Kutya révbe ér

Adi írta nemrég, hogy anno egy kóbor kutya meghiúsította a környékünkön a családi sétájukat. Akkor nem esett le, csak most, hogy ezt a kutyát én bizony ismerem, küzdöttem is vele eleget.
Ez egy kifejezetten nagytestű jószág volt, meglehetősen labilis idegrendszerrel. Bevette magát az erdő szélén egy ligetbe, azaz saját területének nevezte ki és mindenkit megtámadott, aki csak megközelítette. Némi zavart okozott, hogy egy viszonylag forgalmas műút ment el a liget mellett, illetve két erdei ösvény is vezetett rajta keresztül. Többször is megharcoltam vele az ösvényen, illetve szedett le bringáról a műúton.
Azt viszont kevesen tudták, hogy ez az állat a világ leggyávább kutyája volt. Határozottan támadott, de ha nem ijedtél meg, akkor pánikszerűen elmenekült. Elég volt csak lenyúlni egy kőért, de egyszer például egy pilincka faággal kergettem körbe a ligetben.
Ettől függetlenül nem volt nagy öröm, hogy itt vert tanyát. Az egyik szomszéd ki is hívta a sintért, de a kutya annyira gyáva volt, hogy nem bírták befogni. Aztán kinyomozták, hogy a kutya úgy bír egyáltalán életben maradni, hogy a környékről egy, mondjuk úgy, hogy meglehetősen egyszerű nénike hord ki neki élelmet.
Végül ez lett a megoldás. Néhányan megmagyarázták a néninek, hogy ha kedveli a kutyát, akkor fogadja be. Mert ha nem, akkor egyszer csak sikerül befognia a sintérnek és vége lesz. A kutya azóta bent lakik az udvarban, lenyugodott. Van saját területe, van falkavezére, a néninek pedig van házörzője.

Macs

Amikor reggel a feje tetejére szeded ki a konzervet.

Amikor ebédfőzés közben úgy érzed, hogy figyelnek és észreveszed, hogy az előszoba sötétjébe két világító szempár úszik be oldalról. Kilencven fokkal elfordulva. Egymás fölött.

Egér

Kint dolgozok a kuckóban. Közvetlenül mellettem Sztracsi már fél órája gyötör egy egeret: elengedi, elkapja, feldobja a levegőbe, hagyja elszaladni, utoléri. Az egér meg küzd: hol döglöttnek tetteti magát, hol visongva elszalad. Persze esélytelen, sőt, miközben írom ezeket a sorokat, addigra a macska már megölte és el is kezdte enni. Csak éppen előtte hosszan és alaposan megkínozta. Belegondolok, hogy minden döglött egér, melyet eddig idehordtak a teraszra, előtte átesett ezen a procedúrán… ne mondja nekem senki, hogy a természet barátságosan van berendezve.

Hülye macskák

Ebédre csirkemellfilét aprítottam és kivágtam belőle egy inas darabot. – Jó lesz a macskáknak – gondoltam, és kivittem a teraszra. Letettem a kistányérba. Egyik macska sem reagált rá. Később Picúr odasétált, szagolgatta, aztán otthagyta. Hamarosan Gizi is eljátszotta ugyanezt.
Le is vontam a következtetést, hogy újfent micsoda csodájába futottam bele az élelmiszervegyészetnek. Mert mi meg ezt esszük, sőt, kifejezetten egészségesnek tartjuk. A macska meg le sem sz@rja.

Aztán felébredt a délutáni alvásból Sztracsi, nyújtózkodott egyet, komótosan odasétált a tányérhoz… és jó étvággyal enni kezdte a húst. Abban a pilanatban leesett a hülye Gizinek, hogy ez kaja és odarontott ő is. De Sztracsi már uralta a terepet, így Gizinek nem maradt más, mint felnyalogatni a teraszt, ahol egy darabig vonszolódott a hús.

Egér. Macska.

A legtöbb helyen a macska irtja az egereket. A legtöbb helyen.

Sztracsi az előbb ugrott át a kerítésen, egy egérrel a szájában. Behozta az udvarra, hogy gyakorolja rajta az egérvadászatot. Aztán a nagy fűben elhibázta.
Most van egy leltáron felüli egerünk.

—****—–***—-***

Ma reggel, ahogy mentem a konyhába kávéért, megsímogattam egy reklámszatyrot. A szatyor a cipősszekrény tetején heverészett, ahol a macskák is szoktak, kicsit össze is volt gyűrve, a félhomályban, különösen kávé előtt, simán macskának néztem. A szatyor érzelmeiről majd később írok, remélem nem értékelte túl ezt a szórakozott simogatást.

