Nekem ez a plugin gyanús

Elég régóta használom ezt az All-in-One WP Migration plugint. Jelentősen leegyszerűsíti a blog költöztetését. Néhányszor szükségem is volt rá. (Egyszer kíváncsiságból még az Azure alá is feltettem a blogot.)
Az árazása a szokásos: fapad funkció ingyen, az extrák fizetősek. Nekem bőven elég lenne az alapfunkció is, pakoljon össze mindent egy fájlba, azt már én ftp-n leszedem a tárhelyemről és elteszem. Az extra – többek között – azt jelenti, hogy ezt a bizonyos fájlt nem a blog tárhelyére teszi, hanem egy megadott helyre. (Széles a skála, gyakorlatilag az összes felhős tárhelyszolgáltatóval tud kommunikálni.)

Szóval használtam, használgattam. Az utóbbi időben inkább nem, volt elég bajom mással is. Aztán tegnap elindítottam. Félóra után kiakadt. Azt mondta, hogy elfogyott a tárhely.
Itt azért felszaladt a szemöldököm.

Ha megnézed a blog vezérlőpanelét, láthatod, hogy a fájlok + az SQL adatbázis együttes mennyisége sem éri el a 2 GB-t, miközben 10 GB tárhelyet bérelek. A plugin összecsomagol mindent egy fájlba, logikusan az lehet olyan 2-3 GB körül. Bőven el kellene férnie.
Mi történik itt?
Az első tippem az volt, hogy hülyén van megírva a program. Azaz legyártja valami ideiglenes helyre a fájlt, aztán átmásolja máshová és csak a másolás után törli az ideiglenes állományt. De még ennek is bele kellene férnie.

Elindítottam újra, majd ftp-n belépve figyeltem, mi történik a diszken. A tipp jó volt, tényleg egy ideiglenes helyen kezdte létrehozni a fájlt. Pakolta… pakolta… én meg csak néztem meredten… aztán 8 GB után közölte, hogy elfogyott a diszk. 8 GB! Miből? Hogyan? Az egész blog szőröstől-bőröstől nincs 2 GB.

Újabb kísérlet. Pakolja át a Megára a fájlt. Persze ez elég necces, mivel nem tudom, hogyan is csinálja: ha először legyártja a fájlt és csak utána tölti fel, akkor ugyanott vagyok. Rákattintottam. Közölte, hogy ez az opció 100$. Sejtettem, hogy ezért már fizetni kell, de az összeg mellbevágott. Sok. Miközben nem tudom, hogy segít-e. (A pontosítás kedvéért: a 100$ site-onként értendő. Ha nem csak a Megára akarok pakolni, hanem a Dropboxra is, akkor még egyszer száz dodó. Illetve van multisite opció, az 199$.)

Agyaljunk tovább. A pluginban vannak finomítási lehetőségek. Például meg lehet adni, hogy a media foldert ne vegye bele. (Nálam gyakorlatilag ez foglalja el a teljes tárterületet.) És igen, a fájl ekkor 200 MB méretű lett. Amit őszintén szólva megint nem értek. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az 1,9 GB méretű – gyakorlatilag jpg fájlokat tartalmazó – media könyvtárból lesz a mentésben 8 GB-t is meghaladó méretű fájl.

Megpróbálhatom azt is, hogy nem kérem menteni a media foldert, hanem azt leszedem sima ftp-vel. Működik? Ha igen, akkor a plugin miért nem így csinálja? Vagy… paranoia rulz… lehet, hogy direkt pumpálja fel ilyen nagyra a fájlt? Hogy használjam az extra szolgáltatásokat? Hiszen – jobban megnézve – van egy import korlát is, az 500 MB-nél nagyobb backup fájl visszatöltése még 69$.
Nehéz eset. A legegyszerűbb lenne ezt a mostani, két részből álló mentést visszatölteni valahová és megnézni, hogy működik-e. Ha lenne rá ennyi időm. Meg persze szét lehetne nézni, hogy milyen másik termék van még a piacon. (Csak éppen azoknak a megbízhatóságát nem ismerem, ez meg már bizonyított.) Megtehetném persze, hogy nem foglalkozok vele, de egy blognál mindig készen kell állni arra, hogy akármikor költözésre kerülhet sor.

