Szpemlistára tettem a Grand Canyont

Sajnálom, de azért mert egyszer megszálltunk ott, nem vagyok kíváncsi az összes rendezvényre, meg az összes kedvezményes akcióra.

Valamikor azt hittem, hogy ezek a dolgok szépen beálltak, de úgy tűnik, borul az egyensúly. Ha bármit is vásárolok és megkérdezik, kérek-e hírlevelet, vagy bármi ilyen marhaságot, egyből jelzem, hogy nem. Mondhatni külön látásom alakult ki erre a kérdésre, egyből észreveszem, akárhová is teszik.
Ehhez képest mostanában sorra jönnek a szpemek a vásárlásaim után. Nem kérdeznek semmit, csak küldik. Én meg nem győzöm nyomkodni a ‘report spam’ gombot. Függetlenül attól, hogy mennyire nagy név ment le éppen kutyába.

Facebook

Tényleg nem értem. De sejtem, hogyan működik.

Ha ma, Magyarországon, Orbán Viktor bemegy egy lakásba és odaszarik az ebédlőasztalra, akkor három reakció várható:

  • – Óh! Itt volt Orbán Viktor! Keretezzük be!
  • – Hát mégis, hogy képzeli ezt? (Aztán kitakarít.)
  • – Aztabüdösrohadékbugrisparasztkurvaanyjátennekamocsadéknak! (Aztán legyint.) Végülis, Orbán Viktor. Neki ezt is szabad. És nem is olyan büdös.

Nagyjából ugyanezt érzem a Facebook-kal kapcsolatban is. Olvasd el ezt a cikket.
Elolvastad? Érted? Ez valami akkora blamázs az IT világában, hogy mára már lángban kellene állnia az összes Facebook irodának.
Először is, a szolgáltató még csak nem is ismerheti a jelszavadat. Amikor megadod, akkor rögtön egy visszafordíthatatlan algoritmust kellene ráeresztenie és csak ennek eredményét, az ún hash-t lenne szabad letárolnia. (Ennél bonyolultabb a dolog, ne menjünk most bele.) Azt mondod, utópia? Nagyjából 2000 óta a legmezeibb Windows hálózat is így működik. Én, mint Atyauristens jogú rendszergazda, sem vagyok képes kiolvasni bárkinek is a jelszavát. Módosítani? Azt tudom. (Bár annak meg nyoma lesz.) De kiolvasni nem.

És ezek a gazemberek, nemhogy illetéktelenül lenyúlták a jelszavakat, de utána egy pimfli titkosítatlan .txt fájlban tárolták is a belső hálózaton. Ahol – ha jól értelmeztem – boldog-boldogtalan hozzáfért.

Ez a szakmámban valami olyasmi felfoghatalanul elképesztő hiba, hogy – ha csak nem beszpídezett majmok rakták össze az informatikát – akkor ilyet se véletlenül, se felelőtlenül nem lehet elkövetni. Ilyet csak szándékosan lehet összerakni. Azaz ha valaki azt mondja neked, hogy a Facebook maga a sátán, akkor nem az a helyes reakció, hogy hülyének nézed az illetőt, hanem az, hogy Öreg, ne sértegesd a sátánt, ehhez képest ő csak egy amatőr kezdő.

Aztán mégis. Emberek millió tapadnak rá. Mert ez a Facebook. És nekik ezt is szabad.

Egy szerencsétlen kisklapec siránkozásai

TLDR: Működik. Valahogy. Nézzél videókat.

Na, egy újabb falnakszaladás. Van ez így. Amikor egy nagy kirándulásról összeraksz egy félórás, meglehetősen jó videót, beleadsz apait-anyait, a zenei hátteret pedig hozzá hangszereled a videóhoz, értve ez alatt, hogy egy valamikor nagy, de mára elfeledett zenekar számaiból rakod össze a teljes videó háttérzenéit, aztán amikor felteszed a Youtube-ra, kiderül, hogy a zenekar jogi képviselője egy neandervölgyi tipusú üzletember, mindenféle kompromisszumot elutasít a szerzői jogokkal kapcsolatban.
Gyakorlatilag egyből küldi rád az FBI-t, ha öt percen belül nem törlöd a cuccot.

Van ilyen. Ha érintett vagy, tudjál róla, hogy a Ramones-szal, Adam Ant-tal, az AC/DC-vel és a Fleetwood Mac-kel nem lehet szarakodni. Egyből tiltanak.

Mit lehet ilyenkor tenni? Amikor egy tiltott számból használtál egy rövid részletet, akkor azt újra lehet vágni.

Nem mintha ez végleges megoldás lenne. Az izlandi videómat már háromszor vágtam újra, Aztán mindig akadt valami seggfej üzletember, aki megváltoztatta a szerzői jogokkal kapcsolatos hozzáállását.

Amikor viszont egy 36 perces videót kellene teljesen újravágni – kábé kétheti munka – akkor a szerző arca ökölbe szorül… és alternatív megoldásokat keres.

Ezt egyszer és mindenkorra tegyük rendbe. Ha egy házi videót raksz össze, akkor hamar rájössz, hogy zene nélkül az egész egy kalap szart sem ér. Egy házi videó ugyanis akkor lesz élvezhető, ha eltalálod a klasszikus hármas (zene/szöveg/csend, azaz környezeti zajok) egyensúlyát. Bármelyiket is kihagyod, béna lesz a végeredmény.
Azaz szükség van a zenére. Hogyan juthatsz hozzá? Nos, zenék alapvetően vannak. Az én korosztályom úgy nőtt fel, hogy gyűjtögetett. Ez manapság is működhet, ott vannak a torrent oldalak, ott van a Youtube. És nem elhanyagolható módon ott van a 30-40 év alatt begyűjtött, megvásárolt zeneanyag. Ne tudd meg, hogy amikor kezdett jól menni a családnak, hány kiló cédét vettem. (Korábban meg kazettát és bakelitet.) Na és persze ott van egy csomó egyéb lehetőség is, melyek nekem már magasak. Mindegy, a zenét be tudod szerezni.
Mi hiányzik ebből az egészből fájóan?
Az, hogy viszonylag kevés ügyintézés után, viszonylag olcsón meg tudd szerezni egy adott szám licenszét egy home videóhoz. Egy olyanhoz, mely deklaráltan nem monetizált. Egy olyanhoz, melyet maximum kétszázan fognak megnézni. Vagy elő tudjál fizetni egy értelmes összegért egy olyan hozzáférésre, mely ilyen célra felhasználható rengeteg zenét tartalmaz.
Ugyanis amíg az van, hogy én a kefalóniai teraszon végrehajtott családi kettlebell gyakorlat mögé csak és kizárólag a Fleetwood Mac együttes Tusk című dalát tudom elképzelni, de fogalmam sincs arról, hogy milyen jogi labirintuson keresztül tudnám elérni a jogtulajdonost és kialkudni vele egy méltányos díjat, nem is beszélve a maradék videó többi 5-6 zenéjéről, nos, addig inkább illegális megoldásokat fogok keresni. Nem a pénz miatt. Hanem a feladat bonyolultsága miatt. (Persze játszhat a pénz is. Ha úgy állnak hozzá, hogy én ezzel egy feldolgozást készítek, akkor nyilván vastagon fog fogni az a ceruza.)

Na, jó. Megideologizáltam, miért akarok szabályt szegni.

Hogyan tudom ezt megtenni?

Háát… nem egyszerű.

De egy-két hónap intenzív szellemi munka után kialakult a megoldás. Nem volt egyszerű és fel kellett adnom azt az elvet, hogy illegális megoldásért nem fizetek.

Jöjjön először a ‘futottak még‘ kategória.

1. A videómegosztók

No way. Ezeket egyre inkább megpróbálják beleszorítani abba a sarokba, hogy ők legyenek a felelősök a jogsértő tartalmakért. (Lásd azt a bizonyos 13-ast.) Habár ez a harc még nem dőlt el, de majdnem. A nagyok megcsinálták maguknak a szkennelő robotjaikat és ugyan ezek borzasztóan bénák, nagyon sok fals pozitív eredménnyel, de egy biztos, jogvédett tartalmakat nem engednek át, még azon az áron sem, hogy jogosakat is letiltanak. Nem akarnak pereskedni, nem akarnak fizetni. Valahol érthető. Ki bír nagyobb jogászi erővel: a feltöltő magánember, vagy egy szerzői jogi mamut?

Az persze egy másik kérdés, hogy a videómegosztók abból a tartalomból élnek, amit a feltöltők feltöltenek, pontosabban a rájuk aggatott reklámokból. Ha túltolják, elnéptelenednek. Az meg nem jó az üzletnek.

Na, mindegy, ez a jelenlegi állapotban felejtős. Igen, sajnos a Vimeo is. Elolvastam a feltételeiket és immár ők is szűrnek a tartalmakra. Ugyanúgy, mint a másik titkos kedvencem, a DailyMotion is.
Felejtsd el a videómegosztókat. Ez a hídfőállás elbukott.

Viszont nem árt, ha tudod, hogy ezzel mit vesztel. Konkrétan a social media jelleget. Ez a jelleg ugyanis nézettséget hoz. Amikor kiteszek egy videót, megnézi 50-60 ember. Ez oké. Aztán telnek az évek és a nézettség gyarapodik. Mára az 5 éves videóim rendre 200 fölött járnak a Youtube-on. Aztán vannak teljesen meglepő értékek: egy, még csak nem is túl jó, régi tiszafüredi kajakos videó 3000 megtekintésnél jár jelenleg és folyamatosan nő. Fel nem tudom fogni, hogyan.
És egy csomóan lájkolták.
És nem ez az egyedüli meglepő érték.

Ne hidd, hogy ez nem számít. Tudom, hogy a platformnak nem igazán logikus a dinamikája, nem is ezt várom el tőle. De amikor kikerül valami, amit akár önmegvalósítási, akár boldogítási céllal rakok ki, akkor nagyon fontosak a számok. Hány embert érdekelt? Hány embernek tetszett? Ha mindezen számok a küszöb alatt maradtak, akkor mit rontottam el? És ha rendszeresek az elmaradások, akkor van-e értelme csinálni?

Nos, amikor alternatív megoldást választasz, akkor mindezt kidobod. Nem lesz semmilyen statisztikád. Hányan nézték meg? Hány perc volt az átlagos megtekintés? Felejtsd el. Lőttél egyet a sötétbe, aztán vagy eltaláltál embereket, vagy sem.
Meg persze buktad a megosztási lehetőségeket, a lájkolások miatt mások hírfolyamában való megjelenést, buktál mindent, ami social.

Említsük meg azért a korábban kitárgyalt Indavideót is. Hekkelésekkel ugyan, de működik. Korlátozott mértékben, de social is. Csak éppen külföldről nem érhető el. Nekem viszont onnan is vannak nem elhanyagolható mennyiségű olvasóim. Na meg a lányom.

Nem könnyű döntés.

Jó. Keressünk tárhelyet. Valami optimálisat.

Nos, ez sem igazán egyszerű. Védett legyen. Lehessen róla stream-elni. Ne legyen drága.
Ahogy mondani szokták, a fenti háromból kettő választható.

2. Dropbox

Nagyon bíztam benne. Hiszen korábban már kivariáltam, hogyan lehet róla streamelni. Nem egyszerű, de működik. Az ingyenes előfizetés 2 GB tárhelyet ad, ez halványlila lópössentés, nekem évek alatt felhízott 9 GB-re, de ez is kevés. A következő lépcső 1 TB, havi 10€ összegért. (Előre fizetve egy évet csak 8,7€.) Hömm. Mindkettő sok. Nekem most van hat letiltott videóm, olyan 7,5 GB méretben. 50-100 GB bőven elég lenne, töredék összegért. De nincs.

Megjegyzés. Azóta sikerült webre optimalizálnom a videókat, már nem 7,5 GB méretről beszélünk, de ez a lényegen nem sokat változtat.
Újabb megjegyzés. Közben visszaálltak a méretek. Írás közben a munka továbbra is folyik.

3. Box.net

Egyike a most is használt ingyenes tárhelyeimnek. Pontosabban, volt. Ugyanis megnéztem a feltételeket… és rácsodálkoztam. Még csak ki sem tudtam próbálni a streamelést. Ugyanis az ingyenes csomagban a maximálisan feltölthető fájlméret 200 MB. Azaz lepkefing. De a fizetősek is durvák, még a szóbajöhető legdrágább is heti 5 GB méretben maximalizál. Nos, annál akár egy videó is nagyobb lehet. És ez a csomag már elég drága.

4. GDrive

Akár jó is lehetne. (Vicces ugye, hiszen Youtube.) Nos, nem is ölik meg házon belül a konkurenciát, nincs semmilyen módon sem streamelési lehetőség. Az már csak hab a tortán, hogy nekik van messze a legvacakabb szinkronizációs programjuk. Nem is vacak, egyszerűen egy vállalhatatlan szar. Aztán ahogy ráharapnak a feltöltött tartalmakra, miszerint innentől minden jog őket illeti meg (nem jártam utána, de valahol így olvastam), na az nem fér bele. Pedig az áraik nem lettek volna rosszak.

5. Sync.com

Titkosít. Plusz pont. Ingyenesen 5 GB. Azaz semmi. A legkisebb csomag meg 2 TB havi nyolc dollárért. Fajlagosan oké, de ki a francnak kell ennyi? A streamelést már ki sem próbáltam.

6. Pcloud

Nagyok voltak az elvárásaim. Hiszen mindenhol azt írták, hogy az egyik legjobb fénykép- és videómegosztó tárhely. Az ára tényleg nem rossz, de egyszerűen nem tudtam mást kicsiholni belőle, mint egy linket a videóra, mely ráadásul valami extrém béna lejátszóban indítja el. Ez… nem oké. Innentől az árak már nem is lényegesek.

7. MiMedia

500 GB, havi nyolc dollárért? Tovább nem is nézegettem.

8. A blogszolgáltatóm

Ez sem tűnt rossz ötletnek. Bővítsük fel a mostani 10 GB-s (fényképekre méretezett) tárterületet 30 GB-re. Mennyibe is kerülne? Hoppá. Durván havi 2000 forinttal többe, azaz 600 helyett 2600-ba. Ez már azért túl van a tűréshatáromon. És hogyan lesz az ide feltöltött videókból embed lejátszás, meg direkt link? Sehogy. A jelenlegi konfiguráció erre képtelen, nyilván valahogy össze lehetne szenvedni egy WP plugin-nel, de az ár és a kinlódás együtt már sok.

Jöjjenek a reménytelibb versenyzők.