Szereti ön Bachot?

Fura, de lehet, hogy a macskáknak van zenei ízlése. Mostanában rászoktam arra, hogy munka közben a teraszon halkan háttérzenét hallgatok. Erre J. S. Bach munkái tökéletesen megfelelnek. De nem csak nekem, hanem Sztracsat Ella művésznőnek is. Az ő munkája napközben a lustálkodás, és úgy látszik, ehhez is illik Bach. Amint megszólal a zene, felugrik a mellettem lévő székre, összegömbölyödik és keményen nekiáll dolgozni.

Sonka és víz

A pillanat, amikor a reggeli előtt észreveszed, hogy habár a sonkás szendvicsekkel púposan megrakott tányért kivitted a teraszra, de a vizet a konyhában felejtetted és vissza kellene menni érte, miközben az anonim sonkafüggő macska a terasz sarkán pont ebben reménykedik és minden vágya, hogy kettesben maradjon a kupaccal, szóval kénytelen vagy újra megfogni a tányért és az egészet visszasétáltatni a konyhába, pusztán azért, hogy ki tudd vinni a vizet is.

Csengő

Van ugyan hagyományos csengőnk, de a nyomógombja eléggé el van rejtve. Be kell jönni hozzá az udvarra és ezt sokan nem merik meglépni. Ráadásul az előszobában cseng, azt meg nem halljuk meg az emeleten.
Pár évvel ezelőtt szereltem fel rádiós csengőt. Nyomógomb a külső kerítésre, berregő egység a lépcső melletti falra, hogy lent is, fent is hallható legyen.
Működött is, rendesen.
Aztán fél éve meghülyült. Időnként magától becsenget. Eleinte gyerekcsínyre gyanakodtam, de egyszer pont a kertkapu mellett voltam, amikor megszólalt a csengő, a közelben pedig nem volt senki.

Ilyenkor jönnek az elméletek.

  • Kontakt hiba. Nedves, párás időben behúz valami relé, aztán már szól is a csengő.
  • Valahol valami más eszköz is használja ezt a frekvenciát. Mittudomén, a szomszédnak zárlatos a villanyborotvája, aztán időnként pont ezen a frekvencián sül ki.

Ma reggel is, éppen a padláson fogyasztottam a reggeli szivarkávét (cudar, szeles idő tombolt odakint), amikor megszólalt a csengő. Szívem szerint hagytam volna, mégiscsak lerohanni a létrán, aztán plusz egy emelet, nem egyszerű sport, de elég sokmindent rendelek online, na meg a telephelyem is a lakás, az összes hivatal ide küldözgeti a leveleit, szóval menni kell. Létrán le, lépcsőn le. A lépcső alján megálltam. Nagyjából félúton voltam a teraszajtó és a bejárati ajtó között. Jobbra néztem. Mögöttem még szólt a csengő, lehet, hogy valaki tényleg áll az ajtó előtt. Balra néztem. A teraszajtóban, feltapadva az üvegre, ott toszult mind a három macska, szemrehányóan nézve be a lakásba.

Egy újabb elmélet.

Bio

Lehet, hogy megoldódik az előkerti földdarab sorsa. Előző hétvégén ugye fölástam, fölkapáltam, gyökérmentesítettem, majd nekiálltam törni a fejemet, mi legyen a sorsa.
A héten a környék macskái köszönték szépen és teleszarták.
Végülis, ez is egy megoldás. Hogy abban növény nem fog megteremni, az biztos.

Reggeli kávé a teraszon

Kiskutya: A ház mögötti földúton jobbról be.
Hülyemacska: Teljes sprinttel ki a lakásból, kerítésnek ugrás.
Hülyemacska: A kiskutya mögött kocogó nagyon nagy kutya észrevevése.
Hülyemacska: Ugyanolyan erős sprinttel vissza a lakásba. Komoly képpel körbenézés.

Délelőtt a konyhában

Mindhárom macska úgy döntött, hogy kiveszik a részüket a karácsonyi készülődésből, különösképpen a konyhai munkából.
– Akárhová lépek, macska van a lábam alatt – jegyeztem meg.
– Ezeket nem lehet idomítani? – érdeklődött anyósom.
– Nem.
– Mert azt mondják, a kutyák okosak, azokat lehet.
– A macskák meg még okosabbak, azért nem.

Curling

Macskát tartani végtelen szórakozás.

