A Moldva vidékén 05/06

Lomnice nad Luznici
2020.08.11; kedd

Na most, ez a településnév hogyan került ide? Eddig szó sem volt semmilyen Lomnice nevű városkáról.

Nos, bringázás, sörözgetés közben hátul azért folyamatosan kombinált a gondolkodógép. Milyen túra maradjon az utolsó napra? Ki volt dolgozva ugyan a sumavai, de ott minden eszköz szerint durva a szint. Volt egy Jindrichuv Hradec körtúra. Erre külön büszke voltam, mert nem volt track, én raktam össze és gyönyörű helyeken ment, na meg Hradec is szép városka. Csak hát Trebonból indultunk volna, azaz megint át kell szerelni a kocsit és ebből már nagyon elegem volt. Meg a túra adatai: 120 km, 1000 méter szint. Jó tudom, a szint vagy ennyi, vagy nem, de az biztos, hogy nem sík a terep. Maradt volna még a Krumlov-Fryburk-Rozmberk-Krumlov körtúra, de ugyanaz a probléma: reggel/este átszerelés, 1000 méter feletti szint. (Arról nem is beszélve, hogy vasárnap végigmentünk az út egyik szakaszán, nos, az autó is alig bírt felmenni az egyik brutális emelkedőn.)
Nem egyszerű a helyzet, mert még ha szedek is le tracket mobilon keresztül a bikemap oldalról, nem sokra megyek vele. A túrákon a kézi gps-sel navigálok, arra viszont csak számítógépről lehet tracket másolni. Marad a Locus. Azt viszont nem látom bringázás közben. (A vízhatlan mobiltartó elvesz a fényerőből, ha látni is akarok valamit, akkor teljes fényerővel tudom csak használni, na úgy kábé 2 órát bír.)
De nincs más. Így találtam végül egy kellemesnek kinéző túrát abba a Lomnice nevű kisvárosba. Igaz, Budejovicéből indul, de Hluboká mellett rá tudunk csatlakozni a track elejére, a végén meg csak hazajövünk valahogy Budejovicéből, csináltuk már párszor. A karika 60 kilométer, 520 méter szint. A navigációt is össze lehet hozni. Megnézek előre egy nagyobb darabot a Locusban, összenézem a terepet a túragps kézikészülékkel, aztán igy megyünk, apránként.

Jó. Akkor ez lesz a szerdai túra.
Ma viszont kedd van. Hmm?
Itt jött be a képbe a meteorológia. Keddre esőt jósoltak, méghozzá délebbre többet. Azaz Budejovicébe kicsi esőt, Krumlovba nagyobbat. Lomnice felé meg nullát. Adta magát, hogy cseréljük meg a két napot.

Mint láthatod, a radar szerint be is jött. Mindenhol tiszta az ég, csak pont Krumlov felett ragadt be egy esőfelhő. Egész napra. Igen, az a kék folt a pozíciónktól délnyugatra.

Éjszaka váratlan vihar. Egyik meteorológia oldal, de még a mindenttudó norvég sem jelezte előre. Hajnal egykor megdörrent az ég. Félálomban Windy radar.

Basszus. Akkora vihar jön, hogy visz mindent, mint a Lola T. Kimásztam a kocsiból, mindent elpakoltam, ami nem volt teljesen vízálló. Szétbontottam az elektromos csatlakozásokat, amit lehetett beköltöztettem a kocsiba. Aztán dörgött, villámlott rendesen, egyre jött közelebb a vihar, de végül driftelt egyet és elkerült minket. Volt vagy húsz perc közepes eső és vége lett.
Persze ilyenkor az autó ablakát is fel kell húzni, szóval szép lassú megfulladás. Aztan egy óra múlva ránéztem megint a windyre, oké, elment a vihar. Jer újra be levegő.

Reggel ugyanez a vihar már Budapestet semmisítette meg.
Ja, egész Európában sehol nem volt máshol viharfelhő. Hát, kösz a személyes figyelmet.

Azért elég hülye mostanság az időjárás. Eddig még nem volt egyfolytában egy hétnyi zavartalan idő, 4-5 naponta mindig keresztülzúzott felettünk egy-egy front.
A mostani túránk is cifrázódik és ki tudja, mi lesz a vége.

Szóval nézzük ezt a sebtében előásott, műsoron kívüli túrát.

