Leegyszerűsödött nap




Ahhoz képest, hogy mekkora nagy felfordulást vizionáltam mára, alig történt valami. Habár, a felfordulás lehet, hogy mégis meg lesz tartva, csak máskor és máshol.
A vízgázos ember már többször kiverte nálam a biztosítékot, de most nagyon közel állunk ahhoz, hogy megszerezzem a címét és egy másfél méteres csőfogóval meglátogassam.
Múlt héten sikerült úgy felhívnom, hogy egy addig ismeretlen munkahelyi számról hívtam. (Egyébként nem vette fel.)
– Tudja, hogy még lóg egy melóval? Nincs hivatalosan lenyomáspróbázva a gázcső lezárás.
– Ja, tényleg.
– Mellékesen nincs leplombálva sem a gázóra.
– Tudom, majd valamikor kijövünk.
– Igyekezzen – tettem hozzá – mert bármelyik nap beeshet a gázóra ellenőrző hapi.
Nem blöfföltem. Előtte nem sokkal hívtak a Gázművektől, hogy kijön az ellenőr, szétnéz és szerződést köt.
– Igyekszünk – nyugtatott meg.
Hétfőn megint hívtam.
– Szerdán egész nap itthon leszek. Ideális megoldás lenne, ha Önök is eljönnének.
– Lehet róla szó.
– Viszont szólnék, hogy ha a hivatalos mérőemberrel idejönnek, Ön egyből meg fog bukni. Az éléskamrában olyan kemény gázszag van, hogy szöget lehet bele verni. Mi is úgy merünk csak itt lakni, hogy folyamatosan nyitva van az ablak és az ajtó a helyiségben.
– Afene. Akkor előtte oda kell küldenem egy emberemet.
– Az jó lenne. De tudja, hogy csak késő délután vagyunk itthon.
– Igen, tudom. Akkkor valamikor menni fog az emberem, mi meg megyünk a hivatalos emberrel szerdán.
– Rendben.
Mondanom sem kell, hétfőn nem jött az ember. A kedd már húzósabb volt, mert munkahelyi programom volt késő estig, Nejnek meg fontos tárgyalása. Mindketten bevállalltuk a kockázatot – és milyen jól tettük: a hapi kedden sem jött. Ekkor azért többször hívtam a telefonján, de nem vette föl. Hagytam neki üzenetet, hogy azonnal hívjon vissza a szerdai nappal kapcsolatban – így se hívott vissza. Természetesen nem is jöttek el.
Munkahelyről még kipróbálok holnap egy újabb telefont, hátha ezt felveszi. Bár sok mindent nem tudok vele kezdeni, sajnos a pénzt már megkapta, ráadásul számla nélkül. (Nej volt itthon, amikor zártak, engem ugyanis a főnököm a fasztudjamiért berendelt aznap a munkahelyre. Nem kicsit voltam kikattanva, hogy odabent csak a tökömet vakartam, itthon meg annyira fontos dolgok mentek – sajnálatosan meglehetősen félre.)

Az már csak hab a tortán, hogy ma kellett volna jönnie az ELMŰ-től is a mérőellenőrző embernek szerződést kötnie. De legalább ez rendes volt, felhívott telefonon.
– Elnézést, berendeltek a központba, nem tudok ma menni.
– Pedig ma voltam itthon. Tudja, hogy ilyen nem lesz mostanában? Délután hat óra után lesz csak itthon valaki.
– Hát, akkor kénytelen leszek akkor jönni.
És ennyi. Ő cseszte el, nem hepciáskodott, jön, amikor itthon talál. Remélhetőleg.

Ja, és persze a Gázművektől sem jött el az óraellenőrző hapi szombaton, de erről már írtam. Ő sem veszi fel a telefonját.

Kicsit tele van már a tököm az iparosokkal. Hihetetlen, mennyire gusztustalan, mocsok népség.

Szerencsére nem mindegyik. A villanyszerelők pontosan itt voltak kilencre, dolgoztak, mint a kisangyal, délre be is fejeztek mindent: a legutolsó zugban is van Internet, minden szobában tökéletes a tévéjel. Mindez elviselhető áron. Ha bárkinek megbízható villanyszerelőre van szüksége, bátran tudom ajánlani a fiúkat.

