Hazautazás, egyebek
2020.07.25; szombat

Ez lesz a legrövidebb fejezet:
– Felkeltünk.
– Megreggeliztünk.
– Összepakoltunk.
– Elindultunk.
– Éjjel 11-kor hazaérkeztünk.

Ennyi. Krakkó megint durva volt, pedig most a hivatalos úton jöttünk. De túléltük.

A lengyel-szlovák határ felé közeledve a gmaps bemutatta, miért fontos az adattisztítás. A 7-es útról leirányított egy egysávosnak is alig nevezhető hegyi útra. Vagy húsz percet tekeregtünk isten háta mögötti dombokon, erdőkben, hajtottunk át megdöbbent emberek között az eldugott falvakban.
Aztán a gmaps visszavitt a 7-es útra.
WTF?
Nos, az történt, hogy az egyébként vastagon jól járható, négysávos 7-es útra 90-es korlátozó táblákat raktak ki. A kutya sem tartotta be, még mi is fölötte mentünk. De a gmaps lekönyvelte, hogy max 90. Az a vacak, keskeny, kátyús útcsökevény meg sima országútként szerepelt, ahol ugye a maximális sebesség szintén 90 km/h. És mivel az utóbbi pár méterrel rövidebb lehetett, a szoftver inkább levitt rá. Nem foglalkozott azzal, hogy a 7-es út vonalvezetése nagy sebességre lett tervezve, ezeken a kis szar utakon meg a 60 km/h már bravúrosnak számított. Az ő logikája szerint helyesen járt el.

Na mindegy, időben hazaértünk.

Egyebek

Ide jön minden, amit a túrával kapcsolatban általánosságban szeretnék elmondani.

Először is, ez már nem volt olyan rossz, mint a múltkori. Sőt, egyáltalán nem volt rossz. Nem volt Blizna, a sátorrúdtól eltekintve nem volt nagyobb szívás sem. Anyagilag sem ért különösebb kár. (De ezt úgyis részletezem majd.)

Lista #1
Mi az amit nem viszünk?
Most lett elegem egy csomó cuccból, melyeket rendszeresen elpakolunk, cipelünk, aztán soha nem használunk.
Nescafé, bogyó. Amikor reggel dönteni kell, hogy kávét, vagy sört igyunk reggelire, már évek óta kizárólagosan a sör nyer. Akkor minek a kávé?
Gázpalack, gázégő. Nem szoktunk főzőcskézni. Még levesporból, konzervből sem. Vagy eszünk hideget, vagy ha van rá lehetőség, akkor kocsmában meleget. Csak a kávé/tea miatt szoktuk cipelni, de lásd fent.
Kanál, villa, edény. Ha nem főzünk, akkor minek?
Zsugor ásványvíz. Most csak két flakkonnal vittünk, de abból is hazahoztunk egyet.
Az a rengeteg WC papír. Így, hogy egy fél tekercset elhasználtam a naptej semlegesítésére, még így is bőven elég volt egy tekercs. Miközben volt nálunk négy.
Papírzsebkendőből sem kell olyan sok.
Egy csomó kis kapacitású powerbank. A súlyuk nagy, a teljesítményük kicsi. Le kell cserélni kevesebb, erősebb eszközre.
– A mostani kaland alapján poénkodhatnék azzal, hogy tusfürdő sem kell, de ez azért marad.
– Ami viszont jó lett volna: kisolló, meg egy kisebb kombinált fogó.

