Category: Háziállat

Ahhoz képest, hogy milyen rövid kis történetről van szó, kifejezetten hosszú lesz a bevezetés.

Sorházlakásban lakunk, a földszinten a konyha, étkező és nappali van, a padlástéri emeleten a hálószobák. Az én dolgozósarkam a nappaliban van lent, Nej dolgozószobája pedig a hálószobánkból lett leválasztva. Az emeleten van teljes fürdőszoba, a földszinten vécé.

Az egészben a lényeg, hogy a lenti vécét kizárólag én használom.

Körülbelül egy hónapja ismerkedtem meg Gézával. Lent, a vécében. Géza egy jókora, kábé öt centi nagy testű pók, olyan tarantulásan szőrös fajta.

Szóval üldögéltem, aztán egyszer csak előmászott Géza. Köszöntem neki, ettől megilletődött és behúzódott egy sarokba. Aztán így elvoltunk. Géza leginkább csak üldögélni szokott, néha körbeszaladgált a fal mentén, gondolom, sportolt. Mivel Nej egyáltalán nem használja a lenti vécét, így a barátságos viszonyunkat Gézával senki nem zavarta.
Ma reggel gondolkodtam el, hogy nincs ez így jól. Ez itt egy nagytestű pók, valamit csak ennie kell. Nálunk viszont a legtöbb ablak szúnyoghálós, ha neadjisten be is téved valami rovar, kétméterenként van légyölő, illetve darázsölő spray, nincs sok esélyük. A vécében konkrétan semmilyen rovar sincs, mely érdekelhetné a haveromat.
Szabadítsuk ki Gézát.
Fogtam egy csavaroskupakos befőttesüveget, lecsavartam a tetejét, ügyesen ráborítottam az üveget Gézára, majd visszacsavartam a tetejét. Kivittem az udvarra.
Csak hát… ahogy kiléptem a teraszra, rögtön meg is jelent az éhenkórász Peti cica. Mert elsőre mindig azt feltételezi, hogy kaját akarok neki adni. Most ugyan nem állt szándékomban, lábbal arrébb taszítottam és elvittem hátra Gézát, ahol szabadon engedtem.

És csak utólag, immár a lakásban jutott eszembe, hogy simán lehet, hogy Géza csak pár másodpercnyi szabad életet kapott. Az a hülye macska simán hihette, hogy neki vittem kaját, márpedig ha Géza még éppen csak próbálta felmérni az új környezetet, akkor esélye sem lehetett egy olyan csúcsragadozó ellen, mint egy macska. Lehet, hogy meg kellett volna várnom, míg a macska elunja és elmegy, akkor talán lett volna Gézának is esélye elrejtőzni… csak hát aki türelem terén le akar győzi egy macskát, annak nem is korán kell kelnie, hanem lefeküdnie sem szabad.

“My mama said to get things done
You’d better not mess with Major Tomcat”

Huh, elnézést David Bowie-tól, hogy így megcsúfoltam a szövegét, de nem tudtam kihagyni.

Ebéd utáni teámat kortyolgattam, láb felrakva az asztalra, a háttérben King’s Singers szólt, én pedig az ablakon kinézve figyeltem, mi zajlik az udvaron. Elég szokatlan műsor volt, valahonnan idetévedt három szajkó és egymást kergették az ecetfa ágain. Nem csak én figyeltem őket, a szokásos madárbagázs, a feketerigók és a cinkék is hátrébb húzódtak némileg, azért a szajkó elég nagytestű madár. Valószínűleg új fiúk lehettek a blokkban, annyira felelőtlenül kergetőztek, mintha nem tudnák, hogy az udvar macskákat rejthet. Valószínűleg nem is tudták.
Peti cica mindenesetre szintén nézte őket a másik ablakból.

Egyébként érdekes dolog ez a madárhelyzet. Nálunk mindenféle növények vannak, télibogyósak is, szeretnek idejárni a madarak, még úgy is, hogy figyelni kell a macskákra. Általában nincs is baj, de néha lát furát az ember.
Ez még az előző macskagarnitúránál esett meg. Megkapták a kaját a teraszon, lelkesen habzsoltak. Egy feketerigó odarepült melléjük, kábé egy méterre, majd onnan kezdett csúfolódni. A macskák néha ránéztek, majd folytatták a zabálást.
Aztán másnap reggel ott feküdt a feketerigó a teraszon. Kibelezve.

Most mondja valaki, hogy a macskák nem képesek összetett stratégia mentén cselekedni? Neadjisten alaposan átgondolt terv mentén a gazdájukat kajamanusukat szivatni?
– Nálunk mindig csütörtök délelőtt viszik el a szemetet.
– A macskák rendszeresen csütörtök délelőtt rakják le a heti döglött egerüket a teraszajtó elé.
Először azt hittem, hogy csak véletlen, de az utóbbi pár hónapban annyira, de annyira így történt, hogy most már minimum gyanakszok.

Mi is ezzel a probléma? Nos, nem tudom, mások hogyan rendezik el a döglöttegér problémát. Elásni nem akarom, mert túl sok van belőlük, a vécén sem merem lehúzni, mert félek, hogy eldugul… jobb híján becsomagolom papírtörlőbe, a csomagocskát pedig berakom egy kicsi nylonzacsiba és megy a kukába.
Kivéve, ha csütörtök van.
Ekkor ugyanis a tök üres kuka aljára menne a csomagocska, rá pedig egy héten keresztül a jó nehéz szemeteszsákok, melyek kipréselnék a szerencsétlen döglött egérből a szmörtyit, én pedig hetente pucolhatnám a kukát. Ehelyett az van, hogy a csomagocskát kitesszük a bejárati ajtó melletti balkonládába és megvárjuk, amíg legalább két szemeteszsáknyi szemét keletkezik és annak a tetejére tesszük rá. Ez pár nap. Addig pedig minden ki-bemászkáláskor vetünk egy pillantást a döglöttegérre és megállapítjuk, de nagy rohadékok a macskák.