Azok a szürke hétköznapok
Készülök arra a korábi írásban említett előadásra és a ppt-be generáltattam egy képet a Nano Banana-val. Kellett egy pocakos, egyáltalán nem sportos fazon, aki ül a tévéje előtt, sör, chips.
Ezt kaptam. És kigúvadt a szemem. A fazon egész pontosan ugyanolyan sört ivott, mint én, amikor beadtam a promptot. Ráadásul a lába mellett ugyanúgy ott van a macskaitató tál, mint az én lábam mellett.
Rögtön meg is néztem, hogy le van-e tiltva a webkamerám.
Alapvetően tengerparti bringázásról szólt a nap, az Eurovelo 8, azaz a mediterrániumi kerékpárúton, de tengerparti romantikázásra esélyünk sem volt, legalábbis az út első felében. Hatalmas mezógazdasági mezők, csatornák miatt összevissza tekergőző útvonal, árnyéktalan utak, hőség. Tengert láttunk ugyan, de errefelé az sem szép. Kereszteztük az Isonzót, meg az összes oldalfolyóját, végül Monfalcone után lett olyan igazi tengerparti az út. A Miramare kastélyt természetesen nem hagytuk ki. Az éjszakai vihar miatt foglaltunk szállást, na az ilyesmi Triesztben mindig kaland, különösen, ha útvonaltervezéskor elfelejtem átbillenteni a ‘hegymászás’ kategóriát kerékpározásra. Ennyi lépcsőt már rég másztunk meg kerékpárral. A vihar viszont pontosan jött.
Az alábbi szöveg állítólag a Redditről van.
Az elmúlt hetekben Gulyás Gergely tájékoztatásait összegezve mostanra teljesen egyértelművé vált számomra a helyzet.
Az van, hogy az ukránok támogatják a Tiszát, ezért ukránok beépültek a Tiszába, hogy adatokat szivárogtassanak ki róla, amivel gyengítik a Tiszát. De más ukránok beépülnek ezekbe a beszivárgó ukrán csoportokba, hogy megakadályozzák a szivárogtatást. Viszont újabb ukránok figyelik őket, hogy lebuktassák a szivárogtatást megakadályozó ukránokat. Közben a magyar titkosszolgálat lebuktatja az ukránokat, de ezt meg az ukránok szivárogtatják ki, ukránoknak dolgozó tényfeltáró újságírón keresztül három évvel a Tisza megalapítása előtt, amit megint ukránok cáfolnak, majd szintén ukránok erősítenek meg még a múltban.
Eközben az ukránok azt akarják, hogy a Tisza nyerjen, de az ukránok azt is akarják, hogy a Tisza veszítsen, ezért az ukránok kampányolnak a Tisza mellett, miközben Zelenszkij kampányol a Tisza ellen, amit más ukránok koordinálnak, hogy az ukránok ne tudják, mit csinálnak az ukránok.
Az ukránok közben titokban meg akarják támadni Orbánt, hogy ezzel növeljék a Fidesz támogatottságát, és erről mindenki tud, mert az ukránok kiszivárogtatták, hogy az ukránok nehogy titokban maradjanak. Közben a Tiszán belül az ukránok szét akarják verni a Tiszát, amit ukránok próbálnak megvédeni az ukránoktól, miközben a Tiszán belül az ukránok azt vizsgálják, hogy kik az ukránok.
Tehát jelenleg ott tartunk, hogy:
az ukránok támogatják a Tiszát,
az ukránok szabotálják a Tiszát,
az ukránok megfigyelik az ukránokat,
az ukránok lebuktatják az ukránokat,
az ukránok félrevezetik az ukránokat,
az ukránok irányítják az ukránokat,
és az ukránok próbálják kideríteni, hogy kik az ukránok.
Röviden: az ukránok egy bonyolult, több szálon futó titkosszolgálati művelet keretében harcolnak az ukránok ellen, hogy eldöntsék, az ukránok végül mit akarnak.
Teljesen világos.
Most már csak az a kérdés, hogy ebben a történetben mikor jelennek meg a Fideszt támogató oroszok, akik természetesen szintén ukránok.
