Month: October 2007

Elég

Nem is nagyon találok szavakat arra, mentálisan mennyire el vagyok fáradva. Tudom, hogy mi mindent kell csinálnom, pontosan tisztában vagyok a határidőkkel – de fásultan, robot módjára teszem a dolgom, fél szemmel mindig a határidőnaplón csüngve. Ott érződik ez a legjobban, hogy egyre kevésbé humorosak, szellemesek az írásaim, egyre inkább kényszernek érzem ezt az egészet, nem pedig önfeledt szórakozásnak. Pedig tudom, hogy remek napok jönnek, akár a közeljövőben is, messze nincs még vége az évnek – de elfáradtam. Miközben jobbról is, balról is pereskedések várhatók, sőt, az utóbbi időben egy csomó olyasmi minden látszik elromlani, melyekből az életerőt szívtam magamba. És túlzottan az sem vígasztal, hogy a Díjbeszedő váratlanul emberi hangot ütött meg, hogy felcsillant az esély, talán elfelejtjük ezt az M0 pótlékot az ablak alatt… csak bólogatok, lassan. De ha teszem azt lottó ötösöm lenne – mondjuk szelvény nélkül eléggé elméleti a felvetés – akkor is csak néznék bambán, hogy na és?

Ilyenkor kell felszántani és sóval bevetni mindent, ami elektromos árammal működik és elmenni a világ végére erdőt járni, kolbászt izzasztani.

A jövő héten ne keressetek.

Megint kerti nap

Éppen kavargattam a tehénszart a gödör alján, amikor úgy elgondolkodtam a szakmámon. Hogy mennyire szépen is lehet megfogalmazni dolgokat a szakmai terminológia segítségével. A Kálmán-féle rendszermodell jutott eszembe, az input, az output, a rendszer állapota, na meg a hozzá kapcsolódó fogalmak, mint például az átviteli függvény. Mennyivel elegánsabb már úgy fogalmazni, hogy Ftehén(fű) – ahelyett, hogy tehénszar. És mennyivel kifejezőbb is: benne van, hogy szemben azzal a rengeteg fűvel, mely mellettem hever, mennyivel értékesebb az, amelyik már átment a tehénen. A tehén tud valamit.

És akkor jöjjenek a képek.

Mielőtt bármit is ültetni kezdtem volna, ki kellett pucolnom a szomszéd felé eső kerítés előtti részt. De mielőtt kipucoltam volna, el kellett rendeznem a kocsibeálló melleti tujasort. De mielőtt tényleg beröffentettem volna a láncfűrészt, még le kellett rohannom Gödöllőre málnatövekért. Bármilyen hihetetetlen is, de Pesten van Malling Exploit málna, meg Malling Exploit, meg… a többi nem jut eszembe. Ha egy kicsit is cifrázni akarom – márpedig – akkor le kell autóznom a térképről. De most már legalább van folytontermő Autumn Bliss, meg aranyszínű Fertődi Aranyfürt. Szeder fronton nagyjából ugyanez a helyzet: Pesten van a Dirken. Ha egyáltalán. Nekem meg kellett volna Jumbo, meg Lochness… végül Nej vadászott Százhalombattán Thornfree-t, amely már benne van a konfidencia-intervallumban.

Nagyítás Nagyítás

A férfiember fát vág. Ki láncfűrésszel, ki fejszével.

Nagyítás Nagyítás

A konyhaablakot takaró tuja kikapása után megnyílt az út az udvar felé – így be tudtam tolni végre az utánfutót és felszabadult a kocsibeálló.

Nagyítás Nagyítás

A következő lépés a kerítés melletti növények kiszabadítása volt. A jobb oldali képen látható a kitermelt csökevényfenyők kupaca.

Nagyítás Nagyítás

Balra a málnasor látszik, a háttérben talán a ribizlik is kivehetőek. A jobb oldali képen pedig a szedersor gyönyörködteti a szemet. Oké, egyelőre csak az enyémet, de ha ez az öt tő beindul, lesz itt gyümölcsözön.

És akkor most nézzük meg, mi a helyzet a korábban ültetett díszcserjék frontján.

Nagyítás

Itt volt a redőslevelű bangita. Egy teherautó rátolatott.
(Éppen mélyítik a záportározót. Habár a teherautók simán meg tudnának fordulni az úton is – éppen itt van egy útkereszteződés – inkább betolatnak a növényzetbe.)

