Category: Túrázás

2022. június 16; péntek

Nem bírtam ki sokáig, csak visszamentem az érdekesnek tűnő alternatív útvonalakra.
Két területen is nyíltak izgalmas lehetőségek:

1. Lemenni Kiskunlacházáig egy alternatív útvonalon, mely azzal rövidít, hogy kihagyja Ócsát és Bugyit.
2. Magán a szigeten lemenni az országútról valami izgalmasabb/rövidebb útért.

1.

Az első kisérlet messze az elváráson felül teljesített. Alsónémediben ugyan volt némi kinlódás – a track által jelölt útvonalba beépítettek egy faltól-falig terjedő autómosót – de utána meglepően jó út jött. Az a bizonyos keményre döngölt, simára dózerolt aprókavicsos út. Majdnem olyan jó volt menni rajta, mintha aszfaltburkolatos lett volna. Már kezdtem fejben dicsérni az építőit, amikor eszembe jutott, hogy ez itt adottság: ebben a térségben bányásszák az ország folyami kavics mennyiségének a 110%-át, persze, hogy itt kemény kavicsos a talaj. Elég volt végigküldeni rajta a dózert és már el is készült az út.

Ez itt fent a Duna-Tisza csatorna. Dunaharaszti és Taksony között ágazik ki az RSD-ből. Sokáig meg voltam győződve róla, hogy tényleg létezik, de Dani nemrég lehűtötte a lelkesedésemet. Most csak locsolja az alföldet.

Aztán középtájon bevadult a terep, megjelentek a tócsák. Túlságosan nem kellett parázni, mivel kemény volt az aljuk, simán keresztül lehetett hajtani rajtuk. Ja. Csak az nem volt bekalkulálva, hogy jön egy mélyebb, amelynek pereme is van. Akkora felütéses defektet kaptam, hogy még a holdról is látszott. Kint, az árnyékmentes tűző napon. A decathlonos tartalék belső ráadásul nekiállt szivatni, végül jó félórába került a szerelés.

Komolyan, a fene sem érti. A lacházai benzinkútnál elől-hátul felpumpáltam 4 barra, szépen haza is jöttem vele, egy mikronnyit nem puhult. Aztán másnap reggelre meg tök lapos lett. Miért? Egy felütéses defektnél nem maradhat benne tüske. Az meg hogy 3 óra használat, tekerés közben nem ereszt semmit, este meg elenged minden levegőt, teljesen valószerűtlen. Erősen a dekás belső szelepére gyanakszom.
[Update] Itthon felpumpáltam, nem eresztett. Végignéztem egy lavór vízben, nem eresztett. Visszaraktam a bringába, mászkáltam vele ötven kilométer, nem eresztett. Akkor mi a vérvörös matyó falvédőmintáért eresztett le szombat reggelre?

Ettől függetlenül a jól járható köves út kitartott Bugyi határáig. Onnan Lacházáig már a szokásos lélekölő terep. Érdekes volt a Lukoil benzinkút, a kompresszor használatáért is fizetni kellett.

2.

Ráckevénél ráakaszkodtam a múltkori trackre. Az ultimate útvonalra. (Előbb persze toltam egy gyros tálat és egy csapolt Steffit.)

Nézzük meg térképen, mi is volt a változtatás. Kezdjük a lila karikával, az volt korábban. Itt délről jöttem, a nyugati főútvonalon felfelé. Sivár út, tűző nap, elképesztően erős szembeszél. (A MET szerint aznap és az előző nap szélrekordok dőltek.) Az ultimate track a vastag kék. Szigetújfalunál lementem az Ercsi révhez. Pihentem. Majd visszatekertem kábé 3 kilométert délnek, északra fordultam és mentem tovább. Ez testvérek között is 5-6 kilométer felesleges tekerés, a fele pedig az érfelvágós, láblerágós irányban.
Már vasárnap is gondolkodtam rajta, de csak most, pénteken szedtem össze a bátorságomat. Az új track az a piros színű. Az első része, a kelet-nyugat irányú szakasz meglehetősen durva, a végén már út se nagyon van, combközépig érő fűben kell tekerni. Aztán vége és kilyukadunk egy… kerékpárútra. Tudom, nem az, de teljesen úgy néz ki. 1-1.5 méter széles aszfaltozott út. Ez visz ki a főútra.