9. Onedrive

Nem röhög. Ránézésre ez egy egészen komoly versenyző. Havi 565 forintért ad 50 GB tárhelyet, mely pontosan eltalálja az igényeimet. Az ár pedig baráti. Sőt, a felrakott videóknál van embed link és van normál link is. Szuper.
Csak éppen nem működik. Ez annyira, de annyira Microsoftos. Hogy tudjuk, mi kellene a piacnak, nagy garral ki is állunk, hogy itt van, mi ezt csináltuk, aztán a gyakorlatban kiderül, hogy a termékünk maximum arra képes, hogy összeszarja magát és utána bűnbánóan tapicskol a lucskos pelenkában.
Összeraktam egy tesztbejegyzést a blogra. A beágyazott videó egyszer sem jelent meg, csak valami hibaüzenet. Aztán engedélyeztem a böngészőben az illegálisnak minősített szkriptet (Chrome-ban és Firefoxban is), ekkor 10-30 másodperc várakozás után átdobott – az eredeti ablakban – egy belsős videólejátszó oldalra. Azaz ha kint volt egy ilyen beágyazás a blog főoldalán, akkor a főoldal olvashatatlanná vált. Remek.
Írtam a supportnak. Két nap múlva egy indiai csóka válaszolt, miszerint továbbította a bejelentésemet a technikai személyzetnek. Ekkor csináltam egy újabb, immár éles tesztbejegyzést (elrontottam egy nagyon régi írást, bízva abban, hogy oda már nem járnak olvasók), elküldtem a linket, meg sokkal alaposabban leírtam a jelenséget. Egy héttel később írt a csóka, hogy küldjek neki egy tesztoldalt és írjam le részletesen a hibát. Kapd be, Abdul.
Ez szar. Mindenestől. Reménytelenül.

Hah! Miközben a fenti sorokat írtam, éppen egy backup telefont telepítettem. (Hamarosan írni fogok róla.) Egy Samsung telefont. Mely a telepítéskor kiírta, hogy a Samsung ajándékaként kapok 100 GB tárhelyet a Onedrive-on.
Hát, kösz. Kösz a semmit.

És akkor a végső megoldás.

10. MEGA

Egyfelől kösz Ati a tippet. Fejben megvolt a társaság, de úgy maradtak meg, mint egy zűrös cég, Kim Dotcom, meg a kínaiak, nem túl jó renomé.

Alapvetően nem lenne rossz. Titkosít (Zero Knowledge Cloud Service), azaz rajtam kívül a kutya nem tudná megvizsgálni, mit tartok fent. Azaz sem a tárhelyszolgáltató, sem semmilyen külső Content ID alkalmazás nem fér hozzá a valódi tartalomhoz. Csak az, aki konkrétan nézi a streamet.
Az első fizetős kategória 1500 FT/hó. Nem kevés, de nekem valahol itt van a határ, amit be tudnék vállalni.

Vedd észre: kifizetnék évente 18000 forintot, csak azért, hogy azt a 8-10 videót is meg lehessen nézni, melyeket a Youtube nem enged. Margit, normális?
Ahelyett, hogy kifizetném valami egyszerűsített eljárással szerzői jogra?

De sajnos még így sem működött. Egyelőre free előfizetés, felraktam az első videót, kaptam is egyből hozzá embed kódot, direkt lejátszást nyújtó linket. De a másodikhoz már semmit. Meg a többihez sem. Feltúrtam a netet, de nem találtam semmit erről a korlátozásról.
Írtam a helpdesknek. És ekkor történt a csoda.
Kompetens helpdesket találtam.
Először visszaírtak, hogy nincs ilyen korlátozás, de nem minden videót engednek streamelni. Konkrétan .mp4, vagy .webm kiterjesztésűnek kell lennie.
Ezen némileg felhúztam magamat, hiszen ez önmagában nem jelent semmit. Az mp4 csak konténer. Visszaírtam, hogy mind az engedett, mind a tiltott videók mp4 formátumúak, AVC kodekkel. Az egyedüli különbség az, hogy az egyiket a Sony Vegas videóvágó programmal raktam össze, az összes többit, azaz a nem engedélyezetteket meg a Cyberlink Powerdirector programmal.
Nos, erre kaptam egy olyan választ, hogy a fülem-farkam kettéállt. A support ugyanis bőven az én tudásomat meghaladva kirészletezte, hogy milyen különbségek lehetnek ugyanazon kodek használata mellett ugyanabban a tipusú konténerben. Leírták, hogy ők mit engednek és mit nem. Végül leírták a konkrét eljárást, példaparancsokkal, hogy hogyan tudom az ffmpeg progi segítségével átkonvertálni a videóimat a nekik megfelelő formátumra. Illetve figyelmembe ajánlották az opensource Handbrake alkalmazást, amellyel ugyanezeket meg tudom csinálni grafikus felületen is.
Kipróbáltam.
Működött, mint egy svájci óra. Még .flv bemenetű videóval is. Ráadásul a fájlok mérete is jelentősen kisebb lett, számomra érzékelhetetlen minőségromlás mellett.

Nos, ez döntött. Az oldal tudja, amit szeretnék. Rajtam kívül nem fér hozzá senki a tartalomhoz. A support pedig korrekt és teljesen képben van szakmailag.

Ja, rákérdeztem a statisztikázásra is, de azt válaszolták, hogy arra nincs semmilyen lehetőség a rendszerben.

[Update #1]

A ‘számomra érzékelhetetlen minőségromlás’ kifejezésről sajnos később kiderült, hogy valójában wishful thinking. Ugyanis tesztelésképpen csak olyan 5-6 percet néztem meg korábban a videókból. Aztán pár nappal ezelőtt gondoltam egy merészet és végignéztem egy félórásat. Pontosabban csak szerettem volna. Tíz perc után bejelentkezett DJ Mega. Olyan lett a lejátszás, mint amikor egy DJ rángatja a bakelitlemezt. Csak itt a hang és a kép egyszerre kezdett el reszelni.
Ez baj.
Mi lehet ez? Hát, például a Mega nem streamel olyan jól, mint a videószolgáltatók, nem pufferel olyan hatásosan. Vagy nem épített ki akkora frontend infrastruktúrát. Vagy az a Zero Knowledge titkosítás igényel extra erőforrásokat, mely nyilván a streamben is jelentkezik. (Nagy valószínűséggel kliensoldalon titkosít ki böngészőn keresztül egy szkript, hiszen ha szerveroldalon történne, akkor nem lenne zero knowledge. Akkor viszont Chrome esetén isten irgalmazzon a lejátszásnak.)
Akár ez, akár az, a megoldás használhatatlan. Ismét egy fal.
Nyilván nem adtam fel, de bele kellett mennem olyasmibe, amelytől már az elején is fáztam és mindenáron el szerettem volna kerülni.
Videókódolási trükkök és fortélyok. Melyekhez rohadtul nem értek. És – tekintve a téma bonyolultságát – nem is szándékoztam megtanulni. (A videómegosztók többek között ebből a tudásból élnek. Én meg nem akartam elvenni a kenyerüket.)

Először kezdtem a mérnöki megoldással. Itt van ez a remek Handbrake program, véges számú beállítással. Kezdjük el ezeket tekergetni. A nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb lesz belőle valami.
Háát… egy hétig tekergettem. A folyamat ugyanis egyáltalán nem volt gyors.
– Átállítani egy paramétert. Egyszerre szigorúan csak egyet.
– Konvertálni a videót.
– Megnézni, hogy a minőségromlás elfogadható-e még?
– Feltölteni a Megára.
– Megnézni a desktop gépről (32 GB RAM, core-i7, gigás ethernet), hogy DJ Mega beletipor-e a lejátszásba? (És ez persze 10-12 perc lejátszást jelentett, mert annyi után jelentkeztek az első tünetek.)
– Ha jó, akkor megnézni egy sokkal gyengébb laptop gépről (8 GB RAM, core-i5, Wifi, akkumulátorról), hogy így is jó-e? (Mobiltelefonon nem teszteltem. Bocsi.)
– Ha bárhol nem jó, akkor goto 10.

És akkor persze ott van, hogy amikor módosult egy beállítás, akkor az összes korábbi videót újra kellett fordítani és újratesztelni. Mindenestől.

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért tesztelgettem mobilról is. A végső beállítással az a helyzet, hogy 10-12 perc után borzasztóan bevisszhangosodik a lejátszás, amennyiben elfordítva tartod a mobilt. Ha állva tartod, akkor nem… de ilyenkor a bélyeg méretű képen nem is látsz semmit.
Szóval _ezeket a tiltott videókat_ ne mobilon nézd.)
(Megjegyzés: ez később rendbejött.)

Persze megvizsgáltam szerveroldalon is, hogy van-e ott is valami trükközési lehetőség. Sajnos nincs. Sőt, van egy érdekes korlátozás: egyszerre maximum hatan tölthetnek le egy fájlt. Ez bizonyos esetekben fájhat: az eddigi tapasztalataim alapján amikor kipublikálom a videó elérhetőségét, nagyon hamar összejön 10-12 megnézés. Aztán utána kell egy hét is a konstans 50-es indulási szám beállításához. Nos, a korai madarak belefuthanak abba, hogy a 6-os limit miatt nem tudják megnézni. Ilyenkor az a megoldás, hogy várni kell egy kicsit, olyan 20-30 percet, aztán lehet próbálni megint. Hangsúlyozom, ez csak azokat érinti, akik egy órán belül szeretnék megnézni a videót. Később már sokkal lazább a helyzet.

Nos, valami végül kiesett a dobozból. A videókat jelentősen le kellett butítanom. (De még így is jobb minőségűek, mint amit az Indavideo maximális követelményként megenged.) A méreteket is le kellett korlátoznom HD-re (720p), pedig ebben a szezonban már mindent full HD-re vágtam. Meg ilyenek. De ez akkor is siker. Rohadt nagy siker. Mert már közel álltam ahhoz, hogy hagyom az egészet a fenébe.

[Update #2]

Persze, hogy nem. Piszkosul nem. Megint wishful thinking. A fenti metódus két videóval tökéletesen működött, örültem a titkos paramétereknek és meg voltam győződve róla, hogy innentől már csak idő kérdése, hogy a maradék három videó is felkerüljön a Megára, a megfelelő formátumban.
Ahogy Móricka…
A konvertáló program – az a bizonyos Handbrake – a harmadik videónál hibával elszállt. Majd a másik kettőnél is. Frissítettem. Nem segített. Feltettem az ún. night build verziót. Az sem. Jó. Keressünk alternatív paramétereket. Rohadt sok idő elment a kereséssel. Sikertelenül. Csak azokkal volt jó a lejátszás, melyeket korábban már kikisérleteztem. Csak hát azokkal meg fejreáll a konvertálóprogram. Google. Rengeteg tipp. Rengeteg ötlet. Egyik sem működött.
Az mindenesetre látszott a logokból, hogy a programnak a videókkal van baja. Mi lenne, ha átmosdatnám az ffmpeg-gel? Az mindenféle érdekes trükköket tud. Például kiolvassa a fájlt, majd elrakja ugyanolyan formátumban. Csak éppen javítja a hibákat. Kipróbáltam. A Handbrake ugyanúgy lefagyott. Oké. Az ffmpeg tud olyat is, hogy kiolvassa a fájlt, majd ugyanazzal a kodekkel átrakja másik tipusú konténerbe. Kipróbáltam ezt is. A Handbrake ugyanúgy fejreállt.
Kínomban előszedtem a Mega suporttól kapott levelet. Ők is írtak egy ffmpeg parancsot.

ffmpeg -i "Insert-affected video file name (eg. abc.mp4)" -movflags faststart -acodec copy -vcodec copy "new file name (streamable).mp4"

Hátha. Ráküldtem a kérdéses fájlra, majd Handbrake. Dögvész és pusztulás.
Aztán hirtelen ötlettel felraktam magát az ffmpeg-gel átkonvertált videót a Megára. Semmit, de konkrétan semmit nem vártam a húzástól, hiszen a fájl mérete ugyanolyan böszme nagy maradt, mint az eredeti videóé, DJ Mega biztosan bele fog szólni a lejátszásba. De semmi más ötletem nem volt és amíg törtem a fejemet, legalább csináltam valamit.
Én lepődtem meg a legjobban, amikor ezt a fájlt szó nélkül lejátszotta a Mega videólejátszója. Nem volt DJ Mega. Nem volt semmi szakadás.
Hoppá.
Akkor jöjjön a legnagyobb vaddisznó. Jón-szigetek videó. Átkonvertáltam. Felraktam. Meg mellette a Murter videót is. Nézzük. DJ Mega valami olyan brutalitással széteffektelte a videókat, hogy csak pislogtam. Akkor most mi van?
Az, hogy hülye vagyok. Ugyanis amíg nézegettem a videókat, a háttérben futott a Handbrake és éppen két – nem mp4 videót – próbált átkonvertálni .mp4-re. Ez gyakorlatilag felzabálta a gép erőforrásait, nyilván semmi nem maradt a Chrome-nak a videók lejátszására.
(Megjegyzés: utólag kiderült, hogy ez is téves koncepció volt.)
Oké. Padlás, szivar, laptop. Wifi. És mind a két videó olyan simán, olyan szépen csúszott le, mint takony a mosdókagyló falán.
Pislogtam. Felfogod, ez mit jelent? A videók innentől _minőségromlás nélkül_ lesznek elérhetők. Amelyik full HD, az full HD minőségben. Nem rángat, nem szaggat. DJ Mega nem szól bele. Sőt, teszteltem mobilon is, tökéletes minőség, semmi visszhang. Igen, a fájlméretek relative nagyok lesznek, de ez a Youtube-nál sem működik másképp, ha nagy felbontást választasz.

Azaz szoptam, persze, mert én rendszeresen szoktam, de megint úgy jöttem ki az egészből, hogy a vártnál sokkal, de sokkal jobb lett az eredmény.

Még persze meg kell oldanom az egzotikus formátumú videók (.flv, .m2ts) átkonvertálását, de az eddigi kinlódásokhoz képest ez már ünnepi fáklyásmenet lesz. Remélem.

[Update #3]

Ja, persze. Mórickának meg a berva anyját… mert mindig csak azt hiszi, hogy… pedig ádehogy.

