhatja a kontentet. A képeit, videóit és egyéb anyagait tárolhatja más, erre szakosodott szolgáltatónál, azaz csak minimálisan kell foglalkoznia a technikai részletekkel, maximálisan koncentrálhat a tartalom előállítására.

Ugye milyen szép az élet? Rögtön három, gyökeresen eltérő koncepció. Szabadon választhatsz, hogy szaktudásodtól, érdeklődésedtől függően melyik modell jön be neked.

Hát, nem.

Én például zöldfülűként a harmadik modellt választottam. Nem értettem a technikai részletekhez, nem is akartam, megkerestem az akkori legnagyobb blogszolgáltatót, regisztráltam magamat és hajrá.
Amikor az ember ezt a lehetőséget választja, gyakorlatilag beletörődik, hogy csak a telepített skineket használhatja és nem rakhat fel plugineket. Ezt még el is lehet fogadni. De aztán jönnek a változások. A szolgáltató egy idő után nem szolgáltat rendesen. Időnként nem érhető el a blog. Aztán a szolgáltató közli, hogy az egyik írásod alkalmas arra, hogy megzavarja mások nyugalmát, ezért eltávolították. Vagy éppen közlik, hogy megszűnik az ingyenes szolgáltatás, mostantől ennyi meg annyi. Vagy még prózaiabban, megszűnik a cég, csá. Ezek mindegyike előfordult már vagy velem, vagy valamelyik ismerősömmel.
Ilyenkor jön a költözés, ami – a költözést segítő pluginek telepítési tilalma miatt – egy kifejezetten véres dráma.
Háromszor volt részem benne. Elegem lett. Modellt váltottam. Jöjjön a kettes.

Az első szolgáltató végtelenül rendes volt. Ismerte – és szerette is – a blogot, előre berendezett mindent, gyakorlatilag levezényelte a költözést, az ár végtelenül baráti volt, szóval mennyország. Pár évig. Aztán jött az email, hogy eladta a céget másnak, majd jött az újabb levél, hogy az új tulajdonos felemelte a díjat a négyszeresére, még ekkor is maradtam, de a következő email már az volt, hogy az új tulajdonos bezárta a boltot.

Azóta vándorlok szolgáltatótól szolgáltatóhoz. Jó ez nekem? Nos, nem rossz. Vedd észre, hogy a modellváltás egyben fel is szabadított. Nagyrészt a magam ura vagyok. Ha valahol nem tetszik, a teljes blogot, tokkal-vonóval fél nap alatt át tudom költöztetni egy másik szolgáltatóhoz. Mint ahogy ezt kétszer már meg is tettem. Egyedül az internetes névfeloldás gáz, annak rendezéséhez általában két hét kell.

Nos, úgy néz ki, megint koncepciót kell váltanom. Nem, nem alapkoncepciót, tehát maradok a kettes modellnél, de a részletekben is el kell kezdenem törekedni az önellátásra.

Vedd észre, hogy a fenti ábrán milyen sok az ‘F’ betű.

A kis körökben az ‘F’ jelenti a Free, a ‘P’ a Pay szavakat. Azaz az F ingyenes, a P a fizetős.

Közismert, hogy nincs ingyenebéd. Ez valahol igaz is, meg nem is. Nagyon sokan csinálnak dolgokat pusztán hobbiból, gyakorlásból, lelkesedésből, pusztán a kihívás miatt, pusztán dicséretért. Jól érzik magukat közben és ez a fizetség. Nézd meg, igazából én sem tudom, mi a francért irkálok ennyi mindent össze immár 14 éve. Nem pénzért, az biztos. Aztán vannak, akik brand-et építenek. Sorra gyártják a skin-eket, megmutatandó, milyen tehetséges dizájnerek. Nyilván vannak, akik pénzt akarnak keresni vele. Csinálnak egy lebutított ingyenes verziót, meg egy full extrás fizetőset. Vannak, akiknél teljesen más a modell: az eszközt ingyen adják, de a használatából fakadó publicitás, reklám jórészt az övék. Vannak, akiknek egyszerűen csak egy nagy tömegbázis kell. Szóval tényleg rengeteg stratégia állhat az ingyenesség mögött.