Az indulás a szokásos. Hluboká, utána át a Moldván. Csak most mentünk tovább egyenesen. Nem sokáig. Valami patakhidat javítottak, lezárták az utat. A melósok vadul integettek, hogy igen, látjuk, könnyű bringákkal vagytok, át tudnátok vinni a hátatokon, de nektek is le van zárva, kerüljetek. Egy olyan túrán, amelyikről egyébként sincs rendes track. Hát, füstölt a fejem. Mindenfelé hegyek. A kerülőút olyan vékony, hogy alig látom a térképen. Ebből bármi lehet.
Végül nem lett semmi komoly. Voltak szintek persze, de nem vészesek. Bementünk egy falucskába, kijöttünk. Aztán egy idő után visszaértünk az eredeti útra.
– Na, innentől minden rendben lesz – mosolyogtam a többiekre.
Aztán jött egy akkora emelkedő, hogy kiköptem a beleimet. A tüdőm után. Meredek, de legalább hosszú. És ez még csak a szorgalmi feladat volt, hiszen még nem értük el a tracket. Azaz ez az emelkedő nem volt benne a kalkulált 550-ben.

Sevetin már nagy településnek számított. Volt főtere. És a főtéren egy kocsmája. Bezörrentünk.

Hehe. Kocsma Pepinhez.

Nej órája megmakacsolta magát, nem mért pulzust. Újra kellene indítani. De sehogyan sem találtuk a megfelelő gombkombinációt. Helpdesk. Felhívtam öcsémet, akinek ugyanilyen órája van és egy időben többször is újra kellett indítania. Nos, tudjál róla, hogy a Polar Vantage M órát szoftveresen lehet újraindítani, be kell menni a General Settings menübe, ott az About menüpontba és a legvégén figyel a restart opció.

Innentől áldott jó szakasz jött. Erdős, de sík utakon, tavak között száguldottunk, közepes hátszéllel. Repültek a bringák.

Lomnicében bementünk egy büfébe. Ez itt egy menza jellegű étkezőt jelentett, menüvel. Valahogy elaktivitiztük, hogy 3 adag menü1-et kérünk. A reklámtábla alapján volt sör is, de bent nyoma sem volt. Mi meg nem erőltettük. Még a végén kapunk valami olyan házibarkács dolgot, mint a kaja volt. (Egy szerb valószínűleg a műanyag késébe dőlt volna, ha meglátja ezt a csevapcsicsának nevezett izét, ami a második fogás volt.) Viszont összesen kevesebbet fizettünk, mint amennyibe tegnap egy fancy kacsa került.

Megint tavak, megint erdők. A hátszél elmúlt, de így sem volt rossz. Aztán Lisov előtt egy újabb brutális emelkedő. Nem szeretem. Pontosabban _így_ nem szeretem. Hogy a meredek és hosszú emelkedő a városka főterén végződik, azaz úgy esek be a kocsmába, hogy patakokban folyik rólam a víz és a hörgéstől meg sem tudok szólalni.
Innen már csak tízegynéhány kilométer. Laza. Gondoltuk mi.
Aztán Rudolfov előtt minden emelkedők öreganyja. Jóval nagyobb, mint a reggeli. Miközben tudtuk, hogy mindez felesleges, hiszen a hegy mögött Budejovice lent van a mélyben. Így is volt. A tetőről gyönyörű látvány terült elénk: láttuk az egész síkságot, a nagyvárost, a Moldvát, távolban Hlubokát. Majd egy óriási, eszetlen száguldás a mélybe, úgy, hogy a tájat végig magunk előtt láttuk. Ezért az élményért éri meg felszenvedni magunkat az ilyen embertelen emelkedőkre.

Budejovicében improvizáltunk, a track itt már nem volt jó, de így is megtaláltuk az óvárosi főteret. Nagyon jólesett a hűvös sör.
Majd szolíd hazakocogás.

Nos, ahhoz képest, hogy ez egy utolsó pillanatban beugró túra volt, kifejezetten jól sikerült. Nej szerint a legjobb túránk lett. (Nem a legszebb, az a tóparti túra volt. Csak ott az a hegytetői legelő meg az a sárdagonya rontotta le a pontszámot.) Itt végig jó minőségű aszfalton száguldottunk – direkt nem mentem a kerékpárutakat jelző táblák után, kösz, de elegünk volt a kalandokból – és így semmi sem rontotta el az élményt. A szinteknél megint volt némi bizonytalanság, az órám 476 métert mért, Dóráé meg 562 métert. Nej órája meg útközben feladta.

Megérkezünk. Jönnek a prioritások. Nagyon kell pisilnem. Prio #1. Igenám, de ahhoz meg kell szabadulnom a borzasztó szoros bringásnadrágtól, aka pelenkától. Prio #0. Összekapkodtam a tiszta ruhát, mert a ruhacserét a legegyszerűbb a tusolóban összehozni. Prio #-1. Hol a tusolókulcs? A bringatáskában. De ehhez le kell szerelvényezni a bringát. Prio #-2. Csakhogy ennyi idő alatt kapok több tucat szúnyogcsípést, azaz be kellene fújnom magamat. Prio #-3. Hol van a spré? A kocsiban. Hol van a kocsikulcs? A bringástáskában. Prio #-4. De ha már kinyitottam az autót, ki kell szedni a hűtőt, melyet az esőveszély miatt raktunk be nappalra. Ne fűtse tovább az autót. Be kell dugni a helyére, felcsavarni maxig. Prio #-5. Közben elkezd szemerkélni az eső, meg kell várni, mi lesz, mert nagyobb esőnél vissza kell pakolni mindent a kocsiba. Prio #-6.
És közben behugyozok.

Kezdenek árnyalódni az érzések. A szomszédok a faházban például roppant kellemetlenek. Négy kisgyerek, egy évestől hét évesig, nagyjából két évenként. Valamelyik mindig kiabál, vagy tépi a másikat. A legkisebb csak azért szirénázik, hogy a hangját próbálgassa. A felnőtteknek meg muszáj túlkiabálni őket, ha beszélgetni akarnak. Meg is teszik.

A kempingben is van némi tájjelleg. Külön helyiség a vécé, a mosdó és a zuhanyzó. Csak kulccsal lehet bemenni bármelyikbe. A kulcsokat akkor kapjuk meg, amikor beregisztrálunk. Egy kulcscsomónk van. Azaz egyszerre már nem tudunk elmenni Nejjel, vagy Dórával. Bentről viszont semmi sem zárható. Sem a vécéfülke, sem a zuhanyzó. Az utóbbi ajtaján legalább van egy tábla. (Két nap után tudtam meg, hogy a ráírt szavak azt jelentik, hogy szabad/foglalt. Kész szerencse, hogy addig nem nyitottam rá senkire.) A vécében ilyesmi nincs, a profik visznek magukkal egy törölközőt és ráakasztják kívülről a kilincsre.

Este ismét kempingkocsma. Tócsni. Sör.
Közben ránéztem a windy radarra és kigúvadt a szemem. Óriási vihar jön és pont telibe fogja kapni a kempinget. Max egy óra múlva. Vissza is mentem elpakolni mindent a kocsiba. Aztán üldögéltünk tovább a kocsma fedett teraszán. Viharban nincs is jobb hely.
Nem volt vihar. Még csak dörgés sem.

Ami azért volt groteszk, mert a windy azt mutatta, hogy a viharfelhő itt van fölöttünk. Most akkor mi van? Azért az nagy csalódás, ha már a radarnak sem lehet hinni. Hiszen az nem előrejelzés, hanem a tényleges eső- illetve viharhelyzet bemutatása.

Mindenesetre úgy néz ki, megint sikerült labilis időjárást kifognunk. Itt lavírozunk a viharfelhők között.
Ja, a Wachau túrát is lefújtuk. Pénteken összközépeurópai vonalon egész napos esők lesznek. Budejovicén is, Krumlovban is, Kremsben is és Budapesten is. Márpedig a borvidéket szürke, esős időben nem nagy élmény bringával becsavarogni.
Majd.
Még gondolkodtam valami alternatív programon, de bakker, mindenhol egész napos esőt jelzett a meteorológia.
Csütörtökön megyünk haza.

A megtett út a Mapy.cz oldalon.

Illetve 3D Relive animáción.

1 Comment

  1. A radar is csak egy valószínűség, aránylag jobb, mint a többi. De akkor is szokott jelezni, ha a csapadék nem éri el a felszínt, emiatt itt az Alföldön pontosabb, mint hegyvidéken.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *