Elég

Nem is nagyon találok szavakat arra, mentálisan mennyire el vagyok fáradva. Tudom, hogy mi mindent kell csinálnom, pontosan tisztában vagyok a határidőkkel – de fásultan, robot módjára teszem a dolgom, fél szemmel mindig a határidőnaplón csüngve. Ott érződik ez a legjobban, hogy egyre kevésbé humorosak, szellemesek az írásaim, egyre inkább kényszernek érzem ezt az egészet, nem pedig önfeledt szórakozásnak. Pedig tudom, hogy remek napok jönnek, akár a közeljövőben is, messze nincs még vége az évnek – de elfáradtam. Miközben jobbról is, balról is pereskedések várhatók, sőt, az utóbbi időben egy csomó olyasmi minden látszik elromlani, melyekből az életerőt szívtam magamba. És túlzottan az sem vígasztal, hogy a Díjbeszedő váratlanul emberi hangot ütött meg, hogy felcsillant az esély, talán elfelejtjük ezt az M0 pótlékot az ablak alatt… csak bólogatok, lassan. De ha teszem azt lottó ötösöm lenne – mondjuk szelvény nélkül eléggé elméleti a felvetés – akkor is csak néznék bambán, hogy na és?

Ilyenkor kell felszántani és sóval bevetni mindent, ami elektromos árammal működik és elmenni a világ végére erdőt járni, kolbászt izzasztani.

A jövő héten ne keressetek.

Megint kerti nap

Éppen kavargattam a tehénszart a gödör alján, amikor úgy elgondolkodtam a szakmámon. Hogy mennyire szépen is lehet megfogalmazni dolgokat a szakmai terminológia segítségével. A Kálmán-féle rendszermodell jutott eszembe, az input, az output, a rendszer állapota, na meg a hozzá kapcsolódó fogalmak, mint például az átviteli függvény. Mennyivel elegánsabb már úgy fogalmazni, hogy Ftehén(fű) – ahelyett, hogy tehénszar. És mennyivel kifejezőbb is: benne van, hogy szemben azzal a rengeteg fűvel, mely mellettem hever, mennyivel értékesebb az, amelyik már átment a tehénen. A tehén tud valamit.

És akkor jöjjenek a képek.

Mielőtt bármit is ültetni kezdtem volna, ki kellett pucolnom a szomszéd felé eső kerítés előtti részt. De mielőtt kipucoltam volna, el kellett rendeznem a kocsibeálló melleti tujasort. De mielőtt tényleg beröffentettem volna a láncfűrészt, még le kellett rohannom Gödöllőre málnatövekért. Bármilyen hihetetetlen is, de Pesten van Malling Exploit málna, meg Malling Exploit, meg… a többi nem jut eszembe. Ha egy kicsit is cifrázni akarom – márpedig – akkor le kell autóznom a térképről. De most már legalább van folytontermő Autumn Bliss, meg aranyszínű Fertődi Aranyfürt. Szeder fronton nagyjából ugyanez a helyzet: Pesten van a Dirken. Ha egyáltalán. Nekem meg kellett volna Jumbo, meg Lochness… végül Nej vadászott Százhalombattán Thornfree-t, amely már benne van a konfidencia-intervallumban.

Nagyítás Nagyítás

A férfiember fát vág. Ki láncfűrésszel, ki fejszével.

Nagyítás Nagyítás

A konyhaablakot takaró tuja kikapása után megnyílt az út az udvar felé – így be tudtam tolni végre az utánfutót és felszabadult a kocsibeálló.

Nagyítás Nagyítás

A következő lépés a kerítés melletti növények kiszabadítása volt. A jobb oldali képen látható a kitermelt csökevényfenyők kupaca.

Nagyítás Nagyítás

Balra a málnasor látszik, a háttérben talán a ribizlik is kivehetőek. A jobb oldali képen pedig a szedersor gyönyörködteti a szemet. Oké, egyelőre csak az enyémet, de ha ez az öt tő beindul, lesz itt gyümölcsözön.

És akkor most nézzük meg, mi a helyzet a korábban ültetett díszcserjék frontján.

Nagyítás

Itt volt a redőslevelű bangita. Egy teherautó rátolatott.
(Éppen mélyítik a záportározót. Habár a teherautók simán meg tudnának fordulni az úton is – éppen itt van egy útkereszteződés – inkább betolatnak a növényzetbe.)

Nagyítás

Itt egy trombitafolyondár volt. Eredetileg egy kiszáradt fa árválkodott ezen a helyen, arra szándékoztam ráfuttatni a folyondárt. Aztán egyszer váratlanul kivágták a fát, de úgy, hogy az én növényemet békén hagyták. A teherautósofőr viszont nem kegyelmezett.

Nagyítás

Itt meg tűztövisek voltak. Illetve valószínűleg vannak is, csak éppen a főld alá préselve.

Valahogy hatékonyabb eszközökkel kellene felfegyverezni a növényeket: tüske helyett aknavetővel.