A közös mindegyikben az, hogy mivel senki nem vállalt semmit, a szolgáltató bármikor kényére-kedvére megváltoztathatja a szabályokat. Mondhatnád, hogy ez ritka. Erre azt mondom, hogy ádehogy. A világban egyre inkább tendencia, hogy a cégek – leginkább az ostoba tömegek megvezetésében bízva – folyamatosan hoznak olyan döntéseket, melyek ugyan többletbevétellel járnak, de durván csökkentik/csökkentenék a reputációjukat is, viszont ha erre ráépítenek egy kommunikációs hadjáratot, a tömeg egy idő után elfogadja a helyzetet, reputációvesztés nélkül. Hogy ne menjek messzire, nézd meg, hogyan viselkednek az ultra fapados repülőtársaságok, vagy éppen a magyar kormány.

Térjünk vissza a blogoláshoz. Hol tarthatsz médiatartalmat? Videókat a Youtube-on. Jó? Nagyjából. Eltekintve attól, hogy az adott zene jogtulajdonosa akár naponta változtathatja, milyen jogokat tart érvényesnek. (Emiatt immár harmadszor lett lenémítva az egyik nagy kedvenc videóm az izlandi utunkról, hiába vágtam újra.) Vimeo? Rámentek a pénzre, az ingyenes gyk használhatatlan, a fizetős meg egy hobbi szinten mozgó magánszemélynek drága. DailyMotion? Jó volt, tönkretették.
Láthattad, pár hónapja ágyazok be track-eket a túráimról Nagyon jó. A Gpsies oldalát használom hozzá. Tudod, mi ez? Egy pacák hobbiprojektje. Addig fogja csinálni, amíg van kedve hozzá. Utána bukok.
Fényképek. Egy időben volt a Flickr, de lekorlátozták az albumok számát. Jött helyette a Picasa, mely egészen használható volt. Aztán áldozatul esett a Google egyik szociálisháló-építési kisérletének, utóda, a Google Photos használhatatlan. Közben a Flickr-en rendeződött a helyzet. Visszaköltöztem.
És most ez.
Persze, költözhetnék tovább. Van még egy csomó másik ingyenes, vagy részben ingyenes (freemium) oldal, lásd itt, meg itt. Csakhogy minden egyes költözés egyre véresebb volt. Ez a mostani, a legutolsó pedig kész horror. 16500 képet fognak törölni. A blog régebbi írásai úgy fognak kinézni, mint egy külvárosi, bontott házas telek, melyet kezd elönteni a szemét.
Még ha meg is csinálnám rendesen, több hónapnyi munkával ezt a költözést, szerinted bevállalnám-e, hogy egy újabb hirtelen döntés miatt újra meg kelljen csinálnom?

Nyilván nem. A megoldás leolvasható a fenti ábráról. Ha ki akarod húzni a nyakadat a hurokból, akkor a saját lábadra kell állnod. Megnöveltem a szolgáltatómnál a tárterület mértékét, majd elkezdtem feltölteni ide, a blogot futtató szerverre a képeket. Ahhoz, hogy album legyen belőlük, illetve a belinkelt képek nagyíthatók legyenek, felraktam egy plugint. Igaz, az ingyenes verziója korlátos, a fizetős meg cefet drága ($99, vicces), de kipróbáltam és nekem bőven elég az ingyenes verzió is.

Igen, érzem én is, hogy ez sem teljesen oké. Ha a plugin gyártója azt mondja, hogy befejezte, vagy azt mondja, hogy megszűnik az ingyenes verzió, megint bukok. A képeim ugyan megmaradnak, nem törlődnek, de újra be kell linkelnem azokat, máshogyan, másik plugin-nel. Az igazi megoldás a direkt link lenne, csak hát az ronda, meg lassú és nagyon melós, azaz a gyakorlatban vállalhatatlan. (Gondolj bele, egy 10 képet tartalmazó írás mérete 15-20 MB lenne. Az átlagos főoldal meg 100-200.) A használható megjelenítéshez sajnos mindig kell valami – ha nem is sok, de egy picike – gépi intelligencia. Azaz minimum egy plugin. A WordPressnek ugyan van beépített szolgáltatása, az lenne a tökéletes megoldás, de vacak. Használhatatlan.