Konvertálások. Először egy m2ts-ből kellett mp4-et csinálnom. Sima ügy volt, az ffmpeg tudta.

ffmpeg -i "2017-09-Theth.m2ts" -codec copy "2017-09-Theth.mp4"

Utána még stremelhetővé alakítottam, aztán felszórtam. Meg se néztem.
Az flv némileg húzósabb volt, itt hibaüzenettel elhasalt ugyanez a konverzió. Fejvakarás. Aztán találtam egy cikket, ahol leírták, hogyan lehet minőségromlás nélkül webm formátumra alakítani. Szuper. A Mega két formátumot streamel: mp4-et és webm-et. Megcsináltam, de elég gyanús lett a végeredmény: az 1,5 GB méretű fájlból lett valami 3 MB. Naná, hogy nézhetetlen volt. Akkor? Amíg gondolkoztam, ráküldtem a Handbrake-et, majd találtam egy másik ffmpeg parancsot. Azt is ráküldtem, majd elmentem aludni.

ffmpeg -i "2013-0512-ErdeiBringa.flv" "2013-0512-ErdeiBringa-ff9999.mp4"

(Vedd észre, mennyire pofonegyszerű lett maga a parancs. Az előző konverzióból kivettem a -codec kapcsolót. A hibaüzenetet ugyanis az okozta, hogy az flv-ben lévő kodeket nem tudta egy az egyben átrakni az mp4 konténerbe.)

Új nap, új remények. A Handbrake konverzió sikerült ugyan, de béna lett. Az ffmpeg konverzió is sikerült és a minősége is jó lett. Streamelhetőre konvertáltam, aztán felraktam.

Utána gondoltam, megnézem a tegnap felrakott videót. Döbbenet. Nincs alatta hang. Megnéztem a lokálisat. Az alatt volt. Miaf? Kodekvizsgálat. A videó alatt ac3 audió kodek van. Na, azt nem stremeli a Mega. Fulladjatok meg.
Az alábbi parancs konvertálja át az audió kodeket aac-ra, anélkül, hogy a videóhoz hozzányúlna.

ffmpeg -i "2017-09-Theth-ffs.mp4" -vcodec copy -acodec aac -strict -2 -ab 320K "2017-09-Theth-ffs-aac.mp4"

Felraktam. Szólt. Az átkonvertált flv-t is rendben le tudtam játszani. Szuper.

[Update #4]

Azt hiszed, vége? Te kis naív nyári gyermek.

Eddig ugyanis laptopon dolgoztam, mert kellett a szellemi teljesítményhez a dohányfüst. Nyilván a laptopon teszteltem, na meg a mobilomon. Úgy voltam vele, hogy ha ezeken jól megy, béna wifis kapcsolaton keresztül, akkor minden máson is mennie kell.

Aha.

A desktop gépen – a brutálisan sokkal erősebb desktop gépen – 5-10 perc után úgy elkezdett szaggatni, hogy a nokedligyártó falusi mámik is megirigyelhették volna.
WTF?
Kuruzslások. Újraindítottam a gépet. Kipróbáltam más böngészőből. Semmi.
Megpróbáltam lejátszani azokat, amelyeket a Handbrake át tudott konvertálni. Ezek voltak ugye azok a gyengébb minőségű, de sokkal kisebb méretű videók. Szaggatott. Ember! Ezek egyszer már jók voltak!
Ekkor kezdtem el komolyon gondolkodni azon, hogy belepisilek a konnektorba.
Lehet, hogy a Mega vacakol? Teszem azt, ma valamiért rossz napja van?
Feltettem a legerősebb videót a Dropboxra, majd megcsináltam a streamelős varázslatot. Nézzük. Rögtön, már az első másodpercben bejelentkezett DJ Dropbox és vadul rázta az anyagot. Tehát nem a Mega vacakol.
Közben figyeltem a böngésző hálózati forgalmát. Azt láttam, hogy a Mega esetében 50 mbps sebességig oké, afölött szaggat. A Dropbox kicsivel jobban csinálta, az olyan 200 mbps körül kezdett szaggatni.
Mindenesetre jó jel. Látszik, hogy a desktop gép hálózatkezelésével van gond.
Miben különbözik a többi géptől?
Gondolkodtam. Gondolkodtam. Aztán lassan derengett.
Ott volt az orrom előtt.
A hálózati forgalmat monitorozó program.
Amikor a gép telepítésénél feldobtam a gyártótól a drivereket, az egyik csomag felrakott egy ún. Killer Ethernet Performance Suite nevű cuccot. (Az ethernet kártyám tipusa Killer E2500. Igen, szerintem is béna név, de mit csináljak, ez alapvetően egy gamer konfiguráció.) A fenti program pedig nem csak monitorozott, hanem lehetett vele szabályozgatni is a hálózati forgalmat, illetve próbálta a szerencsétlen optimalizálgatni is.
Nos, ennyire sikerült neki.
Leszedtem. Restart. Ne tudd meg, mennyire izgultam. Több hete ezen a videómatatáson pörgök és már rohadtul elegem van a szopásokból.

Működött. Most már minden gépről megy mindegyik videó, nagyjából olyan minőségben, mintha itthon, lokálisban nézném. Ennyi.

Oké, nézzük az anyagiakat. Az ingyenes hozzáférésük 15 GB tárhelyet ad. (Igen, ez régen 50 GB volt, de azóta lecsökkentették.) Mondhatnád, hogy ez se kevés, uccu. Igenám, de ehhez lófütty letöltési sávszélesség jár: félóránként 1 GB. Ha az otthoni anyagaimat tartanám fent, akkor oké. Ha videókat, melyek mérete már eleve több, mint 1 GB és remélhetőleg lesz olyan is, hogy többen akarják megnézni egyszerre, akkor már valamelyik fizetős hozzáférést kell választanom.

Még egy apró nüansz, mely sokkal később, mondhatni az utolsó pillanatban derült ki. A Mega ugyanis úgy áll hozzá, hogy amikor regisztrálsz az ingyenes csomagra, kapsz 15 GB tárterületet és azt a bizonyos nevetséges sávszélességet. De ha megcsinálsz bizonyos dolgokat, akkor jutalmakat kapsz. Ha telepíted a desktop klienst, akkor +35 GB tárterület, meg plusz 35 GB sávszélesség. Ha telepíted a mobil klienst, akkor ugyanez. Aztán persze ha telepítetted, akkor kiderül, hogy ezeket nem örökbe kaptad, hanem korlátozott ideig. Nálam most 50 GB tárterület van, 70 GB sávszélesség, de csak fél évre. Ez annyira nem is zavart, gondoltam, tesztelgetni ez is elég lesz. Aztán fél év múlva, ha minden rendben, akkor előfizetek.
Hja, Móricka…
Ezek az értékek ugyanis _csak és kizárólag_ rám vonatkoznak. Azaz ha a böngésző valamelyik fülén be vagyok jelentkezve, vagy a Megasync alkalmazáson keresztül töltök fel/le, akkor minden sima, süt a napocska, madarak csicseregnek. Ha nem, azaz például nem tudja, ki akarja megnézni a videót, akkor a free hozzáférés beállításai lépnek életbe, azzal a szuperbéna sávszélességgel.
Nincs mese, fizetni kell.

[Update]

Nos, ez sem egészen így van. A transfer settings menüpontban állítható, hogy magamon kívül másnak mennyi letöltési sávszélességet engedélyezek. Alapértelmezésben nullát.

Az áraik egyébként teljesen megegyeznek a Dropbox áraival, attól az apróságtól eltekintve, hogy itt van egy eggyel kisebb csomag is: 200 GB, havi 5€. (Egyben fizetve az évet itt is olcsóbb.)
Nos, ez az ár éppen a tűréshatáromon van.

Aztán végiggondoltam. (Igen, én is szoktam racionalizálni.) A jelenlegi online életem úgy néz ki, hogy az anyagaimat négy szolgáltatónál tartom, kimaxolva az ingyenes előfizetések lehetőségeit. Nem mondom, hogy kezelhetetlen, de cifra. Mindegyik gépemen négy szinkronizáló alkalmazás fut, hol rendesen, hol beragadva. Más és más szerződési feltételek, más és más korlátozások. Megér-e nekem havi egy szivart, hogy mindezeket rendbeteszem és tokkal-vonóval átköltözök a Megára? A fenti tárhely nekem bőven elég. Igen, van még egy korlátozás, a havi adatforgalom nem lehet több 1 TB-nél 12 TB-nél. (Valószínűleg itt is egy IP címre vonatkoztatja.)

Fogalmam sincs, milyen csontvázak fognak még kiborulni a szekrényből, szóval ha kipublikáltam, akkor töltsétek, mint az állat. Lássuk, mit tud a rendszer. És ha valami nem stimmel, lécci jelezzetek vissza akár a Facebook-on, akár a blogon.

Van még itt egy egyáltalán nem elhanyagolható aspektus. A céget Kim Dotkom alapította, aztán kitúrták belőle a kínaiak, tőlük meg az új-zélandi kormány vásárolta meg. Mit mondjak, eléggé büdös a történet. Kim írta is, hogy emberek, óvatosan, a Mega már nem biztonságos. Technikailag a kettős titkosítás – azaz, hogy a szimmetrikus kulcsot, amellyel titkosítok, betitkosítják mind a saját kulcsommal, mind a rendszergazda kulcsával – nem ritka, lásd Windows alatt az EFS-t. Innentől ha más nem is, de a szolgáltató hozzáfér a cuccaimhoz. Az viszont teljesen más kérdés, hogy tényleg így van-e ez, vagy Kimből tört ki a sértettség? Hiszen ő sem állította, hogy így van, hanem csak azt mondta, hogy így is lehet. Az viszont tény, hogy meglehetősen gyanús, miért is állana az internet szabadságáért indított kezdeményezés élére pont egy ország kormánya?

Nos, ezeken lehet agyalni. Én most abban az állapotban vagyok, hogy meglátjuk. Még így is, ezekkel a gyanúkkal is, eddig ez a legjobb megoldás számomra.

És hamarosan kikerülnek a blogra az üldözött videók. Végre.

Rég volt már sportóra

Haladunk. A múltkor sikerült rendbetennem a misztikusan lebutult gépemet, most pedig rendeztem a sportóra viszonyát a mobiltelefonnal.

Ez is úgy indult, ahogy szokott: új Android érkezett a telcsire. A 9-es.

Megjegyzem, rögtön az elején felbosszantott. A Google megint kirakta a nyitólapra azt a ronda keresőcsíkot, de most nem is lehet eltávolítani. Akárhányszor előveszem a telcsit, rögtön azt az ocsmányságot látom és elküldöm a Google-t a kurva anyjába. Hogy ez miért jó nekik, nem tudom.

Na mindegy, felment a Pie. És egyből meg is halt a szinkron a sportórámmal. Minden más alkalmazás kibírta, a Garmin nem. Miért is nem lepődtem meg? Az óra azt mutatta, hogy kapcsolódva van, a Garmin Connect a mobilon meg azt, hogy nem. Innentől elkövettem minden vudu varázslatot: újraindítottam mind a két eszközt, ki-bekapcsolgattam a bluetooth-t, töröltem az órát az applikációból, újratelepítettem az app-ot, leszedtem egy direkt a Garmin órák számra készült, kapcsolódási hibákat javító alkalmazást (miért nem lepődtem meg, hogy ilyen is van), semmi nem segített. Az USB kábellel csatlakozott ugyan a számítógéphez, de az meg kontakthibás, hol működött, hol nem.
Pár nap kinlódás után feladtam. Írtam a Garmin supportnak.

Ez is vicces volt. Jelezték, hogy a levelekre 3-4 nap múlva válaszolnak, ha gyorsabb segítség kell, akkor ott van a chat. Megnéztem. Ki volt kapcsolva.

Három nap múlva jött is a válasz. Azt kérdezték, hogy próbáltam-e már kikapcsolni majd bekapcsolni? Meg ilyesmik. Írtam is egy maró stílusú levelet, tele szarkazmussal, de elküldés előtt még eszembe jutott valami. Nejnek pont ugyanilyen Android One telefonja van, időközben ő is megkapta a 9-es verziót, nézzük már meg, hogy egyáltalán bluetooth szinten látja-e az órámat? (Mert az enyém még úgy sem.)
Na, itt jött a döbbenet. Látta.
Azaz a telefonnal van baj. Konkrétan az enyémmel. Mit csinálhatott vele az upgrade? Amit Nej telefonjával nem?

Nem húzom az időt, végül meglett a bűnös. A Bluetooth menüpont alatt van egy olyan, hogy ‘Previously connected devices’. Ide ragadt be az óra, méghozzá valószínűleg rossz beállításokkal. Olyanokkal, amelyekkel nem tudott konnektálni, de az elmentett profil megakadályozta az applikációt, hogy újra felvegye az órát.

Azaz nincs itt semmi látnivaló, tessék mindenkinek továbbhaladni. A Garmin szokás szerint szart gyártott szoftver helyett. Mert valamitől csak tönkrement az óra korábbi bluetooth profilja, aztán amikor eltávolítottam az órát az alkalmazásból, csak nem törölte ki a régi bluetooth profilt. Aztán pedig csak annyit közölt, hogy ‘Pairing failed’. Azt, hogy miért, azt nem.

Viszont oszlik a ház felett a fekete felhő. Csak hát nem ilyesmikkel akarom elcseszni azt a kevés szabadidőmet, ami van.

Entrópia

Tessék, csak falra kellett festeni és nemhogy megjelent, de elzavarni se nagyon lehet. Most éppen konkrétan a desktop gépem, a sportórám és a mobiltelefonom szarakodik, emellett nem kizárt, hogy a Gopro is be tudna mutatni egy-két kunsztot, ha használnám.

Ezek közül sikerült ma délelőtt az egyiket rendbe raknom. A leginkább fájót.

Korábban már irkáltam néhány dolgot, most csak azért hozom fel ezeket újra, hogy egyben lehessen látni a történetet.

Tehát. Január 9-én egy Windows update újraindította a desktop gépemet és azóta elképesztően tetű lassú lett. Most van éppen a videóvágós időszak és egyszerűen használhatatlan. Volt néhány tippem, az extrém sok memóriát használó Chrome, az a bizonyos Smart Time Locker, meg a szünetmentes vezérlője. Kilövöldöztem mindent, de nem lett jobb. Jelzem, nem csak a Sony Vegas lassult be, gyakorlatilag az egész gép behúzta a féket. Egy erős konfigurációjú core-i7 gépből egy közepes konfigurációjú core-i3 lett. Szaggatott a böngésző és a videólejátszás is.
Nézegettem a teljesítményeket, Task Managerből is, Resource Monitorból is. Semmi extra, mindenhol alacsonyak voltak az értékek. Oké, az RM már kihozta, hogy a vágóprogram intenzíven ráharap az erőforrásokra, de még ekkor is csak 30-40%-ra ugrottak fel a mutatók. És korábban ez a vágóprogram ennyi erőforrásigénnyel szaggatás nélkül ment.
A számítógépre Kaspersky antimalware van telepítve, erősen kontroll alatt tartom, hogy mi indulhat el. Nincs feltört program, ez a gép soha nem látott keygent. Elvégre munkagép.

