Category: Túrázás

Északi-középhegység 02

A Börzsöny hidegét gyorsan elsöpörte a cserháti mászások izzadása. Földúton közelítettem meg Bánkot, de a faluban bringáztam esőcsatornában is, köszönhetően a Komoot zseniális tervezésének. Emiatt át is variáltam a túra második felét, nem bíztam már meg a szoftverben és határozottan jól jártam, a hosszú völgyben sorakozó palóc falvaknak a hangulata teljesen megfogott. Babgulyás a Bableves csárdában, majd Pásztó után élvezkedtem egy sort a friss, ropogós kerékpárutakon.

Északi-középhegység 01

Eredetileg Münchenből bringáztam volna Bécsbe (Isarradweg, Donauradweg), de az októberi sajnálatos vasúti vonalszétvágás miatt az egész kútbaesett. Viszont volt egy 2019-es túrám. mely akkor felnitörés miatt félbemaradt. Úgy döntöttem, hogy nekifutok újra. Kicsit más útvonalon, de nagy vonalakban azért ugyanazon a tájon. Ez pedig az Északi-Középhegység nyugati felét jelentette: első nap Budapestről fel a Börzsönybe (Kemence), második nap Börzsöny és Cserhát (Bátonyterenye), harmadik nap Mátra és Bükk (Kazincbarcika), negyedik nap pedig a Bükk-fennsík (Eger). Lett volna tovább is, de az időjárás lefújta a meccset.
Jelen film az első napról szól, mely tulajdonképpen egyfajta bevezető. Ezen a napon még nem voltak nagy szintek, távolság annál inkább, gyakorlatilag Budapest, a Dunakanyar és az Ipoly völgye volt terítéken.

Drónok

Hullanak, mint a legyek.

– Nyilván elsőre a saját történetem jut eszembe, a drónom (Mini1) fogta magát és megállíthatatlanul leszállt a tengerbe. Kampec.
– Szabó Krisztián számolt be a videójában arról, hogy a drónja (Mini1) az enyémhez nagyon hasonló módon leszállt, tőle nagyon messze, egy búza- vagy kukoricatáblába. Esélytelen volt megtalálnia.
– Magyarósi Csaba beszélt arról, hogy a drónja fennakadt az Apple főhadiszállása mellett egy magas fán. Nem tudta leszedni.
– Néhány követője arra járt és megpróbálták a saját drónjukkal lelökdösni a fennakadtat. Azóta két drón van a fán.
– Most néztem meg Bringábor videóját, ő nekitolatott a drónjával (Mini3) egy magas fának, a drón fennakadt, nem tudta leszedni. (A sima Mini3-nak nincs hátul szenzora, csak a Mini3 Pro-nak.)
– Amikor mászkáltam a használtpiacon, ott futottam bele egy sztoriba, miszerint egy illető drónja (Mini3) egyszer csak elindult felfelé és nem reagált semmire. Aztán addig ment, amíg tartott az aksi, utána pedig lezuhant. Kampec. (Aztán hogy ez mennyire hihető, az egy másik kérdés.)
– A 18. kerület Facebook csoportban írt nemrég egy illető, hogy egy tisztáson drónozott, aztán amikor fölément a fáknak, elvitte a szél a drónját (Mini1). Azóta fogalma sincs, merre lehet. Nem találta meg valaki?
– Anno én is jártam úgy, hogy az erdőben nekilökte a szél a drónt egy fának. Szerencsém volt, a kikapcsolódott drón végigbucskázott az ágakon és végül leesett. Ha fennakad a magasban, akkor maximum kijárhattam volna naponta nézegetni.

Nem gyűjtöm az ilyesmi sztorikat, ezek csak úgy szembejöttek velem. Mindenesetre megerősítettek abban, hogy ez egy nagyon hülye hobbi. Hacsak nem Mészáros Lőrincnek hívják az embert és nincs tele a padlása többszáz drónnal, akkor bele lehet bolondulni a stresszbe, ha csak úgy felküldjük.
Amikor a enyém vízbefulladt, itthon átnéztem, milyen lehetőségeim vannak.
– Az akkori beszálló kategóriájú (Mini3) drónból a maximálisan felszerelt készlet 520e forintba került. Nagyon sok.
– Mivel megmaradt egy kontrollerem, két aksim silóval, meg egy csomó tartalékalkatrész, gondoltam, keresek a használtpiacon önálló Mini1-es drónt. Nem találtam 100e forint alatt.
– Szétnéztem, hogy mennyiért tudnám eladni a megmaradt cuccaimat. Semennyiért. A drónos piacon a használt akkumulátor bizalmi kérdés, senki nem kockáztatja meg, hogy egy esetleges sérült aksi miatt zuhanjon le a drónja. A többi meg értéktelen.

Ebből az jött ki, hogy felejtős a téma.
Nem mondom azt, hogy szó nélkül törődtem bele. Volt néhány álmatlan éjszakám. Nem is csak az anyagi veszteség miatt, sokkal inkább azért, mert a drónfelvételek remekül illeszkedtek a túravideókba, nem csak a közönségnek, de nekem is extra élményt adtak. Végülis volt egy állandóan magammal cipelt kilátótornyom. De nem érte meg, nagyon nem. A vele járó stressz tönkretette a túrát.

2023.09 Balatonfelvidék II

Az előző isztriai túra nagyon jól sikerült, Nej teljesen beleszeretett a gravel műfajba, így folytattuk, méghozzá a magyar gravel paradicsommal, a Balaton-felvidékkel. Veszprémtől Badacsonyig szeltük át – jórészt murvás/földes utakon – a terepet, a következő napon tekeregtünk egyet a tanúhegyek között, a Szent György-hegyre fel is másztunk, na meg a Keszthelyi-hegységbe is, a harmadik napon pedig a Balaton partján mentünk vissza, persze volt desszert is a végén, a felsőőrsi Malomvölgy.
Aki régóta követi akár a blogot, akár a Youtube csatornát, észrevehette, hogy 2022-ben volt egy pont ugyanilyen túrám, amelyről készült videó is. Nos, az volt az első nekifutás, a terepet sem ismertem annyira, befigyelt egy térdfájás is, sőt, egy mindent megváltoztató defekt is, mondjuk úgy, hogy az a túra némileg sorjás lett. A mostani túra ellenben pont úgy sikerült, ahogy terveztük, a videó ugyan kevésbé részletes, cserébe letisztultabb lett. Nekem speciel jobban tetszik.

2023.08 Isztria 03: Muggia

Az isztriai kör befejező részében elindultunk Lucijából Triesztbe, terv szerint lehetőleg közvetlenül a tengerparton, de végül csak Muggia-ig jutottunk. 40 fokos meleg volt, mi pedig inkább kihagytuk a közeli nagyvárost és behúztuk visszafelé a Parenzana maradék szakaszát. A drón pedig… a végén sikerült meglepnie. Pontosabban meglépnie.