Marad az, hogy bízok. Például ebben.

NextGEN Gallery has been the industry’s standard WordPress gallery plugin since 2007 and continues to receive over 1.5 million new downloads per year.

Csak nem nyírják ki. Csak nem adják el. Csak nem cseszik szét.

Na, mindegy, első körben a nápolyi kirándulás oldalait alakítottam át, meg az előző őszi képeset, illetve a csőben lévőeket. (Érdemes rákattintani a képekre, szerintem letisztultabb lett a teljes képes megjelenítés. Mint ahogy az is szuper, hogy rákattintás után _az aktuális írásban_ lévő képeket körbe lehet nézni.)
Ezzel párhuzamosan megjelent a jobb oldali menüoszlopban egy ‘Új fotóalbum‘ link, melyen már az újonnan felkerült képek láthatóak. Bénácska, foghíjas, de még csak most kezdtem el.

És innentől már csak pár hónap szorgalmas, mondhatni hangyaszorgalmas meló. A határidő február 9, akkor lesz a törlés.

Nem vagyok boldog.

PS1.

Azért említsük meg, mit veszítek. Például a szociális vonulatot. Van olyan Youtube videóm, melyet felraktam, úgy számítottam, hogy megnézik vagy százan, ehhez képest már 10e fölött jár a nézettsége. A fene tudja, honnan jött az a sok ember és miért nézte meg.
A fényképeknél, ha más nagyságrendben is, de hasonló a helyzet. A Flickr-en lett vagy 15 követőm, akik – ha ritkán is – de lájkolnak, kommentelnek.
Ha az ember egy nagy blogszolgáltatóhoz megy, ahol időnként belekerülnek az írásai a blogketrecbe, azaz felhívják rájuk a figyelmet, akkor hirtelen akár napi 10e fölé is mehet a látogatottság. Ha ebből megmarad pár ezer rendszeres látogató, már az is nagy szó.
Nos, ha a blogger a saját kezébe veszi a blogját, a média tárolását, prezentációját, akkor ezek a lehetőségek megszűnnek.

PS2.

Ha már leszóltam ezeket a különböző motivációkból ingyenes, kiszámíthatatlan szolgáltatókat, illik megemlékezni azokról is, akik már kinőttek ebből a körből. Vagy mert jó modellt választottak, vagy mert nagyon sikeresek lettek. És nem, ezek soha nem fogják bezárni a kaput (vagy legalábbis ritkán, lsd MSN), soha nem fogják fizetőssé alakítani a szolgáltatásaikat (vagy legalábbis nem valószínű), hiszen jól megvannak így is. Tudod, melyekről beszélek: Facebook, Instagram, Twitter, Pinterest és társaik. A Facebook például a fenti ábra összes komponensét magába integrálta. Egy önálló világ. Ráadásul ráérzett a kor szellemére: az számít, ami van, a kutyát nem érdekli, mi volt egy évvel korábban.

Nem úgy, mint egy blog, mely igyekszik időtálló tartalmakat – is – közzétenni.
Lehetőleg képpel. Mert az illusztráció része a mondanivalónak.

Minden kommentár nélkül

humans-of-world-powerful-portrait-photography-17__880

Na jó, egy kicsi azért van. Szóval miután egy hosszú (4 nap előkészítés, 24 óra munka) és komplikált műtét 99.99%-ánál már látszott, hogy minden ellene szóló esély ellenére a páciens megmenekül, magához fog térni és a sebész szusszant volna egyet, jött egy földrengés és összedőlt a kórház.
Aztán amíg azon gondolkodtam, hogyan magyarázom meg az ügyfélnek, hogy mi tényleg elképesztően jó munkát végeztünk és visszahoztuk az életbe a beteget, de nem tehetünk arról, hogy a felélesztés előtti pillanatban rászakadt a plafon, szóval ekkor a helyi különítményünk varázsolt egyet és minden megjavult.
A páciens köszöni szépen, jól van.

Breaking news

Az Exchange blogon, hosszú évek óta először on-premise témájú írás jelent meg. (Szabadkoztak is miatta. Na, mindegy.)
Arról van szó, hogy kijött és le is tölthető az Exchange 2019 Preview verzió.