Tényleg nem tudom. Egyelőre fogalmam sincs, honnan kerítek időt arra, hogy komolyabban foglalkozzak a témával.

PS.
Egy kicsit belenéztem a visszajelzésekbe. Hmm. Nem túl bíztató. Viszont ajánlottak egy másik, hasonló plugint, ha lesz időm, megnézem. A Pro verziója mindenesetre barátságos árú.

Rekviem

És akkor egyperces néma csend mindazon jelszavak számára, melyeket a billentyűzetről fel nem nézve gépeltünk be valahová a semmibe, a megfelelő ablak helyett. Reméljük boldogan élnek egymás mellett abban az imaginárius világban.

Próbálta már újraindítani?

Elvesztem és el is fogok. Hamarosan túl fogok esni első online tanfolyamomon. Mármint előadóként. A környezetet nagyjából kialakítottam, értsd beruháztam egy normális webkamerára és az 5 köbméter szemetet is arrébbhordtam. (A hulladékudvarok még mindig nem vesznek be háztartási lomot.)
A helyzetet cifrázza, hogy új tanfolyam, azaz újra meg kell tanulnom, mikor mit kell mondanom, na meg végig kell nyomkodnom a laborfeladatokat.
A laborkörnyezet nested virtualizáció, azaz virtuális hoston fut vagy tíz virtuális szerver. Melyeket egy rdp gateway-n keresztül érek el. (Az oktatás része meg teams, de ez most nem lényeges.)

Nos, maga a labor… hát érdekes. Egy csomó gond volt vele. És igen, ha hiszed, ha nem, mindegyik gondot az oldotta meg, hogy restart. Hát, nagyjából így érzem magam.

PS.
Na jó, nem csak. Volt, amikor a diszk fogyott el – bár ehhez is kellett restart – de volt amikor… na ezt úgysem hiszed el… szóval volt, amikor az Outlookból nem lehetett levelet küldeni, de az istennek sem, és már téptem a hajamat, azt a keveset, hiszen megvolt az ospprearm is, amikor elolvastam a setup manualt és azt írták, hogy az ospprearm parancsot _kétszer kell kiadni egymás után_ hogy ténylegesen megtörténjen az aktiválás. Nabazdmeg.

Olvasgatok

Oó, már nem is tudom mióta, talán 2-3 éve nem jelent meg on-premise írás az Exchange blogon. Ünnepeljünk, most itt van egy.

Mindemellett az biztos, hogy ha nekem kellett volna felgöngyölítenem az esetet, legalább ötször tökönszúrtam volna magamat. Különösen akkor, amikor a ránézésre tökéletes ‘unlimited’ beállításról kiderül, hogy nem azt jelent, hogy végtelen, hanem azt, hogy az adott szinten nem rendelkezik beállított limittel, azaz egy fentebbi szinten beállított limit esik rá. Amely kicsi.

PS.
Utólag belegondolva ez mindig is így volt, minden postafióknál. Megszoktuk, hogy ha nincs szám, akkor valami leesik fentről. Csak hát ez egy rendszerpostafiók, meg maxsendsize, szóval az ember nem kapcsol egyből.

