Habár a faház még nem jött haza Apucihoz, de az alapját már nekiálltam összerakni. Mára a zsaluzás volt betervezve. Mivel hullafáradt vagyok, beszéljenek helyettem a képek:
Hát, igen. A bal oldali képen látszik, hogy egy kicsit elhanyagoltuk az udvart. De lesz ez még így se… kíváncsi vagyok mi lesz itt, amikor majd visszajövünk a nyaralásból.
A jobb oldali kép már az első fázis után van: kijelöltem a méreteket és felástam legalább tíz centi mélyen a terepet.
A bal oldali képen már bekerültek a szélső zsaludeszkák, természetesen hót precízen vízbe állítva. A jobb oldali képen már a belső zsaludeszkák is bent vannak. Mivel ezek igen görbe deszkák voltak, így magasabbra raktam és madzaggal jelöltem be az átvitt vízszintet.
Ez pedig itt a vég. A fájront. A középső részbe beborítottam négy zsák sódert, hogy tömítsem a zsalu alatti réseket. Ezzel annyira elégedett is lettem, hogy elpakoltam a szerszámokat és elvonultam Dilberteket nézegetni. (Igen, most, hogy minden könyv könnyen elérhető, sokszor kedvem támad régi, már-már elfeledett albumokat nézegetni.)
Aztán persze nem mondtam igazat. Pihentem egy félórát és még megszereltem a teraszvilágítást – azt a két gömbfejű pacákot, akik ott állnak a lépcső mellett. Lehet menni esténként kártyázni a teraszra.
Recent Comments