A macska menekül

Időnként van olyan, hogy a macska, minden különösebb ok nélkül, megijed tőlem. Meredten figyel a nappaliban, bármerre mozdulok, bármit csinálok, reagál rá, helyezkedik. Én meg élem az életemet: összeszedem innen-onnan az irodámat (a macska közben folyamatosan kereng) és készülök kicuccolni a lugasba. A macska végül úgy dönt, hogy kimenekül az udvarra, pont amikor én is elindulok kifelé, így tényleg úgy néz ki, mintha üldözném, sőt, mivel cipekedés közben a lábam alatt van, még jobban beparázik, kiszalad a lugasba, majd mivel látja, hogy oda is követem, pánikszerűen felmenekül a lócára. A helyemre. Aztán amikor elzavarom, akkor arrébbmegy, visszanéz rám és ott van a tekintetében, hogy ugye, megmondtam.

Jólnevelt

A macska erősen jelezte – ajtókaparással – hogy be akar menni a lakásba. Én éppen dolgoztam a teraszon és nem tudtam beengedni. Erre a macska megvonta a vállát és odahányt a teraszra. Ha már a nappaliban nem lehetett.

Idomulnak

Most mondja valaki, hogy a macskák nem tanulnak.

Este hét óta keringenek a nappaliban, szemmel láthatóan az éhhalál küszöbén. Meg persze a család is. Sorban érkezett haza mindenki, kajagyártás a konyhában, vacsi az étkezőben, beszélgetések. A macskák folyamatosan keringenek, rosszallóan rá-rápillantva az étkezőasztalra.. Aztán mindenki megy a szobájába, én is a gépemhez. A macskák is beletörődnek, hogy nem foglalkozik velük senki.

Aztán egy erősebb billentés az Enter gombon, hátradőlés a székben és egy félhangos broadcast a monitor irányába: – Na, gyertek dögök!
Abban a pillanatban mind a kettő leugrik a kanapéról, a harmadik lerongyol az emeletről, mindannyian körbeveszik a kajás fiókot és nyávognak, mintha az életük múlna rajta. Miközben én még mindig a székben ülök és a monitort bámulom.
De már csak pár másodpercig és azt is csak szivatásból.

Kutya révbe ér

Adi írta nemrég, hogy anno egy kóbor kutya meghiúsította a környékünkön a családi sétájukat. Akkor nem esett le, csak most, hogy ezt a kutyát én bizony ismerem, küzdöttem is vele eleget.
Ez egy kifejezetten nagytestű jószág volt, meglehetősen labilis idegrendszerrel. Bevette magát az erdő szélén egy ligetbe, azaz saját területének nevezte ki és mindenkit megtámadott, aki csak megközelítette. Némi zavart okozott, hogy egy viszonylag forgalmas műút ment el a liget mellett, illetve két erdei ösvény is vezetett rajta keresztül. Többször is megharcoltam vele az ösvényen, illetve szedett le bringáról a műúton.
Azt viszont kevesen tudták, hogy ez az állat a világ leggyávább kutyája volt. Határozottan támadott, de ha nem ijedtél meg, akkor pánikszerűen elmenekült. Elég volt csak lenyúlni egy kőért, de egyszer például egy pilincka faággal kergettem körbe a ligetben.
Ettől függetlenül nem volt nagy öröm, hogy itt vert tanyát. Az egyik szomszéd ki is hívta a sintért, de a kutya annyira gyáva volt, hogy nem bírták befogni. Aztán kinyomozták, hogy a kutya úgy bír egyáltalán életben maradni, hogy a környékről egy, mondjuk úgy, hogy meglehetősen egyszerű nénike hord ki neki élelmet.
Végül ez lett a megoldás. Néhányan megmagyarázták a néninek, hogy ha kedveli a kutyát, akkor fogadja be. Mert ha nem, akkor egyszer csak sikerül befognia a sintérnek és vége lesz. A kutya azóta bent lakik az udvarban, lenyugodott. Van saját területe, van falkavezére, a néninek pedig van házörzője.

Macs

Amikor reggel a feje tetejére szeded ki a konzervet.

Amikor ebédfőzés közben úgy érzed, hogy figyelnek és észreveszed, hogy az előszoba sötétjébe két világító szempár úszik be oldalról. Kilencven fokkal elfordulva. Egymás fölött.

Egér

Kint dolgozok a kuckóban. Közvetlenül mellettem Sztracsi már fél órája gyötör egy egeret: elengedi, elkapja, feldobja a levegőbe, hagyja elszaladni, utoléri. Az egér meg küzd: hol döglöttnek tetteti magát, hol visongva elszalad. Persze esélytelen, sőt, miközben írom ezeket a sorokat, addigra a macska már megölte és el is kezdte enni. Csak éppen előtte hosszan és alaposan megkínozta. Belegondolok, hogy minden döglött egér, melyet eddig idehordtak a teraszra, előtte átesett ezen a procedúrán… ne mondja nekem senki, hogy a természet barátságosan van berendezve.

Hülye macskák

Ebédre csirkemellfilét aprítottam és kivágtam belőle egy inas darabot. – Jó lesz a macskáknak – gondoltam, és kivittem a teraszra. Letettem a kistányérba. Egyik macska sem reagált rá. Később Picúr odasétált, szagolgatta, aztán otthagyta. Hamarosan Gizi is eljátszotta ugyanezt.
Le is vontam a következtetést, hogy újfent micsoda csodájába futottam bele az élelmiszervegyészetnek. Mert mi meg ezt esszük, sőt, kifejezetten egészségesnek tartjuk. A macska meg le sem sz@rja.

