Month: March 2026

A bravúros alkalmazás jobbfenéken el

Jogos lehet a kérdés, hogy miért is szopok ennyit ezzel a Garmin Explore programmal? Hiszen ez egy Garmin alkalmazás, az pedig előrevetíti, hogy használhatatlan vacak lesz.

Nos, a helyzet az, hogy a többiek még rosszabbak. Legalábbis arra a célra, amire én szeretném használni. Igen, még a Komoot is hatalmasat bénázik. (Meg fogom írni.) Hiába jobb az UX, ha nem tudja, vagy nem jól tudja azt, ami számomra fontos.

Ehhez először tisztázzuk, mi is kell nekem.

1. Nagy vonalakban egy térképészeti alkalmazásról van szó, amelyben útvonalakat szerkeszthetek, waypoint-okat tudok felvenni. Legyen benne export/import.
2. Térkép. Nyilván ez a legfontosabb. Egy jó térkép aranyat ér.
3. Az útvonalaimat/pontjaimat el tudjam tárolni, lehetőleg valami logikával összefogva. A legjobb az, ha több szinten, mondjuk egy folderszerkezetben, tudok dolgozni, például a 2005/München folderbe mehet a 8 track és a waypoint-gyűjtemény. Ha minden folder egymásra pakolható térképrétegként működik, az hatalmas pluszpont.
Ha a program erre nem képes, akkor legalább engedjen kollekciókat létrehozni, hogy egy túra adatai egy helyen legyenek.
4. Kényelmesen tudjak felvinni waypoint-okat, akár térképre mutatva, akár a koordinátákat kézzel bevíve.
5. Tudjak gpx fájlt manipulálni. Azaz értelmes módon leszűrve (folder/kollekció, track) tudjak adatokat exportálni gpx fájlokba, tudjak gpx fájlokat beolvasni.

Ez így egyben nincs meg sehol.
– Útvonaltervezésben, térképben messze a Komoot a legjobb. A fizetős verziója tud kollekciókkal is dolgozni. De a waypoint-ok kezelése tragédia.
– Többszintű folderekben történő adadttárolást, rétegek egymásra rakását a kőkorszaki Garmin Basecamp tudja nagyon, ennél viszont az UX és a térkép tragikus. (Térkép eleve nincs is, nekem kell a netről ingyenes/olcsó térképeket levadásznom, de ezek olyanok is.)
– Gpx fájl manipulálásában messze a Garmin Mapsource a legjobb, de ez még csak nem is kőkorszaki, hanem valamikor az ősrobbanás körüli. Az UX egy heti zokogás minden használat után. De tud gpx fájlból trekkeket kivenni, berakni, trekkeket összefűzni, fájlon belül waypoint-okat törölni, felvenni.
GPX Studio: a térkép egészen jó, waypoint-ok felvétele nagyjából oké, bár egy kicsit kényelmetlen, viszont nincs adattárolás, elképesztő a fájlkezelés (már ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni), kollekciókról ne is beszéljünk, eleve nem is fog megjegyezni semmit, account sincs, mindent, amit csináltunk, egyből exportálni is kell gpx-be. Egyetlen dologra jó, de arra nagyon: a már elkészült túra összes track-jét/waypoint-ját beolvasva nagyon jól végig lehet menni az útvonalakon, a háttérben a Komoot-ot futtatva és ha kell, ott javítva.
– És akkor itt van ez a Garmin Explore, amelyben annyira bíztam.

De előbb nézzük meg, mi változott.
Például megöregedtem.

Eddig úgy terveztem túrákat, hogy valamilyen tervezőprogramban megterveztem az útvonalakat és elmentettem azokat gpx fájlként. (Vagy eleve gpx fájlokat szedtem le a netről.) A program változó volt, használtam Bikemap-et, Brouter-t, MerreTekerjek-et, Mapy.cz-t, meg mit tudom én. Ha ez megvolt, akkor leginkább a Google Maps segítségével elkezdtem waypoint-okat keresni, de persze felhasználtam minden szóbajöhető segítséget is.
Mik is ezek a waypoint-ok? Kempingek, 25 kilométerenként bolt, vagy kocsma, közkút, érdekesebb pontok, múzeumok, látnivalók. Ilyenekből összejött a tervezés során 50-120 darab, ezek koordinátái egy szabad szerkesztésű txt fájlban gyűltek (a túrához tartozó egyéb jegyzetek között), innen vittem fel a tervezés végén valahogy egy gpx fájlba.
Valahogy.
A Komoot erre helyből alkalmatlan és még ma is az.
Gyakorlatilag a Garmin Basecamp volt az univerzális, mindent tudó alkalmazás. Külön folderben voltak a kajaktúrák, illetve a bringatúrák. Ezen belül jöttek az évszámok. Aztán a tervezett/megtett (track/activity) különbségtétel. Végül ezen belül a konkrét túra. Azon belül a track-ek, illetve egy külön folderben a waypoint-ok. Ezeket kézzel vittem be, egy közepesen kényelmetlen módszerrel. Aztán amikor bent voltak az adatok, azt csináltam velük amit akartam. A végén pedig akár folderenként is ki tudtam exportálni külön gpx fájlokba az adatokat.
Mi volt a baj? A borzalmas UX. A borzalmas térképek. És az egyre gyengébb szemem. Ugyanis az UI is vacak volt, elképesztően apró betűket használt (régi a program, mint az országút) és nem is lehet nagyítani. A kompatibilis mód sem segített sokat.
Tíz-tizenöt éven keresztül birkóztam ezzel a vacakkal. És most úgy gondoltam, hogy nem igaz, hogy ennyi idő alatt senki nem jött ki egy normális alkalmazással.
De. Igaz. Nincs.
Ebben a kutatásban volt utolsó láncszem a Garmin Explore. Ugyanis ez jól indult. Mintha. Mintha használható lenne. Aztán nem lett az. Sőt. De ezt már megírtam.

Akkor mi van most?
Alapvetően örömboldogság. Ugyanis sikerült megkerülnöm a problémát. De nagyon. Nem kell térkép.
Elmesélem.

Amikor elkészült a szabad jegyzeteket tartalmazó txt fájl, nyitok egy exceltáblát és elkezdem kitölteni.

A lényeg a második oszlop, ide minden változtatás nélkül másolom át a koordinátákat, kontrolcé/kontrolvé. Ugyanígy változtatás nélkül kerül bele a név rovat, a kategóriát meg pillanatok alatt be lehet szórni a végén, hiszen működik a cellák között a copypaste. Az eddig egész délutánt igénylő rabszolgamelót letudom félóra alatt.
Utána az adatokat kiexportálom csv-be, minimális matatás, majd megy fel a GPSVisualizer weboldalra, ahol a form kitöltése után az alkalmazás legyártja a waypoint-okat tartalmazó gpx fájlt. Térkép nélkül. Négypontos betűket használó űrlapok nélkül. Borzalmas UX nélkül.

Ha végiggondolod, akkor tulajdonképpen teljesültek az elvárásaim:
– Útvonalat tudok tervezni a Komoot-ban, ahol jó a térkép és vannak kollekciók. Az egy kollekcióba tartozó útvonalakat meg tudja jeleníteni egy rétegben.
– A jegyzeteimből a waypoint koordinátákat kényelmesen át tudom hajigálni az excel táblába, ahonnan minimális munkával gpx fájl lesz belőle.
– A Komootból letöltött (és módosított) track gpx fájlokat és a waypoint gpx fájlt meg tudom nyitni a GPX Studio alkalmazásban (ugyanabban a rétegben) és egy jó térképen centiről centire át tudom nézni. Az egyes útvonalak színe és láthatósága állítható. (Ez is hihetetlen, de ezt a kettőt együtt egyik program sem tudja.)
– Az összetartozó összes adatot a fájlrendszerben tárolom, értelmes és logikus könyvtárszerkezetben.

József sír.

Interrupting Cow

Na, ez micsoda?

Például vicc.

Knock, knock
“Who’s there?”
“Interrupting cow”
“Interrupting c—”
“MOOOOOO!”

Érted? Ha nem, akkor iderakok egy rajzot is.