De mi lesz ha megtudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják?
Ebbe a grafikába meg csak úgy belefutottam.
Nem tehetek róla, mostanában ezen jár az eszem. Boldog békeidőknek a XX. század elejét szoktuk nevezni, amikor az emberek még nem tapasztalták meg a világháborúk borzalmait, alapvetően optimisták voltak és bíztak a jövőben.
Adná magát az összevetés, hogy megint világháborúra gondoljak, hiszen tényleg minden abba az irányba mozog és simán az is lehet belőle, ha nincs itt már egyáltalán, egyfajta hibrid világháború formájában.
De nem erről akarok írni. Hanem a mi kis szemétdombunkról.
A családban is, ismerőseim között is, na meg persze a neten mindenfelé szembejön velem a bizakodás: már csak egy hónap, már csak három hét, már csak 18 nap és vége lesz ennek a borzalomnak. Én meg nézek hülyén. Tényleg? Persze, hogy nem. Április 12-e nem a vége lesz valaminek, hanem valami sokkal másabbnak a kezdete. Mondhatni, akkor fog csak igazán beindulni a tánc. Nem értem, hogyan gondolhatják, hogy ekkora tétek betolása után Orbán csak úgy átadja majd a hatalmat egy szavazás hatására és bevonul a börtönbe, miközben jelenleg kvázi mindenható, az összes pénz, paripa, fegyver és egy egyharmad országnyi mindhalálig hű szekta birtokában. Itt szerintem forradalom, puccs, illetve polgárháború között választhatunk, más nincs az étlapon. Talán még belorusszia, de az hatalmas szégyen és csalódás lenne.
Közben pedig naívan éljük az életünket. Én készülök egy április 11-ei előadásra. Írom a blogra a videóvágós írásokat, közben gyártom a 2025-ös túravideókat. Lányom 14-én vizsgázik autóvezetésből és már arra izgul, hogy ha sikerül, akkor viheti a régi családi autót. Április végén Ultrabalaton, ezerrel tervezgetjük a Facebookon. Ugyanezen a hétvégén egy nagyobb munkahelyi projektünk nagyon kritikus fázisa jön, melyet hónapok óta csiszolgatunk. Májusban indul a bringatúrás szezon, hatalmas terveink vannak, illetve néhány túrát még mindig tervezgetek. Foglalom a nagy családi nyaralásra a szállást. Fiamék tervezgetik a hétköznapokat a kéthetes kisgyerekkel. Úgy élünk, úgy tervezünk, mintha április 12 csak egy átlagos nap lenne és utána minden ugyanúgy menne tovább.
Mintha a boldog békeidőknek soha nem lenne vége.
Van nekem egy thermarest matracom. Borzasztó drága volt, de nekem az az elvem, hogy nem kisérletezek gyenge/közepes termékekkel, egyből olyat próbálok vásárolni, ami jó minőségű és egy életre kitart.
Rögtön az első túrán kilyukadt.
Megragasztottam.
Azóta hibátlanul tette a dolgát. Egészen az Isarradweg/Donauradweg bringás túráig. Első éjszaka leeresztett. Nem tök laposra, de olyan híg tehénszar puhaságúra. És ezt utána minden este megtette. Lassan eresztett le és nem is teljesen, valószínűleg nagyon picike lyuk lehetett rajta, esélyem sem volt megtalálni. Gondoltam, majd otthon, fürdőkádban. Nos, ott sem találtam meg. Pedig kerestem nagyon.
Akkor itt valami más gond lesz.
Nézzük, mi a helyzet a garanciával? A Mountexben vettem 2022-ben, ott egy évet adtak rá, az már jócskán eltelt, de tudtommal a Thermarest életre szóló garanciát ad. Akkor valószínűleg egyből a gyártót kell keresnem. Utánajártam, kiderült, hogy direktben nem mehetek a céghez, a magyarországi képviseletüket kell keresnem. Ami egész véletlenül pont a Mountex.
Itt már éreztem, hogy nem lesz egyszerű.
