Egy kis éji rekesz

Az éjszakai munka után nem tudtam ellenállni a békakórusnak és kimentem az udvarba. Fényképezőgéppel. Egy csomó kép nem sikerült, de az alábbi kettő igen. Az első olyannyira jó lett, hogy le is cseréltem gyorsan a háttérképet a laptopon.

Nagyítás

És közben brekegnek a békák, ezerrel…

Nagyítás

Hogy bírjátok?

Ma autóval kellett mennem munkába. Gondoltam, biztosra megyek. Fél hatkor keltem, fél hétkor indultam el. Nyugodt voltam, gondoltam, végigsöprök fél óra alatt a munkahelyemig. Nos, nem. Akkora dugóba futottam bele az M5 bevezetőn, később pedig a körúton, hogy ihaj. Direkt néztem: nem volt karambol, nem volt útépítés, nem esett az eső – ideális közlekedési körülmények voltak. Reggel hét előtt. És ennek ellenére 1 óra húsz perc alatt értem be.
Aztán három óra körül megléptem haza, mondván, hogy egy csomó mindent intéznem kell, a munkát meg haza tudom hozni, legfeljebb éjszakázok egy kicsit. Szóval, három óra. Az M3 leágazóig jól is haladtam a Róbert Károly körúton, utána viszont masszív betontömbként állt be a kocsisor. Csúsztatott kettessel araszoltam a Hős utcáig, majd gondoltam egy merészet és bevetettem magam a kőbányai dzsungelbe. A kocsin elment az alapjárat, a több, mint két órás araszolás kinyírta a kuplungot… örültem, hogy egyáltalán hazaértem.

Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy valaki ezt minden nap önként végigcsinálja.