A másik módosított szakaszt narancssárga karikával jelöltem. Az eredeti út keresztülszeli Tökölt, átmegy Szigethalomra (a két település összenőtt) és onnan le egészen az RSD-ig, végig kerékpároknak ajánlott, kitáblázott útvonalon. Alapvetően nem lenne rossz, de ez nagyon forgalmas kertvárosi útvonal. Most kipróbáltam, milyen a tököli parkerdőn keresztül. A letéréstől az erdőig kellemetlenül homokos az út (azaz nem járhatatlan, de nem kényelmes), utána viszont erdei út, annak minden szépségével.
Mindkét esetre igaz, hogy nem egyértelmű a megítélése. A semleges korábbi verzióhoz képest először jön egy küzdősebb terep, utána viszont egy könnyebb/szebb. Szigetújfalunál biztosan ezt az új utat fogom használni, a tököli erdőnél még kisérletezgetek.

3.

Elmaradt fényképek rovat.

Az Ercsi révnél megjegyeztem, hogy a csobogónak beállított zongora nem csobog. Jelentem, már csobog.

A Wolfnál pedig elfelejtettem fényképezni. Ezt is bepótoltam.

Vegyük észre, hogy már üveges a szentandrási meggyes sör. Feladták. A hölgy közölte, hogy már nem csapolnak és soha nem is fognak.

A szokásos útvonalak. (Aki direktben szeretné letölteni, innen megteheti.)

Rengeteg fénykép, kevés szöveg. De azért információk is, bőven.

Régóta dédelgetett álmom, hogy egyszer végigmegyek a Csepel-szigeten, körbe, az abszolút ideális útvonalon, azaz érintem mind az összes természeti szépséget, mind az összes jó helyet. Megrajzolni már többször is megrajzoltam az útvonalat, de mindig igencsak combos lett. Nem lehetett akármikor nekimenni: hangulat, erőnlét kellett hozzá.

Vasárnap megcsináltam. Legalábbis pillanatnyilag. Mert bár ez tényleg nagyon jó útvonal, de kétszer is láttam igéretes ösvényeket, melyeket eddig, amíg országutival róttam a felfedező túrákat, nem mertem kipróbálni, de pár hónapja már a gravel játszik, kitárult a horizont, azaz már szabad. Ez most nem üres szóvirág, olyan új utakat fedeztem fel azóta, hogy tátva maradt a szám. És ez a folyamat még nem ért véget, azaz a cím ugyan azt sugallja, miszerint ultimate, de valószínúleg nem marad az.
Még egy kicsit rugózva a témán: habár ennek az útnak nagy részét országúti bringával fedeztem fel, de beleépültek az utóbbi időszak graveles útjai is. Azaz ha végig akarsz rajta menni, akkor minimum trekking/gravel kell hozzá.

Korai kelés, fél kilenckor már a pedálokat rugdostam. Hosszú nap lesz, meleg is, reggel meg még kevés az ember, kevés a celsius, addig kell megtolni.

1. Lángossütő, Szigetszentmiklós

Valamikor szerettem, de elkurvult. Alig volt nyitva, teljesen logikus időpontokban bezárt, de abban sem volt sok köszönet, amikor nyitva volt: hétvégén hatalmas tömeg, de délután kettőkor már kint lógott a tábla, miszerint elfogyott a lángostészta. Egy lángossütőben, amelyik két napon volt nyitva a héten. Aztán a sokadik csalódás után ma már ignorálom.
– link –

2. Kisduna étterem és panzió, Szigetszentmikós

Olyan ambivalens. A fekvése elképesztően jó. Vízről is elérhető, sőt, kifejezetten romantikus. Kiülve a Duna fölé belógó teraszra, az ember csak üldögélne és kortyolgatná a sörét. Viszont a kiszolgálás színvonala hullámzó. Az utóbbi időkben kifejezetten jó, korábban azért voltak hibák. Mivel étterem is, előfordul, hogy sokáig kell várni, akár az egy korsó sörre is.
– link –

3. Mi Kis Büfénk, Szigethalom

Szigethalmon a Duna-sor környékén rengeteg büfé, kocsma, étterem található. Fura lehet, hogy pont ezt a büfét emelem ki, dehát ez egy szubjektív válogatás. Nos, a rengeteg kocsma közül ez az egyetlen, amelyik a vízről is elérhető, konkrétan a büfével szimbiózisban egy SUP kölcsönző is működik itt, melyhez stég is tartozik. A stégnél kajakkal is ki lehet kötni. Aztán ha már megszoktam, akkor bringával is ide térek be.
– link –

