Az ész megáll és kukorékol

Korábban már írtam egy debil ajánlatról. Kifejtettem azt is, hogy mennyire megalázó úgy kapni egy sablonlevet, hogy tudom, a feladója arra számít, egyből a bugyimba nyúlok majd olvasásakor. Én a magam részéről ezzel lezártnak is tekintettem a dolgot.
Nem úgy a cég. Tudom, nem illik… de ezt most kénytelen vagyok szószerint:

Dear Jozsef,

I’m writing to follow up on a message that I sent you a month ago. Since we haven’t heard from you, I wanted to drop you a note to reiterate our interest. In light of your IT skills and experience, we would welcome the chance to consider you for a position at our firm.

Érted, ugye? A fényesség, mely belőlem – különösen az IT tudásomból – árad, annyira elvakítja őket, hogy a világ legjobb állásait tolják alám, csak mondjam már ki azt a szót, hogy “igen!”.

A végén mégis csak benyúlok.

3 thoughts on “Az ész megáll és kukorékol

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *