Éjszaka megmozdult a macsek. Jelek voltak, mert amikor lefekvés előtt hasonfekve benéztem a bárpult mögé, a macs 10 centiről nézett vissza.
Aztán reggel már azt láttuk, hogy feljött az emeletre, telepakolta az almot, majd lement, megette a kistányér sonkát és kilötybölte a vizet a táljából. Azaz megnyugodhatunk, innen már csak idő kérdése, mikor szokik be.
Később azért rájöttünk, hogy nem egészen így történt. Nej szólt, hogy érzem-e lent a macskakaki szagot? Végül kiszaglásztuk, és meg is találtuk. A sarokba dobott sporttáskában. Azaz dehogyis ment fel, elintézte lent. Az a nagy adag meg a kismacskáé volt. (Bakker, nagyobb a kupac, mint a macska.) Most adott a feladat, valahogy össze kell logisztikázni, hogy mindegyik csak a sajátjába pakoljon. És csak oda.
Persze, ehhez meg kell találni Picurt. Jelenleg ugyanis átment fantom-macskába. Reggel körbemászkáltam a lakást, benéztem a sarkokba, a szekrények alá/tetejére – nem találtam sehol. Nej ma otthon dolgozik, de még ő sem találta meg.
Mondhatni, a macska valószínűségi sűrűségfüggvényének lakásmenti integrálja 1. Persze, csak addig, amíg be nem kukkant Gödel.
Jó volt, amikor mentem el otthonról – vizsgázni – Nej meg utánam kiabálta, hogy ‘nagy kalappal!’. Erre visszamentem, hogy ‘hol találtál még?’.
[Esti update]
Napközben előkerült valahonnan és besétált a konyhába, Nej nagy megrökönyödésére. Aztán visszamászott a bárpultszekrénybe.
Recent Comments