Nem értettem. Nagyon nem. És nagyon el is voltam keseredve. Hátravolt még vagy nyolc videó összerakása, de így, képtelenség. Hogy értsd, nem csak az áttűnések nem mentek, hanem egész egyszerűen a nyersanyagot sem lehetett megnézni a programból, mert az első fél percben csak állóképek jöttek, utána indult be folytonosra a videó. Miközben egy-egy nyersanyagból általában kevesebb, mint fél percet használok fel. Vakon vágtam, minden elkészült egy perc után befordítottam, hogy lássam, mit is csináltam egyáltalán.
Az összes kedvem elment az egésztől. Ez így csak szenvedés.

Ja, nem írtam még, elvégeztem az elmulasztott házifeladatot is. Lecseréltem a telepítéskor feltett összes drivert a gyártók drivereire, feltettem az optimalizáló, illetve túlhajtást is lehetővé tévő segédprogramokat, de ennek sem lett túl sok eredménye. Mindegyik azt írta ki, hogy a gép abszolút optimálisra van belőve, nem kell vele csinálni semmit.
Naponta csekkoltam, jött-e ki újabb Windows frissítés, mely javítaná az előző frissítés hibáját, de nem jött semmi.

Aztán tegnap este beugrott valami. Hogyan is történt az az újraindítás?
Mintha nagyon dühös lettem volna. Mi is történt?

Nos, az volt, hogy miután tavaly ősszel, illetve télen teljesen átalakítottam az itthoni infrastruktúrát, csinálnom kellett nulláról egy full mentést. Az ilyesmi több napig is eltart. Aztán amikor az indítás utáni reggelen megnéztem, mi történt, kiderült, hogy valami energiatakarékossági beállítás miatt éjszaka leállt a mentés.
Alapértelmezésben a Balanced sablont szoktam használni, némileg testreszabva. Oké, átírtam, hogy ne állítgasson le semmit. Viszont ha nem fut a mentés, akkor nem lenne hülyeség, ha éjszakára kikapcsolna ezt, meg azt, spóroljunk az áramon meg a számítógép se dolgozzon feleslegesen. Fogtam magam, átvezettem a Balanced sablon összes korábbi beállítását az Energiaspórolós sablonba, hogy majd a mentés után erre fogok átállni, a Balanced meg megmarad a mentéshez.
Mondom, átvezettem az összes korábbi beállítást.

A mentés le is ment négy nap alatt. Pontosabban, amikor megnéztem negyedik nap reggel, nem győztem elnyomni egy káromkodást: a gép újra lett indítva, nem futott rajta semmi program, a Windows Update szerint pedig felment rá három patch. Miközben negyedik napja futott egy mentés. Gyorsan megnéztem a logokat és megnyugodtam: a Windows Update szépen megvárta, amíg végez a mentés, lehet, hogy türelmetlenkedett is egy kicsit, majd ahogy leállt a másolás, rögtön indította is újra a gépet.
Oké.
Én pedig szépen átböktem a Power beállításokat az Energiatakarékos sablonra.

Ugye már sejted?

Egyszerűen arról van szó, hogy a Kiegyensúlyozott és az Energiatakarékos sablonok között _nem csak annyi a különbség_, amennyi ki van vezetve a grafikus felületre. Hiába írsz át mindent, de tényleg mindent, a háttérben még marad valami. Valami, amit nem tudsz állítgatni. Valami, ami lefojtja a gépet.

Nos, ez történt. Ma reggel sablont váltottam és a masina újra száguld. Ledobta a láncait.

Ezt most miért?

Nagyon durván belassult a gépem, rá kellett néznem. A Chrome engedte el magát, mind processzorban, mind memóriában. Jó, van ilyen. Csakhogy a második helyen ott ficergett valami soha nem látott program, valami Time Manager. 650 MB memóriát zabált, folyamatosan.
Ez meg mi?
Rövid nyomozás után kiderült, hogy a Gigabyte alaplaphoz adott segédprogramok közé tartozik. (Melyeket egyben lehet csak telepíteni, nincs válogatás, hogy melyik kell, melyik nem.) Konkrétan azt csinálja ez a csoda, hogy a beállított időszakban lockolja a számítógépet. Nehogy az a büdös kölyök túl sok időt üljön előtte. Vagy éppen az apuka.
Felettébb hasznos. Különösen egy munkagépnél.
Ja, és ezért a képességért eszik meg 650 MB memóriát.
Oké, nyírjuk ki. Szolgáltatásként fut, gondoltam, elég ha csak leállítom.

Erre ez a szutyok támadásnak vélte. Hohó, itt van egy magát okosnak képzelő kölyök, túl akar járni az eszemen! Lockolta a gépet. Én meg csak néztem bambán. Azt írta ki, hogy ha tudom a jelszót, akkor visszaenged. Izé… milyen jelszót? Soha nem adtam neki. Közben pörgött egy számláló, két perc után visszaengedett, de ekkor már újra futott a szervíz.
Bevadultam.
Oké, disabled-be teszem a szervízt, aztán újraindítom a gépet.
Aztán elkezdtem gondolkodni. Be fogok tudni majd lépni? Necces.
Nézzük meg a programot. Elindítottam a dashboardot, aztán az alkalmazást. Csupa szürke mező. A beállítások is le lettek lockolva. Önélzetes a kis latol. Elindítottam a dashboardot admin módban. Velem szórakozol? Megint szürkék voltak a beállítások. Viszont felfedeztem egy hangyafüttynyi ikont, arra rányomva kifehéredett minden. Jó, állítsunk át valamit. Erre megint jelszót kért. Szerencsére még a levegőben megállt a kezem és lassan visszatettem a papírnehezéket az asztalra. Ugyanis egész pontosan azt írta ki, hogy adjam meg _az új_ jelszót. Megadtam. Nagy Lajos után szabadon: Zanyad. (Azt most hagyjuk, hogy lekorlátozták 6, azaz hat karakterre. Ejnye.)
Jó, most már nagy baj nem történhet. Letilthatom a szervízt.
Aztán megint elkezdtem gondolkodni. Tuti, hogy induláskor feljön a lockolás, melyet a jelszóval el tudok hessegetni. De biztos, hogy csak induláskor? Hiszen a szervíz folyamatosan le lesz tiltva, nem fog tudni újraindulni. Nem lehet, hogy végtelen ciklusba fog kerülni a gép?

A fenébe. Kell ez nekem? Nem. Akkor meg mit óvatoskodok vele?
Hát azt, hogy a dashboardot csak egyben lehet eltávolítani. Azaz az agresszív kismalac kirúgása visz magával mindent, a BIOS-t frissítő segédprogramot, a firmware-t frissítő segédprogramot, a monitorozó cuccokat, a raid-et kezelő alkalmazást és még vagy tíz, közepesen érdekes alkalmazást.
Azért megfontolandó. De nagyon sok RAM-ot zabál, mennie kell.

Uninstall.
Szerinted?

A Smart Timelocker megint nem hagyta magát. Minden eltűnt, de ez a japán bozótharcos még az utolsó pillanatban is jelszót kért. Kéjes mosollyal írtam be. Illett a szituációhoz.

Aztán ennyi.

De néhány dolgot nem értek:
– Miért eszik ez a szutyok szolgáltatás 650 MB RAM-ot? Ember, én még abban az időben nőttem fel, amikor összesen volt 640 KB RAM a gépben, és már akkor is elég okos programokat írtunk. Hogy a Holdra szállásról ne is beszéljek. 650 MB… őrület. Belefordítottak egy komplett operációs rendszert is?
– Miért kellett az összes segédprogramot egy dashboard alkalmazásba belefordítani? Miért nem dönthetek, hogy melyek kellenek, melyek nem? Most egy idióta alkalmazás miatt ki kellett dobnom az összeset. Azokat is, amelyekre néha azért szükségem lenne.

Na, mindegy. Burjánzik az entrópia. Az is valami.

PS.
Jelzem, ettől még nem lett béke a baromfiudvarban. Valami Java alkalmazás megzabált 4% processzorteljesítményt. Mint kiderült, ez a szünetmentes táp vezérlése. Kiváncsiságból leállítottam, de a gép még mindig nagyon lassú, videóvágásra alkalmatlan. (Csak tisztázásképpen: core-i7/4GHz, 32 GB RAM, 512 GB SSD, Geforce GTX 1060/3GB.) A Task Manager nem mutat különösebb terhelést (2-3% CPU, 15% RAM, 0 disk, 0 hálózat), a laptop kétszer ekkora terheléssel is vidáman működik. A desktop ennek ellenére tetű lassú. A legutóbbi Windows frissítés óta. Persze a cikk alapján örülhetek, hogy egyáltalán működik.

TV GO, azt is megmondom, hogy hova

Régóta ekézem már ezt a TV GO alkalmazást, jelzem, maximálisan jogosan. Most úgy néz ki, hogy léptek egyet előre. Aztán utána rögtön léptek egyet hátra is. Nehogymár mi, a fogyasztók örüljünk.

A jó hír, hogy immár Windows-ra is letölthető az alkalmazás. Akár a padlásra vonulok fel (ugye az a dohányzósarok), akár a teraszra/lugasra ülök ki, nézhetem laptopról a darts közvetítéseket.

Illegálisan lehet máshol is (igaz, erre a linkre harap a víruskeresőm), meg egy ideig adja a VB-t a PDC TV is (már nem), de ha megvan legálisan a TV GO, akkor miért ne azt nézzem?

Nos, jó. Majdnem jó. Csak éppen ha elindítom, akkor nem enged szóhoz jutni más alkalmazást.
Szószerint.
Semmilyen módon nem tudom átadni más alkalmazásnak a kontrolt. Azaz nem tehetem meg, hogy ha éppen leült egy mérkőzés, akkor csak úgy netezgetek, esetleg blogot írok, nem, ilyesmiről szó sincs. Ki kell kapcsolnom. Csak hát… ilyenkor nem fogom tudni, mikor pörög fel újra a meccs. Nem tehetem meg, hogy a szünetekben, amikor undorító reklámokkal forgatják fel a gyomromat, átkapcsolok az RSS olvasómra és megpróbálom utolérni magamat.

Egy ideig azt hittem, hogy ez programozói hiba. Nem értenek hozzá. A T csoporttal kapcsolatban ez egyáltalán nem lett volna meglepő információ. De aztán rájöttem, hogy ádehogy, ez pontosan így lett megtervezve. A mesterterv az, hogy használhasd a TV GO-t, de ne tudd valami képernyőlopó alkalmazással leszedni a stream-et.

Nos, ma éppen jó kedvem van, így segítek. Emberek, ez öngól.

Aki le akarja szedni, annak ez csak egy könnyed legyintés. Akár az ffmpeg-gel, akár a Powerdirector-ral, akár a Camtasiá-val le lehet szedni. Egyszerűen csak el kell indítani a képernyőlopó alkalmazást, elindítani a felvételt, majd arra kell ráindítani a TV GO-t. Aztán ha vége, akkor kikapcsoljuk a TV GO-t, utána pedig az alkalmazást. Ennyi.
És emiatt, mármint emiatt a rohadt könnyen kijátszható keménykedés miatt kell szopnia velem együtt többezer legális felhasználónak.

Gratulálok, jó ötlet volt.

Megint videók

Egy újabb összefoglaló írás.

Pár nappal ezelőtt a Facebook-on már jeleztem, hogy felélesztem a 12 éve halott profilomat, mert megoldást keresek a videóim tárolására, illetve megjelenítésére.

Naív ötlet volt.

De haladjunk sorjában. Egy csomót írtam már itt a blogon is arról, hogy mennyire vérlázítónak tartom a szerzői jog maximális erőltetését. Oké, hogy lemezeket, de akár komplett számokat sem teszünk ki videónak álcázva. Ez hülyeség. Ráadásul érthetetlen is, hiszen magákat a zenéket – ha már illegálisban nyomulunk – le tudjuk szedni torrent oldalakról is. Ha ezeket irtják, egy szavam sincs ellene.
De amikor arról van szó, hogy valaki kirak egy családi/utazós videót, itt-ott alávág 30-50 másodpercnyi zenét, úgy, hogy meghagyja alatta a zajt is, azaz a zene minősége csapnivaló lesz, aztán egy ilyen videót megnéz vagy 100 ember – oké, legyen 500 – akkor ebből kinek, milyen kára származik? Mégis irtják, olyan hevességgel, mintha kokaint kínálnál 14 éves lányoknak a szüzességükért cserébe. Vagy mintha szivart szeretnél vásárolni.

Nem csak a problémáról írtam, hanem arról is, hogy mennyit kinlódtam emiatt. Először Youtube, aztán Vimeo, aztán Dailymotion, aztán megint Youtube. Mikor, hol volt éppen elfogadható a szabályozás. Persze minden váltás egyben egy csomó költözés, egy csomó linkjavítás. (Ezért is hoztam létre az Utazások aloldalt, hogy elég legyen egy oldalon átírni a linkeket.)
Mostanra eljutottunk oda, hogy egyik helyen sem elfogadható a szabályozás. Pontosabban a Vimeónál gyakorlatilag nem kekeckednek, de ott az ingyenes tárhely semmire sem jó, még a havi 7$ árú is eléggé kompromisszumos.
A Yotube pedig kivágott egy csomó videót, visszamenőleg. Olyanokat, amelyek egyszer már átmentek a rostán. Csupa olyat, amelyek valamilyen szempontból a kedvenceim voltak.

Na, ekkor jött az, hogy nézzük meg a feltörekvő versenyzőt, a Facebook-ot. Az első tapasztalatok meglepően jók voltak. Az egyik albán videót a Youtube 3 részlet miatt is bannolta, az FB csak egy 40 másodperces miatt, az is az elején volt, azaz pár mozdulat volt lecserélni. Oké, felraktam. Működött. Öröm, boldogság. A másik albán videót a Youtube egy szám miatt tiltotta, amely ráadásul középen is volt. Az FB-n simán átment. Még nagyobb hurrá. Jó lesz ez.
Aha.
A második videót már nem lehetett embeddelni. Csak. Borzasztó sok időt eltöltöttem vele.

Ez úgy általában is igaz. Ezzel az egész videómizériával immár 5 napja kinlódok, hajnalig rágva a csikkeket a padláson. Ami egyfelől gáz, másfelől viszont tanulás, azaz jó.

De nem ment. Minden engedélyezve volt, még azt is sikerült beszereznem, hogyan áll hozzá a Facebook a videókhoz, de csinálhattam bármit, beágyazni, azt nem lehetett.