Tegnap éjfélkor kapták meg az éjszakai kaját. Csak a két fekete volt bent, Sztracsi valahol bóklászott.
Hajnal három körül készültem lefeküdni, gondoltam, még kinézek a teraszra, hátha közben előkerült. Úgy is volt, ott nyújtózkodott a lábtörlőn. Beengedtem.
Jöhetett az érdekes mutatvány: úgy rakni ki kaját, hogy csak Sztracsi ehessen, a két – kajától mindig hisztériarohamot kapó – fekete macska már ne. Egy ideig ment is a játék, beálltam az etetőtál mellé és bőszen rugdostam a feketéket. (Mezítláb, sízokniban és nem igazán rúgások voltak, inkább lábbal történő arrébb rakások.) A módszer nem igazán volt hatékony. Végül hirtelen mozdulattal megragadtam Gizi farkát és felemeltem. A szerencsétlen belekapaszkodott a tálcába, de csak azt érte el, hogy az összes tányér, azaz Sztracsi kajája és a víz is kiborult, szanaszét folyt, szanaszét gurult az étkezőben.

– Vazze – nyugtáztam – Megcsináltad a hajnali programomat.

A macska nem válaszolt, csak nyávogott kétségbeesetten. Én pedig ott álltam, egyik kezemmel a fejemet vakartam, a másikban meg farkánál fogva lógattam a vernyikoló macskát. Végül felvidultam. Homo ludens. Át tudom-e csúsztatni a macskát az ülögarnitúra lábai között, azaz el tudom-e találni vele a teraszajtónál lévő nád lábtartót? Hátraléptem kettőt, beálltam az előszoba ajtajába, becéloztam a rést, meglendítettem a macskát, és ahogy a curlingesek szokták, elengedtem. Csúszott a szerencsétlen, de szépen átcsúszott a bútorok lábai között, telibe találta a lábtartót, fel is borította, de úgy, hogy a macs jól bele is gabalyodott. Tökéletes gurítás volt.

From MiVanVelem

Nehogy azt hidd, hogy olyan nagyon megviselte volna az eset. Reggel nyolckor, amikor a reggeli kajájukat kapták, Gizi ugyanúgy tolongott a lábam mellett, mint szokott. Lehet, hogy még élvezte is.

ps.
Ja, a kép: megörökítettem, ahogy épül a szerverszoba. Nagy változások jőnek.

Micsoda fülek

Azt tudtam, hogy a macskáknak jó a hallása, de ez azért már túlzás.

Este 11 körül készültem lefeküdni. Előtte szoktam adni a macskáknak egy-egy marék száraz kaját, hogy reggel ne gyújtsák fel magukat az ajtóm előtt, az éheztetés ellen tiltakozva. Az étkezőben kihúztam a fiókot -shrrhrrr – kivettem a fémdobozt, levettem a tetejét – plnkk – és kiszórtam a szárazkaját a műanyagtálakba. Klkklkk.
Gizi már akkor a lábamnál hisztizett, amikor a fiókot kihúztam. Nyilván valahol a nappaliban hesszolt. De hol lehet a többi? Felegyenesedtem, hátranéztem a teraszajtó felé. Ebben a pillanatban tapadt fel négy lábbal az üvegre Sztracsat Ella művésznő. Ezt gondold végig: valahol kint kergetőzik a sötétben az udvaron. A kajásszekrény olyan tíz méterre van a teraszajtótól. És a macska kint az udvaron meghallja azt a hangot, ahogy kihúzom a fiókot és leveszem a fémdoboz tetejét.
De ez még csak két macska. Hol a harmadik? Picúr ki nem hagyná a vacsorát. Őnagysága ilyenkor már nem jár ki az udvarra, mégiscsak lakótelepi macskaként nőtt fel. Előszoba. Konyha. Spájz. Mosókonyha. Takszerraktár. Oké, akkor lent nincs. Emelet. Fürdőszoba. Hálószobák. Kizárásos alapon csak Barna szobájában lehet, és ahogy haladtam az ajtaja felé, hallottam is, hogy valaki pánikszerűen kaparta belülről a faburkolatot. Aha, itt lesz. Ahogy kinyitottam az ajtót, kaptam egy századmásodpernyi lesújtó pillantást – Mi tartott ilyen sokáig?! – aztán villámként száguldott is lefelé, nehogy a többiek megegyék a vacsoráját. Itt ugye a hangforrás és a macska között volt egy emelet és egy bezárt vastag ajtó. Mégis meghallotta.

Ami ebben a legdurvább, az az, hogy ha egy macskának ilyen eszméletlenül éles a hallása, akkor hogyan tud megélni az ember világában? Nagyjából csendes helyen lakom, de időnként még nekem is az idegeimre mennek a környezeti zajok. Mekkora hangzavarban élhet akkor egy macska?