No, így állunk: a macska felfedezte, hogyan kell kinyitni a bárpult beépített szekrényének ajtaját, ezután bemászott a középső, felelőtlenül üresen hagyott polcra és onnan pislog kifelé. Ezzel nem is lenne semmi baj, mint a régi gazdájától megtudtuk, költözés után ki szokott próbálni minden búvóhelyet, mielőtt előmászik. Itt, azt hiszem, ellesz pár hétig.
Nem is zavarna ez az egész, ha látnám, hogy enne vagy inna. Ja, köszönöm mindenkinek a tippeket, de sem a ‘fogjuk le és majd cseppentünk a szájába’, sem a ‘fröcsköljük le, majd lenyalja magáról’ módszer nem tűnt túlontúl keresztülvihetőnek. Mint ahogy később az állatorvos is rávilágított, nem az a hosszútávú barátság alapja, ha az ember vizipisztollyal lövöldözi az eszeveszetten körbe-körbe rohangászó macskát.
A lényeg: semmit nem kell félni attól, hogy nem eszik/iszik. Az állatorvos szerint egyik macska sem hülye annyira, hogy így legyen öngyilkos. Olyan van, hogy műtét után le van gyengülve és ha nem kap időben enni, akkor megborul a szervezete és később már hiába is etetik, meghal. De egy környezetváltástól nem kell félteni. A macska kitapasztalja, mikor van nyugi, mikor nem zavarják, akkor körbejár, sunyiban eszik, iszik valamit, ha máshonnan nem, akkor a vécécsészéből.
Mivel most megtudtuk, mik a gyengéi, kiraktunk tálkákban egy kevés sonkát, sok apró tálkában vizet, aztán hagyjuk, hagy csavarogjon éjszaka. Arra kell csak figyelnünk, hogy a másik macska ne zabálja fel a csalikaját.
Recent Comments