Nagyítás

Itt egy trombitafolyondár volt. Eredetileg egy kiszáradt fa árválkodott ezen a helyen, arra szándékoztam ráfuttatni a folyondárt. Aztán egyszer váratlanul kivágták a fát, de úgy, hogy az én növényemet békén hagyták. A teherautósofőr viszont nem kegyelmezett.

Nagyítás

Itt meg tűztövisek voltak. Illetve valószínűleg vannak is, csak éppen a főld alá préselve.

Valahogy hatékonyabb eszközökkel kellene felfegyverezni a növényeket: tüske helyett aknavetővel.

Lakossági fórum, utánlövés

Éjszaka még eszembe jutott egy vitadarab, mely megérdemli a rögzítést.
A fórumon elhangzott az, hogy ez az út nem nekünk épül, nem a mi terheinket csökkenti, ellenben a mi életterünket veszi el. Erre azt válaszolta az alpolgármester, hogy esetleg meg kellene kérdezni azokat, akik olyan utcákban laknak jelenleg, ahol állandósult a dugó, pont a külső kerületek közötti megfelelő utak hiánya miatt.
Csakhogy ez meglehetősen alattomos válasz. (Oszd meg és uralkodj.) A fórumon is elmondták, én is elismétlem: ezeken a kis utcákon azért olyan nagy jelenleg a forgalom, mert az M0 forgalma megy rajtuk. Azé az M0-áé, amely még mindig nincs készen és amely miatt az Észak-Pestre menő teherforgalom kénytelen itt görcsölni, egy alapvetően kertvárosi kerületben. Amint megépül az M0 – és nem adunk neki kerülőutat, hogy visszajöhessen a házak közé – akkor azokban az utcákban is drasztikusan le fog csökkenni a forgalom.

Lakossági fórum, percről percre

Korán leléptem a munkahelyről, mert a lakossági fórum előtt még haza kellett szaladnom, lerakni a Janitól kölcsönkért láncfűrészt. Így utólag belegondolva, nem kellett volna. Marha jól mutattam volna a kerületi tévében, ahogy ülök a harmadik sorban, ölemben egy motoros fűrésszel. Ahogy Jani is mondta, manapság az ember láncfűrész nélkül egy félkarú óriás.

Egyébként a fórum kimenetele már induláskor eldőlt. Baromi sokan voltunk és a többség még csak tegnap tudta meg, mi készül.
– Máskor nincs, csak 25 ember – morogta egy idősebb öltönyös pacák.
– Hja, de most más a téma – vetette oda egy másik.
– Nem baj, jó lesz ez – mondta az előző. Nem tudni, hogy tényleg így gondolta vagy inkább csak magát bátorította.
Mint pár perccel később kiderült, ő volt az egyik alpolgármester, a gyűlés levezető elnöke.
Durván 300 felbőszült emberrel kellett szembenéznie. Az ülésterem tele volt, de az előtte lévő aula és folyosó is.

A hozzáállás az első perctől ütött.
– Örülök, hogy ennyien olvasták, hogy lakossági fórum lesz – kezdte a köszöntőt Sándor László.
– Nem olvastuk!
– Nem dobtak be semmit!
– Az érintett területen még a Városkép-et sem dobták be!
– El akarták titkolni az egészet!!
És tényleg így volt, mi sem kaptuk meg. A weblapon sincs semmi a lakossági fórumról. Ha néhány lelkes ember nem ragasztja tele a a környékbeli villanyoszlopokat, nem dobál be szórólapokat, akkor ez az egész simán elsikkadt volna.

Egy fővárosi építész kezd bele egy előadásba. Eleinte néma csend – de nem a figyelő fajtából, sokkal inkább a döbbentből. Pedig a hapi lelkes, csak mondja:

  • Az út kétszer két sávos lesz, a kéregbe süllyesztve.
  • A süllyesztés mértéke 6 méter, az út mellett 3 méter magas zajvédő fal lesz.
  • Az út két oldalán szervízutak lesznek.
  • Áthajtás az út felett a Halomi, Sallai utaknál lesz.
  • Ráhajtási lehetőség az érintett szakaszon nem lesz.