  • Tudom, nem illik lenyúlni más ember rajzát, de ez most fontos írás, mely az illusztráció nélkül értelmezhetetlen. Természetesen az a minimum, hogy felhívom a figyelmet, olvassatok SMBC-t.
  • Azt kell mondjam, ez az interrupting cow számomra felettébb hasznos mém. Nekem ugyanis ez az egyik rossz tulajdonságom. Mármint az, hogy pl beszélgetek valakivel és amikor előre látom, hová akarja kivinni a gondolatmenetét, akkor nem várom meg, hogy befejezze, hanem közbevágok és válaszolok a ki nem mondott gondolatra. (Az életemet végigkiséri, végigstresszeli az a gondolat, hogy kevés az időm, nagyon kevés.) Ennek egy másik változata, hogy ha például társaságban A megkérdezi valamiről B-t, akkor helyette én válaszolok, mert egyrészt tudom a választ, másrészt meg biztos vagyok benne, hogy tömörebben és érthetőbben fogok válaszolni, mint B.
    Feltételezve, hogy eltalálom a partnerem gondolatmenetét, illetve tényleg érthetőbben válaszolok a másik ember helyett, ez akkor is suttyó dolog. Elveszem a másik embertől a lehetőséget, hogy jópontokat gyűjtsön be egy társaság előtt. Ahelyett, hogy meg tudná villantani az intellektusát, jön valaki, aki gorombán lerombolja a szellemi építményét, helyette betolva a sajátját.

    Tudok erről a hibáról, próbálok is megszabadulni tőle, de eddig nem igazán sikerül. Valahogy mindig azután kapcsolok, amikor már megtörtént a félbeszakítás. Viszont itt van az a cuki kis világosbarna tehén, az Interrupting Cow. Önmagában ez a kép, a hozzátartozó névvel együtt pontosan leírja azt a szituációt, melyet olyan hosszasan kellett az előbb elmagyaráznom. Azaz egyszerűen csak a barna tehén képének kell bevillannia, amikor éppen félbeszakítanék valakit, illetve riasztásként kell elhangozzon a fejemben, hogy Interrupting Cow… és ez pont elég, hogy még azelőtt megállítson, mielőtt akcióznék.

    Meglátjuk.

    Megvágta, meglőtte 04: Vegas 23 és az AV1

    Szóval, ott járunk, hogy megvan az új GPU (ASUS GeForce RTX 5050 8GB) és a hálókártya, be is szereltem mindkettőt. Megrendeltem a tévét és a konzolt, de még nem érkeztek meg.
    Viszont megvettem és letöltöttem a Vegas Pro 23 videóvágó szoftvert, azaz minden együtt állt ahhoz, hogy megnézzem, mit tud a GPU és a vágószoftver együtt.

    Kezdjük azzal, milyen az, amikor két gyártó is állítja, hogy ők bizony ismerik azt a bizonyos technológiát, aztán együtt mégsem tudják. Azaz mire képes a gátlástalanul sunyi marketing.
    Ezt konkrétan a Gemini szopta be, rá is pirítottam, de nem nagyon, mert tutira én is benéztem volna, ha magam járok utána.

    Az AV1 kodekről van szó. Érdemes elolvasni a belinkelt cikket, viszonylag tömör és lényegretörő, elmagyarázza, miért is érdemes áttérni erre az AVC (H.264), illetve a HEVC (H.265) kódolásokról. A korábbi vágóprogramom, a Vegas Pro 21 elméletileg ismerte az AV1-et, de csak szoftveresen, azaz CPU-ból tudott ebbe kódolni, nagyjából egy örökkévalóság alatt. A Gemini pedig végig osztotta az agyamat, hogy jaj, de jó lesz, ha lesz új vágóprogramod és GPU-d, AV1-ben fogsz hasítani, lobogni fog a hajad, sokkal tisztább, szárazabb érzés lesz, mint az eddigi AVC. (Hogy miért nem HEVC? Azért, mert a régi tévére kötött régi mini PC csak szaggatva tudott HEVC-et lejátszani. A mostani nagy átalakításnál mindent cserélek, tévét is, mini PC-t is, most már jöhetne a HEVC, de minek, ha már lesz AV1 is?)

