Akik ismernek személyesen, tudják, hogy konfrontációkerülő ember vagyok: igyekszem a konfliktusokat a józan észre hivatkozva érveléssel megoldani – és egyáltalán, el se jutni a konfliktusig.
Ehhez képest a héten voltak jó napjaim. Volt egy elrendezni való kínos ügy, aztán rögtön aznap délután kiszórtam 36 apró kis bombát a lakóknak: feldolgoztam a legutóbbi vízdíjszámlát és excel-táblákon, diagramon keresztül levezettem a tisztelt lakóknak, hogy az összes fogyasztás egynegyedét el tetszenek csalni. Leírtam egy megoldási módszert és megkérdeztem, ki venne benne részt, rajtam kívül. Azóta eltelt 3 nap, mit mondjak, a tolongók nem törték még rám az ajtót. Igaz, a macskám fejét sem dobták be éjszaka az ágyamba, szóval van még remény.
És akkor még itt van ugyanarra a napra az a mélyütés, amikor megtudtam ennek a nagy építkezésnek a tervét – és felhorgadt bennem a környezetéért aggódó, leginkább utcáravonuló aktivista szellem.
Csak nézem magam csodálkozva… ennyire könnyű megváltozni?
Recent Comments