Történelemóra – korepeta

A kiegyezés után vagyunk. A monarchiában az a szabály, hogy a 3 fontosabb, közös minisztériumból egy mindig a magyaroké. 1871 környékén történik az első váltás, Andrássy megy külügyminiszternek, Lónyai, volt közös pénzügyminiszter jön magyar miniszterelnöknek. Nincs könnyű dolga, egyrészt az ország többsége – köztük persze az erős ellenzék – még nem békélt meg a kiegyezéssel. Az ország elkeserítő anyagi helyzetben van: a köznép még mindig nem hajlandó elfogadni az adózás tényét – hiszen 48 előtt nem létezett adó, az utált osztrákok próbálták meg bevezetni. A helyzetet nem könnyíti meg az 1873-as tőzsdekrach, ahol komoly anyagi károk érik a magyarokat is. Lónyai bele is bukik a miniszterelnökségbe: a vétke az, hogy ő nem ment tönkre a tőzsdeválságban, sőt, láthatólag gyarapodott is. Márpedig egy miniszterelnök ne gyarapodjon, ha az országnak szarul megy. Lónyai után sokkal kisebb kaliberű politikusok jöttek, akik képtelenek voltak kezelni a helyzetet. Rövid időn belül az előirányzott költségvetési hiány elérte az éves bevétel felét(!). A világban ekkor már senki nem adott kölcsönt a magyaroknak, eladni nem volt mit és a részleteket sem volt miből fizetni. Ekkor, 1875-ben hívtak össze a plénumban egy megbeszélést. Rögtön az első felszólaló, az ellenzék kérlelhetetlen és meg nem alkuvó vezére, Tisza Kálmán azzal kezdte, hogy felajánlotta, félretesznek minden vitát, melyet a kormánnyal folytattak és maximálisan együtt fognak működni a helyzet megoldásában. Az ellenzékből a legradikálisabbak ugyan egyből leváltak, de rövid idő múlva már a kormánypárt értelmesebb része és az ellenzék értelmesebb része kormányzott, Tisza Kálmán vezetésével. A kormány ugyanis sebtében új választásokat írt ki, melyet az újonnan létrejött egyesült párt 80%-ra hozott.

Ennyit ért egy jókor bejelentett kompromisszum.

Aztán lecsillapult a tőzsdekrach hatása, a magyar állam aranyfedezetű papírokat adott ki, melyeket egyből lombardizáltak, ezzel a rossz adósság elfogadhatóvá konvertálódott. (Ne kérdezd, én se értettem.) Egymás után többször is remek évek jöttek, mármint meteorológiailag – és hazánk akkor teljesen mezőgazdasági ország lévén, ha jó volt a termés, akkor lendült az állam gazdasága is.
A Tisza kormány nem is ezen erodálódott el, hanem a közös politikán. Ugyanis eljött az az időszak, amikor tervszerűen felül kellett vizsgálni a 67-es kiegyezést. Márpedig Tiszától, a korábban elkötelezett osztrákellenes pártvezértől azt várták, hogy javítani fog az ország pozícióján. Ehelyett akkora békát nyomtak le a torkán az osztrákok, hogy még Mátészalkán is hallatszott a kuruttyolása. Hiába mondta Tisza, hogy annyi volt a választása, hogy vagy ez, vagy lóf…, a pártja elkezdett elszivárogni alóla. Fokozta a helyzetet, hogy Andrássynak, mint közös külügyminiszternek olyan ügy mellé kellett odatennie magát a nemzetközi politikában, melyről messziről látszott, hogy rossz lesz az országnak. Mivel Andrássy ügyes európa-kaliberű politikus volt, így be is takarította a sikert a monarchiának a török-orosz háborúban – csakhogy ennek lett az a következménye, hogy be kellett vonulnunk Bosznia-Hercegovinába, mint békefenntartók. (A török-orosz háború lényege volt a török kiverése Európából.)
A magyarok boldogan neki is indultak, úgy képzelték, hogy örömmel fogják fogadni őket… csak éppen azt felejtették ki a számításból, hogy a bosnyák muzulmánok ezt az alkalmat fogják kihasználni a kereszténység kiszorítására is – így a felszabadító magyarokból gyűlölt keresztények lettünk. Nyílt háború nem tört ki ugyan, de partizánakciókkal rengeteg kisebb magyar csapatot tudtak megsemmisíteni. (Olvastam a számunkra tragikus faluneveket… bakker, pár hónappal ezelőtt ezeken a falvakon hajtottunk keresztül.) A boldog bevonulásból véres és fárasztóan hosszú katonai akciók lettek.
Mindezen események következtében a brutális, 60%-os kormánypártfölény 1-2 mandátumra olvadt.
De ez már egy másik történet.

Sz@r a köbön

Ez egy elbaszott karnevál,
Ide mindenki csak szarni jár,
Senki nem fizet a WC-ért.

Quimby

Az egyik macska pont azt a pillanatot használta ki, hogy odarakjon valami borzasztó büdöset az alomba, amikor itt voltak a vízóra leolvasók és feltétlenül meg akartam velük beszélni egy-két dolgot. Ebből következően mire bejutottam a nappaliba, az alom fölött megint pattogzani kezdett a vakolat. Gyorsan felszóltam Dórának, hogy “Száraz takarítás a macskaalomhoz!”, majd megpróbáltam begyűjteni a dögöket cicamicákat. Ugyanis ilyenkor totális szellőztetés kell az alsó szinten, ahhoz viszont mindkettőt be kell zárni valahová fent, mivel még mindkettő nemzőképes és ahogy nézem, a hajlandóság is tombol bennük. (Remélhetőleg csak holnapig, este műtét.)
Végre sikerült leimádkoznom Picúrt is az ablakból, aljas módon kihasználtam, hogy követett, majd bezártam a hálószobánkba. Kajla nem ügy, őt még meg lehet fogni. Vadul feltéptem a teraszajtót meg az egyik ablakot, öt perc szellőztetés.
Utána kinyitottam a szobaajtót, ahonnan Picur cénégyzet sebességgel rontott ki, egyenesen lentre. Én még molyoltam fent egy kicsit, amikor hazaérkezett Nej és felordított, hogy “Dóra, száraz takarítás a macskaalomhoz!”. Gyorsan lesiettünk, hát Picúr akkorát pakolt oda, hogy toronydarut kellett kihívnunk a leszedéséhez.
Na, ekkor kattantam ki. Bezárkóztam Dórához az egyik macskával, Nej bezárta valahová a másikat, eltakarítottak, szellőztettek.
Aztán amikor megint együtt volt a család, közöltem, hogy mostantól olyan diéta lesz, hogy a macskák el fogják rágni a küszöböt. Eddig ugyanis az volt a menet, hogy mindig kaptak enni, amikor kértek – ez végül odáig fajult, hogy a számtalan etetőeszköz valamelyikében mindig volt kaja valahol. Ezek meg gyk végigzabálták a napot, aztán meg végigszarták. Nekünk ez ugye pénz, a végeredmény meg két lusta, kövér macska lesz. Nem jó üzlet. Holnap ugyan műtét, utána lábadozás… de ahogy magukhoz térnek, diéta. Varratkiszedés után meg annyit mehetnek majd az udvarra, amennyit akarnak. Sportolhatnak. (Bár ahhoz még hiányzik egy Frakk.)