Azt hiszem, ezt az utóbbit nem kellett volna mondania. Egyszerre kábé 300 ember érzett visszafoghatatlan kényszert a lincselésre.
– Azt mondják, még csak nem is fogjuk tudni használni?
– Olyasmit akarnak letolni a torkunkon, ami nem is nekünk lesz jó?
Hangzavar.
Pedig most jobban tették volna az emberek, ha figyelnek, ugyanis közben elhangzott a felcsatlakozási pontok listája.

  • Nagykőrösi út
  • Ipacsfa utca
  • Nefelejcs út
  • Ferihegyi út

Azaz látható, hogy az ún. második etapban tényleg nem lesz felhajtó, de az itt lakók minimális autózás után azért fel tudnak majd hajtani az útra. A felcsatlakozás hiánya meg egyáltalán nem baj, mert egy felhajtó eleve böszme nagy, zajos és be kell áldozni miatta egy csendes utcát.

Azt mondja, a Burma vasút meg lesz szüntetve. Nocsak. És a HM?

Elhangzott, hogy az út részlegesen fedett. Na, de ez pontosan mit is takar? Az építész szerint nincsenek konkrétumok. Végül beismeri, hogy a kereszteződések, amelyek átmennek rajta, azok fednek valamennyit. Más egyelőre nincs betervezve.
Még egy csepp olaj a tűzra.

Jött az első kérdés.
Történelemóra.
1998-ban már volt egy balhé. Akkor döntött úgy a főváros, hogy mégsem itt, a családi házak között építi meg az M0-át, hanem kiviszi a lakott területről. Cserébe fenntartja magának a jogot, hogy ide városi főutat építsen. A kerület – 10000 begyűjtött aláírás hatására – ezt csak olyan kitétellel fogadta el, hogy a vitás, durván 1 km családi házas szakaszon mélyépítési technikával alagutat építenek, egész pontosan a darugyártól a temetőig.
Nos, ez a tízezer aláírás most feltámadt. És megkérdezte a polgármesterhelyettest, hogy mit is szól a kéregépítésű úthoz.
Erre a polgármester felolvasta, hogy a legközelebbi ülésen mit is szándékoznak felvetni. Az első tétel pont az volt, hogy mélyépítésű út legyen.
Innentől, megvallom őszintén, kicsit elveszítettem a fonalat. Minek hívták ide ezt a szerencsétlen építészt, minek adatták elő vele a tervet, ha maga az önkormányzat szeretné az egészet a legelső ülésen megtorpedózni? Csak én érzem úgy, hogy itt a skizofrén macska esete forog fenn?

Következő felszólaló. Idősebb, öltönyös pacák, valami útépítőmérnök a BME-n. Azt mondja, az út terve 1978-ban készült, és az akkori adatok alapján szükség volt rá. De ma már egyáltalán nincs, a keresztirányú forgalmat simán elviszi az M0. Másfelől, rájátszva a hangulatra, kimondja azt, ami mindenkinek az arcára van írva: ennek e beruházásnak csak a hátrányait kapnánk, előnyünk semmi sem származna belőle. Cserébe adnánk az emberi életkörülményeinket.

Ennél a pontnál teljesen megbomlott az összhang az építész, az alpolgármester és a kivetítítőt kezelő ‘éninformatikusom’ között, összevissza beszéltek, összevissza jelentek meg a térképdarabok. Általában mindig akkor, amikor valami kínos kérdésre kellett volna válaszolni, mindig az Auchan neve és hozzátartozó térképdarab került elő. Roppant bosszantó volt, mert a tömeg 80%-a a Flór-Üllői szakaszról jött, szartunk arra, hogy mi történik a lakatlan Ferihegyi erdő környékén. De milyen furcsán működik a tömeg, a válaszok terén bekövetkező kielégítetlenség átfordult Auchan utálatba. Hogy az egész mögött az Auchan van, miatta szopunk.

Az első éles bekiabálás:
– Mennyiért adtátok el a kerületet?

A tervező válaszol az aláírásokkal kapcsolatos kérdésre. Igen, tudtak róla, de őket megbízták, ezért elkészítették a tervet. Izé… kicsoda? Az önkormányzat éppen most mondta, hogy ők ellenzik. Uraim, döntsék már el végre, hogy ki a gonosz.