Akit érdekel:

You must use H.264 compression, and the video must be inside a .mp4 file format wrapper. You can upload videos with unlimited bitrates, up to 1 Gigabyte in size.
The max file size and time length, though, are 1.75 GB and 45 minutes. But if you go beyond a 1 gig file size, then you must limit a 1080 HD upload file to a max bitrate of 8 Mbps, and a 720 HD file must be limited to a max bitrate of 4 Mbps.

Aztán elkezdtem feltenni más videókat is a Youtube-ról, engedélyezetteket, bannoltakat… és csak tátottam a számat. Olyan videó, amely a YT-on egy szám miatt volt tiltott, a Facebook-on 7 szám miatt lett. Olyan videó, amely simán elment a Youtube-on, a Facebook-on simán ki lett vágva. Ráadásul volt, amikor sütött a rosszindulat: közölte, hogy melyik szám a tiltott, de nem azt a részt vágta ki, hanem azt, amikor én beszéltem. Azaz maga a jogsértés nem is érdekelte, csak büntetni akart.

A tiltások alapján megpróbáltam identifikálni a rendszert. Mik lehetnek a szabályok, amelyek alapján tilt? Nem sikerült. Gyakorlatilag ahogy kedve támadt.
Jelzem, a Youtube bannolása mögött ugyanúgy nem látni szabályokat. Van egy videó, benne 3 darab AC/DC részlet, mindegyik ugyanarról a nagyon régi lemezről, mindegyik részlet egy perc körüli. A jogtulajdonos ugyanaz. Aztán az egyik tiltott, a másik kettő meg nem.

Szóval teljes káosz. Sőt, még káoszabb.
Egy időben eljátszottam azt, hogy a kiválasztott zenéket – és csak a zenéket – összefűztem egy üres videóba és feltöltöttem. Otthagytam egy hétig. Hogy az algoritmus tegye a dolgát. Aztán ha mehetett, akkor kezdtem csak el vágni.
Szerinted? Hiába mehetett az első videó, a másodikat, a vágottat, amelyikben már voltak képek is, simán letiltották.
De még ez se minden. Elkészült a videó, átment, eltelt egy hét, eltelt kettő, oké, ez működik. Aztán ránéztem két hónap múlva és egy félperces részlet miatt simán kitiltották.

Érted? Nincsenek szabályok, gyakorlatilag összevissza mészárlás van. Márpedig egy videót megvágni több nap, újravágni is legalább egy. Ki a francnak van ideje ezt mindannyiszor eljátszani, amikor egy ügyvéd arra ébred, hogy nincs elég pénze a reggeli kokaincsíkjára?

Ja, és az EU-ban ezt a rendszert akarják még tovább szigorítani. Fasza.

Úgy egyébként nem értem. Tényleg nem értem. Az irodalomban – ha tudtommal nem is léteznek pontos határok – de azért meg tudunk különböztetni egymástól idézést és plágiumot. Sőt, ennél finomabban is tudunk különbséget tenni. Mohó ügyvédek nem perelnek be óvodákat, mert a gyerekek Anyák Napján komplett verseket szavalnak el, anélkül, hogy a szerzők jogi képviselőivel egyezkedtek volna.
Vagy… olyan világban élünk, hogy fogjam be a számat és ne adjak tippeket?

Na mindegy. Nézzük, milyen utakon jártam.

A Facebook-ról kiderült, hogy nem igazán jó megoldás. Valójában még kiszámíthatatlanabb, még kezelhetetlenebb, mint a Youtube. A Vimeo számomra nem megoldás. Ez olyan… sértő. A saját szabadidőmből áldozok napokat azért, hogy kábé száz embernek örömet okozzak. És még fizessek is azért, hogy egy cég ernyőt tart a fejem fölé, ernyőt, amely megvéd a jogászoktól? (Mert vedd észre, a Vimeo nem legalizál, egyszerűen csak nem baszakodik veled.) A Dailymotion szintén elsüllyedt, ők is beleálltak ebbe a végtelen jogi szarakodásba.

Általában ilyenkor jön elő, hogy akkor megoldom magam. Ez általában működik is, de a videóknál pont nem. Több okból.

  • A videók nagyok. Az egy nagyon komoly tudás, hogy hogyan lehet egy videó méretét úgy csökkenteni, hogy a minősége ne szenvedjen komoly károkat. Nem is mindenki tudja meglépni. Nyilván ezeket kikisérletezni, majd mögéépíteni a kiszolgáló infrastruktúrát, az nekem, mint magánszemélynek nem járható út.
  • Egy videó eléréséhez jár egy csomó kiegészítő szolgáltatás: tag-elési lehetőségek, kommentelés, embed funkciók, SD/HD meg ilyenek. Ez megint valamilyen fejlesztés.
  • A tárhelyek még mindig pofátlanul drágák. A következőket néztem meg: Dropbox, Box.net, Onedrive, Google Drive. Meg persze megnéztem a blog tárhelyszolgáltatóját is. Az ingyenes terület mindenhol pár gigabájt, afölött viszont már elég vastagon fog a ceruza. Odáig meg nem akarok elmenni, hogy saját szervert rakok ki valahová. Ember, ez az egész csak egy szociális interakció, hadd ne építsek már hozzá űrrakétát.
  • Illetve, ha már csinálok valamit, akkor nekem is jólesne látnom, hogy sokan nézték meg, hogy sokan jeleznének vissza, hogy tetszett-e nekik, vagy sem. Na ez abszolút nem megy a saját tárhelyes megoldással.

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem próbáltam meg. Megpróbáltam. Nyilván. Imhol a tapasztalatok.

A Google Drive olyan szar, hogy valami hihetetlen. Felejtsd el. Feltettem egy 300 megás videót. Két nap után is még csak azt írta, hogy feldolgozás alatt. Ki sem tudtam próbálni.

A Dropbox sem volt egyszerű. Oké, feltöltöttem a videót, megosztottam. Kaptam egy url-t. Belinkeltem. Nem sok örömem volt benne. Nem írom le végig, legyen elég az eredmény:
– A linkben cseréld le a www.dropbox.com címet a dl.dropboxusercontent.com címre.
– Ha a Facebook-on keresztül szeretnéd megosztani, akkor elég ez a link.
– Ha be akarod ágyazni, akkor használd a lenti kódot.

<video controls width="640" height="480">
<source src="https://dl.dropboxusercontent.com/s/mxe8bjt3ys103bz/2017-05-RSD.mp4?dl=0" />
</video>

Feltételezem, a box.net és a onedrive hasonlóképpen működhet. Nem mentem tovább, mert ez nekem nem felelt meg. Túl drága a tárhely.

Hogy-hogy? Hát nekem már semmi sem jó? Hát, ja. A Dropbox konkrétan 1 TB helyet adott volna (ez jó) havi 8,4 euróért (ez rossz). Akkor már a Vimeo, a teljes videós háttérrel, havi 7 dodóért. (Igaz, itt meg limitek vannak: heti 5 GB, évi 250 GB feltöltés.)

Van itt még egy versenyző. Egy kicsit nyomorék, egy kicsit féleszű. Meg nyáladzik is. De a miénk.
Igen, ez az IndaVideo. Évekkel ezelőtt már próbálkoztam vele, de eléggé elrémültem. Amit tudott, az is meglehetősen gáz volt. Az már csak hab volt a tortán, hogy mindemellett durván megbízhatatlanul működött. Akkor hagytam is a fenébe.

Most viszont adtam neki még egy esélyt.

És… nem is olyan rossz.

Alapértelmezésben persze nem is annyira jó, de lehet hekkelgetni.

Kezdjük a feltételekkel:

Milyen formátumú videó jöhet?
Minden, de főleg mp4, flv, mov, wmv és avi. A formátumokról többet is megtudhatsz a gyakori kérdések közt.

Mekkora lehet egy videó?
Legfeljebb 1280 x 720 pixeles HD
Maximum 1000MB-os fájl

A Pro felhasználók 2GB-os filmeket is feltehetnek.
Semmi akadálya, ha
– kizárólag saját magad által készített
– érdekes tartalmú
– jó minőségű
videókat töltesz fel.
A pro-k videóit aktívan figyeljük, hogy népszerűsíthessük őket, és kiemeljük, ahol tudjuk.
Akár 720p formátumú HD-t is feltölthetnek (1280 x 720 pixel), legfeljebb 2 GB fájlméretben.
A státusz nem jár különleges jogokkal, inkább egy minőségi garancia nekünk és a nézőidnek, amit mi aktív promócióval hálálunk meg.

Azaz a pro státusz nem kerül pénzbe, és mint kiderült, nekem már évek óta megvan, mert egy kósza barangoláskor megigényeltem. Azaz max 2 GB, 720p-s videók, de abból korlátlan. Ez már elfogadható. (Nagyjából ezt adja a Facebook is, igaz, ott van full HD is.)

Mi még a zavaró?

  1. A megbízhatatlanság. Kábé egy hete hajtom, és hát… volt néhány elérhetetlenség. Esetenként félnapos is.
  2. Az istennek sem tudtam rávenni, hogy automatikusan HD minőséggel induljon.
  3. Ha csak linkeltem, akkor mindig azzal a borzalmas dobozzal együtt jelent meg. Übergáz.
  4. Külföldről nem érhető el. Ugye ez az ára annak, hogy kimaradnak a szerzői jogi baszakodásból. Cserébe szinte minden mehet. Legalábbis eddig.

Gyógyítható? Nézzük meg.

A 2-3 pontok egy lépésben oldhatók meg. Felejts el a videód linkjét. Ha belemész, találsz egy olyat, hogy embed kód. Például itt van egy:

<iframe title="indavideo video player" allowfullscreen scrolling="no" class="indavideo-player"  id="player-12a3107fd9" type="text/html" width="640" height="360" src="//embed.indavideo.hu/player/video/12a3107fd9" frameborder="0"></iframe>

Ha innen kiszeded a videód linkjét és eléteszed a ‘https:’ szöveget, akkor már meg is van a működő link.

https://embed.indavideo.hu/player/video/12a3107fd9

Ezt már beadhatod a Facebook-nak. A teljes iframe kódot meg beágyazhatod a weboldaladra.

Igaz, még kellene az, hogy automatikusan a HD verzió induljon el. Ami biztosan megoldható, hiszen az Index oldalain a saját videóik HD minőségben indulnak el. De infó, az nincs róla. Mit csinál ilyenkor a jómunkásember? Hekkel. Egyszerűen lekértem az Index oldalának forráskódját és pár óra böngészés után kiszedtem az érintett kódot.

https://embed.indavideo.hu/player/video/12a3107fd9/?autostart=1&hq=2

Vannak ott még egyéb csodák is, ha érdekel, nyomozz te is egy kicsit. A fenti link azt csinálja, hogy automatikusan elindítja a videót (autostart=1) és a 2-es minőséget (jelenleg HD) választja.

Oké, mi a helyzet a külfölddel? Fájó pont. Elég sokan olvassák a blogot külföldről. Nekik – remélhetőleg – fájhat a videók elérhetetlensége.
Két dolgot tehetek:

  • Eleve csak akkor használom az Indavideót, ha a Youtube esetében a helyzet megoldhatatlan. Rövid újravágások – különösen, ha az elején, vagy a végén vannak a módosítandó részek – még beleférnek. (A Facebook-ra nem teszek videót. Esélytelen.) Reményeim szerint nem sok videó kényszerül az Indavideós kerülőútra. (Jelenleg öt van.)
  • Tanácsot adok. Tudtad, hogy nemcsak kifelé lehet proxyzni, hanem befelé is? Azaz ha külföldön élsz, akkor be tudod állítani a böngésződben, hogy Magyarországon belülről böngésszél? Sőt, be tudod állítani, hogy csak _egy konkrét oldalnál_ böngésszél Magyarországról, minden más esetben megy minden normálisan. (Ezt úgy kell elképzelni, hogy az adott oldal esetén egy alagúton – VPN – bejössz Magyarországra és itteni címmel látszol. Minden más oldal esetén a kinti címeddel. Ha érdekelnek a részletek is, itt van egy jó írás.) (Nem teszteltem.)

[Update]

Azért csak ránéztem arra az oldalra. Nyilván a linkjei már nem működnek. (2011-es írás, Jézus, akkor még dinoszauruszok rágcsálták a pálmafák lombjait.) De az elv megérthető, itt pedig van két jónak tűnő proxy extension a Chrome-hoz: Touch VPN, Proxy SwitchyOmega.

Nos, nagyjából ennyi. Azaz maradok első helyen a Youtube-nál. Ha valamiért nagyon szarakodnak, akkor felteszem az Indavideóra. A videók terjesztése egyrészt menni fog a Youtube vonalon, menni fog az Indavideó vonalon (bármilyen meglepő, itt is működik valami promóció, az albán videómra egy nap alatt jött 50 találat a semmiből), de itt már számítok a Facebook-ra is, mert akárhogy is nézzük, amögött van a legnagyobb szociális háló. De oda már csak link megy fel, videó nem. Hülye azért nem vagyok.

Mondhatni semmi

Tulajdonképpen semmi. Nem történik semmi érdekes.
Csak éppen sok.

Hamarosan tanfolyamot tartok, meglepően sok embernek. Ami nem is lenne baj, ha…
A Microsoft 2017-ben sunyiban lecserélte a tanfolyam mögött a virtuális labort, pontosabban a 2012 r2 szerverek helyett 2016-osakat rakott be. Nyilván cserélte a laborfeladatokat is.
Ez már tavasszal is sok móka, kacagás forrása volt, mert a rendszergazda már az új környezetet rakta fel, én meg még a régiből készültem és annak a laborfeladatait próbáltam végigcsináltatni a nebulókkal.
Izgalmas volt. De legalább gyakoroltam az improvizációkat.
Utána beszereztem az új környezetet. Majd az új tanfolyam előtt egy héttel nekiálltam lecserélni itthon is a labort.
Aha.
A virtuális gépek a jó öreg .xml formátum helyett valami teljesen kínai .vmcx, illetve .vmrs formátumban érkeztek. Nyilván keresztbeakadtak a 2012 r2 host szervereimen.

Pár szó az itthoni laborkörnyezetről. Van egy ősöreg HP szerverem (2 core Xeon, 16 GB RAM), ezt tavaly már kinőtték nem csak az itthoni laborok, de a tanfolyamiak is. Beszereztem egy Dell szervert (4 core Xeon, 32 GB RAM, 256 GB SSD), illetve gyakorlás/tesztelés kedvéért összeraktam ezekből egy Hyper-V clustert, egy HP Mini szerveren lévő iscsi targettel.

