Drágán add az életed

Szerintem az előző tulaj elhibázta a névadást. A Picúr tök rossz név ennek a macskának. Én legszívesebben Brúszvillisznek hívnám.
Ma este terveztük a petefészek eltávolítós műtétet, mindkét macskánál. Kajlánál már abban sem voltunk biztosak, hogy nem kapta-e be valamikor a legyet, Picúr meg, amióta itt van, kisebb-nagyobb intenzitással, de egyfolytában tüzel. Ha azt mondom, hogy fárasztó volt, akkor igen óvatosan fogalmaztam.
Tehát este fél nyolckor felvettem a hosszúujjú farmeringemet, óvatosan egy-egy zoknit kötöztem a csuklómra, kezembe vettem egy törülközőt és elkezdtem becserkészni a macskát. Az volt a terv, hogy váratlanul rádobom a törülközőt, belecsavarom, majd besuppasztjuk a dobozába. Nos, az első próbálkozást elrontottam: rádobtam ugyan, de a macsek elmozdult pár centit, ez ahhoz pont elég volt, hogy ne a súlypontja közelében kapjam el – innen meg kitornázta magát. Ráadásul a kézfejemet is felhasította. Ügyes. Azért kötöztem zoknit a csuklómra, mert eddig kétszer a csuklómat marcangolta szét – erre most elkapta a kézfejemet.
Természetesen innentől a közelébe sem lehetett menni. Hívtam is az orvost, jöjjön ki, találjon ki valamit. Szerencsére itt lakik három sarokra.
A macska éppen a mi hálószobánkban tartózkodott. Gyorsan bementünk, magunkra zártuk az ajtót: Dóra, Nej, az orvos meg én. Négyen a macska ellen. Nagy harc volt. A macska roppant ügyesen szaladgált oda-vissza a térelválasztó könyvespolc résein. Ekkor kétoldalról támadtunk. Erre bement az ágy alá. Erre kivettem felülről a matracot. Erre felmászott a szekrény tetejére. Erre lekaptam a padlásajtózáró rudat és lepiszkáltam. Erre visszaszaladt az ágy alá. Még éppen elkaptam a farkát, megpróbáltam kihúzni. A macska irgalmatlan vonyítás közben összeszarta magát, de visszatámadott, kénytelen voltam elengedni. Nyilván beletrappolt a szarba, majd villámgyorsan körberohangászta a padlószőnyeget illetve az ágyunkat, benne az ágyneműkkel. Láttam Nej szemevillanásán, hogy mostantól ő is életre-halálra harcol. Végül sikerült rádobni egy fél lepedőnyi törülközőt, az orvos meg futtában belevágta az injekciót. Nem ment bele az egész, de annyi igen, hogy belassuljon. Utolsó erejével még feltornázta magát a szekrény tetejére és behúzódott a sarokba. Mindenki pihegett. Az orvos időnként tesztelte a reflexeit, én meg lementem székért. Felálltam rá és közelről belenéztem a macska szemébe. Az állt benne, hogy ‘ugyan már gyenge vagyok, de ha közelebb jössz, kikaparom a szemed’. Udvariasan átengedtem a terepet az orvosnak, ő mégiscsak szemüveges. Felényúlt, erre a macska utolsó utáni erejével megpróbált átugrani a másik szekrényre, de ez már nem jött össze neki, tompa puffanással a padlóra esett. (Puha padlószőnyeg.) Gyorsan rávetődtem, de már az orvos is ott volt, megragadta a grabancát és beleinjektálta a maradék altatót. Gyorsan be is dobtuk a dobozába.
Jöhetett a másik macska. Kajla Dóra szobájába volt bezárva, lustán tévét nézett éppen. Dóra kézbevette, lehozta a nappaliba, én kinyitottam a macskadobozt, és Kajla engedelmesen besétált. Az egész tartott talán másfél percig.
Az orvos igen nagy szemeket meresztett. Mint mondta, se ilyen elvetemült macskát, se ilyen engedelmes macskát nem igazán látott még.
A műtét maga szót sem érdemel. Az ilyesmi ma már gyakorlatilag rutinmunka. Dóra bentmaradt, végignézte.
Utána még elbeszélgettünk az orvossal. Azt mondta, varratkiszedés két hét múlva, akkor vigyük vissza. Illetve, helyesbített, vigyük vissza a szelídebbet. A másikból meg majd csak kihullik egyszer magától a cérna. (Aztán megegyeztünk abban, hogy visszavisszük Picúrt is, csak úgy, hogy előtte nyugtatót keverünk az ételébe. Most ugye az volt a baj, hogy 12 órával a műtét előtt már nem ehettek.)
Mindenesetre az állatorvos is megerősítette a gyanúmat: ennek a macskának az a baja, hogy borzasztóan gyáva. Bármi szokatlan történik vele, egyből bepánikol, elveszti a fejét és ész nélkül tör-zúz, tombol. Ezért van az, hogy négyéves böszme erős állat létére az egyéves úgy terrorizálja, ahogy akarja. Kajla ugyanis életrevaló macska – és nagyon hamar letisztázta, hogy itt ő a főnök. Annyi esze van, hogy nem szorítja teljesen a sarokba a másikat – Picúr meg mindig meghátrál és bebújik valahová előle.