Aztán felébredt a délutáni alvásból Sztracsi, nyújtózkodott egyet, komótosan odasétált a tányérhoz… és jó étvággyal enni kezdte a húst. Abban a pilanatban leesett a hülye Gizinek, hogy ez kaja és odarontott ő is. De Sztracsi már uralta a terepet, így Gizinek nem maradt más, mint felnyalogatni a teraszt, ahol egy darabig vonszolódott a hús.

Egér. Macska.

A legtöbb helyen a macska irtja az egereket. A legtöbb helyen.

Sztracsi az előbb ugrott át a kerítésen, egy egérrel a szájában. Behozta az udvarra, hogy gyakorolja rajta az egérvadászatot. Aztán a nagy fűben elhibázta.
Most van egy leltáron felüli egerünk.

—****—–***—-***

Ma reggel, ahogy mentem a konyhába kávéért, megsímogattam egy reklámszatyrot. A szatyor a cipősszekrény tetején heverészett, ahol a macskák is szoktak, kicsit össze is volt gyűrve, a félhomályban, különösen kávé előtt, simán macskának néztem. A szatyor érzelmeiről majd később írok, remélem nem értékelte túl ezt a szórakozott simogatást.

Szereti ön Bachot?

Fura, de lehet, hogy a macskáknak van zenei ízlése. Mostanában rászoktam arra, hogy munka közben a teraszon halkan háttérzenét hallgatok. Erre J. S. Bach munkái tökéletesen megfelelnek. De nem csak nekem, hanem Sztracsat Ella művésznőnek is. Az ő munkája napközben a lustálkodás, és úgy látszik, ehhez is illik Bach. Amint megszólal a zene, felugrik a mellettem lévő székre, összegömbölyödik és keményen nekiáll dolgozni.

Sonka és víz

A pillanat, amikor a reggeli előtt észreveszed, hogy habár a sonkás szendvicsekkel púposan megrakott tányért kivitted a teraszra, de a vizet a konyhában felejtetted és vissza kellene menni érte, miközben az anonim sonkafüggő macska a terasz sarkán pont ebben reménykedik és minden vágya, hogy kettesben maradjon a kupaccal, szóval kénytelen vagy újra megfogni a tányért és az egészet visszasétáltatni a konyhába, pusztán azért, hogy ki tudd vinni a vizet is.

Csengő

Van ugyan hagyományos csengőnk, de a nyomógombja eléggé el van rejtve. Be kell jönni hozzá az udvarra és ezt sokan nem merik meglépni. Ráadásul az előszobában cseng, azt meg nem halljuk meg az emeleten.
Pár évvel ezelőtt szereltem fel rádiós csengőt. Nyomógomb a külső kerítésre, berregő egység a lépcső melletti falra, hogy lent is, fent is hallható legyen.
Működött is, rendesen.
Aztán fél éve meghülyült. Időnként magától becsenget. Eleinte gyerekcsínyre gyanakodtam, de egyszer pont a kertkapu mellett voltam, amikor megszólalt a csengő, a közelben pedig nem volt senki.

Ilyenkor jönnek az elméletek.

  • Kontakt hiba. Nedves, párás időben behúz valami relé, aztán már szól is a csengő.
  • Valahol valami más eszköz is használja ezt a frekvenciát. Mittudomén, a szomszédnak zárlatos a villanyborotvája, aztán időnként pont ezen a frekvencián sül ki.

Ma reggel is, éppen a padláson fogyasztottam a reggeli szivarkávét (cudar, szeles idő tombolt odakint), amikor megszólalt a csengő. Szívem szerint hagytam volna, mégiscsak lerohanni a létrán, aztán plusz egy emelet, nem egyszerű sport, de elég sokmindent rendelek online, na meg a telephelyem is a lakás, az összes hivatal ide küldözgeti a leveleit, szóval menni kell. Létrán le, lépcsőn le. A lépcső alján megálltam. Nagyjából félúton voltam a teraszajtó és a bejárati ajtó között. Jobbra néztem. Mögöttem még szólt a csengő, lehet, hogy valaki tényleg áll az ajtó előtt. Balra néztem. A teraszajtóban, feltapadva az üvegre, ott toszult mind a három macska, szemrehányóan nézve be a lakásba.

Egy újabb elmélet.

Bio

Lehet, hogy megoldódik az előkerti földdarab sorsa. Előző hétvégén ugye fölástam, fölkapáltam, gyökérmentesítettem, majd nekiálltam törni a fejemet, mi legyen a sorsa.
A héten a környék macskái köszönték szépen és teleszarták.
Végülis, ez is egy megoldás. Hogy abban növény nem fog megteremni, az biztos.

Reggeli kávé a teraszon

Kiskutya: A ház mögötti földúton jobbról be.
Hülyemacska: Teljes sprinttel ki a lakásból, kerítésnek ugrás.
Hülyemacska: A kiskutya mögött kocogó nagyon nagy kutya észrevevése.
Hülyemacska: Ugyanolyan erős sprinttel vissza a lakásba. Komoly képpel körbenézés.

Délelőtt a konyhában

Mindhárom macska úgy döntött, hogy kiveszik a részüket a karácsonyi készülődésből, különösképpen a konyhai munkából.
– Akárhová lépek, macska van a lábam alatt – jegyeztem meg.
– Ezeket nem lehet idomítani? – érdeklődött anyósom.
– Nem.
– Mert azt mondják, a kutyák okosak, azokat lehet.
– A macskák meg még okosabbak, azért nem.