Amikor megláttam, hogy a Hyper-v nem lát semmit, vagy 15 percig meredtem fejemet a tenyereimbe támasztva a monitorra. Nagyon nem esett jól. Van egy hetem és két lehetőségem:

  1. Hagyom a francba a gyári virtuális gépeket és gyártok újakat, 2012-es formátumban.
    Volt már ilyenre példa, a 2013-as Exchange anyag ugyanilyen csúnyán tréfált meg. (Csak akkor az .xml volt az új formátum.) Meg lehet csinálni, de ez a sajtreszelővel vakarózás minősített esete. Ki kell nyernem valahonnan, hogy mennyi a VM memóriája, hány processzormagot használ, milyen nevű virtuális switch-hez kapcsolódik. Aztán ha elindult – és a hálókártyája dhcp-re állt – kinyerni a registryből, hogy mik voltak a régi IP beállításai.
    És ilyen gépből van vagy tíz.
    Aztán mindezt 90 naponként újra meg kell csinálnom, mert lejár a grace periódus.
    Hamupipőke nyüszít a sarokban.

    Oké, túloztam, 90 naponként nem kell megcsinálnom, hiszen az .xml-t el is lehet menteni.

  2. Hosszabb távú megoldás, hogy szétverem a clustert.
    A két HP szerver elviszi az itthoni infrastruktúrát (DC-k, Kemp Loadbalancer), a Dell szerverből meg 2016-os lesz és azon megy a tanfolyam. Tavasszal pedig játszok tovább, összerakok egy smb3 alapú hyper-v clustert, meg egy sofs-t. Pusztán csak gyakorlás/tesztelés céljából.

    Kérdezhetnéd, hogy miért nem csináltam cluster-aware upgrade-t?
    Nos, mindennek van határa.

Nyilván a második módszert választottam, mert az a fajta informatikus vagyok, aki szeret szívni.
(Ilyen szempontból remek életem van.)
Nem, nem írok le mindent. Túl vagyok rajta.
Na jó, egy hajtépős elmebajt azért megemlítek. A 2016-os Hyper-v-ben nem működik az Inspect Disk funkció. Azaz differenciális diszk esetén nem lehet utólag összekötni a VM diszkjét az alap diszkkel. A funkció ott van a grafikus felületen, el is indul, aztán kövér error-ra fut.
Szerencsére shellből azért megy.

Hosszabb távon ez jobb is így, egyszer kell összeszenvednem a szkriptet, aztán később már sokkal egyszerűbb lesz. Csak abból a fránya időből lehetne több. Mondjuk napi 48 óra.

Az írás szerzője egyébként cuki naív ember lehet. Így fejezi be a cikket:

Anyway, this is a bit of a bugger, and I’ve alerted authorities in Redmond, so we should see a fix soon.

Mikori az írás? 2015 szeptember. Aha.

Na, mindegy. Megtörtént. Működik a labor. Készülhetek a tanfolyamra.

Nem, nem a tananyagot felejtettem el. Hanem azt, hogy milyen adagokban, milyen sorrendben, milyen trükköket bevetve kell elővezetnem. Hogy milyen hibák vannak a laborfeladatokban.

De nem csak ez van. Kihasználva a fekete pénteket, vettem egy videóvágó programot. Igen, tudom, az egész egy nagy átvágás. Nálunk. De ez most tényleg működött. Augusztusban nézegettem a Sony Vegas 15 cuccot, akkor 140e forint volt az ára. Most meg akcióban 85e. A 16-os verzióé.

Igen, a fekete péntekes átb@szás itt is megvan. A linken azt látod, hogy $1000 (300e HUF) az eredeti ár. Na, ez a kamu. Mondom, augusztusban 140e forint volt.

Persze egy szavam sincs, a 85e forint még így is bőven jó ár. Különösen, ha azzal veted össze, hogy a másik jó – édes Istenem, ezt is megértem, hogy egy Adobe programra azt mondom, hogy jó – videóvágó alkalmazást, a Premiere-t már meg sem lehet venni, csak csillagászati összegért (8200 HUF/hó) bérelni.

Látszik, hogy öregszem. Elegem van már a torrentes, malware-ekkel felturbózott, feltört programokból.

Elmesélem, mert már valószínűleg elévült. Évekig a Premiere-t használtam és határozottan tetszett. Komoly tudás, kicsi hardverigény. Mintha nem is az Adobe írta volna. Igen, torrentes verzió volt. Aztán újra kellett húznom a laptopomat és onnantól sem az újratelepített torrentes verzió, sem semmilyen más torrentes Premiere verzió, de még az ingyenes próbaverziók sem bírták beolvasni a régi projektfájlokat. Azaz több év anyaga veszett el.

Nos, ha már szívni kell, most már szeretnék szabályosan szívni.

Amiból akad is bőven. Én még ennyire instabil szoftvert, mint a Sony Vegas 16, nem láttam, pedig láttam már éppen eleget az életemben. Hogy mást ne mondjak, Microsoft rendszermérnök vagyok.
Gyakorlatilag a program óránként keményre fagy. Szerintem már rajta vagyok a szpemszűrőjükön, mert minden alkalommal elküldöm nekik a logokat. Úgy dolgozok, hogy jobb kézzel kezelem az egeret és a gyorsbillentyűket, bal kézzel meg minden művelet után nyomom a ctrl+s-t.
Ettől az apróságtól eltekintve határozottan tetszik. A korábban használt Cyberlink Powerdirector vágóprogramhoz képest hatalmas felüdülés. Ez ugyanis működik. Például a Powerdirector megkérdezte, hogy használja-e a GPU-t… majd nem használta. Hivatalosan is megindokolták: azt írták valahol a support fórumon, hogy ha a program úgy érzi, hogy bivaly a processzor és sok a memória, akkor inkább nem használja a GPU-t, mert elég a nyers erő is. Jelentem, nem elég. Pont ezért találták ki a GPU-t.

Na, mindegy, a Powerdirector már múlt idő. Most a Sony Magix Vegas az új pálya.
Kifejezetten nehezen tanulható alkalmazás. (És nem csak a rengeteg lefagyás miatt.) Nagyon alaposan átgondolt az UI, elképesztő mennyiségú apró kontroll található szinte mindenhol, jók a gyorsbillentyűk… csak éppen amíg meg nem tanulom – mit beszélek, amíg meg nem találom – ezeket, addig sikítós titkárnő. Napok óta gyűröm és még mindig nem járok ott, hogy kreatív munkát végezzek, ehelyett még sikongatok olyasmiken, hogy hogyan lehet úgy vágni, hogy csak az egyik track-et vágja el, ne az egész filmet. Meg ilyenek.

Csinálni viszont kell, mert január első hetében kajakos filmfesztivál, addigra legalább a kajakos videóknak össze kellene állniuk.

Persze, volt terv. Az általános menetrend az, hogy évközben gyűlnek a felvételek, majd a vénasszonyok nyara után, amikor beszorulok a lakásba, nekiállok vágni. Ez most borult. Nem kicsit. Eleve rekord hosszú volt a jó idő. Novemberben még locsolni kellett a kertben. November végén még egy szál polárban túráztunk a tűző napon.

És akkor még nem is beszéltem a melóról. Nyár óta megy egy közepesen retkes AD/Exchange upgrade egy közepes méretű cégnél. A november lett volna az én hónapom, Exchange 2010 – 2016 tesztmigráció, majd hó végén az éles. A teszt sikerült. (Hjaj, tudnék mesélni. A világ összes public folderének jelentős része ennél a cégnél dekkol. Pontosítok: a világ összes _elhanyagolt_ public folderének jelentős része.) Nos, az éles migráció megcsúszott egy előfeltétel nemteljesülése miatt, mely annyira komoly hullámokat vetett, hogy valószínűleg a tanfolyam végéig sem fog rendeződni. Ja, a projektet ki kell gördíteni december közepéig, hogy még idén kimenjen a számla.

Sejted már, milyen frankó decemberem lesz? Tanfolyam, éles Exchange migráció… és össze kellene vágnom január elsejéig négy kajakos videót egy tökismeretlen vágóprogrammal.
Ja, és lesz még valami karácsony is.

Lehet, hogy ritkábban fog frissülni a blog.

Garmin vizsgálódások

Kezdjük a legkönnyebb megfejtéssel. Hová tűnt a kéktúra track nagy része? Az, amely a Basecamp-ben még megvolt, de a túragps-re már nem ment át?

Elvitte a cica. És ez hivatalos.

Világosan leírták, hogy GPSMAP64 készülék esetében max. 10000 pont lehet egy track-ben. Nekem meg 98491 volt. A Basecamp még mutatta. Az eszköz már nem.

Oké. Nem tudta ezt Mehemed. Most már tudja.

A többi kavarás viszont mind arra a f@szságra vezethető vissza, mely a Basecamp 4.7.0 verzióval jelent meg. Ebben ugyanis a Mapinstall modul bugzik. Írtam már erről a nápolyi kirándulás kapcsán. Szerencsére ott a jó öreg paranoiámmal sikerült időben, azaz még itthon elkapnom a jelenséget és még időben megkerültem.
Most viszont már nem volt időm rendesen megkerülni. Azaz azt hittem, hogy igen, pedig nem.

Konkrétan arról van szó, hogy ha feltelepítek egy gépre egy térképet (exe fájl lefuttatásával), akkor az felrak kismillió *.img fájlt. Ezek alkotják a térképet, méghozzá úgy, hogy mindegyik egy kicsi térképszelvény. A kismillió nem túlzás, a Túrautaknál kábé 100 fájlról beszélünk, az OSM Italy térképnél 200-ról, az OMP Hiking térképnél meg 300-ról.
A számítógépen mindez rendben van, de a gpsmap64 készüléknél ekkora fájlmennyiség már kezelhetetlen. A Basecamp tudja azt, hogy a gépre telepített térkép tömérdek fájlját összerakja egy nagy *img fájlba és már csak azt küldi le a készülékre.

Kicsit kalandozós írás lesz ez is. Csak hogy lásd, mennyire tré cég a Garmin. Volt a GPSMAP62 készülék – a mostani elődje – melynek 2 GB beépített memóriája volt. Nyilván erre nem lehetett lerakni egy komplett Európa térképet, egyszerűen nem fért el. Ezért is örültem, amikor az utódot, a GPSMAP64-et már ki lehetett bővíteni sd kártyával. Bele is dobtam egy 16 GB-osat. Felismerte. Hurrá. Rátettem egy 4 GB méretű Európa térképet. Közölte, hogy menjek a fenébe, a legnagyobb felhasználható térkép mérete 2 GB. Érted? A régi készülék fizikai korlátja miatt beleraktak egy logikai korlátozást is. Melyet benne hagytak, az után is, hogy a fizikai korlátozás megszűnt.
Viszont ügyeskedni lehetett. Ha feltelepítettem a Basecamp alá az Európa térképet, akkor már ki tudta rakni a készülékre. Sőt, működött is. Biztos ismert egy rövidebb utat az erdőn keresztül.

Bár jobban hiszek abban, hogy valamelyik firmware upgrade kiszedte a korlátozást. Hiszen a fenti linken már nincs ilyesmiről szó.

Na most ezt a jó kis rendszert vágta agyon a Mapinstall bug. A 4.6.2 verzióban működött. Ha a 4.7.0 verzióban a gépre telepített térképet át akartam tenni a készülékre (gyk. bármelyikre), akkor csak az áttekintő térképet (azaz egy szelvényt) rakott ki, mást nem.

Nos, röviden ez a hiba. Megkerülni úgy lehetett, ha sikerült beszereznem a feltelepített térkép egybedolgozott *.img fájlját. Olaszország esetében szerencsém volt, az OSM oldaláról le lehetett szedni egyben is a fájlt. A Túrautaknál viszont farok voltam, mert onnan is le lehetett volna tölteni a fájlt, de nekem már volt egy letöltött, így csak azt dobtam át. A fene sem gondolta volna, hogy két év alatt ennyire átrajzolják a kéktúra érintett szakaszát. (A számítógépre telepített verzió már friss volt. Ez okozta az anomáliákat.)

A biztonsági védőhálóval, az OMP térképekkel viszont már bajban voltam. (Hasonlóképpen az Európa térképpel is.) Ezeknél nincs egy nagy *.img fájl.
Mindegy, úgy gondoltam, elég lesz a TuHu is. Nem lett elég.

Jó. Nagyjából megvan, mi történt. Mit lehet tenni? Nos, mindenhonnan le kell kapkodni az *.img fájlokat és onnantól kihagyjuk a Basecamp-ot, legalábbis addig, amíg benne van ez a bug. (A jelek alapján örökre benne lesz: május óta ismert, mégsem javították.) Hátrány, hogy fájl szinten nem látom, mit rakok át, könnyű hibázni. Oda kell figyelnem.

De mi van akkor, ha nincs összegyúrt *.img fájl?
A fórumon azt írták, hogy a 4.7.0 valójában semmi újat nem hozott a 4.6.2-höz képest, csak GDPR kompatibilis lett. Mi lenne, ha visszaállnék rá? Elméletileg minden működne.
Elméletileg. De mi lesz a rengeteg feltelepített térképpel, a track adatbázissal, a backupokkal?

Még egy baromság. Ezernél több track van már beletöltve a Basecamp-ba. Szerinted lehet menteni? Naná, hogy nem. Olyan van, hogy backup. Mely nem csak a track adatbázist menti, hanem az összes konfigot is. Visszatöltéskor meg értelemszerűen mindent visszarak. A konfigot is.
Vajon mi történik egy korábbi verziójú restore visszatöltésekor?

Szerencsére mind a laptopon, mind a desktopon van fent Basecamp. (A szinkron backup/restore-on keresztül történik, dropbox segítségével.) Azaz az egyiket elcseszhetem, a másikon megmarad minden. A laptopról legyaktam a Basecamp-et, majd megkerestem a Mapinstall könyvtárát és letöröltem. (Ennek nincs telepítője.)

Vigyázat! Ennek előfeltétele az, hogy nálam a térképek _nem_ az alapértelmezett könyvtárba települnek. Az ugyanis a Mapinstall könyvtár alatt van.

Felraktam a 4.6.2 verziót. Elindult. Működött. Térképek? Megvannak. Teszt. Átraktam az egyik OMP térképet a gpsmap64-re. Átrakta. Szép. Túl szép. Az is volt. A track-eket ugyanis csak hiányosan mutatta. Konkrétan azokat láttam, melyek még a 4.6.2 állapotban kerültek fel, a 4.7.0 alatt felrakottakat már nem.
Azaz a track-ek kábé 60%-a elveszett.
Hát, jó.
Kiraktam az összes zűrös térképet (OMP-k + Európa) a készülékre, majd fájlszinten visszaolvastam a nagy *.img fájlokat és eltettem mindet a fájlszerverre. Aztán felfrissítettem a laptopon is 4.7.0-ra a Basecamp-et. Visszajöttek a track-ek.