Lista #2
Mi az, amit rendbe kell rakni, át kell gondolni, meg kell javítani?
A lábbeli. Jelenleg nagyon megoldatlan. Évekig neoprén zoknit, neoprén cipőt, neoprén csizmát használtam, de egy éve elegem lett belőlük. Hiába pucoltam, mostam, nem jutottam velük dűlőre. Büdösödtek. Gombásodtak. Lehetne nyomulni mezítláb is, persze. A narancs kajakomban csak és kizárólagosan mezítláb tudok evezni. Nem is lenne ez baj, de nem csak kajakban ülés van. Köveken, murván annyira nem frankó a járás. A szandál vagy papucs is jó kompromisszum (a narancs kajakban levéve és bedobva az ülés elé), de ezek meztelen lábon viselve kegyetlenül feltörik a lábat, zoknival meg ugyanott vagyok, felszívja a vizet, gombásodik a láb, hideg, szeles időben meg fázik. (Lásd most.) Több irányba is el lehet indulni. Egyfelől beadtam a derekam és a tépőzáras túraszandált, legalábbis kajakban, lecseréltem crocsra. Ahogy nézem, ezt mindenki mezítláb hordja, ezek szerint hozzá lehet szokni, nem tör. Másfelől kipróbálom Attila ajánlását, a Reed gázlózoknit. Nem neoprén, vízálló, meleg. Nem is drága.
Illetve egy teljesen más megközelítés. Nemrég olvastam az Aliexpressről rendelhető olcsó ózongenerátorról, lehet, hogy érdemes lenne beszerezni egyet és ezzel kezelni a neoprén cuccokat. Meglátjuk.
Rövidnadrág. Ezzel is küzdök. Jelenleg egy 2006-os, eredetileg mályvaszínű, mára már rózsaszínűvé fakult térdnadrágot hordok… és azóta képtelen vagyok megtalálni az utódját. Egyszerűen nincs olyan kényelmes naci, amelyiknek a szára térd alá érne. Márpedig ez a nap elleni védelemben fontos. A mostani túrán kifigyeltem, hogyan csinálják mások. A kulcs a lycra futónadrág. Abból van térd alá érő. Ráveszek egy rövid, kényelmes shortot… és kész.
Vízhatlan zsákok. A túrán vettem észre, hogy a kajás vízhatlan zsákom varrás mentén foszlik. Azaz lyukas. Szerencsére nem ázott el a tároló, de nem voltam nyugodt. Itthon megcsináltam a nagy vízhatlan zsák tesztet. Megdöbbentem. Az 5 Coleman zsákból 4 kuka. A noname zsákok is kuka. Egyedül a Decathlonos zsákok hibátlanok még mindig. Nem olcsók, de ha drága dolgokat védenek, akkor nem szabad sajnálni rájuk a pénzt.
Másfelől meg át kell szerveznem a tárolást is. Az, hogy mindent belehajigálok egy nagy zsákba, zsákcipelés szempontjából jó ugyan, de minden más szempontból szívás. Egyszerűen bármit keresek, az mindig a zsák alján lesz, azaz ki kell pakolni mindent, hogy megtaláljam. A ruháknál, kajánál belefér, de a vegyes zsáknál nem. Ide rendeltem egy kupac 2/5/10 literes vízhatlan, átlátszó zsákot, ezekbe fogok szortírozni és ez fog menni a nagy zsákba.
– Beszereztem egy dedikált, utazási tusfürdőt. Kicsi, kettőre lehet zárni. Állandóan a neszeszerben lakik.
Végül a sátor. Na, itt okozta a legnagyobb változást az a bizonyos patkószeg. Mert ugyan csak egy elem tört el a kilenc darabból álló sátorrúdból (meg egy másik a kókányolás miatt), de ez egyben jelezte, hogy a sátorrúd abba az állapotba ért, amikor már eltörhetnek a darabjai. Bárhol. Bármikor. És ez elfogadhatatlan.
Első körben kitúrtam a számlát. 2014. Hát, ez már biztosan nem garanciális. Anno Csehországból rendeltem a sátrat. Írtam a kereskedőnek, hogy egyáltalán van-e még alkatrész hozzá? Azt írták, hogy nem tudják, de ha megírom a rúd pontos méreteit, megnézik. Viszont figyelmeztettek, hogy alkatrészt kizárólag Csehországba, illetve Szlovákiába postáznak. Hát, remek. Megint két úton indultam el. Maga a sátor masszív egy jószág, túléltünk már benne olyan vihart is, melyet nem hittem volna. Kicsi, de pont kényelmes. Szóval jó kis darab. De. Meleg. Oké, milyen legyen egy expedíciós sátor? Az Északi-sarokra pont ilyen kell. A mediterránumba viszont sajnos pont nem. És nem úgy meleg, hogy vastag a fala, hanem úgy, hogy gyakorlatilag nulla a szellőzése. Pedig kétajtós sátor, az ember nem is gondolná, hogy nem lehet kereszthuzatot csinálni benne. De nem lehet. Mind a két oldalon van egy kis elősátor, mely blokkolja a légáramlatot. A kijárat ugyanis 90 fokban nyílik. Emellett a belső sátor ajtaja teli anyag, egy nagyon kicsi, olyan 20 centi széles szúnyoghálós nyílás van csak rajta. Sem a sátor tetején, sem az oldalán nincs szellőzőnyílás. Ráadásul a belső sátrat nem lehet önállóan, ún. nyári módban felállítani, a külső sátor rögzíti.
Nos, nézzük, hogyan változott a piac az utóbbi hat évben. Jól. Találtam is egy megfizethető árú sátrat ugyanettől a cégtől. Nagyobb. Jócskán. Viszont el lehet benne lenni esőben is. (A mostani piciben túl sokáig nem.) A Kodiakba biztosan befér. A bringatáskába… majd kreatívan kitalálok valamit. Megrendeltem.
De a régi sátrat sem akartam csak úgy elengedni. Az üzlet válasza elgondolkodtatott. Lehet, hogy léteznek univerzális, minden sátorhoz jó sátorrudak? Körbenéztem… és igen. Úgy hívják, hogy javítókészlet. Igaz, tizedmilliméter pontosággal kell tudnom a keresztmetszetet (van 7.9, 8,5 és 9.1 mm-es rúd), de hát ilyenre találták ki a sublert. Pár perc töprengés után még az is beugrott, hogyan olvassuk le rajta a tizedmillimétereket. A hosszúsággal már gondjaim voltak. A mostani sátorban 41,2 cm egy elem hossza, na ilyen sehol nincs. De a Decathlonban találtam 30 centi hosszú darabokat, az optimalizáló Excel tábla összedobása csak pillanatok műve volt, a 9 darab 41.2 centis darabot tökéletesen ki tudom váltani 11 darab 30 centissel és egy darab eredetivel.