4. Bringa Bár Pizzéria, Szigetcsép

Amikor Lórévtől tekersz felfelé és tudod, hogy 30-40 kilométeren keresztül nem lesz semmi, nem hogy kocsma, de értékelhető település sem, akkor vicces belegondolni, hogy Szigethalom, Szigetcsép környékén 20 méterenként nyüzsögnek a jobbnál jobb helyek. Nekem Szigetcsép a legeslegeslegnagyobb kedvencem a szigeten, a szabadstrand egyszerűen verhetetlen.
De ez még nem az. A szabadstrandra bevezető holtág tövében nyílt egy bringás pizzázó. Kerékpár. Pipa. Pizza. Pipa. Dunára néző terasz. Pipa. Stég. Pipa.
Tök jó hely, és ha nem a szabadstrand mellett lenne 500 méterre, bajnok is lehetne. Így viszont csak dobogós. (Egy hátránya van, nagyon felkapták. Hétvégén alig lehet bejutni.)
– link –

5. Szigetcsép szabadstrand

Nehéz szavakba önteni, mennyire imádom ezt a helyet. Simán megcsinálom, hogy hétköznap lebringázok (27 km), megebédelek (gyros tál), nézegetem a tájat, majd hazatekerek. De itt szoktattam hozzá magamat az új kajakjaimhoz is, meg úgy egyáltalán, vízes túrákon kötelező megállóhely. Námbervan.
– link –

5. Strand büfé, Szigetszentmárton

Így múlik pontosan, azaz sic transit gloria mundi. Valamikor ez volt a legnagyobb kedvencem. Akkor még Papa Joe kocsmájának hívták, mértek csapolt barna sört és volt saját konyhájuk. Aztán jött néhány tulajdonosváltás, egyre egyszerűbb tulajokkal. Ma már egyszerűen csak strand büfé, az ehhez illő igénytelenséggel. Kár érte.
– link –

8. Vadkacsa szabadstrand, Ráckeve

Lassan küzdötte fel magát, de ma már biztosan dobogós. Pedig… voltak évek, amikor az egész strand fel volt túrva, a büfé egy darab hűtőszekrényből állt és az se mindig volt nyitva. De mára szépen kiépült, a strand sem rossz, van két büfé és van kemping.
A kempingről pár szó. Klasszikus kemping errefelé nincs, ez sem az. Pedig a vízitúrázók igényelnék. De van helyettük ún majdnem-kemping. A vízparti kocsmák legtöbbje észrevette a lehetőséget és leválasztotta, azaz külön épületbe rendezte a mosdót és szerelt bele zuhanyzót is. És tadam, már el is készült a kemping. A kocsma 20-22 között zár, a csaposnak szólsz, hogy te itt aludnál sátorban, bólint, felszámol párszáz forintot a vizesblokk használatáért… és ennyi. Reggel már kocsmanyitáskor iszogatod a kávédat. Praktikus.
Ez a fajta kempingezés, saját tapasztalataim szerint, az alábbi szabadstrandokon biztosan működik: Lórév, Ráckeve, Szigetszentmárton, Szigetcsép. Aludtam már Makádon (szar volt) és hamarosan tervezek Tasson, ezeken a helyeken nincs vízparti kocsma, értelemszerűen nincs vizes blokk sem, szóval necces.
A sziget északi felén viszont ez az egész egyszerűen nem működik.
– link –

9. Neptun vendégház, Dömsöd

Egy újabb sictransit. Valamikor barátságos hely volt. Jó helyen feküdt. 4-5 kilométerre a tassi zsiliptól. Azaz ha valaki tolni szeretett volna egy kétnapos RSD túrát, akkor még pont belefért. Mi anno meg is csináltuk. A hely, pontosabban a mindenes fickó, mindent vitt. A szállás maga bravúrosan igénytelen volt, kicsi szoba, az összeszakadás határán imbolygó emeletes ágyakkal, klotyi, fürdő külön épületben az udvar végében, szóval tényleg elég nomád, de még így is jobb volt, mint a sátor. Viszont a hapsi végig kedves volt, ráhúzott legalább egy órát, hogy kiszolgáljon, zárórakor még nekiállt cigánypecsenyét sütni, aztán kihozta az utolsó kör sört, majd az utolsó utánit, tényleg le a kalappal.
Mára az épület lepusztult, összedőlt, felrobbant, elsüllyedt, a nem kívánt törlendő. Évekkel ezelőtt beszéltem a tulajjal, nem is tervezi, hogy bármi is lesz belőle.
Szomorú.