Tulajdonképpen végeztem is.

Ja, közben a nagyméretű track-eket is rendberaktam. A Basecamp-ban meg lehet adni, hogy megadott pontszám alá tömörítsen. Tesztelve.

Kicsit gáz, hogy ha frissíteni akarom az OMP térképeket, akkor a fenti méhecsketáncot mindig el kell járnom. És mint a mellékelt ábra mutatja, egy térkép nem térkép.

~oOo~

Az utóbbi gondolat indította be a vezérhangyát. Hiszen ennyi erővel mondhatom azt is, hogy egy gps készülék nem gps készülék. Különösen, hogy mindig ott van velem egy eszköz, mely alkalmas erre a célra is.
Mobiltelefon. És Locus.
Melynek megismerése már legalább egy éve fel van írva a teendőim közé.
Mikor máskor, ha nem egy ilyen katasztrófa után?

Igen, az hogy egy túranapot a harmadánál meg kellett szakítanunk a gps technika fejreállása miatt, az nálam katasztrófának számít.

Nos, az első tapasztalatok kellemesek. Pár óra után eljutottam oda, hogy teljesen jó backup eszköz lett belőle a gpsmap64 mellett. Meglepően sokmindent lehet rajta konfigurálni. Szeretem az ilyesmit. Tulajdonképpen tud mindent, amit a másik, csak… máshogy. Ami persze probléma. Például a vízállóság. Napfényben az olvashatóság. A fizikai gombok hiánya. (Vizes kézzel hiába taperolom a képernyőt.) A mérete. Az előkaphatósága. A bringához rögzíthetősége. Az áramellátás gyk. mindegy, a gpsmap-hez ceruzaakksi kell, a mobilhoz powerbank, egykutya. Egyelőre kinlódok a térképekkel is, nem egészen látom át a rendszert.

Utólagos megjegyzés. Most már átlátom. Nem egyszerű. Vannak online és offline térképek. Mindkettő között van mindenféle, nagyjából százas nagyságrendben. Az offline térképek közül a LoMaps tűnik nyerőnek: vektoros, országonként vásárolható meg, mindegyik csomagban van gyalogtúra/bringa/autó/város/sí réteg… és meglehetősen olcsón mérik, párszáz forint darabja. Az online viszont… online, azaz lassú és nagy. Ezt is le lehet tölteni offline-ba (van, amit ingyen, van, amit pénzért), de ezek böszme nagyok. Magyarország full bringás térképe az OpenCycleMaps-ról ugyan csak 9 forint, de 12,5 GB. Ugyanez LoMaps verzióban 240 MB és 60 forint.

Szóval backup, azaz B terv. De annak tökéletes. És ahogy nézem, össze lehet hozni mindenféle szenzorokkal is. Látok benne fantáziát.

This is the beginning of a beautiful friendship.

PS.
Ez egészen jópofa. A Locusban is el lehet tárolni úgynevezett pontokat. Ezeket *.gpx formátumon keresztül lehet passzolgatni a Locus és a Basecamp között. (De ki lehet exportálni *.kml-be is.) Ami viszont meglehetősen izgalmas, hogy egy pontba belemenve, majd ott a navigációs menüt kiválasztva, megjelenik két lehetőség:
– Streetview: odatesz, pontosan a pont elé. (Már ha lehetséges.) Körbe lehet nézni, körbe lehet járni.
– Waze: átdobja a pont adatait a Waze alkalmazásba, ahol egyből tervezhetem is meg az útvonalat hozzá… és ahogy Csilla mondja: “indulhatunk!”. (Természetesen a programnak van saját navigációja is.)

Az biztos, hogy nyüstölni kell, mert jónak néz ki.

Flickr, b+

Kellemes, meglepően meleg őszi idő. Négynapos ünnep, amikor nem utaztunk sehova. Igaz, mindketten dolgoztunk közben, mert torlódás van, de azért hagytunk időt pihenésre is.

Ekkor jött az alábbi komment.

Idézem:

“Tegnap jelentette be a Flickr, hogy az ingyenes limit 1000 kép lesz 2019-től. Az előfizetés egy évre 50 dollár, ami havi szinten nem igazán sok – de a régi képeket törölni fogják februártól.”

Gyors ellenőrzés a Flickr oldalán illetve máshol is… és tényleg. Odanyomták az ember fejéhez a pisztolyt: fizetsz, vagy kinyírunk.

Nesze neked, pihengetős őszi napok.

Vedd észre, hogy a történet nem az 50 dollárról szól. Éves szinten nem tétel. Sokkal inkább arról, hogy bezsarolták a felhasználókat. Nekem konkrétan 17515 képem van fent, ebből kábé 16000 be is van linkelve a blogra.

Hja, 14 év nagy idő, átlagban még mindig 1 post/nap felett vagyok.

Ezt átvinni máshová, 16000 képet újralinkelni, egyszerűen képtelenség. Pont ezért tartom kifejezetten kegyetlennek, ahogy a Flickr/SmugMug hozzááll a változáshoz: szóban mindenféle mézesmázos dumák, a valóságban viszont a limit feletti képek törlése egész konkrétan felér egy revolveres zsarolással. Csinálhatták volna úgy is, mint a Vimeo: korlátozzák a feltölthető tartalmat, és ha a korlátozás időpillanatában már túllépted, akkor a régi anyagot nem bántják, de újat már nem tölthetsz fel. Vagy eljárhattak volna úgy, mint a Google Photos, hogy a thumbnail képeket megtartják, csak a mögöttük lévő nagy képeket törlik. Bármelyik esetben mondhatnám azt, hogy jó, elfogadom, hogy mostantól fizetnem kell érte, ahogy mondhatnám azt is, hogy bocs, eddig jó volt, de most átmegyek máshova. Akárhogy is, a tömérdek beleölt munkát nem érintené a változás.

Nos, nem. A Flickr kifejezetten durván azt mondta, hogy fizetsz, vagy kinyírjuk a blogodat.
És ez már nem üzlet, hanem gengszterekhez méltó zsarolás.

Nekem egyik fontos elvem, hogy zsarolásnak nem engedek. Mert egyébként sosem lesz vége. Ha ilyen szituációba keveredek, hagyom, hagy boruljon a bili, annak minden következményével együtt. Azaz jelen esetben szó sem lehet arról, hogy fizetek. Ha a Flickr felhasználói közössége lenyeli a békát, akkor jövőre a cég tovább tekerheti a prést. Aminek nagyon tudnék örülni, az az lenne, ha annyian lépnének ki, hogy a cégnek fájjon. A fórumokon tombolás helyett ez már egy markáns válasz lenne arra, hogy van, ami sok.

Még egyszer. Nem az 50 dollár a sok. Hanem az, hogy kinyírják a régi tartalmakat. Amelyeket akkor tettél fel, amikor még – az akkor érvényes szabályok szerint – feltehetted.

Jó. Nem engedünk. De akkor mik lehetnek a következmények?

Konkrétan megfordult a fejemben, hogy bezárom a blogot. 14 év rengeteg idő, fárasztó is néha, nekem pedig elegem lett abból, hogy időnként jön valaki, fenekestől felforgatja a rendszert, én pedig dolgozhatok hetekig, hogy megmentsem a blogot. Ötször kellett eddig komplett átköltöztetnem a teljes mindenséget máshová. Képszolgáltató volt először a Flickr, aztán a Picasa, majd megint a Flickr, rohadt sok album átköltöztetésével. A videók is szépen vándoroltak a Youtube – Vimeo – Dailymotion háromszögben, több kört is megtéve.
Mind-mind azért, mert valami köcsög menedzser egyik reggel úgy ébredt fel, hogy több pénzre van szüksége, emiatt felrúgja a meglévő egyezséget.

Aztán aludtam rá párat és felvettem a kesztyűt. Ez se lesz ingyen, borzasztó sok munkát kell beletennem, nem is lesz olyan profi a megoldás, de jelentősen függetlenebbé válok mások kiszámíthatatlan döntéseitől. Mindenképpen ez lesz a hosszú távú megoldás.

Hogy érthetőbb legyek, elmagyarázom, hogyan működik egy átlagos blog. Tudom, az olvasók jelentős része informatikus, nekik ebben semmi újdonság nincs, de feltételezem, lesznek, akiknek igen.

Nos, ez a játszótér.

Egy pillanatra tekintsünk el attól a zöld téglalaptól.
Ekkor úgy néz ki, hogy van egy szerver, mely az internetről elérhető. Ezen fut egy webszerver alkalmazás és egy adatbázismotor. Természetesen van benne diszk is.
A webszerver alá feltelepítünk egy blogmotort, az ábrán ez a WordPress. Ez fogja a külvilág felé szolgáltatni a blogot, melynek tartalmát az adatbázisban tárolja. A blogger egy admin felületen gépeli be, rakja össze a tartalmat. A WordPress-t lehet fényezni, azaz rá lehet húzni mindenféle bőröket, melyektől dögös, vagy éppen béna lesz. Ízlés kérdése. Emellett a WordPress plugin-okkal bővíthető, melyek között akad egy csomó hasznos kiegészítő és persze egy csomó béna is.
A szövegeket fel lehet dobni mindenféle médiatartalmakkal, be lehet ágyazni fényképet, videót, zenét és minden mást is, pl. túraútvonalat. Ezeket lehet tárolni a szerveren és lehet tárolni valahol máshol is.
Nagyjából ennyi.

Nézzük meg, mi a helyzet a valóságban.

  1. Saját szervert nagyon kevesen üzemeltetnek. Nyilván ez a legtutibb, ekkor szól bele a legkevesebb ember a blog működésébe, de ez a legmacerásabb is. Sok a munka vele.
  2. Az egyik legelterjedtebb modell az, hogy egy tárhelyszolgáltatótól bérelünk tárhelyet és szolgáltatásokat. Ekkor a szerver üzemeltetése az ő dolga, a szerver elérhetőségének, naprakészségének biztosítása szintén, a biztonsági intézkedések, a mentések elvégzése szintúgy. Szolgáltatásként kapunk hozzáférést egy webszerverhez, hozzáférést egy adatbázishoz és persze külső elérhetőséget. A WordPress-t magunknak telepítjük, magunk hozzuk létre a blogot, kapcsoljuk össze az adatbázissal. A skin-ek, plugin-ok telepítése is a mi feladatunk. Mint ahogy a tartalom létrehozása is. A szolgáltatók általában biztosítanak egy hozzáférést, tipikusan blog.tarhely.hu, vagy tarhely.hu/blog formátumban. Amennyiben ez nem tetszik, akkor vagy megrendeljük tőle, vagy mástól azt, hogy a blog mondjuk az azenblogom.hu néven jelenjen meg a neten.
  3. A leginkább elterjedt megoldás az – és most jön be a képbe a zöld téglalap – hogy ezt az egészet egy tartalomszolgáltató (pl. blog.hu, blogspot.com) előre legyártja és a blogger már csak egy admin felületet kap. Ahol beállíthat ezt, meg azt – de nem túl sokat -, az előre konfigurált 4-5 skin közül választhat egyet… és ennyi. Na meg persze tolhatja a kontentet. A képeit, videóit és egyéb anyagait tárolhatja más, erre szakosodott szolgáltatónál, azaz csak minimálisan kell foglalkoznia a technikai részletekkel, maximálisan koncentrálhat a tartalom előállítására.

Ugye milyen szép az élet? Rögtön három, gyökeresen eltérő koncepció. Szabadon választhatsz, hogy szaktudásodtól, érdeklődésedtől függően melyik modell jön be neked.

Hát, nem.

Én például zöldfülűként a harmadik modellt választottam. Nem értettem a technikai részletekhez, nem is akartam, megkerestem az akkori legnagyobb blogszolgáltatót, regisztráltam magamat és hajrá.
Amikor az ember ezt a lehetőséget választja, gyakorlatilag beletörődik, hogy csak a telepített skineket használhatja és nem rakhat fel plugineket. Ezt még el is lehet fogadni. De aztán jönnek a változások. A szolgáltató egy idő után nem szolgáltat rendesen. Időnként nem érhető el a blog. Aztán a szolgáltató közli, hogy az egyik írásod alkalmas arra, hogy megzavarja mások nyugalmát, ezért eltávolították. Vagy éppen közlik, hogy megszűnik az ingyenes szolgáltatás, mostantől ennyi meg annyi. Vagy még prózaiabban, megszűnik a cég, csá. Ezek mindegyike előfordult már vagy velem, vagy valamelyik ismerősömmel.
Ilyenkor jön a költözés, ami – a költözést segítő pluginek telepítési tilalma miatt – egy kifejezetten véres dráma.
Háromszor volt részem benne. Elegem lett. Modellt váltottam. Jöjjön a kettes.

Az első szolgáltató végtelenül rendes volt. Ismerte – és szerette is – a blogot, előre berendezett mindent, gyakorlatilag levezényelte a költözést, az ár végtelenül baráti volt, szóval mennyország. Pár évig. Aztán jött az email, hogy eladta a céget másnak, majd jött az újabb levél, hogy az új tulajdonos felemelte a díjat a négyszeresére, még ekkor is maradtam, de a következő email már az volt, hogy az új tulajdonos bezárta a boltot.

Azóta vándorlok szolgáltatótól szolgáltatóhoz. Jó ez nekem? Nos, nem rossz. Vedd észre, hogy a modellváltás egyben fel is szabadított. Nagyrészt a magam ura vagyok. Ha valahol nem tetszik, a teljes blogot, tokkal-vonóval fél nap alatt át tudom költöztetni egy másik szolgáltatóhoz. Mint ahogy ezt kétszer már meg is tettem. Egyedül az internetes névfeloldás gáz, annak rendezéséhez általában két hét kell.

Nos, úgy néz ki, megint koncepciót kell váltanom. Nem, nem alapkoncepciót, tehát maradok a kettes modellnél, de a részletekben is el kell kezdenem törekedni az önellátásra.

Vedd észre, hogy a fenti ábrán milyen sok az ‘F’ betű.

A kis körökben az ‘F’ jelenti a Free, a ‘P’ a Pay szavakat. Azaz az F ingyenes, a P a fizetős.

