Macska

Pokollá teszi az életemet. És ez nem üres szófordulat, hanem tényleg. Tudja, hol dolgozok napközben és egy méterre tőlem folyamatosan kaparja az üveges teraszajtót, ordítva hisztizik. Tudja, hogy ha elmegyek, akkor a konyhába megyek, tudja melyik a konyhaablak és odajön hisztizni. Nem, nem éhes. Többször is előfordult már, hogy ilyenkor vittem ki neki kaját, otthagyta. Arra gondoltunk, hogy hiányzik neki a törődés. Nem, nem enged senkit a közelébe. De elvárja, hogy próbálkozzunk. A rohadék.
Egyébként kirakva is ezért lett a lakásból. Mert ugyanezt csinálta hajnalban a hálószobaajtónkon. (Meg rendszeresen összeszarta a fürdőszobát, meg nem lehetett bolhátlanítani, meg… eh.) Utánajártam. Elaltatni nem lehet, mert nem gyógyíthatatlan beteg. Sőt. Menhelyre nem veszik be, mert már túl öreg. Azt tanácsolták, hogy bírjuk ki, nem lehet neki sok hátra. Mondták négy éve.

Persze nekem is csak a szám nagy. Bronzvasárnap hajnali hatkor már az Auchanban bóklásztam. Konzerv macskakajáért. Száraztáp ugyan van itthon, de hétvégén konzervet kapnak, az meg elfogyott.

Aztán kinyitottam a kertkaput és óvatosan lépkedve elmentem a bejárati ajtóig. Övatosan lépkedve, mert ez a rohadék teleszarta az udvart, sehol nem tudni, mit rejt az avar. Az ajtó környékét eddig ugyan békén hagyta… eddig. Előszoba, gyors cipőellenőrzés. Káromkodás. Cipő le, fürdőszoba, körömkefével suvickolás, kád/körömkefe Domestosszal fertőtlenítve. Huh. Előszoba takarítás. Mindez reggel hétkor, még reggeli előtt.

Aztán kávé. A napi sajtó átnézése. Ordítva hisztiző macskával.

Nem tudom, mit követhettem el az előző életemben, de nem akármi lehetett.

Kert

Ez az ősz nagyon nehezen akar odaengedni a számítógéphez, amilyen szép volt az idő, vasárnap is inkább csavarogtam egy fél napot az erdőben, utána meg a kertben tettem-vettem. Pedig máskor ilyenkor már ezerrel vágom a videókat.

Apropó, kert. Az eszem megáll. Még nyílik a rózsa. Leszüreteltük az utolsó szem fügéket a fügefáról. November közepén.

Ja, és az erdőben, ebben az erdőgazdaság által értéktelen ipari erdőnek minősített erdőben, őzet láttam. A Gubacsipusztán meg lámák és emuk között bringáztam keresztül hétfő reggel.

Mi van itt?

És mi nincs itt? Vakond például már megint nincs. Miután mélyszántással felforgatta az egész udvart, elkövetett egy hibát: kidugta a fejét. Valamelyik macska meg megörült az új játéknak. Oda terítették ki a teraszlépcső elé. Közvetlenül a döglött cinege mellé. Nem mondhatom, hogy nem kényeztetnek eléggé.
Vagy csak most vették észre, hogy fogytam és hoztak némi kaját ennek az ügyetlen vadásznak.
Ne éhezzen már.