A legfontosabb újdonságok:

  • Az Exchange 2019 már fut Windows Server Core operációs rendszeren is. Azaz ebből a verzióból lehet összerakni a legbiztonságosabb Exchange konfigurációt.
  • Haladva a korral, ez a verzió már képes 48 processzort és 256 GB RAM-ot kezelni.
  • Az adatbázisokhoz tartozó search index immár benne van az adatbázisokban. Azaz replikáció során megy maga az index is, nem kell a passzív node-on újra indexelni.
  • Tiered storage támogatása. Az Exchange lemezműveletei továbbra is SATA2 diszkekre lettek optimalizálva, de lehetőség van SSD-vel támogatott diszkrendszerek használatára. Ekkor a különlegesen erőforrásigényes műveletekhez a gyors diszket használja.
  • Megjelent a “do not forward” opció. Régebben ehhez AD RMS kellett, most valószínűleg már nem. (Mondjuk, kíváncsi vagyok, anélkül hogyan oldották meg.)
  • Kidobták az évek óta csak fityegő Unified Messaging szerepkört. Az azért véleményes, hogyan kezelték azokat, akik mégis használták: ha upgradelni akartok, térjetek át a Cloud Voicemail szolgáltatásra.

A teljes írás, benne a letöltési linkkel, itt olvasható.

Mi is volt ez?

A hétvégén volt némi kavarás a blogon. Mivel a történet leginkább több írás komment rovatában pörgött, meg egyébként is tanulságos, gondoltam összefoglalom. Legyen nyoma.

Először jelzés érkezett, hogy néhány embernek nagyon felpörög a számítógépe, amikor az oldalt böngészi. Viccesen megkérdezték, hogy nem álltam-e rá valamelyik kriptovaluta bányászására? Viccesen válaszoltam, hogy ugyan már, nem.

Pedig de.

Az első nyom Pulykakakas kollégától jött: egy lista, hogy miket blokkolt a reklámblokkolója. Volt néhány *wp.com oldal, ezek ártatlanok, de volt kettő nagyon gyanús is: stati.bid: web.stati.bid. Ezeket a víruskeresőm kapásból blokkolta, és a scamadvisor is rendesen hümmögött, miszerint friss oldal, de gyanús, felettébb gyanús.

Az is volt.

Rákerestem, először a blog forráskódjában, majd letöltöttem az összes php fájlomat és lokálisban is rákerestem a nevekre. Semmi találat. Még tettem néhány kötelező kört, gyanúba jött egy csomó, ekkoriban élesedett fake trackback/pingback roham, rendesen kipucoltam a blogot, rá is fért, de innentől mást nem tudtam csinálni.

Meister kollégának több fantáziája volt.

A kulcsszó az, hogy obfuscation, magyarul ködösítés.
Elmagyarázom.
Ez egy olyan technika, mellyel valamilyen szöveget betitkosítasz valami nem túl bonyolult, de azért nem túl kézenfekvő módon visszafejthető formában. A lényeg, hogy a böngésző, amelyik megjeleníti a html fájlodat, elboldoguljon vele. Tényleg ez a lényeg. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor még nem tarolt a Facebook és létezett olyan, hogy magánélet védelme, akkor én például ilyen módon írtam ki az általam gyártott weblapokra az emailcímemet. Hogy a humánok el tudják olvasni, de a forráskódot turkáló spamrobotok ne.

Nos, ez már régen volt, ki is ment a fejemből. Meister viszont nekiállt kiködösíteni (deobfuszkálni, ha már mindenáron káromkodni akarok) a Mivanvelem nyitólapját… és meg is találta az obfuszkált javaszkriptet.

Magyarul – azoknak, akik közben leestek a szekérről – a rosszfiúk beletettek a blog oldalába egy javascript kódot, mely letöltött és elkezdett futtatni a látogató gépén egy kriptopénzt bányászó kódot. (Bekapcsolt ADblocker vagy normális malware védelem esetén nem tudta letölteni.) A kódot pedig annyira összezavart formában tették be, hogy az ember ne találja meg, ellenben a böngésző igen.
Szerencsére Meister megtalálta.