A szívások java

Az egész úgy kezdődött, hogy a lányomnak ki kellett töltenie valami űrlapot az ÁNYK-val, de odakint Amerikában nincs se számítógépe, se hozzáférése, szóval megbeszélték Nejjel, hogy majd az ő gépéről. Nem siették el, a határidő 10.12, 10-én este neki is álltak.
Nem ment.
Nej gépén nem indult el az ÁNYK telepítő.
Hívták a Helpdesket. Azaz engem.
Nézzük, milyen Java van a gépen. Semmilyen. Hát, úgy tényleg nehéz lesz. Java.com, letöltöttem, telepítettem. A biztonság kedvéért gép újraindít. Rákattintottam az abevjava_install.jlnp fájlra. Elindult az Internet Explorer és le akarta tölteni a fájlt. Mely a diszkemen volt. Meg úgy egyáltalán, mi köze van hozzá? Hát az, hogy valaki valamikor beregisztrálta a jlnp kiterjesztéshez az Internet Explorert. (Ne kérdezd. Nej gépe. Én még bottal sem piszkálom.) Na jó, mi van eredetileg beregisztrálva? Megnéztem a sajátomon. Valami Java(TM) Web Launcher. Beletúrtam a binárisokba, megtaláltam. Oké, akkor regisztráljuk át. Nem tudtam. A víruskereső ablaka jött fel, miszerint lejárt a licenszem, vagy adjak be egy új termékkulcsot, vagy adjak be egy új termékkulcsot. Oké, tudok róla. Egy hónapja rúgtam ki a Kasperskyt és ezen az egy gépen még nem cseréltem le az újra. Nosza. A Kaspersky Internet Security szépen le is jött. A Kaspersky Antivirus már nem. Beállt, mint a gerely. Negyedóra múlva lelőttem az uninstallt. Illetve csak szerettem volna, mert azt sem engedte. Oké, Task Manager. Bicska a hátába. Gép újraindít. Újabb nekifutás az uninstallnak. Megint beállt.
– Hát, ebből egyhamar nem lesz ÁNYK – néztem Nejre. A lányom meg persze végig ott volt vonalban, az összes papírjával a kezében.
– Izé, pedig kell.
– Akkor csináljuk a gépemről. Nálam van.
Aztán mégsem arról csináltuk, mert az az én Ügyfélkapummal van összelőve.

Igen, azóta tudom, hogy nem is olyan nehéz váltani. De akkor még nem tudtam.

– Várjál, van még egy gép. A médiacenter!
– Az?
– Az.

A médiacenter egy öreg fogatlan laptop. Kijelzője már nincs, a folyadékkristály szószerint kifolyt belőle. A ventillátora simán lejátsazana a pályáról egy Zaporozsecet. De core i7-es procija van, 8 GB RAM-mal és valami Radeon GPU is dobog benne, szóval filmek lejátszására tökéletes. Külső monitorként meg a tévé van rákötve.

Mondanom sem kell, ezen az öreg háborús veteránon nincs semmi felesleges cucc, se Java, se ÁNYK. Pillanatok alatt felszórtam mindent. Felmentek. Űrlap letölt, telepít. Tadamm. Csinálhatjátok.

Én pedig mentem vissza Nej gépéhez. Legyőzlek téged is. Eddig mindenkit legyőztem. Előbb-utóbb.

A víruskergető uninstall még mindig húzta a csíkot. Pontosabban, állt egyhelyben. Fasza. Google. A Kasperskynél van egy olyan segédprogram, amelyik képes leszedni a beragadt telepítéseket. Nosza, letöltöttem. Nem működött.

Fura dolog ez. Nem kicsit ezért is gyűlölöm az antivírus programokat. A működésükből következően ezerrel kell védeniük magukat. Hiszen minden malware azzal kezdené, hogy kigyakja az antivírus programot. Ezernyi rétegben kell védekezniük. Igen ám, de mi van akkor ha én, mint legális tulajdonos le akarom szedni és behal az uninstall? Ha jó a vírusirtó, akkor esélyem sincs kerülő úton letörölni.