9. Maki kisvendéglő, Tass

Egy újabb hihetetlen hely.
Elég sokszor járom a környéket. Nem csak nyáron, amikor minden nyitva van és a partok tele vannak boldog emberekkel, hanem télen is, amikor csak búvalbélelt marabuk kárognak a nádas szélén.
Egyetlenegy biztos pont van: a Maki nyitva van.
Én pedig úgy szoktam meghálálni ezt a kitartást, hogy akárhányszor erre járok, iszok egy sört. Nem érdekel, mennyire vagyok szomjas. Nem érdekel, hogy majd négy kilométerrel arrébb fogok ebédelni, sörrel, naná. Itt. Sört. Kell. Inni.
– link –

10.Ezüstpart büfé, Makád

A tömény ambivalencia.
A kocsma első osztályú. A szakács kecskemániákus és kifejezetten egzotikus ételek is szerepelnek az étlapon. Jó a sör. Jó a kaja. Van hangulat.
Mi kellhet még?
Hát… apróságok.
Innen Tassig ki van parcellázva horgászoknak a part. Kábé négy kilométer. Ez rengeteg horgász. Kevés vécével. Különálló vizes blokk nincs, sőt, ahogy láttam, kifejezetten budiháború dívik a horgászok és a kocsma között. Aztán amikor megpróbáltunk aludni a strandon, seggrészeg horgászfeleségek randalíroztak ordítozva hajnalig. Azóta átnéztem alaposabban a terepet, hogyan lehetett volna kivédeni ezt a katasztrófát. Sehogy. Azaz hiába van tökéletes helyen, hiába kiemelkedően jó a vendéglátó egység, túrázós szempontból felejtős.
– link –

11. Lórév

Egyfelől jellegtelen, másfelől fontos. Minden attól fögg, hogyan érkezel ide. Ha a szigetet kerülöd kajakkal északról és elcseszted a tempót, akkor itt fogsz megaludni. A focipálya mellett jó a gyep a sátorállításhoz, a vizes blokk külön van, a személyzet rugalmas, ha sokan vagytok, akkor még kilenckor is kiszolgálnak. Arra figyelj, hogy kenjed magad. Brutális nagy böglyök laknak a környéken.
Ha viszont csak egy sörre kötsz ki, akkor ez a helyed. A strandon könnyú a kiszállás, a csapos pedig jó arc.
– link –

Ez egy műsoron kívüli kép.

A rév és a falu között, az árterületen, közvetlenül a töltés és az ártéri erő mellett, a szántóföldön feszít egy öreg templom, a Zichy kápolna. Először úgy futottam bele, hogy az erdőből bringáztam ki és a réten magasodott fölém ez az izé.
A kép pedig azt ábrázolja, ahogy a traktor körbeszántja a magányos templomot.

12. Pajta pub, Szigetújfalu

A Csepel-sziget nyugati oldala kész katasztrófa. 45 kilométeren keresztül semmi. Ha kifogsz egy olyan időt, amilyet én most, azaz egy 20-35 közötti északi szelet, akkor ezerszer el fogod átkozni, hogy egyáltalán megszülettél. Eleve Lórév se adja magát, le kell menni a büféhez a partra. Szigetújfalunál ez fokozottabban igaz, ugyanúgy le kell menni a partra, csak sokkal többet. Jelen esetben ez nem jelentett gondot, mert árnyékos erdőben vitt az út, nem tudott befújni a szél.
A kocsma meglehetősen érhetetlen. Túl jó. Igényes épület, igényes terasz, udvar. Zongorából kialakított csobogóval. És van forgalom. Ritkán kevés, sokszor erős. Valahogy így képzelne el az ember egy frekventált kompkikötőt.
Igenám, de itt van pár kilométerrel feljebb, Tököl és Százhalombatta között egy másik komp. Fontos? Hogy a rákba ne. Tököl város, Százhalombatta ipari központ. Jó. Mennyire van kiépítve a kikötő? Semennyire. Az egykori acél/üveg büfé a fák alatt állt, mára az üveg betört, az acél összecsuklott, az egész reménytelenül összedőlt. Semmi.
Szóval így, ilyen szemmel kéretik ránézni erre az oázisra.
– link –