    Nézzük, mit állítanak a gyártók?
    – Vegas Pro 23: támogatja az AV1-et.
    – ASUS GeForce RTX 5050 8GB GPU: beépítve támogatja az AV1-et.
    Az élet szép.

    Valójában a szoftvert egy héttel korábban vettem birtokba, mint ahogy megérkezett a kártya. Nyilván megnéztem, mi a helyzet AV1 téren, de nem láttam változást, ugyanúgy csak szoftveres driver volt benne. Morogtam is a Gemininek, de az kitartóan biztatott: nyugi, ahogy megjön az a GPU, amelyik ismeri az AV1-et, az meg is fog jelenni driverként az alkalmazásban. Aztán megjött a kártya, és… nem jelent meg semmi. Én meg csak néztem, mint Rozi a moziban. Ki hazudik? Nos, senki. Csak éppen a Magix elegánsan csúsztat. Az Nvidia nem hazudott, az 5050-es GPU-ban tényleg ott van az AV1. A Vegas Pro pedig… nos támogatja az AV1 renderelést, de csak és kizárólag szoftveres driverrel. És nem, hiába tudná a GPU hardveresen is, a Vegas-t ez nem érdekli. Természetesen ezt az apró részletet valahogy nem emelik ki, sőt, titkolják, ahogy bírják. Annyit találtam, de ezt már csak ilyen fórumozós hozzászólásban, hogy valószínűleg a Magix erről újabb bőrt akar lehúzni, azaz majd az újabb verziójú Vegas-ban lesz benne az, hogy észrevegye, ott dübörög alatta egy hardveres AV1 kódoló. Jelenleg viszont inkább visszalépés történt, a Vegas 21-ben a szoftveres AV1 kódolást legalább lehetett paraméterezni, a 23-ban már nem.

    Mit mondjak? Nekem is megnyúlt a képem, de a Gemininek is. Mindketten beszoptuk. A Gemini el is kezdte mondogatni, hogy igazából nem is olyan jó az az AV1, de nagyon csúnyán néztem rá és abbahagyta.

    Ekkor jött egy újabb próbálkozás: találtam egy hosszabb utat az erdőn keresztül. Él egy bizonyos Vouk nevű ember, aki írt egy Voukoder nevű programot.
    Mit is tud ez?
    – Kell neki a háttérben az ffmpeg. (Ez egyébként valami csoda, többször is fel fog tűnni ebben a végtelen történetben.)
    – Egy grafikus felületen össze lehet kattintgatni konverziós folyamatokat.
    – Képes – az ffmpeg-en keresztül – AV1-be kódolni, úgy, hogy kihasználja a GPU hardveres kódolását.
    – Van hozzá Vegas konnektor. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy telepítés után a Vegas driverei között feltűnik egy Voukoder driver, azt kiválasztva átkerülünk a Voukoder alkalmazásba és tudjuk renderelni a szkriptünket.

    Azaz gyakorlatilag összeköti a videóvágó szoftvereket (Premiere, After Effects, DaVinci, Vegas Pro) az ffmpeg programmal, így a videóvágó szoftver renderelő algoritmusa helyett az ffmpeg rendereli a szkriptet.
    A témáról részletesebben itt lehet olvasni.

    Jól hangzik. Hol van a buktató?
    – Van belőle béta verzió. Teljes értékű, de időkorlátos, egy idő után nem működik.
    – Van belőle egy Voukoder Classic verzió, ez ugyan ingyenes, de nincs hozzá Vegas konnektor.
    – Van belőle fizetős verzió, Voukoder Pro 2.x/3.x néven, 69€, nagyjából 28e forint. Ahhoz képest, hogy mennyi pénzt öltem ebbe az átalakításba, ahhoz képest nem tétel, viszont mivel várhatóan hamarosan megjelenik az AV1 hardveres renderelése valamelyik újabb Vegas verzióban, az upgrade pedig nagyjából ugyanennyibe kerül (ugye, new york-i lakcím), így inkább érdemes várnom, különösen figyelembe véve, hogy a weboldal szerint a Voukoder Pro Vegas konnektorral akadnak problémák.

