Tervezés

Ebben a hülye covidos időben egyszerűen nem lehet tervezni. Jelenleg ahogy esik, úgy puffan. Már ha esik.

Most éppen az októberre tervezett cseh bringástúrát hoztuk előre, augusztusra, a görög kajaktúra helyett.

A tervezés két kulcskifejezése: szintek és meteorológia.

Az alapelképzelés Cesky Krumlov volt. Miért? Csak. Utoljára 2011-ben voltunk és az már elég régen volt. A város is szép, a környék is, jó lenne mindkettőt alaposan bejárni. Erre a célra a kerékpár tökéletes. Oké, nem olyan gyors, mint az autó, de legfeljebb több időt szánunk rá. Az sem elhanyagolható, hogy minél lassabban mászkálunk, annál többet látunk.

Szóval. Krumlov. Bringa. Kemping.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan fogja visszaigazolni az élet a döntésünket. 2019 nyarán értékeltük újra – nem kis mértékben a brüsszeli kaland miatt – az utazási preferenciánkat és akkor döntöttük el, hogy hanyagoljuk a repülést, veszünk egy jól kombinálható autót és azzal csavargunk. Hol bringával, hol kajakkal. A covid ekkor még fasorban sem volt. Aztán nézd meg most. A repülés kiszámíthatatlanabb, mint a rulett, a karanténozós szabályok gyors változása miatt senki nem mer messzire menni. Az emberek inkább a saját hazájukban nyaralnak. Mely a turistakibocsájtó országokban (nálunk, a lengyeleknél, a szlovákoknál, a cseheknél és sok más népnél) azzal jár, hogy a belföldi szálláshelyek az egekig drágulnak, de így is elfogynak. Mi marad? A kemping. Ha rá vagy készülve. Mit ád az ég, mi éppen rákészültünk.

A krumlovi bringatúra már kábé egy éve csőben volt, akkor körbe is néztem. Aszongya, Krumlov, kemping… nocsak, négy darab is van. Oké. Pipa. Valamelyik csak jó lesz.

Idén nyáron, amikor nekiálltam összerakni a komplett programot, a kempingekkel nem is foglalkoztam.
Hová bringázzunk?
Őszintén szólva, halvány fogalmam sem volt arról, hogy a környék mennyire jó bringás terep. A régebbi kirándulásból rémlett, hogy vannak hegyek. De ez önmagában nem sok. Másfelől viszont Nejre már nagyon ráfért volna egy hegyes-völgyes bringatúra, szóval akár még jó is lehet.
Bikemap.
Az első meglepetés, hogy dőltek a túrák. Csak Krumlovból indult vagy 250. És akkor ott volt még Budejovice, a Lipnói-tó és a Sumava Nemzeti Park. Azaz belenyúltunk a jóba, a környéken pezseg a bringásélet.
Jó. Nézzük az időzítést. Szombat: utazás. Vasárnap, hétfő, kedd, szerda: bringatúrák a környéken. Csütörtök: átcuccolás Kremsbe. Péntek: Krems-Melk-Krems körtúra, benne a nagy kedvenc Wachauval. Szombat: hazautazás.
Akkor már csak azt a négy túrát kell kiválogatni. Pont nekünk valókat ugyan nem találtam, de minimális belenyúlásokkal ez is meglett. Lesz egy kör a Lipnói-tónál, lesz egy nagyobb harapás a Sumava Nemzeti Parkban, egy nap átmegyünk Budejovicébe is, illetve teszünk egy Krumlov-Frymburk-Rozmberk-Krumlov kört is.
Leszedtem a trackeket, Google Earthben megrajzolgattam a kiegészítéseket, az egészet átraktam a GPS64 túragps-re és a Locusra is. Kész. Mehetünk.

Na jó, nyilván nem. Azért legalább válasszuk ki a négy közül a legjobb kempinget.

Hááát, Árpád… nem volt jobb. Egyik rosszabb volt, mint a másik. Volt egy, ahol a streetview szerint már az egészet letúrták a francba és valami építkezés folyt a helyén. A másik három pedig ugyanazon séma alapján működött: vízikemping a Moldva mellett, rengeteg raft és kenu a parton, a sátorok elszeparáltan, az autók kint a kemping parkolójában. Mi viszont arra építettük a koncepciónkat, hogy Nejjel a kocsiban alszunk, Dórának viszünk sátrat, közéjük pedig felrántunk egy nappalit, azaz Flair bútorok és valami fedősátor. Ezt egyik helyen sem lehetett megcsinálni.
Szélesítettem a skálán. Találtam a közeli falvakban még két kempinget. Ugyanaz. Moldvai vízi kempingek, autók elszeparálva.
Houston, baj van.
Néztem apartmanszállást, de körbe lettem röhögve. Belátható időn belül minden szállás foglalt volt.
Újratervezés.
Budejovice. Igen, egy ronda iparváros. Logisztikai telepek, gyárkémények, lakótelepek. Még a Moldva is máshogy néz ki ott, mint Krumlovban. De úgyis csak aludni fogunk a kempingben.
Már, ha van. Mert konkrétan nem volt. Egy sem.
Hát, izé. Pásztázzunk egy kicsit nagyobb körben. Újabb moldvai kemping. A szokásos. Rohadjatok meg.
Aztán egy véletlen. Azt mondja, hogy Bezdrev autóskemping. Már az fura volt, hogy a gmaps _nem_ hozta a kempingek között, szerencsére a neve elég egyértelmű volt. Belenagyítottam. Hmm. Budejovice 8 km. Tópart. Strand. Sátrak a fák alatt. A kocsik mellettük. Tökéletes.

Persze itt is voltak kavarások. Például nem lehetett eldönteni, hogy ez egy kemping, vagy kettő. A gmaps alkalmazással hiába vizslattam, nem derült ki. Két név, két weblap, igaz, a nevek erősen hasonlítanak: Autocamp Hoch Bezdrev, Camp Bezdrev. Ez annyiból problémás, hogy az a rész, ahol a fák alatt lehet sátrazni, az pont a két kemping között van. Azaz fogalmam sincs, melyikbe kell menjünk.
Írtam egy levelet, a címzettbe felvéve mind a két kemping címét. Az egyik válaszolt, közölte, hogy ez két különböző kemping, egyébként pedig minden fasza, minden kérdésemre az a válasz, hogy igen. Ráadásul a google-ben ennek a kempingnek volt magasabb a pontszáma is, szóval oké, ezt célozzuk be.

Jó. Csak hát a túrák. Tulajdonképpen… nem is annyira gáz. A Krumlov-Budejovice túrát ugyanúgy meg tudjuk tenni, csak fordított irányban. A Lipnói-tóhoz, illetve a Sumavához úgyis autóval mentünk volna el, most 32 kilométerrel hosszabb lesz az út, nagy ügy. Egyedül a Frymburk-Rozmberk túra változik, az eredetileg helyből indulós volt, most ahhoz is autóznunk kell. Belefér.
Hátradőlés. Újabb sör.
Jó. Nézzük meg még egyszer a Locusban.

És itt köptem ki a sört. A Locus összegző képernyője ugyanis kiírta a túrák magassági szintjeit is.
Lipnói-tó: 1000m.
Sumava: 1600m.
Budejovice-Krumlov: 2*350=700m.
Frymburk-Rozmberk: 1000m.
Szóval. Én 31 éve országútizok, van tapasztalatom, van erőnlétem. De ezektől a szintektől még nekem is felugrott a szemöldököm. Négy egymást követő nap. Úgy, hogy még autózni is kell hozzájuk egy órát oda, egy órát vissza. Nej is, lányom is pár hónapja országútiznak csak. Esélytelen.
Azaz lehet, hogy ez a hely tényleg egy bringás paradicsom, de csak és kifejezetten a szintőrülteknek lett összerakva.

Hjaj. Újratervezés. Megint. Innentől hanyagoltam a bikemap trackjeit. Pontosabban leszedtem néhányat, hogy azért lássam, merre vannak sűrűbben járt részek. Aztán egyik képernyőn a Google Earth-szel rajzoltam, a másikon meg a Google Maps / Garmin Basecamp alkalmazások alapján nyomoztam, melyik út milyen. Földút? Murvás? Lépcső? Aszfaltozott? Négysávos járhatatlan? Van-e mellette bringaút? Aztán lehetőleg átmenjen zöld terepen (erdőn), de ne legyenek magas szintek. Ha voltak tavak, az plusz pont. Idegőrlő meló volt. Egy túrát kábé fél nap alatt raktam össze. Ilyenből csináltam kettőt. (Mert úgy voltam, hogy a Liptói-tavat és a Budejovice-Krumlov túrát mindenképpen meg kellene csinálnunk.) Melléktermékként kiesett egy 32 kilométeres minitúra is, mely a rövidsége ellenére igen kellemes helyekre vitt. (Bezdrev – Hluboká nad Vltavou – Budejovice – Bezdrev.) Gigászi munka volt, de megcsináltam. Lementettem, átkonvertáltam, felraktam, mind a túragps-re, mind a Locusra. Ránéztem az összefoglaló képrnyőre. Bakker. Mind a két túra 1000 méter feletti. Hát milyen környék ez? Hát itt már nem lehet összerakni 80-100 km közti túrát 1000m szint alatt?

Teljesen elanyátlanodtam. Zavaromban visszamentem a bikemap oldalra és meglepő dolgokat találtam. Az ott lévő Sumava túra 1000 méter szinttel rendelkezett. Ha ezt a tracket átraktam a Locusra, 1600 méter lett belőle. A Lipnói-tónál ugyanez. 550 méter szintből lett 1000. Akkor most kinek higyjek? Akkor lehet, hogy az eredeti túrák is jók? Lehet, hogy az általam összerakott túrák is jók? Mi legyen?
Végül összeraktam egy elég erős kombinációt. Úgy voltam vele, hogy meglátjuk. Ha első nap mindenki kipurcan, akkor legfeljebb lassítunk. Talán.

Persze ez eddig csak a fehérgalléros meló volt. Pakolás. Kurvasok pakolás. Az új sátor próbaállítása. A régi sátor új rúdjának tesztelése. (Mert a biztonság kedvéért vittük azt is.) Pakolási koncepció átgondolása: Ikeás műanyagdobozok. A sátortáborozós cuccok elővakarása a padlásról. (Még jó, hogy tavasszal nagytakarítottunk.) Ember, utoljára 2015-ben voltunk autóval, sátorral valahol. Nem hülyéskedek, simán elment egy hét tervezéssel és pakolással.

Ez egyben egy tanulság is. Oké, az elv működik. Variálható autó. Tényleg. Lehet variálni. Ilyen túrára ilyen, olyan túrára olyan. Mindegyik túrához ki lehet alakítani ilyen-olyan szetteket. Ez is rendben. Egy dolgot nem vettünk figyelembe, az időfaktort. Hogy az autót felkészíteni egy-egy túrára, az több nap lehet, szerencsétlen esetben akár egy hét is. Ez mindaddig oké, amíg az embernek be nem ugrik, hogy jó-jó, de néha dolgozni is kellene.

Beszéljünk a pénzről.

Kellett euró és kellett cseh korona. Euró kártyán és mivel nem emlékeztem, mi van a kremsi kempingben, készpénzben is. Emellett itt van a nyakamon egy halom zloty, azt is vissza kellene váltanom. Osztottam, szoroztam, ezért már érdemes bebringázni a belvárosba. Correct Change. Igazából a korona döntött, itt, a város szélén 13,9 forintért váltják, odabent 13,5 forintért, az rögtön 3000 forint difi, annyiért már bringázok.
– Jó napot kívánok. Zlotyt hoztam vissza, kérnék érte eurót és cseh koronát.
– Koronánk nincs.
– Ne bolondozzon.
– Nincs.
– Másik fiókjukban?
– Sehol.
– És lesz a héten?
– Hogy kérdezhet ilyet csütörtökön?
– Hjaj. Mégis, mi történhetett?
– Hogy érti?
– Mit tudom én? Maga szerint mégis, miért vásárolták fel a koronát a magyarok? Tud valami kiszivárgott infót?
– Arra gondol, hogy a magyarok átváltották a megtakarításaikat koronára?
– Én már nem gondolok semmire.
– Én sem. Lehet, hogy sokan mennek Prágába.
– Hát, lehet.

Jó. Hazabringáztam. Hogyan lesz koronánk? Hát Revolut. Ráteszem a zsét (ingyen) a forint számlámra, odakint meg kiveszem koronában. Nem tudom, mi lesz a vége, de szerintem nem lesz rossz.
Illetve de. Bakker. Szombaton fogom kivenni a pénzt, hétvégén viszont a Revolut durván drágán vált. Mivel nem tudja, mi lesz hétfőn az átváltási arány, igyekszik bebiztosítani magát. Hmm. Gondolkozzunk Béláim. Megvan. Még pénteken csináltam a Revoluton egy korona számlát, majd a forint számláról váltottam át rá koronát. 13,1 forintért, ami jobb volt, mint a banki középárfolyam. Mondjuk fogalmam sincs, hogyan mondom meg odakint, hogy a koronát a cseh alszámláról szeretném kivenni, de kaland az élet, majd csak lesz valahogy.

Pénteken még pakolás. Komolyan, nem tudom, mikor lesz olyan, hogy indulás előtt délután ötkor már minden rendben van és csak a boromat kortyolgatom egy hűvös sarokban. Egyelőre rohadt messze vagyunk tőle.