A kód ismeretében már viszonylag gyorssá vált a nyomozás. A blog letöltött példányában rákerestem a kód egy részletére, a Toothpaste WordPress blogtéma footer.php fájljában meg is találtam. Szemmel láthatólag utólag lett beleinjektálva, hiszen még a modult leíró kommentrovat elé került. (Ahová nem illik semmit sem írni.)
Törlés után a jelenség megszűnt.

Jogos lehet a kérdés, hogyan került ez bele? Nincs jó hírem. A WordPress motort azonnal frissíteni szoktam, ahogy kijön egy új. Azt a 4 plugint, melyeket használok, szintén. (A szolgáltató egyből értesít, ahogy újabb verzió jelenik meg.) Magát a témát nagyon régóta nem frissítették. Az ftp log üres, a http log meg nem mondott semmit. Hülye fejjel nem néztem meg javítás előtt a footer.php fájl dátumát sem, így nem tudom pontosan, mikor történt a kompromittálás. Nem mintha számítana valamit.
Szóval a helyzet az, hogy a legfrissebb WordPress motornak tutira van valami olyan sebezhetősége, melyet a fiúk ott Kaliforniában ki tudnak használni. És bárkinek a blogjába bele tudják fűzni ezt a kódot.

Nyilván megfordult a fejemben, hogy esetleg a szolgáltató kapott be valamit, vagy ők próbálnak kriptopénzt bányászni. De ennek ellentmond, hogy a másik blogom is ugyanitt van és ott sértetlen a footer.php fájl.

Szóval, mást nem nagyon tudtam csinálni, mint egyrészt figyelmeztetni a szolgáltatót, másfelől megírni ezt az írást. Tanulságként. Illetve visszautalni arra az írásra, ahol a beszélgetős részben már megjelent, hogy annyira elkurvult a világ, miszerint már nem elég óvatosnak lenni, muszáj használni valami jó malware védelmet is.

Modera

Egy korábbi írás komment rovatában érdekes beszélgetés alakult ki. Habár úgy néz ki, a blog – mind szkriptek, mind php szinten – ártatlan, de valami köze mégiscsak lehet az anomáliákhoz.
Nos, egy lehetőséget találtam: az utóbbi pár napban megjelentek szemmel láthatóan szkriptek által generált trackback/pingback bejegyzések a kommentek között. És mivel a legutolsó kommentek kint vannak a nyitólapon is, így elképzelhető, hogy behúznak valami szkriptet.
Nos, kábé 5-6 éve, amióta a blog saját telepítésű WordPress alá költözött, tiltva van minden trackback/pingback. De a korábbi bejegyzéseknél (volt ám rengeteg költözés) bejegyzés szinten engedélyezve maradtak, mely beállítás felülírja a globálisat. Ezeken a régi bejegyzéseken keresztül jelentek meg a gyanús visszapingelések is.
Az nyilván nem működik, hogy nekiállok és az első 7-8 év összes bejegyzésében kézzel letiltom a visszajelzéseket. Enélkül viszont csak az marad, hogy moderálok. Első körben még nem mindent, egyelőre csak a “[…]” karaktersorozatra szűrök. Szóval légy olyan jó és ne használj ilyet.

PS.
Szomorú, de a tesztek azt mutatták, hogy a […] karaktersorozatot a WordPress _nem_ tekinti szónak, így nem lehet rá szűrni. Más szűrési alap viszont nincs. Marad az, hogy az _összes_ komment moderálásra kerül. Szar ügy. Tizenharmadik évébe fordult a blog, eddig kibírtam moderálás nélkül… és most sem trollok meg idióták miatt kell, hanem gazemberek miatt.
Megjegyzem, elég gusztustalan lény az ember. Van ugye ez az információterjesztés, melynek internet a neve, kitalálnak valamilyen automata mechanizmust, mely segítségével az azonos tartalmak között kapcsolat épülhet – erre jönnek a hiénák, rábuknak és megpróbálnak pofátlan módon pénzt csinálni belőle, melynek az lesz a vége, hogy mindenki melózhat azzal, hogy az alapvetően jó mechanizmust hogyan korlátozza, végső esetben hogyan tiltsa le. Most például az lett a vége, hogy nektek kellemetlenség, nekem meg egy csomó pluszmunka.