13. Wolf Burger

Mivel a nyugati oldalon semmi sincs, csak ronda, forgalmas utak, Tökölnél érdemes visszateperni az RSD-re. (Például a Tököli Parkerdőn keresztül. Most nem ott mentem, hanem a jelölt kerékpárúton, de legközelebb már az erdő lesz.) Ebből az irányból nem mentem ki a partra, hanem a Duna-soron haladtam. Erről azt kell tudni, hogy tele van éttermekkel, kocsmákkal. A Wolf az egyik legújabb közülük, annyira új, hogy a Street View még nem is mutatja. Nem túl árnyékos, illetve a berendezést sem tolták túl: gyakorlatilag egy parkolót pakoltak tele székekkel, asztalokkal, napernyőkkel. Két okból szeretem mégis ezt a helyet:
– Egyrészt szentandrási meggyes sört csapolnak. Erről tudni kell, hogy ez a sör _egyedül_ tényleg meggyes sör, a többi csak meggyízű. Viszont a gyümölcstartalom miatt nagyon nehéz csapolni. Máshol nem is tudok róla, hogy próbálkoznának.
– Napsütéses februári hétvégén bringáztam errefelé, nem is számítottam arra, hogy bármi nyitva lesz, de a Wolf működött.
(A fenti kép az oldalukról van, elfelejtettem fényképezni.)
– link –

14. Rizmájer sörfőzde

Némi képzavarral ez lett volna a túra ékköve. Fáradt is voltam, enyhén éhes is, gondoltam eszek valamit, meg benyelek két málnaszőrt. (Enyhe alkoholtartalmú málnás sör.) A lényeg, hogy hoszabban elüldögélek valahol az árnyékban.
Ezekből nem lett semmi. Az udvaron Zorall koncert ment, tele volt a placc, a pult előtt borzasztó hosszú sor, a bejáratnál részegek üvöltötték a rakkendrollt.
Így jártam.
Nem kicsit sajnáltam. Ez a másik hasonló státuszú hely nálam, mint Szigetcsép. 16 kilométerre van, nagyon sokszor csak azért kitekerek, hogy igyak egy sört, aztán irány haza. De volt olyan időszak is, hogy feldobtam a trekking bringára a laptopot és ide jöttem ki dolgozni. Imádom.
(Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy bár csinálnak jó söröket, de nem mindegyik az. Ki kell kisérletezni,)
– link –

15. Hekkező

Sokszor mentem már el a táblája mellett, de soha nem mentem be. Aztán egyszer benéztem és megtetszett. Gyerekkorom tesiöltözőjének a hangulata, keverve a menzai sorbanállással. De ez csak a belső, ahol rendelni kell. Az udvaron az árnyékos terasz már rendben van… és nézd csak meg jobban a második képet. Ki lehet sétálni a Duna partjára, lehet lófrálni, de ott is vannak asztalok. Az egész tulajdonképpen egy sportttelep, itt van a papírgyári focipálya (jelenleg Csep-Gól FC), itt van a Kolonics György vízisport központ (csak szólok, hogy lehet kajakot is tárolni), vannak egyáb vízitelepek is, és ha ezek nem győztek meg, akkor itt állomásozik még a Hepaj is.
A sok dicséret mellett van rossz pont is: nagyon lassúak. A kajára sokat kell várni, az emberek pedig ide leginkább kajálni járnak. Viszont ha nem sietsz, akkor érdemes benézni.
– link –

16. Halas Guszti

Amilyen jól indult, annyira gyorsan mondtam le róla. A tiltólistámra akkor kerültek rá, amikor bevezették a repoharat. (Nálam automatikusan miden repoharas hely tiltólistán van.) Most sem mentem volna be, ha a Rizmájernél nem következik be a katasztrófa. Valahol nagyon le kellett már ülnöm.
Mi a baj a Gusztival? Külön épületben adják az ételt és külön épületben az italt. Ha most a sör mellé venni akartam volna egy sült kolbászt, akkor állhattam volna kétszer sorba. Illetve nekem már drága. Kicsit átmentek fancy, de drága helybe, ami úgy látszik be is jött nekik, mert rendszeresen tömeg van.
Emellett pedig a repohár.
A hely viszont tagadhatatlanul jó helyen van, a közvetlen Duna-part sokat dob rajta.
– link –