Egy napon érkezett meg minden. Én pedig kempinget csináltam az udvaron.
És akkor az első tapasztalatok.

Kardbadőlés.

Hogy értsd, miről beszélek, nézd meg a gyártónál a sátor oldalát, azon belül is a képeket. Látni fogsz egy ilyet:

Egyből megdobbant a szívem. Megnéztem a vonatkozó videót is. 1:02-nél remekül látszik a bazi nagy szellőzőnyílás. Igen. Ez kell nekünk. Végre egy jól szellőző sátor.

Nos, a felállítás után semmi. Elől-hátul 5-5 centi széles szellőzőnyílás, az is benyomorítva a tető alá. Ennyi a régi sátoron is volt.

Megnéztem újra a gyári képeket. És, bakker, a képek alapján ennek a csősátornak 3 vége van! Kettő olyan, amilyet kaptam, de van fotó egy harmadikról is. Amelyiken bazi nagy szellőző van. Amelyik vég nem létezik. Mint ahogy a videón látható sátor sem. Mindkettő átverés. (Vagy, némi jóindulattal, mindkettő egy régebbi verziójú sátrat ábrázolhat. Persze ettől még mindig érthetetlen, hogy miért van a régi, már nem létező sátor képe az új sátor képei között.)

Szóval lett egy nagyobb, kajakban/bringán nehezebben pakolható, nehezebben szállítható sátrunk, mely ugyanannyira rosszul szellőzik, mint a régi. Háát… biztos jó lesz valamire.

Mellékletek

A teljes útvonal

A mapy.cz szövegre kattintva láthatók a részletek. Innen a track is letölthtető.

Végül a teljes fényképalbum elérhetősége