Az a helyzet, hogy ez egy 8-9 hónapos történet, egyre nehezebb felidézni az akkor vérforralóan bosszantó eseményeket. Mára valahogy már egyáltalán nem érdekesek. Nem is fogom különösebben erőltetni, ebben az utolsó részben még összeszedek néhány apró sztorit, aztán zárok. (Persze feltúrhatnám az akkor keletkezett kábé 250 oldalnyi feljegyzéseimet, de túrja a harapós ló.)
Nos, miután átalakítottam a vágórendszert natív 4K-ra és megoldottam a 4K-s videók megtekintését is egy 4K-s tévén, már csak egy területre kellett koncentrálnom: innentől minden eszközzel 4K-ban kellene felvennem, persze ha képesek rá. A mobil helyből tudta, a camcorder egyáltalán nem, ezekkel nem is volt gond, ellenben a Gopro eddig 2,7K-ban vett, ezt bizony át kellett állítanom. Csak éppen… nagyobb anyagmennyiség, illetve ami még durvább, időegységre vetítve is nagyobb anyagmennyiség. Ehhez egy nagyméretű, az eddigieknél is gyorsabb SD kártya kell. Újabb dollárjelek pörögtek a szemem előtt. De ekkor már mindegy volt. Van is egy ilyen kognitív torzítás, most lusta vagyok előkeresni a nevét, a lényeg, hogy ha az ember már beletolt a projektbe X csillió pénzt, aztán kiderül, hogy még kellene (meg még kellene, meg még kellene) egy kicsi, hogy tisztességesen be lehessen fejezni, akkor sóhaj és fizet.
Oké, keressünk SD kártyát. Rögtön itt is van kettő:
– SAMSUNG PRO Plus 512GB MicroSDXC 130 MB/s MB-MD512SA/EU
– SAMSUNG PRO Plus 512GB MicroSDXC 130 MB/s MB-MD512SB/WW
Csontra ugyanaz a két kártya. Csak éppen az áruk más. Megint vakarhattam a fejemet. Végül megkérdeztem a Geminit. Azt mondta, hogy a drágább kártya mellé adnak USB adaptert is. Ja, olyanom van, az nem kell. Erre a Gemini elkezdte csóválni a fejét. Hogy ez a Samsung USB adapter pont a Samsung kártyákhoz lett optimalizálva. Ha többszáz gigát kell felmásolnom a Gopróról a gépre, akkor nagyon nem mindegy. De persze ha az a 300 forint árkülönbség földhöz ver, akkor vegyem bátran az olcsóbbat.
Nem azt vettem.
Aztán még valami. Folyamatosan kinlódtam a C: meghajtómmal. Amikor nagyon régen összeraktam a gépet, úgy nézett ki, hogy raktam bele egy 512-es SSD-t, a fele lett a C:, a másik fele a D:, ahol a videóvágás történik. Na most a Windows-ban a C: még nálam is hízékonyabb, az utóbbi időben már folyamatosan kinlódtam vele. Hiába raktam át másik meghajtóra a Documents és a Downloads könyvtárakat, irányítottam át a Temp-et, hiába figyeltem erősen, mit rakok fel, valahol, valami miatt folyamatosan hízott a C: Hiába kapott 256 GB helyet, rendre elfogyott. Persze srinkelhettem volna, de akkor meg a videóvágásra fenntartott hely csökkent volna, én pedig pont most akarok áttérni natív 4K felvételek 4K-s vágására.
Nem egyszerű. A végső megoldás az lett, hogy beszereztem egy újabb SSD-t. Az 512-est megkapta a C:, az új 1024-est meg a Vegas Pro.
De messze nem volt ennyire egyszerű. Messze nem.
Kezdve ott, hogy szegény alaplap már agyon volt dugva. GPU (két pcie hellyel), pcie hangkártya, pcie hálókártya, volt már egy ssd, négy sata diszk… elég szűken voltunk. Arról nem is beszélve, hogy második ssd-nek már nem rakhattam bele akármit, NVMe/Sata, milyen generáció (Gen3/Gen4), mekkora TBW,… és persze a zsúfolt házban a hűtési problémák. Külön izgalmat jelentett, hogy a Gemini egy olyan alaplapleírást túrt elő, amely szerint a második SSD leblokkol a 6 SATA csatlakozóból négyet, az én manuálom ilyesmiről nem írt, de a Gemini kitartott, végül vakon vettem meg az ssd-t és csak a berakás után derült ki, hogy nekem volt igazam. Hűtőbordát nem tudtam rárakni, maradtam a gyári grafén-alumínium matricánál, eleinte állandóan mértem a hőmérsékletét a hozzáadott progival, de végül leszoktam róla. Bírta.
Aztán. Ránézésre apróság, mégis ez okozta a legnagyobb kárt. A GPU-ban hátul 3 darab display port és egy darab hdmi port van. Nekem viszont két hdmi-s és egy dvi-s monitorom. Logikus, hogy vennem kellett két fordítót. egy dvi-display és egy hdmi-display adaptert. Megvettem, összedugtam, működtek. Aztán amikor az ssd miatt szét kellett szednem a gépet, próbáltam kihúzni a videókábelt, de az istennek sem jött ki a GPU-ból. Aztán meghűztam erősebben, ekkor már megmozdult. Bár ne tette volna. Tudni kell, hogy elég nehéz hozzáférni az íróasztalom hátuljához, egyik oldalon fal, a másikon hat kerékpár, ezeket nem szivesen pakolászom arrébb. Emiatt nem is vettem észre, hogy az adapteren van egy “kényelmi” szolgáltatás, egy beépített kicsúszásgátló. Alul – tehát ott, ahová egyáltalán nem láttam rá – volt egy pici kidudorodás, azt meg kellett volna nyomnom, mielőtt ki akarom húzni. Nem tudta ezt Mehemed. A kisebbik baj az volt, hogy tönkrement a kábel. A nagyobbik az, hogy tönkrement a méregdrága GPU egyik display portja is, így már csak három monitort tudok rárakni.
A végére még egy apróság, bemutatandó, mennyire komplex volt ez az átalakítás és mennyi mindennek kellett – vagy kellett volna – stimmelnie. Már lement két nagy túra, a toszkán és az Érchegység-kör. Ekkor kezdtem vágni az olasz felvételeket és csak ott derült ki, hogy remek a Gopro 4K-s felvétele, csak éppen a Telemetry Lite ebből a felvételből már nem tudja kiszedni a gps trekket. Látja, hogy benne van, de csak a legdurvább érzékenységgel tud kiszedni valamit, ami leginkább egy üres gpx fájl. Eddig még mindig mákom volt, mindegyik esetben volt 1, azaz egy jó dátum a fájlban. Koordináta, az nem, de nekem nem is kell, elég a dátum. Szóval eddig még elvagyok, de mostantól nagyon borotvaélen inog ez az egész videós telemetria. (Olyannyira, hogy az ötödik olasz videóban már volt olyan gpx fájl, amelyikben egy darab használható adat sem volt. Ennél el kellett engednem a telemetriát.)
Recent Comments