Végre, egészen húsbavágó kérdés és válasz. Szószerint idézem:
“Nincs olyan terv, hogy a Flór Ferenc utcából teherhordó utca lenne.”
Ha nem új telefonom lett volna, melyen elsőre nem találtam a recorder gombot, akkor itt már egy hangfájl is be lett volna linkelve.

Kérdés: – Van-e tervben kármentesítés?
Válasz: Nem hangzott el.

Rengeteg kérdésben vádolják az önkormányzatot, hogy nem a megfelelő vadra lő. Nem a kerületek közti közlekedés okozza a legtöbb gondot, hanem a belvárosba irányuló. Inkább arra kellene költeni a pénzt, nem pedig olyasmire, aminek csak a szopósabb végét élvezzük.
Ekkor hangzik el, hogy tervben van egy 4-es főút bevezetése, a vecsési kerülőút valahol a XVII. kerületben fut majd tovább, egészen a belvárosig. Ha ez elkészül az Üllői út forgalma jelentősen csökken.

Bejelentkezik a Levegő Munkacsoport is, egy emberes listával. Egy gondolatot emelnék ki:
“Kikért van a város: az emberekért vagy az autókért?”

18.30:
Egész pontosan ekkor szabadult el a demagógia. Kifejezetten jól bírta idáig.

Egy érdekes felvetés: vegyék meg mindenki házát, a 100 méter széles csíkon meg építsenek, amit akarnak.

Egy másik hapi leleplezi a nagy összeesküvést: az egész útépítés az Auchan és a Tesco műve. Az útvonal 5 nagyáruházat fog láncba kötni. De tényleg.

Lényegszag. Jövő kedden nyílt önkormányzati ülés. Szavazás arról, hogy az önkormányzat mit támogat. A helyi tévé közvetíteni fogja, a szavazás nevesített lesz.

Ezen a ponton a polgármesterhelyettes már akkora offenzívában volt, hogy akkora talán már nincs is. Hol a dühös tömeg követelte a vétót, hol az egyes felszólalók. Sándor úr már azt is letagadta, hogy ismer olyat, aki valaha látott útépítő tervezőmérnököt.
Enyhe pikantériát vitt az előadásba, hogy amikor a szó a tervezőhöz került, akkor ő lelkesen tolta maga előtt a kéregút tervét. Amikor a polgármesterhelyettes már félredobta a mélyfúrású alagutat is. Kár érte, mert ekkor már 18 méter mélységben jártunk a fúrással.
És persze a háttérben a kivetítőn ott vigyorgott a legnagyobb kalamajkával járó átalakítás tervrajza.
Az eldurvuló bekiabálások hatására Sándor úr felhívta a figyelmet, hogy ne sértegessük a tervezőket, nekik itt sem kellene lenniük, pusztán a saját szórakozásukra ülnek itt. Ekkor néztem meg jobban őket: ritka perverz alakok lehetnek.

Hasonló káosz van az elnevezésekkel. Első szakasz, első fázis, mi meddig tart, mire van helyfoglalási terv, mire van kivitelezési terv, mire van pénz… Az építész egyszer tiszta vizet önt a pohárba. Erre egy önkormányzati képviselő felolvas egy másik papírból, a tiszta víz kiborul.

Hozzászóló: – Ha jól látom, az én házam már nincs is ott, letörölte az út.
Válasz a tervezőtől: – Nem, azóta készítettünk újabb tervet. (Akkor miért ezt hoztátok, Géza?)
Alpolgármester: – Hölgyem, nem figyelt, eleve mélyfúrásról volt szó, ráadásul most már az se lesz.
És ez ment, innentől végig.

18.33
Ekkor hangzott el először Gyurcsány neve, a hazugság és a rendőrterror kontextusban.

Egy nő a Szemere-telepről. Szegények, ők szopják a legnagyobbat, de a teremben alulreprezentáltak. (Ferihegyi gyorsforgalmi, debreceni vasútvonal és a repülőtér mellé jön be nekik ez a körút.)

Kérdés: Mi lesz a vasúttal, az ún Burma vonallal?
Harsány válasz: hát mi lenne, az alagút nem fogja zavarni! Meg egyébként is, a HM nem engedné. Nadehát… az elején a tervező azzal kezdte, hogy a vasút repül, az út pedig a kéregben megy, fedetlenül.

