Az agyvíz felforr

Ahhoz képest, hogy este tízkor még a Római-parton duhajkodtam, reggel nyolckor meg már itt keringett a fuvaros a faházzal, ergo korán kellett kelnem – szóval mindehhez képest meglepően üde és friss voltam egész nap.
Pedig.
Jobbnál jobb munkák voltak betervezve mára. Kifeszegettem a földből a zsalukat, behordtam tíz zsák sódert és feltöltöttem a faház alapját, átraktam – többször is – a faház deszkáit, impregnáltam – többször is – az alsó léceket, majd lendületből felástam a kert kevésbé füves részeit, végül elegyengettem/fellazítottam a talajt az egész udvaron.
Mindezt reggeltől estig, az ezerrel tűző napon. És pár napig ez most így fog menni: betonba tiplizés, faház összerakás, alapozás, festés, lakkozás, tetőszerelés – természetesen árnyék nélkül.
Most vegyetek sör részvényeket.

Nagyítás Nagyítás

A bal oldali képen a roppant aggresszív szömörcénk látható. Pár hétig nem figyeltünk rá és telepotyogtatta kis fákkal az udvart. Ilyenkor gondolkodik el az ember, lehet, hogy a fák is élvezik az utódnemzést? A jobb oldali képen pedig az egyre jobban beinduló fügefánk látható. Nem örülök neki túlságosan, mert elég rossz helyen van, át kellene ültetnünk – de úgy nő, mintha madzaggal húznák.

Nagyítás Nagyítás

Imhol a faház és a szerszámok. Az a gyenge adag vegyszer a sarokban lévő asztalon húsz rongy volt.

Nagyítás Nagyítás

És így nézett ki a végén az udvar. Gyakorlatilag jöhet a fűmag. Sportfűmag, természetesen – nálam a fű ne lustálkodjon.

Nagyítás Nagyítás

A nap lemegy – én meg vissza a házba. Mára vége.

Ja, nem is mondtam, a nap meg volt súlyosbítva egy szülinapi zsúrral – Barna elérte a 14-et. Bociszemekkel megkértem Nejt, hogy ezt menedzselje le ma ő – engem vár az udvar. Így is történt, állítólag jó volt a buli.