Közismert, hogy nincs ingyenebéd. Ez valahol igaz is, meg nem is. Nagyon sokan csinálnak dolgokat pusztán hobbiból, gyakorlásból, lelkesedésből, pusztán a kihívás miatt, pusztán dicséretért. Jól érzik magukat közben és ez a fizetség. Nézd meg, igazából én sem tudom, mi a francért irkálok ennyi mindent össze immár 14 éve. Nem pénzért, az biztos. Aztán vannak, akik brand-et építenek. Sorra gyártják a skin-eket, megmutatandó, milyen tehetséges dizájnerek. Nyilván vannak, akik pénzt akarnak keresni vele. Csinálnak egy lebutított ingyenes verziót, meg egy full extrás fizetőset. Vannak, akiknél teljesen más a modell: az eszközt ingyen adják, de a használatából fakadó publicitás, reklám jórészt az övék. Vannak, akiknek egyszerűen csak egy nagy tömegbázis kell. Szóval tényleg rengeteg stratégia állhat az ingyenesség mögött.

A közös mindegyikben az, hogy mivel senki nem vállalt semmit, a szolgáltató bármikor kényére-kedvére megváltoztathatja a szabályokat. Mondhatnád, hogy ez ritka. Erre azt mondom, hogy ádehogy. A világban egyre inkább tendencia, hogy a cégek – leginkább az ostoba tömegek megvezetésében bízva – folyamatosan hoznak olyan döntéseket, melyek ugyan többletbevétellel járnak, de durván csökkentik/csökkentenék a reputációjukat is, viszont ha erre ráépítenek egy kommunikációs hadjáratot, a tömeg egy idő után elfogadja a helyzetet, reputációvesztés nélkül. Hogy ne menjek messzire, nézd meg, hogyan viselkednek az ultra fapados repülőtársaságok, vagy éppen a magyar kormány.

Térjünk vissza a blogoláshoz. Hol tarthatsz médiatartalmat? Videókat a Youtube-on. Jó? Nagyjából. Eltekintve attól, hogy az adott zene jogtulajdonosa akár naponta változtathatja, milyen jogokat tart érvényesnek. (Emiatt immár harmadszor lett lenémítva az egyik nagy kedvenc videóm az izlandi utunkról, hiába vágtam újra.) Vimeo? Rámentek a pénzre, az ingyenes gyk használhatatlan, a fizetős meg egy hobbi szinten mozgó magánszemélynek drága. DailyMotion? Jó volt, tönkretették.
Láthattad, pár hónapja ágyazok be track-eket a túráimról Nagyon jó. A Gpsies oldalát használom hozzá. Tudod, mi ez? Egy pacák hobbiprojektje. Addig fogja csinálni, amíg van kedve hozzá. Utána bukok.
Fényképek. Egy időben volt a Flickr, de lekorlátozták az albumok számát. Jött helyette a Picasa, mely egészen használható volt. Aztán áldozatul esett a Google egyik szociálisháló-építési kisérletének, utóda, a Google Photos használhatatlan. Közben a Flickr-en rendeződött a helyzet. Visszaköltöztem.
És most ez.
Persze, költözhetnék tovább. Van még egy csomó másik ingyenes, vagy részben ingyenes (freemium) oldal, lásd itt, meg itt. Csakhogy minden egyes költözés egyre véresebb volt. Ez a mostani, a legutolsó pedig kész horror. 16500 képet fognak törölni. A blog régebbi írásai úgy fognak kinézni, mint egy külvárosi, bontott házas telek, melyet kezd elönteni a szemét.
Még ha meg is csinálnám rendesen, több hónapnyi munkával ezt a költözést, szerinted bevállalnám-e, hogy egy újabb hirtelen döntés miatt újra meg kelljen csinálnom?

Nyilván nem. A megoldás leolvasható a fenti ábráról. Ha ki akarod húzni a nyakadat a hurokból, akkor a saját lábadra kell állnod. Megnöveltem a szolgáltatómnál a tárterület mértékét, majd elkezdtem feltölteni ide, a blogot futtató szerverre a képeket. Ahhoz, hogy album legyen belőlük, illetve a belinkelt képek nagyíthatók legyenek, felraktam egy plugint. Igaz, az ingyenes verziója korlátos, a fizetős meg cefet drága ($99, vicces), de kipróbáltam és nekem bőven elég az ingyenes verzió is.

Igen, érzem én is, hogy ez sem teljesen oké. Ha a plugin gyártója azt mondja, hogy befejezte, vagy azt mondja, hogy megszűnik az ingyenes verzió, megint bukok. A képeim ugyan megmaradnak, nem törlődnek, de újra be kell linkelnem azokat, máshogyan, másik plugin-nel. Az igazi megoldás a direkt link lenne, csak hát az ronda, meg lassú és nagyon melós, azaz a gyakorlatban vállalhatatlan. (Gondolj bele, egy 10 képet tartalmazó írás mérete 15-20 MB lenne. Az átlagos főoldal meg 100-200.) A használható megjelenítéshez sajnos mindig kell valami – ha nem is sok, de egy picike – gépi intelligencia. Azaz minimum egy plugin. A WordPressnek ugyan van beépített szolgáltatása, az lenne a tökéletes megoldás, de vacak. Használhatatlan.

Marad az, hogy bízok. Például ebben.

NextGEN Gallery has been the industry’s standard WordPress gallery plugin since 2007 and continues to receive over 1.5 million new downloads per year.

Csak nem nyírják ki. Csak nem adják el. Csak nem cseszik szét.

Na, mindegy, első körben a nápolyi kirándulás oldalait alakítottam át, meg az előző őszi képeset, illetve a csőben lévőeket. (Érdemes rákattintani a képekre, szerintem letisztultabb lett a teljes képes megjelenítés. Mint ahogy az is szuper, hogy rákattintás után _az aktuális írásban_ lévő képeket körbe lehet nézni.)
Ezzel párhuzamosan megjelent a jobb oldali menüoszlopban egy ‘Új fotóalbum‘ link, melyen már az újonnan felkerült képek láthatóak. Bénácska, foghíjas, de még csak most kezdtem el.

És innentől már csak pár hónap szorgalmas, mondhatni hangyaszorgalmas meló. A határidő február 9, akkor lesz a törlés.

Nem vagyok boldog.

PS1.

Azért említsük meg, mit veszítek. Például a szociális vonulatot. Van olyan Youtube videóm, melyet felraktam, úgy számítottam, hogy megnézik vagy százan, ehhez képest már 10e fölött jár a nézettsége. A fene tudja, honnan jött az a sok ember és miért nézte meg.
A fényképeknél, ha más nagyságrendben is, de hasonló a helyzet. A Flickr-en lett vagy 15 követőm, akik – ha ritkán is – de lájkolnak, kommentelnek.
Ha az ember egy nagy blogszolgáltatóhoz megy, ahol időnként belekerülnek az írásai a blogketrecbe, azaz felhívják rájuk a figyelmet, akkor hirtelen akár napi 10e fölé is mehet a látogatottság. Ha ebből megmarad pár ezer rendszeres látogató, már az is nagy szó.
Nos, ha a blogger a saját kezébe veszi a blogját, a média tárolását, prezentációját, akkor ezek a lehetőségek megszűnnek.

PS2.

Ha már leszóltam ezeket a különböző motivációkból ingyenes, kiszámíthatatlan szolgáltatókat, illik megemlékezni azokról is, akik már kinőttek ebből a körből. Vagy mert jó modellt választottak, vagy mert nagyon sikeresek lettek. És nem, ezek soha nem fogják bezárni a kaput (vagy legalábbis ritkán, lsd MSN), soha nem fogják fizetőssé alakítani a szolgáltatásaikat (vagy legalábbis nem valószínű), hiszen jól megvannak így is. Tudod, melyekről beszélek: Facebook, Instagram, Twitter, Pinterest és társaik. A Facebook például a fenti ábra összes komponensét magába integrálta. Egy önálló világ. Ráadásul ráérzett a kor szellemére: az számít, ami van, a kutyát nem érdekli, mi volt egy évvel korábban.

Nem úgy, mint egy blog, mely igyekszik időtálló tartalmakat – is – közzétenni.
Lehetőleg képpel. Mert az illusztráció része a mondanivalónak.

Minden kommentár nélkül

humans-of-world-powerful-portrait-photography-17__880

Na jó, egy kicsi azért van. Szóval miután egy hosszú (4 nap előkészítés, 24 óra munka) és komplikált műtét 99.99%-ánál már látszott, hogy minden ellene szóló esély ellenére a páciens megmenekül, magához fog térni és a sebész szusszant volna egyet, jött egy földrengés és összedőlt a kórház.
Aztán amíg azon gondolkodtam, hogyan magyarázom meg az ügyfélnek, hogy mi tényleg elképesztően jó munkát végeztünk és visszahoztuk az életbe a beteget, de nem tehetünk arról, hogy a felélesztés előtti pillanatban rászakadt a plafon, szóval ekkor a helyi különítményünk varázsolt egyet és minden megjavult.
A páciens köszöni szépen, jól van.

Breaking news

Az Exchange blogon, hosszú évek óta először on-premise témájú írás jelent meg. (Szabadkoztak is miatta. Na, mindegy.)
Arról van szó, hogy kijött és le is tölthető az Exchange 2019 Preview verzió.

A legfontosabb újdonságok:

  • Az Exchange 2019 már fut Windows Server Core operációs rendszeren is. Azaz ebből a verzióból lehet összerakni a legbiztonságosabb Exchange konfigurációt.
  • Haladva a korral, ez a verzió már képes 48 processzort és 256 GB RAM-ot kezelni.
  • Az adatbázisokhoz tartozó search index immár benne van az adatbázisokban. Azaz replikáció során megy maga az index is, nem kell a passzív node-on újra indexelni.
  • Tiered storage támogatása. Az Exchange lemezműveletei továbbra is SATA2 diszkekre lettek optimalizálva, de lehetőség van SSD-vel támogatott diszkrendszerek használatára. Ekkor a különlegesen erőforrásigényes műveletekhez a gyors diszket használja.
  • Megjelent a “do not forward” opció. Régebben ehhez AD RMS kellett, most valószínűleg már nem. (Mondjuk, kíváncsi vagyok, anélkül hogyan oldották meg.)
  • Kidobták az évek óta csak fityegő Unified Messaging szerepkört. Az azért véleményes, hogyan kezelték azokat, akik mégis használták: ha upgradelni akartok, térjetek át a Cloud Voicemail szolgáltatásra.

A teljes írás, benne a letöltési linkkel, itt olvasható.

Mi is volt ez?

A hétvégén volt némi kavarás a blogon. Mivel a történet leginkább több írás komment rovatában pörgött, meg egyébként is tanulságos, gondoltam összefoglalom. Legyen nyoma.

Először jelzés érkezett, hogy néhány embernek nagyon felpörög a számítógépe, amikor az oldalt böngészi. Viccesen megkérdezték, hogy nem álltam-e rá valamelyik kriptovaluta bányászására? Viccesen válaszoltam, hogy ugyan már, nem.

Pedig de.

Az első nyom Pulykakakas kollégától jött: egy lista, hogy miket blokkolt a reklámblokkolója. Volt néhány *wp.com oldal, ezek ártatlanok, de volt kettő nagyon gyanús is: stati.bid: web.stati.bid. Ezeket a víruskeresőm kapásból blokkolta, és a scamadvisor is rendesen hümmögött, miszerint friss oldal, de gyanús, felettébb gyanús.

Az is volt.

Rákerestem, először a blog forráskódjában, majd letöltöttem az összes php fájlomat és lokálisban is rákerestem a nevekre. Semmi találat. Még tettem néhány kötelező kört, gyanúba jött egy csomó, ekkoriban élesedett fake trackback/pingback roham, rendesen kipucoltam a blogot, rá is fért, de innentől mást nem tudtam csinálni.

Meister kollégának több fantáziája volt.

A kulcsszó az, hogy obfuscation, magyarul ködösítés.
Elmagyarázom.
Ez egy olyan technika, mellyel valamilyen szöveget betitkosítasz valami nem túl bonyolult, de azért nem túl kézenfekvő módon visszafejthető formában. A lényeg, hogy a böngésző, amelyik megjeleníti a html fájlodat, elboldoguljon vele. Tényleg ez a lényeg. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor még nem tarolt a Facebook és létezett olyan, hogy magánélet védelme, akkor én például ilyen módon írtam ki az általam gyártott weblapokra az emailcímemet. Hogy a humánok el tudják olvasni, de a forráskódot turkáló spamrobotok ne.

Nos, ez már régen volt, ki is ment a fejemből. Meister viszont nekiállt kiködösíteni (deobfuszkálni, ha már mindenáron káromkodni akarok) a Mivanvelem nyitólapját… és meg is találta az obfuszkált javaszkriptet.

Magyarul – azoknak, akik közben leestek a szekérről – a rosszfiúk beletettek a blog oldalába egy javascript kódot, mely letöltött és elkezdett futtatni a látogató gépén egy kriptopénzt bányászó kódot. (Bekapcsolt ADblocker vagy normális malware védelem esetén nem tudta letölteni.) A kódot pedig annyira összezavart formában tették be, hogy az ember ne találja meg, ellenben a böngésző igen.
Szerencsére Meister megtalálta.

A kód ismeretében már viszonylag gyorssá vált a nyomozás. A blog letöltött példányában rákerestem a kód egy részletére, a Toothpaste WordPress blogtéma footer.php fájljában meg is találtam. Szemmel láthatólag utólag lett beleinjektálva, hiszen még a modult leíró kommentrovat elé került. (Ahová nem illik semmit sem írni.)
Törlés után a jelenség megszűnt.

Jogos lehet a kérdés, hogyan került ez bele? Nincs jó hírem. A WordPress motort azonnal frissíteni szoktam, ahogy kijön egy új. Azt a 4 plugint, melyeket használok, szintén. (A szolgáltató egyből értesít, ahogy újabb verzió jelenik meg.) Magát a témát nagyon régóta nem frissítették. Az ftp log üres, a http log meg nem mondott semmit. Hülye fejjel nem néztem meg javítás előtt a footer.php fájl dátumát sem, így nem tudom pontosan, mikor történt a kompromittálás. Nem mintha számítana valamit.
Szóval a helyzet az, hogy a legfrissebb WordPress motornak tutira van valami olyan sebezhetősége, melyet a fiúk ott Kaliforniában ki tudnak használni. És bárkinek a blogjába bele tudják fűzni ezt a kódot.

Nyilván megfordult a fejemben, hogy esetleg a szolgáltató kapott be valamit, vagy ők próbálnak kriptopénzt bányászni. De ennek ellentmond, hogy a másik blogom is ugyanitt van és ott sértetlen a footer.php fájl.

Szóval, mást nem nagyon tudtam csinálni, mint egyrészt figyelmeztetni a szolgáltatót, másfelől megírni ezt az írást. Tanulságként. Illetve visszautalni arra az írásra, ahol a beszélgetős részben már megjelent, hogy annyira elkurvult a világ, miszerint már nem elég óvatosnak lenni, muszáj használni valami jó malware védelmet is.