Category: Kerékpár

A Garda-tó helyett az Eurovelo7-et választottuk és azt kell mondjam, nem bántuk meg. Szép út volt. (Persze nem tudom összehasonlítani az alternatívával, mivel arra még nem tekertem.) Korán keltünk, jó tempóban haladtunk a sziklák és a közöttük tekergő Adige mellett, aztán a végén jöttek a nagy mászások. Jó megérzéssel kemping helyett szállást foglaltunk Veronában (nem volt egyszerű), a városnézés a következő napra maradt, nagyon későn kerültünk ágyba, kellően fáradtan, de legalább kihagytuk a Veronát legyilkoló éjszakai vihart. Hoppá, ez spoiler volt.

Nagy lendülettel indultunk neki, majd hamar képen törölt a realitás. Déltől beállt egy 40-45 kilométeres szembeszél, a koskormány aljára lefogva is csak lépésben tudtunk haladni. Délután ötkor már látszott, hogy csak nagyon későn tudnánk elérni a kiszemelt kempinget, ráadásul megbeszéltük, hogy kánikulai napon a vasárnapi Garda-tó sem jelent nagy élményt, gyakorlatilag tömeg a járdán, tömeg az utakon és persze pokoli meleg, Így Trentónál hagytuk magunkat kipurcanni, eleve a szálláskeresés sem volt kispálya. Holnap pedig a Garda-tó helyett az Eurovelo 7-en megyünk végig és bújunk ki az Alpokból.

– Relive videók, trekkek, teljes túraleírás –

Immár a Rienza mellett mentünk, elméletileg lefelé, de a hegyekben ezt sohasem lehet tudni. Rio di Pusteria után másztunk egy nagyot, majd kiértünk a Pusztervölgyből, ráfordultunk az Isarco folyó völgyére, melyen a kerékpárút egy elhagyott vasúti vonalon megy. (Nem kisvasút, rendes nagy nyomtávú vasút, az alagutak mint sárkánybarlangok.) Bolzanóban sikerült helyet találnunk a full teli kempingben, de volt már jobb éjszakánk is.
nk is.

– Relive videók, trekkek, teljes túraleírás –

Lienz után a hidegfront elhúzott melegebb éghajlatra, nagyon kellemes időben tekertünk fel Bruneckig, gyakorlatilag végig a Drauradwegen. Felfelé. Erről a szakaszról tudni kell, hogy az osztrákok második legforgalmasabb kerékpárútja. Lefelé. Pontosan így is volt. Brutál erős balatonparti dezsavünk volt, végeláthatatlan tömegben jöttek szembe a bringások. Ennek ellenére így is nagy élmény volt, a táj szépsége feledtette a tömeg okozta kellemetlenségeket.

Habár a lábam miatt nagy alpesi hágókra nem is gondolhattam, de attól az Alpok még játszhat. Összeraktam egy olyan útvonalat, ahol lesznek ugyan szintek, de nagyobb távolságra elhúzva, a lényeg, hogy ezek még nekem is beférjenek. Egy ilyen könnyített Alpok nyilván felkeltette a család figyelmét is, így lányom és feleségem szintén jöttek velem. Tíz napos túra lett belőle, hét nap Alpok és három nap Pó-síkság, azaz Veronától vissza Gemona di Friuliig.
Az első film a megérkezésről szól, illetve az első túranapunkról. A Millstattersee mellett, Döbriachban aludtunk, a kocsit is ott hagytuk, utána pedig eltekertünk a tó mellett, majd a Dráva folyása mentén felmentünk Lienzig. Kellemes bevezető nap volt, a terep nem túl erős, de már megkaptuk az ízelítőt a nagy hegyekből.