Na, mindegy, azért szétnézek még, van-e valami jobb megoldás.

[UPDATE]

Modera kikapcsolva. Félelmetes, mire képes a WP bulk editálási opciója. Félóra alatt végigmentem mind az 5000 bejegyzésen, letiltottam a track/pingback-et, kitöröltem a gyanús kommenteket. Mellesleg rátettem a blogra két exploit checker plug-int, nem találtak lényeges hibát. (Csak megjegyzem, amíg csináltam, jött is megint négy.)

Egy egér miatt a laptop elveszett

Ahogy az a bizonyos mondóka is mondja a patkószeggel.

Úgy kezdődött, hogy le kellett cserélnem a laptopomat. Semmi különös, kicsomagoltam, beleszagoltam a dobozba, hogy érezzem az új-laptop-szagot, aztán telepítő pendrive és hadd szóljon. Majd az operációs rendszer feltelepülése után mehettek fel a gyári driverek.
Itt került először homokszem a fogaskerekek közé. Nem volt gyári tapipad driver. Az MS beépített driverével meg az égegyadta világon semmit sem lehet konfigurálni. Ami baj, mert gépelés közben rendszeresen hozzá szoktam érni, ilyenkor pedig nem csak a kurzor megy arrébb, hanem össze-vissza elindulnak programok, vagy aktivizálódnak menük.
Nem először futok bele ilyesmibe, nem szoktam fékezni, felteszek egy Synaptics vagy Elan drivert, aztán valamelyik csak elviszi a tapipadot.
Általában.
Most az történt, hogy az Elan driver nem működött (leszedtem), a Synaptics pedig elgáncsolta a laptopot. Úgy beépült, hogy nem lehetett leszedni – és ha rákattintottam a Control Panelen belül a Mouse ikonra, akkor dobott egy rücskös hibát. Viszont utána már feljött a panel. Megvontam a vállam. Elég kínkeserves volt a telepítés, úgy voltam vele, hogy viszonylag ritkán konfigurálom az egeret, elleszek vele így is.
Ahogy Móricka elképzeli.
Sokáig nem történt semmi. Aztán két hét után meghülyült az egér, de csak Chrome alatt. Bármit csináltam, nem gyógyult meg, végül újra kellett indítanom a gépet. És ezt csinálta folyamatosan: két hetente meghülyülés, restart.
Azt mondod, ezzel még együtt lehet élni? Próbáltam. Négy hónapig bírtam. Rohadt idegesítő, amikor fut egy csomó alkalmazás, egyszerűen nem lehet restartolni, viszont meghalt a böngészés.

Hétvégén újratelepítettem a laptopot. Egy rossz, cserébe leszedhetetlen tapipad driver miatt. Pedig ekkorra már minden tökéletesre lett csiszolva rajta, mely minden egyáltalán nem volt kevés. Dehát egy informatikus, amikor a saját gépét telepíti, akkor nem csak egy gépet rak össze, hanem egyben a saját életét is. Nem szabad csodálkozni, ha ilyenkor egy lelkes jómunkásember egyszerűen nem is alszik. (Majd hajnal háromkor kimegy sétálni az erdőbe, mert annyira szépen, vastagon esik a vattaszerű hó.)

Rakkolás. Húzni az evezőket, felnézés nélkül. Csak a Remote Desktop Connection Manager-ben van vagy 100 kapcsolatom, melyeknél újra meg kellett adnom a jelszavakat. Meg ilyenek.

De egyszer csak vége lett. Finomhangolás. Vegyük fel meghajtóknak a NAS-okat. A Qnap sikerült. D-link DNS323. Hibaüzenet. Mi a fene van itt? Biztosan elgépeltem a jelszót. Újabb kísérlet. Megint hiba. Most már el is olvastam az üzenetet. Azt mondta, hogy ebben a Windows verzióban már nincs benne az SMB1, bocs. Én meg csak néztem. Ez ugyanis azt jelenti, hogy ha felteszed az alap Windows10-et, amelyikben még benne van az SMB1, majd utána jönnek a Feature Pack-ek, akkor lesz SMB1. De hogyha egyből a Fall Creators Update-et teszed fel, akkor már nem. Tökmindegy, hogy védett hálózaton vagy, ismered a kockázatot és nem zavar, nem választhatod. A D-link 2013 óta nem adott ki új firmware-t, azaz marad az SMB1.