Október elején bementem az üzletbe. A pultnál vidám fiatal csajszi.
– Jó napot kivánok. Garanciális ügyben jöttem. Jó helyen járok?
– Tökéletesen! Minden garanciális ügyet én intézek.
– Szuper. Itt van ez a matrac. Itt van a számlája.
– Dehát ez már három éves! Mi csak egy év garanciát adunk.
– Tudom, nem is Önökhöz hoztam. A Thermarest örökélet garanciát ad, nekik hoztam.
– De mi a Mountex vagyunk. Küldje el a Thermarest-nek.
– Nem lehet. Csak a magyar kirendeltségnél lehet leadni.
– Hát akkor adja le ott.
– Azt csinálom. Önök a magyar kirendeltség.
– Ööö…
– Igen?
– Biztos?
– Igen.
– Elmenne a hátsó pultunkhoz? Talán az ottani eladók tudnak segíteni.
Ennyit a minden ügyet kezelő lányról. Elmondtam ugyanezt a hátsó pultnál lévő eladóknak. Meglehetősen bizonytalanul néztek. Látszott rajtuk, hogy nekik is új a dolog, de én kitartottam. Tényleg utánaolvastam előtte és biztos voltam magamban. Végül az egyik eladóval visszasétáltunk az első pulthoz, felvettek egy jegyzőkönyvet, beleírták, hogy átvették a matracot. Kaptam egy példányt. Aztán eljöttem.
Túl sokat nem vártam az egésztől, azt azért láttam, hogy fogalmuk sincs arról, mit csináljanak. A jegyzőkönyvet is valószínűleg csak azért vették fel, hogy megnyugodjak és hazamenjek. Vártam egy hónapot, majd feladtam. Még ha vissza is tudják küldeni a matracot a gyártóhoz, ott meglátják, hogy ragasztott, egyből elhajtanak a francba.
Oké, vegyünk valami mást. Ami biztos, az az, hogy nem Thermarest lesz, hanem valami, ami még elég jó, de nem ennyire brutál drága. Így találtam rá erre a Sea to Summit matracra, kicsi, könnyű, 45e pénz. Igaz, az R értéke 3,1, ami azért gyengébb, mint a Thermarest 4,5-es értéke, de ez csak azt jelenti, hogy nem négy évszakos, hanem három. Én viszont jó pár éve elengedtem a téli kintalvást, szóval jó lesz ez is. Megvettem, kipróbáltam. Jó volt.
Telt az idő. Eljött a március. Ránéztem a határidőnaplómra és ott figyelt egy lezáratlan ügy. Thermarest. Hmm. Éppen megyek aznap arrafelé, be kellene nézni a Mountexhez. Magamhoz vettem a jegyzőkönyvet.
Elintéztem a hivatalos ügyeimet, már csak a Mountex volt hátra. Pöfögtem az autóval. Aztán kábé tíz percre az épülettől hívtak telefonon. A Mountexből.
– Ön adott le egy Thermarest matracot?
– Igen.
– Lehet jönni érte.
– Úgy érti, hogy a matrac jó?
– Igen.
– Ki lett cserélve?
– Nem. De majd szóban elmondom, mi történt.
– Belehalok a kiváncsiságba. Tíz perc múlva ott vagyok.
Megkerestem az eladót, elmondta a történetet. Én meg nem tudtam, sírjak, vagy nevessek. Természetesen a matrac nem lett elküldve sehová. Letették a raktárba és minden a legjobb úton haladt abba az irányba, hogy el legyen felejtve. Aztán öt hónap után jött egy eladó, valami lelkesebb tipus, aki gondolta, megnézi a matracot. És kiszúrta, hogy belekerült valami szennyeződés a szelepbe. Kipucolta. Aztán felpumpálta, rárakott valami 60 kiló súlyt és négy napig figyelte. A matrac nem eresztett. Ezek után hívott fel, hogy mehetek érte.
Én meg még mindig csak pislogok. Amikor már minden elveszni látszott, egyszer csak jön egy lelkiismeretes ember és váratlanul megjavítja.
Respekt és köszönet.
Recent Comments