17. Nocsak

Ha nem is pontosan ezen a helyen, de nagyon közel itt működött anno a Zöld Béka nevű étterem. Aztán bezárt. Majd megnyitott ez az étterem.
Túl sokszor még nem voltam bent. Egyszer bringáztunk erre Nejjel úgy, hogy alig voltak. Nyilván benéztünk. A közvetlen vízpart itt is nagyot dob a hangulaton. A kaját nem ismerem, a sört egy kicsit drágának találtam, de mi nem az mostanság.
Ügyesen rárepültek a bringásokra – elvégre itt fut mellette az Eurovelo6. Úgy tűnik, be is jött nekik, hétvégente délután már esélytelen bejutni.
– link –

Érdekes volt estefelé a teraszon sörözni a családdal. 490 letekert kilométer volt a lábunkban. Nej egész nap az RSD-n evezett, én a környékén tekeregtem, a két gyerek meg tolt egy 170 kilométeres ráhangolós túrát az Alföldön. Rossz nap volt ez a kilométereknek, kaptak a pofájukba rendesen.

Hasznos linkek:
– Track a Straván: fényképek a térképen.
– Közvetlenül letölthető track.

Almádi – Budapest
2022.05.29; vasárnap

Reggeli. Pakolás, takarítás. Búcsú a tulajtól.
– Vége a kirándulásnak?
– Igen.
– És akkor most mi lesz?
– Hazabringázok.
– Na ne.

A ruhát pont eltaláltam. A télikabátot könnyen elérhetőre csomagoltam, de nem volt rá szükség. A nadrág Decathlon túranadrág, elég meleg volt, fentre meg az egyetlen tiszta rövidujjú pólómat vettem fel az egyetlen tiszta hosszúujjú pólóm alá, pont jó lett. Az egyébként erős szél sem fújt át rajta, és kellően meleg is volt.

A szombati nap keserű tapasztalatai után arra számítottam, hogy megint gyenge leszek és kedvetlen, de ilyesmiről szó sem volt. Nekiálltam darálni a kilométereket, elgondolkodtam ezen, meg azon… és csak mentem. Az első – és egyetlen – pihenőt 70 kilométernél ejtettem meg, a Velencei-tónál. Lángost akartam enni és ez egy kemény kihívás volt, mert a nyitvatartó helyeken nem volt lángos, a lángossütő bódék meg nem voltak nyitva. Aztán találtam egy jellegtelen bódét, ahol semmi más nem volt, csak lángos, meg a hütőben hideg dobozos sör, de lángosból tényleg a klasszikus választék, kerek lángos, szögletes lángos, töltött lángos, lyukas lángos, ahogy kell, én is megtaláltam a magamét (sajtos-kolbászos lángos), szóval végül minden jó lett. Innen egy lendületes nekirugaszkodás és röpke 3 órával később már otthon is voltam.

Ilyenkor azért nehéz elnyomni egy enyhe mosolyt. Amikor hat nap alatt tettük meg ugyanezt a túrát, akkor egész napos etap volt a Balatonalmádi – Fonyód táv. Most délre megvolt. A Velencei-tó – Budapest távolság szintén egész napos túra volt. Most lement három óra alatt. Nem, hirtelen nagy csodák nincsenek. De ha tartósan, makacsul csinálsz valamit, akkor napról-napra jobb leszel benne és sok nap, sok hónap után pedig azt veszed észre, hogy egy másik világban élsz.

Az időjárás betette az indigót, hogy szomorodjon meg. Lefelé az utolsó 50 kilométeren kaptam erős szembeszelet, most Fehérvár után felfelé, végig. Az addigi 22 körüli sebesség vissza is esett 17 körülire. Nem örültem neki, de túl sokat nem tudtam kezdeni vele, tekertem monoton.

A szerencsés érkezés: két kilométerrel korábban csapkodó eső, érkezés után kiülés a teraszra, elgyötört gyerek, söröző Nej, beszélgessünk, mit csinált a klímás, milyen volt a buli, oké, aztán leszakadt az ég és egy többórás, masszív eső köszönt be. Na, ezt pont megúsztam.

A ház… hát nézett ki valahogy. A klímás szanaszét furkálta, mind a négy érintett helyiség teljes felfordulásban. Nyilván ki fogjuk használni a helyzetet és másképp rakjuk össze a szobákat. Az udvaron és a konyhában a buli nyomai, a srácék takarítottak egy nagyot, de azért van még munka vele, az udvar pedig tömény katasztrófa, többhetes fűnyírás és kertészkedés hiánya ordított az égre.
Szerintem a jövő héten nem megyek sehová, csak házimunkázok.