18.41: Ekkor hangzott el először, hogy telekspekuláció, meg Demszky és a bagázsa.
Ebből kiindulva egy érdekes felvetés: dobjuk össze a pénzt és vegyük meg a területet. Az alpolgármester közli, hogy nem eladó.

Aztán konkrét számok keverednek elő. Mekkora forgalmat saccoltak ide? 9000 autó, óránként. Jézusmáriaszentjózsef, annyi nincs is.
Újabb kérdés, hogy lesz-e az úton teherautóforgalom? Az alpolgármester szerint, dehogyis, hogyan gondoljuk? Erre felállt egy önkormányzati képviselő, hogy ide bizony az van írva, hogy autó, teherautó, kamion. Keresztkérdés a tervezőnek: mekkorára tervezte az út teherbírását? Izé. Hímezés. Hámozás. Végül kinyögi, hogy Magyarországon nem szabad olyan utat tervezni, amelyik nem bírja el a nehézteherautókat.
De majd raknak ki táblát.
Nyilván mindenki megnyugszik. Különösen, miután valaki benyögi, hogy a körút az M0-ról indul, oda is tér meg, csak közben rövidít vagy 10 kilométert.

Véletlenül arrébbgörgetik az ábrát. A Flór Ferenc utcára.be van rajzolva egy legalább 30 méter széles sraffozás. A kettővel mellettem ülő srác sikítva a szivéhez kap. Egy órával ezelőtt ő kérdezte meg mi lesz a Flór utcával és elég durván elhajtották, hogy mi lenne, semmi. Az éppen aktuális kérdezőnek is kigúvad a szeme, rögtön rá is kérdez. Hogy ez ott a Pilisi Parkerdő része. A tömérdek ház meg erdőkapcsolatos. Akkor ezt hogyan?
Az alpolgármester válaszolni akar, de pont ekkor fogy ki az elem a mikrofonjából. A váratlan csendet kihasználja egy VB (igen, vasútbolond), és beleordítja a mikrofonba, hogy itt mindenki el van tévedve, ezt a helyzetet vasúttal kell megoldani, de minimum villamossal. Közben az alpolgármester mikrofonért harcol, de sikertelenül. Aztán abban a pillanatban, amikor végre rendbejön a hangosítás, az egyik, addig némán ülő csajszi jelzi, hogy inkább ő válaszolna. Aztán neki sem működik a mikrofonja. Mellettem mindkét oldalon utcabeliek ülnek, meredten szuggeráljuk a pultot, hogy válaszoljon már valaki.
Végül sikerül. A csajszi közli, hogy ez csak helyfoglalási terv, hogy ide majd egyszer, esetleg, valamikor lehet lesz utat rakni. Valahogy nem nyugszunk le. A csajszi is érzi, mert bátor kijelentést tesz: tulajdonképpen már van egy újabb terv, azon már nem szerepel a sraffozás. Aranyom, akkor miért ezzel hergelitek a jónépet?

Egy hapi felolvassa Demszky nyilatkozatát:
“Az út legnagyobb jelentősége, hogy a XIX század óta nem épült ilyesmi körút a városban.”
A hapi közli, hogy szerinte ez egyben az út összes jelentősége is. Majd finoman, kulturáltan közli az alpolgármesterrel, hogy a kapcsolatok a megfelelő ügyvédekkel ki lettek építve, amennyiben ez az egész beindul, az önkormányzat szénné lesz perelve.

19.29:
Ekkor hangzott el előszor egy hozzászólótól a ‘politikai öngyilkosság’ szóösszetétel.

Különösen tetszik az a csajszi, aki előre megköszöni, hogy az önkormányzat megvétózza ezt a rémálmot.

Rendszeresen visszatérő fellángolások:

  • ” És egyáltalán, mi a fasznak ide komposztáló? De ha már igen, miért nem a kiépített vasútvonalon hozzák ide, miért kell ehhez körútat építeni?”
    A végeredmény: lakossági fórum, komposztáló ügyben.
  • Ki, mit tehet az elképzelés ellen?
    Torpedózhat az önkormányzat. Mint korábban is esett erről szó, jövő hét kedd, a nyilvános ülés. Kíváncsi leszek, az alpolgármester ott is olyan lelkes ellenző lesz-e, mint itt, a felbőszült 300 ember között?
    Emellett a tervek – igen, a béna, kéregbe süllyesztett utat tartalmazó tervek – ki vannak állítva a Fővárosi Főépítész Főirodájában. Ott lehet ellene tiltakozni is. Remélem, azok, akik a cetliket beszórták, hamarosan meg fognak jelenni az aláírásgyüjtő cetlivel is.
    Esélyek?
    Az alpolgármester elszólta magát, jelezte, hogy a XVII. kerület is nagy erőkkel tiltakozik a körút ellen. Innentől kezdve kicsit álszent az a hozzáállás, hogy ez az egész miértünk, külső kerületekért van.
  • Többször is elhangzott, hogy itt emberek előtt tagadták le ezt az egészet. Építési engedélyeket adtak ki, egy éven belül is. Hogy nem, nem fog történni semmi.
  • Meg egyáltalán, a fosóhomokos – az alpolgármester szájáról olvastam le a kifejezést, amikor odasúgta a mellette ülőnek – talajon beszélnek játszi könnyedséggel 6 méter mély gödörről vagy 18 méter mélységben fúrt alagútról. Közvetlenül házak mellett. Normális?
  • És a legfontosabb, egy értelmezési kérdés: Jó-e ez a kerületnek? Nekünk segítenek-e azzal, hogy olyan utat építenek, amelyik meggyorsítja a számunkra érdektelen emberek áthaladását a kerületen? Ahelyett, hogy azt mondanánk nekik, barátom, ha át akarsz menni rajtunk, kerüljél tíz kilométert, kocsival az nem tétel.
    Azért különösen fontos kérdés ez, mert amennyiben a válasz az, hogy nem, nekünk, a kerület lakóinak ez annyira nem jó, akkor azoknak, akik hivatalosan is azért kapják a fizetésüket, hogy a mi érdekeinket képviseljék, kutya kötelességük mindent megtenni azért, hogy ez az út ne épüljön meg. Nem befeküdni a fővárosnak, nem befeküdni gazdasági érdekeknek – lsd Auchan, Tesco – nem, egyszerűen képviselni minket. És egy rossz döntés tényleg elsöpörhet egy polgármestert, a gárdájával együtt.

19.36:
Ekkor jöttem el. Aminek el kellett hangoznia, az ekkorra már megtörtént. Innentől már az érzelmek vették át a szerepet. Sorra álltak fel emberek és ki higgadtan, ki sírósba forduló hangon panaszolta fel, hogy mekkora sokkot okoz már egyáltalán az elképzelés is az életükben. Itt családok élnek, gyerekek nőttek fel az utóbbi 20-30 évben úgy, hogy ez egy nyugodt kertváros, erdővel a közelben, nagymamával az út túloldalán. Nagymamával, akit ezentúl berlini fal fog elválasztani az unokáitól.

Félre ne értsd, nagyon fontos dolgokat mondtak a sírósan remegő hangok. Megkockáztatom, hogy ezek a hozzászólások jobban ütöttek, mint a korábbi, dühösen elővezetett észérvek. De ezt már nem akartam végig várni.
Nem bírom hallgatni. Még akkor sem, ha nekem is ott lenne a helyem közöttük.

Felejtek

Nem öröm.
Először az aláírásomat felejtettem el. Nem, le tudom írni a nevemet – de ha összenézem mondjuk az egy évvel ezelőtti aláírásommal, semmi közük egymáshoz. És bármilyen görcsösen próbálkozom – hiszen emlékszem, az ‘e’ olyan szépen be tudott simulni a ‘P’ felső része alá, és egyáltalán, a ‘József’ teljesen jól tudta stílusban követni a vezetéknevemet – nem megy. Képtelen vagyok úgy leírni a nevemet, ahogy régebben. Hallottam már arról, hogy grafológia – de nem gondoltam volna, hogy visszafelé is ennyire kényszerítően működik.
Még kész szerencse, hogy a bankkártya lehúzásakor soha nem nézik meg a szignót.

De ami még furcsább, elfelejtettem a jelszavam begépelését is. Általában ügyfelenként van egy lehetetlenül hosszú, erős jelszavam, melynek van konstans, illetve változó része. Nyilván minél régebbi ügyfélről van szó, annál jobban rögzül a billentyűkombináció fix része az ember ujjában. És ez most nem megy a legrégebbi ügyfélnél. Bepörgetem a jelszót, hibás. Beírom lassan – jó.
Elfelejtettem ezt is, mint az aláírást.