Rosencrantz és Guildenstern halott. Még mindig.

Mekkora élmény már! Nagy lányomnál kötelező olvasmány lett a könyvből.
Most képzeld el a szituációt: dekopírfűrésszel szabom a polcokat, kidugott nyelvvel, mert koncentrálok – közben arról vitatkozunk a csajszival, hogy az a két szerencsétlen olvasta-e a dán király eredeti levelét vagy sem?
Ne mondja senki, hogy az öregedésnek nincsenek örömei.

Semmi különös




A szülő legyen konzekvens. Ez az első és talán legfontosabb szabály, mely az általam összeállított “Szülők Könyve” kötet első oldalán lenne. Pedig…
Délután pont elkaptam, amint csemetém kiadta a rendelést, milyen kaját kér és milyen kiszerelésben a szobájába. Rá is szóltam, hogy szokja meg, odafent nincs kaja, azért van az étkező, benne azzal a bazi nagy asztallal, hogy mindenki ott eszik. Aztahétmeganyolcát.
Majd rá öt percre lesöpörtem mindent az asztalról és nekiálltam polcokat fűrészelni. Bele sem gondoltam, hogy ezzel mekkora törést okozok a következő generáció pszichéjében.
Ezért jó a blog: ha még harmincévesen is be fog pisilni, innen tudni fogja, mi okozta fiatalkorában a sokkot.

Viszont kiderült az ég: egyfelől pár perccel ezelőtt fejeztem be a térelválasztó polc építését – igen, azt, amit csak vasárnap estére terveztem… emellett a gázszerelő elkövette azt a hibát, hogy a sok hívásom közül felvette az egyiket. Megállapodtunk, hogy holnap reggel hétkor itt lesz.
Elmondhatatlanul kíváncsi vagyok.

Leegyszerűsödött nap




Ahhoz képest, hogy mekkora nagy felfordulást vizionáltam mára, alig történt valami. Habár, a felfordulás lehet, hogy mégis meg lesz tartva, csak máskor és máshol.
A vízgázos ember már többször kiverte nálam a biztosítékot, de most nagyon közel állunk ahhoz, hogy megszerezzem a címét és egy másfél méteres csőfogóval meglátogassam.
Múlt héten sikerült úgy felhívnom, hogy egy addig ismeretlen munkahelyi számról hívtam. (Egyébként nem vette fel.)
– Tudja, hogy még lóg egy melóval? Nincs hivatalosan lenyomáspróbázva a gázcső lezárás.
– Ja, tényleg.
– Mellékesen nincs leplombálva sem a gázóra.
– Tudom, majd valamikor kijövünk.
– Igyekezzen – tettem hozzá – mert bármelyik nap beeshet a gázóra ellenőrző hapi.
Nem blöfföltem. Előtte nem sokkal hívtak a Gázművektől, hogy kijön az ellenőr, szétnéz és szerződést köt.
– Igyekszünk – nyugtatott meg.
Hétfőn megint hívtam.
– Szerdán egész nap itthon leszek. Ideális megoldás lenne, ha Önök is eljönnének.
– Lehet róla szó.
– Viszont szólnék, hogy ha a hivatalos mérőemberrel idejönnek, Ön egyből meg fog bukni. Az éléskamrában olyan kemény gázszag van, hogy szöget lehet bele verni. Mi is úgy merünk csak itt lakni, hogy folyamatosan nyitva van az ablak és az ajtó a helyiségben.
– Afene. Akkor előtte oda kell küldenem egy emberemet.
– Az jó lenne. De tudja, hogy csak késő délután vagyunk itthon.
– Igen, tudom. Akkkor valamikor menni fog az emberem, mi meg megyünk a hivatalos emberrel szerdán.
– Rendben.
Mondanom sem kell, hétfőn nem jött az ember. A kedd már húzósabb volt, mert munkahelyi programom volt késő estig, Nejnek meg fontos tárgyalása. Mindketten bevállalltuk a kockázatot – és milyen jól tettük: a hapi kedden sem jött. Ekkor azért többször hívtam a telefonján, de nem vette föl. Hagytam neki üzenetet, hogy azonnal hívjon vissza a szerdai nappal kapcsolatban – így se hívott vissza. Természetesen nem is jöttek el.
Munkahelyről még kipróbálok holnap egy újabb telefont, hátha ezt felveszi. Bár sok mindent nem tudok vele kezdeni, sajnos a pénzt már megkapta, ráadásul számla nélkül. (Nej volt itthon, amikor zártak, engem ugyanis a főnököm a fasztudjamiért berendelt aznap a munkahelyre. Nem kicsit voltam kikattanva, hogy odabent csak a tökömet vakartam, itthon meg annyira fontos dolgok mentek – sajnálatosan meglehetősen félre.)

Az már csak hab a tortán, hogy ma kellett volna jönnie az ELMŰ-től is a mérőellenőrző embernek szerződést kötnie. De legalább ez rendes volt, felhívott telefonon.
– Elnézést, berendeltek a központba, nem tudok ma menni.
– Pedig ma voltam itthon. Tudja, hogy ilyen nem lesz mostanában? Délután hat óra után lesz csak itthon valaki.
– Hát, akkor kénytelen leszek akkor jönni.
És ennyi. Ő cseszte el, nem hepciáskodott, jön, amikor itthon talál. Remélhetőleg.

Ja, és persze a Gázművektől sem jött el az óraellenőrző hapi szombaton, de erről már írtam. Ő sem veszi fel a telefonját.

Kicsit tele van már a tököm az iparosokkal. Hihetetlen, mennyire gusztustalan, mocsok népség.

Szerencsére nem mindegyik. A villanyszerelők pontosan itt voltak kilencre, dolgoztak, mint a kisangyal, délre be is fejeztek mindent: a legutolsó zugban is van Internet, minden szobában tökéletes a tévéjel. Mindez elviselhető áron. Ha bárkinek megbízható villanyszerelőre van szüksége, bátran tudom ajánlani a fiúkat.

Én viszont váratlanul kaptam egy fél napot. Eredetileg ügy terveztem, hogy iparosokat fogok kezelni egész nap, de ugye ebből semmi sem lett. Így vettem egy nagy levegőt és újabb frontot nyitottam: IVAR polcrendszerekkel kezdtem teleszórni a lakást. Három nagy gócpont van betervezve, ebből kettőt be is fejeztem, a harmadikat pedig elindítottam.
Ez az, ami egyenesbe rakta végül a napomat: egy teljes hétvégére tervezett munka 60%-át pörgettem le egy fél nap alatt. Látszik az is, amiről a közelmúltban írtam: amit nekem kell megcsinálnom, azzal tudok haladni. Ahol valaki másnak is van valami részfeladata, azt megette a fene. Szószerint korbács kell ahhoz, hogy egy iparos megcsinálja azt, amit egyébként elvállalt és busásan ki is fizettetett.
No, mindegy, tanultunk. Legközelebb nincs jóindulat megelőlegezése, akárki jön, úgy fogjuk fogadni, mint egy anyabaszó nekrofil tömeggyilkost. Mindenről papírt írunk, pénzt pedig csak akkor fognak látni, ha megfelelőnek ítéltetett a munkájuk. Legalább két hetes kivárási idővel. Igaz, ennek az az ára, hogy mivel szerződés is lesz meg ajánlat is, így ÁFÁ-t is fogunk majd fizetni – de ennyit megér az, hogy nem leszünk kiszolgáltatva gerinctelen gazembereknek.