Nemrég jöttük haza. Az állatorvos azt mondta, fektessük őket valami puhára, aztán ott elpihegnek holnapig. Az is lehet, hogy egyből végigalusszák az éjszakát. Ehhez képest Picur már körülbelül a negyvenhetedik kört nyomja a nappaliban. Járni nem tud, de páni félelemben teker, oldalt fekve – a hátsó lábaival tolja magát előre. Időnként megpróbál lábra állni, aztán orraesik, de csak tolja magát ezerrel. Én speciel még mindig nem mertem levenni csuklómról a rákötözött zoknit.
Mondtam, hogy Brúszvillisz.

ps.
Végre abbahagyta. Visszamászott a bárpultba, ott alszik. Kezdhetjük előlről.

6 Comments

  1. Ahh, anno el kellett volna jönnöd hozzánk továbbképzésre. Az első macskánkhoz. Murmucznak neveztük el, a könyvbéli majom után.
    Nagyszüleim kertjében láttuk először, kóbor kismacska volt, és nagyon vad. Öcsémmel elhatároztuk, hogy kell nekünk. Persze nem volt egyszerű, az általad fentebb írt problémák nehezítve jelentkeztek, hiszen nem volt hova bezárni/beszorítani a macskát. Olyan félórás próbálkozás után feladtuk, és stratégiát váltottunk. Békét színlelve mindketten felszerelkeztünk egy-egy hálóval, majd így kezdtük újra a vadászatot. Ezúttal sikerrel jártunk, 10 perc sem kellett és megvolt a macsek. Hazavittük, de annyira vad volt, hogy az első nap ki sem mertük engedni a kartondobozból, a kaját is félve adtuk, mint egy krokodilnak.
    Aztán felnőtt, megszelídült, de elég öntörvényű macska maradt – volt hozzá alapja, több volt mint 7 kiló (nem volt kövér, hatalmasra nőtt), és a feje alig fért el a markomban – ha olyan kedve volt akkor nem lehetett megfogni. Persze öcsémmel egyetemben mi is elég öntörvényűek voltunk, így ki kellett tanulnunk a dolgot. Ennek köszönhetően azóta is reflexből a biztonsági fogással fogunk meg minden macskát, mindenki csak néz, hogy miért kínozzuk. pedig csak a biztonságra hajtunk! :)

  2. Ha a grabancfogásra gondolsz, azt aljasul begyakoroltam. Láttam ugyanis, hogy az orvos hogy kapja el a macskát és amikor hazahoztuk és még jócskán kába volt, néhányszor én is elkaptam. Most már az ujjaimban van a mozdulat.

  3. Ilyenkor örülök, hogy kutyáim vannak :)
    Bár régen volt macs is, 3 fő, de egyik sem volt ekkora terrorista.

  4. JoeP: az a kiinduló lépés, utána jön a biztonsági fogás: Macska hassal a kinyújtott alkarodon, feje a tenyeredben a nyakánál, a másik kezed tenyerével nyomod lefelé a hátát és a farát, hogy ne tudjon felkunkorodni. Mindeközben messze tartod a testedtől, hol ne marja meg a melled vagy a hasad. :)

  5. Nem mondod? Szerintem mire ilyen formára hajtogatnám a Picúrt, már régen elvéreznék.

  6. efg,

    Az is lesz. Nem akarunk semmi jóból kimaradni. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