    Jobb híján maradtam a HEVC-nél. Általános közhely, hogy a HEVC annyival jobb az AVC-nél, hogy sokkal-sokkal jobban tömörít. Nosza, teszteljük le. Befordítottam egy videót, egyszer brutál minőségű AVC-be (4K/50fps/70mbps), majd utána ugyanilyen minőségű HEVC-be. Az utóbbi mérete… pontosan annyi lett, mit az előzőé. Megint csúnyán néztem a Geminire. Még mindig szopatsz, Géza?
    De meg tudta magyarázni.

    Hadd világítsam meg, miért kaptad ezeket az eredményeket, mert a logika abszolút a te oldaladon áll:

    1. A “70 Mbps az 70 Mbps” szabály
    – A fájlméretet a ‘bitráta × idő’ képlet határozza meg. Ha mindkét kódolónak azt mondtad, hogy 70 megabitet használhat másodpercenként, akkor a végeredmény (a fájlméret) szükségszerűen ugyanaz lesz.
    – A HEVC nem azért “kisebb”, mert varázsütésre összenyomja a bájtokat, hanem mert alacsonyabb bitrátán is képes ugyanazt a minőséget hozni, mint az AVC magasabbon.

    2. Miért nem látsz különbséget?
    – A 70 Mbps egy 4K 50 fps videóhoz már egy olyan magas minőségi küszöb, ahol az AVC (H.264) is szinte tökéletes képet ad.
    – A HEVC (H.265) előnye ott jönne ki, ha lemennél 30-35 Mbps-ra. Ott az AVC már elkezdené ‘kockásítani’ a bonyolultabb részleteket (pl. a fűszálakat vagy a víz hullámzását a GoPro felvételen), míg a HEVC még mindig tűéles maradna.
    – Mivel te “túltoltad” a bitrátát, mindkét kodek bőven elég adatot kapott, így szemre nem is lehet különbség.

    Ezek után lementem 22-40 mbps bitráta közé és tényleg jelentősen kisebb fájlokat kaptam, ugyanolyan jó minőségben. Később pedig kiderült, hogy az LG tévé beépített médialejátszójának (melyet DLNA-n keresztül kötöttem rá a NAS-ra) nagyjából itt van a határa: a 4K/50fps/40mbps hevc videót még le tudja játszani, de a 4K/50fps/70mbps AVC videót már nem. Azt mondja rá, hogy ismeretlen formátum.

    Szóval HEVC.

    Olvasgatok

    Ezt nyilatkozta az ajkai kórház egyik orvosa.

    Kétnaponta van műtét, mert nincs elég orvos, Veszprémből kell segítséget kérni. Ügyeleti sebészeti műtét nincs, mert nem tudnak megfelelő szakmai kompetenciát biztosító ügyeletet kiállítani.
    24.hu

    Én pedig visszaemlékszem, amikor a 90-es évek közepén Ajka mellett laktunk és egy hétvégén kapkodtam és meló közben levágtam körfűrésszel a jobb kezem hüvelykujját, a szomszéd vitt be Ajkára, mert ekkor már kocsink sem volt, az ügyeleten pedig a doki szó nélkül visszavarrta az ujjamat.
    Azóta is tökéletesen működik.
    Ha ugyanez ma történt volna velem, már nem lenne hüvelykujjam.
    Félelmetes ez a fejlődés.

    2025.07 Júlia kerülgetése 02: Udine, Grado

    Előző nap kijöttünk a hegyek közül, ma az Alpok-Adria kerékpárúton keresztülvágtunk az észak-olasz alföldön. Ez egyfajta sivatag, júliusban különösen, vasárnap meg végképp. Önfeledten ünnepeltünk meg minden közkutat. Voltak ugyan városok: Udine, Palmanova, Cervignano, Aquileia, de még a kocsmák is szünnapot tartottak, meg persze sziesztát. A grádói kempingben viszont érkezésünkkor indult a Happy Day akció, azaz két órán keresztül féláron adták a sört a beach bárban, nem csoda, hogy kilenckor még csak félig álltak a sátraink.

    © 2026 MiVanVelem

    Theme by Anders NorénUp ↑