Nem részletezem, mennyit kapartam a falat. 1,5 TB tükrözve, gyakorlatilag az összes médiafájl, fényképek, zenék, könyvek, szakmai anyagok. Oké, hogy öreg cucc, de működött.
Varia.
Végül az jött ki a leghatékonyabb megoldásnak, ha vettem két 4 TB-s diszket, kibeleztem a Qnap-ot is, így a kettő helyett csak egy NAS maradt, valamivel nagyobb kapacitással, mint a kettőé volt együtt. És maradt 7 TB diszkem, melyekkel még nem tudom, mit kezdek. Lehet, hogy kitámasztom velük a billegő asztal lábait.

Ja, hogy hogyan alszom? Köszönöm, remekül. Mármint abban a pár órában, ami ilyesmire marad. Mert ez ugye egy jó képességű NAS konszolidáció, rengeteg adat mozgatásával, a jogosultsági rendszerről nem is beszélve.
Szerencsére ráérek. Ja, nem.

Hogy merészelitek?

Nagyon bepipultam.

Tudni kell, hogy elég régóta az Evernote alkalmazásba jegyzetelek. Minden platformon van hozzá kliens, mindenhonnan elérhető. Kényelmes, kézreesik. Furcsa módon a webes felületük a legbénább, legalábbis a bejelentkezés. Hiába jegyeztetem meg a jelszót, a login gombot úgy elrejtik, hogy kettőt-hármat kell kattintanom, mire beléphetek. Nem egy nagy dolog, de mindig kellemetlen érzést okoz, amikor használni akarom.
De most nagyon elgurult a gyógyszerük.

Belépéskor felugrott, hogy még mindig tényleg a joep@magyarorszag.hu az emailcímem? Mivel siettem, semmi kedvem sem volt email oda-visszaigazolós csipcsipcsókát játszani, volt olyan lehetőség, hogy skip, gondoltam, majd legközelebb.

Nem volt legközelebb. Letiltották a hozzáférésemet.
Az írások címét láttam, a tartalmakat nem.

Több évnyi feljegyzés. Egy csomó novella alapanyag. Jegyzetek egy készülő könyvhöz. Hasznos információk, szavak, ételnevek különböző országokba. Ez mind elérhetetlenné vált. Csak néztem bután.

Ráadásul mindez úgy, hogy egy gramm figyelmeztetés nem hangzott el. Nem mondta, hogy a ‘skip’ az valójában nem elhalasztás, hanem ellenszegülés, melyet keményen büntetni fog.

Bementem az account beállításaihoz. Hátha. De sehol nem találtam olyat, hogy emailcím validálás. Kiléptem. Beléptem. Semmi. Újraindítottam a böngészőt. Semmi.
Nézzünk egy másik böngészőt. Firefox. Beléptem. És feljött a kérdés: akarok-e emailcím ellenőrzést? Akarok, akarok, AKAROK!! Ez minden vágyam! Ráböktem. Mint kiderült, ennyi volt az egész, még csak tesztlevelet sem küldtek. Nézzük, mit mond a Chrome? Beléptem. Továbbra sem láttam a tartalmakat. Oké, kösz srácok. Ennyi.

Egy óra alatt kimentettem mindent egyszerű txt fájlokba. Létrehoztam a notebook-oknak megfelelő könyvtárstruktúrát a dropbox szinkronkönyvtáramban és mindent bemásoltam a helyére. Akkor lássam legközelebb az Evernote-ot, amikor a hátam közepét. Aki képes arra, hogy ilyen otrombán elveszi a jogosultságot egy felhasználó összes anyagától, az bármire képes. A bizalom pont az a dolog, mely egy pillanat alatt képes elveszni.
Most megtörtént. És csak szólok, ne is erőltessétek magatokat, hogy visszaszerezzétek.