Budapest-Én 2:0

Ma megint kocsival mentem. Percre pontosan ugyanakkor indultam, mint a múltkor – de már tanultam az esetből, így nem mentem be a belvárosba, hanem a kertek alatt céloztam meg a munkahelyemet. Pestlőrinc, Rákoskeresztúr, Cinkota, Rákosszentmihály, Rákospalota, Újpest.
Nos, ez sem jött be. Három nagy sorompó van útközben, mindegyiket kifogtam, ráadásul az egyiket duplán. Aztán ott volt a tömérdek főút, melyek az agglomerációt kötik össze a fővárossal: amikor ezeket metszettem, mindig hatalmas dugókba keveredtem. Az M3-as után pedig masszívan beállt a forgalom, Újpesten tök ismeretlen utcákba keveregtem be, mert a főutak járhatatlanokká váltak.
1 óra 45 perc. A múltkori bejutás másfél óra volt. Hangsúlyozom, reggel fél hetes induláskor.
Tényleg nem tudom, hogyan lehet ezt mindennap végigjátszani.
A közeljövőben még egyszer kell majd autóval mennem – most már más lehetőség nincs, el kell indulnom fél hatkor. Hátha ez még működik.

Priceless

Teraszablakból kihajolva, védett helyről szemlélni a vihart, az erdő fáinak vad táncát, a szél újabb meg újabb tereprendező rohamait, a villámok aranyszínű ostorát, nagyokat beleszagolni a földszaggal kevert esőszagba, meghitten társalogni lányommal, miközben a háttérben Mick Jagger siránkozik, hogy “elkóborolt macska vagyok, fogadj be” (csakazértse)… megfizethetetlen.

Annyira elkapott a melankolikus hangulat, hogy később, amikor visszatértem szekrényt szerelni, minden egyes szöggel külön-külön elbeszélgettem. Nem is maradt közülük szomorú, csak egy: az is azért, mert elgörbült egy kicsit.

Relatív

Két deci vörös bor… sok vagy kevés? Ugye, attól függ. Lassan elkortyolgatni – nem sok. Na de rossz helyen…!

Tegnap késő este éppen megérdemelt pohár vörösborom mellett a fényképeket rendezgettem a gépen, amikor az előttem lévő ablakon betámadt valami gusztustalan nagy rovar, egyenesen az arcomnak tartva. Reflexből felé lendítettem a kezemet, meglökve ezzel az ablakot – mely pont annyit mozdult el befelé, hogy kiborította a boromat. Rá a tabletpécére, rá a nemrég összerakott íróasztalra, rá a nemrég festett barackmagszínű falra, rá a padlószőnyegre, bele a radiátor lemezei közé. Totális csapás volt, félóráig csak takarítottam – de a korrigáló festést nem úszom meg.
És Nej takarítógép-vásárlás projektje is magasabb prioritást kapott.