Most se nagyon akart. Aztán amikor egyszerre küldtem rá a hivatalos uninstallt, meg a letöltött programot – hátha ketten elbánnak vele – végre kaptam egy hibaüzenetet. A Kaspersky binárisok könyvtárában van valami cache, abban egy fájlt fog valami alkalmazás, az állítja meg az uninstallt. Hah. Puha vagy, Jenő. Bementem a könyvtárba, megkerestem a fájlt. Törlés. Nem engedte. Hmm, pedig leállítottam mind a hivatalos uninstallt, mind a letöltött progit. Oké, akkor állítsuk le magát a Kaspersky Antivirust. Pontosabban, mielőtt leállítanám, tiltsunk le benne mindent. Sikoltozott? Mint hajnalban a disznó, amikor megérzi a pálinkaszagot. Újabb törlés. Megint nem megy. Mi az isten van? Hoppá, a service. A Kasperskynek fut egy service-e is. Állítsuk le. Nem lehet. Szürke minden kontroll. De van Properties. És, nahát, micsoda felelőtlenség, be lehet állítani, hogy induláskor le legyen tiltva. Letiltottam. Gép újraindít.
Simán ment az uninstall a Control Panelből is.
Huh. Ez még nem a háború vége, de már egy megnyert csata.
Folytassuk tiszta lappal. Minden Java szarságot leszedtem. Letöröltem a korábbi jnlp, jar fájlokat. Gép újraindít.
Java telepítés. jnlp letöltés. És, nahát, ott van. A jnlp fájlhoz az a bizonyos Java(TM) Web Launcher volt beregisztrálva. Istenem, csak rá kell kattintanom! Rákattintottam. Nem történt semmi. Rákattintottam újra. Majd még száznegyvenkétszer. Semmi. Task manager? Semmi. Event log? Semmi.
Azannya. Átnéztem a Java weboldalt. Nézd már, ebből van 64 bites is. Ráadásul fel is lehet telepíteni egyszerre mindkettőt. Gyerünk. Felraktam a 64 bitest. Semmi.
Lehet, hogy az a baj, hogy először a 32 bitest regisztrálta be és mindig azt hívja meg, hiába van már fent a jó 64 bites?
Leszedtem mindent. Kezdjük a 64 bitessel. Önmagában semmi. Tegyük utána a 32 bitest. Megint semmi.
Oké, vissza a kályhához.
Nem untatlak, hogy hány verzióban próbáltam Javát telepíteni. Online. Offline. Mindenféle verzióban a 32 bitest és a 64 bitest. Chrome-ból. Explorerből. Persze mindig gépújraindítás. Nem, az istennek sem indította el a jlnp fájlt. Csak emlékeztetlek, hogy odalent az a hadirokkant laptop első telepítésre indított mindent. Áttúrtam a Java Control Panel minden beállítását. Semmi. Feladni akkor adtam fel végképp, amikor kézzel regisztráltam be először a 32 bites Java(TM) Web Launcher alkalmazást, majd amikor nem működött, akkor a 64 bitest és az sem működött.
Lihegve néztük egymást a géppel.
Aztán eszembe jutott, hogy az őrült guglizások közepette valahol láttam egy olyan tippet, hogy a jnlp-t el lehet indítani parancssorból is. Remegő kézzel gépeltem be: javaws abevjava_install.jlnp. Nem hiszed el. Elindult. Én még ennyire nem örültem soha az ÁNYK telepítőjének.

Felraktam. Elindítottam a Start Menüből. Futott. Mission Completed.

PS1.
Mekkora trágya egy szakma, istenem.

PS2.
Ja, és ez volt a munka utáni esti pihenőm.

PS3.
És akkor arról még nem is beszéltem, hogy nemrég a fiam eljött két haverjával, miszerint sört főznének a sparhelten, én pedig nem vagyok semmi jónak az elrontója, aztán a srácnak kellett valami szerszám, mely szerszámok a szerverek mellett vannak, ügyesen le is nyomta a főkapcsolót, a szünetmentesek pedig 10 perc után gondosan leállították a szervereket, amiből nem is lett volna probléma, csak éppen mind a három olyan hülyén állt le, hogy visszaindítás után sem RDP-n, sem lokális konzolból(!) nem lehetett elérni egyiket sem, szóval jó egy óra sportolás után kinyomtam mindegyiknek a szemét, utána pedig egy másik órán keresztül takarítottam a szemetet, hogy minden működjön. Na, ez meg a mai ebéd utáni pihenőm volt.
Trágya szakma, mondom.