Én viszont váratlanul kaptam egy fél napot. Eredetileg ügy terveztem, hogy iparosokat fogok kezelni egész nap, de ugye ebből semmi sem lett. Így vettem egy nagy levegőt és újabb frontot nyitottam: IVAR polcrendszerekkel kezdtem teleszórni a lakást. Három nagy gócpont van betervezve, ebből kettőt be is fejeztem, a harmadikat pedig elindítottam.
Ez az, ami egyenesbe rakta végül a napomat: egy teljes hétvégére tervezett munka 60%-át pörgettem le egy fél nap alatt. Látszik az is, amiről a közelmúltban írtam: amit nekem kell megcsinálnom, azzal tudok haladni. Ahol valaki másnak is van valami részfeladata, azt megette a fene. Szószerint korbács kell ahhoz, hogy egy iparos megcsinálja azt, amit egyébként elvállalt és busásan ki is fizettetett.
No, mindegy, tanultunk. Legközelebb nincs jóindulat megelőlegezése, akárki jön, úgy fogjuk fogadni, mint egy anyabaszó nekrofil tömeggyilkost. Mindenről papírt írunk, pénzt pedig csak akkor fognak látni, ha megfelelőnek ítéltetett a munkájuk. Legalább két hetes kivárási idővel. Igaz, ennek az az ára, hogy mivel szerződés is lesz meg ajánlat is, így ÁFÁ-t is fogunk majd fizetni – de ennyit megér az, hogy nem leszünk kiszolgáltatva gerinctelen gazembereknek.

9 thoughts on “Leegyszerűsödött nap

  1. Jól jellemzi az iparos mentalitást, hogy az egyik nagy építőanyaggyártó cég a reklámjában úgy hirdeti magát, hogy az általa ajánlott szakemberek határidőre, kötbére vállalással dolgoznak…
    Azaz a teljesen normális szolgáltatást mint extrát reklámozzák…

  2. Hehhehhe.. Mint a postán az elsöbbségi postázást… néhány éve ez volt a default…. 2 forintért… Mostmeg hagyomanyosan 5 nap egy Pest-Buda levélküldés…

  3. egy sztori:

    Pár éve eladta a társasház a padlást, mivel nem volt más megoldás arra, hogy ne szakadjon ránk a tető + fel legyen újítva a ház. Persze a munkát tovább passzolták egy alvállalkozónak, aki miután leszedte a komplett tetőt a házról lelépett 10 millával… Jöttek a nagy nyári esők, a házmester gyerekkel kettesben nejlonoztuk le belvárosi ház (!!) tetejét. Persze az összes lakás, köztük a miénk szarra ázott. A fő vállakózó kénytelen volt bevállalni ezeknek a lakásoknak a rendbe hozatalát…persze másik alvállalkozó segítségével. Már elég jól álltunk de furcsa volt, hogy a parkettás gyerek elég béna, nem nagyon megy a csiszolás. Mint kiderült, ő csak segített az apósának és még sose csiszolt parkettát, egyébként egyetemre jár. Azért megcsinálta (én barom itt kellett volna kidobni őket). Majd le lett beszélve, hogy jönnek lakkozni. Megbeszélt időben sehol senki, felhívom a fickót aki a következőt mondta: “Figyelj öcsi!” (na ezen már kivoltam, nem a szaros nyolc éves gyereke vagyok) “csak késve megyünk de nem lakkoznád le a nagyszobát?” mivel nagyon kellett haladni, és barom állat voltam hát megcsináltam. Persze nem jöttek. Csak miután megszáradt akkor látszott, hogy sikerült egy kisebb hullámvasutat marni a padlóba. Felhívtam közöltem, hogy pénz nuku. Erre én lettem a bunkó, tolvaj pesti úgy üvöltött (részegen), hogy majd megsüketültem és közölte, hogy jön az ukrán munkásaival (este 10-kor). Hát betojtam… egy nem működű de elég ijesztő szigonypuskával vártam + egy kidobó ismerőssel, aki amikor megtudta, hogy ukránok jönnek szeretett volna lelépni. A fickó nem jött mert mint kiderült a családja vissza fogta. Persze volt még botrány de mivel anyám nagyon félt kifizette! majd megőrültem! és még csak fel se nyomtam mondjuk az APEH-nál.

    bocs ez egy kicsit hosszú lett, saját blogot kéne inkább nyitni :)

  4. Még ez sem igazán ‘arany’, hiszen jártunk már úgy, hogy átvételkor minden rendben volt, aztán másnap délelőtt ordított az alattunk lakó, hogy beázik.

    A helyes módszer, hogy a teljes díj 20%-át egy hétig visszatartod: és csak akkor adod oda, ha az egy hét alatt nem következik be semmi olyan esemény, mely az illető munkájának lett volna káros következménye.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *