Month: January 2008

Egy újabb népszavazás

Nem, nem az. Egy másik.
Rég írtam már a Külső Keleti Körútról.

Ott fejeztem be a történetet, hogy beadtam egy tiltakozó levelet a Fővárosi Önkormányzathoz. Durván egy hónap múlva válaszoltak is rá. Anyagtakarékosan – egy levélben – az összes tiltakozást beadónak elküldték az összes levelet. Ebből mondjuk látszott az is, hogy kevesen tiltakoztak, habár egy kerületünkban lévő társaságnak – a rövid idő ellenére – is sikerült 800 aláírást gyűjteni. (Mely, mint most láttam, szépen gyarapodik, immár 2100 az aláírások száma.)

Az én felvetésemre nagyjából a következő válasz érkezett: azért nem fognak forgalmat számolni az M0 elkészülte után, mert a KKK útvonalát már a 70-es években kijelölték.
Elsőre én is ugyanolyan hülyén néztem a válaszra, mint ahogy te nézhetsz most erre az írásra. Mi van? Aztán persze kikövetkeztettem. Valószínűleg arra céloztak, hogy már a 70-es években, akkor, amikor a mostaninál jóval kisebb volt a forgalom, már akkor is szerettek volna ide egy utat. És úgy saccolják, hogy hiába visz el az M0 szerintem jelentős forgalmat, az akkor is jóval nagyobb marad, mint amekkora a 70-es években volt. Amikor ugye utat szerettek volna ide.
Másfelől rájöttem, hogy a forgalomszámlálós elképzelés azért sem jöhet szóba, mert tudtommal a Főváros a XVIII. kerület kivételével jóváhagyta a nyomvonalat. Márpedig ahol út lesz, ott bevásárlóközpontok lesznek, ahol bevásárlóközpontok lesznek, ott forgalom lesz, ergo a mostani utcák tényleg nem fogják bírni. (Nem mintha örömömben földhöz vagdosnám a seggem a bevásárlóközpontok miatt…)
A másik felvetésemet viszont le se szarták. Pontosabban szó nélkül szartak rá. Arra a kérdésre, hogy mit keres a durván 20 méter széles foglalás a Flór utcán, arra semmi választ sem kaptam.
Valószínűleg írni kell egy újabb levelet – különösen, mert újabb fejlemények vannak.

A kerületi önkormányzat népszavazást írt ki. Azt ugyan nem lehet tudni, hogy ügydöntő vagy véleményformáló lesz, de a kérdést már nyilvánosságra hozták:

Egyetért-e Ön azzal, hogy a Budapest XVIII. kerület kertvároson átmenő forgalom csökkentése érdekében a fővárosi terveknek megfelelő nyomvonalon megépüljön a Külső keleti körút, oly módon, hogy a Flór Ferenc utca – Nefelejcs utca közötti szakasz mélyvezetésű, zárt, fedett kialakítással készüljön el?

Hát… szerintem az a félmondat, hogy “mondd, hogy igenigenigenigen… és kapsz nyalókát” pusztán csak azért nem került bele, mert tehetségtelen volt a fogalmazó. Most őszintén, mióta lehet ennyire nyíltan befolyásoló kérdést feltenni?

Eleve már vannak bajaim a népszavazással is. Másolok, mert máshol már leírtam.

  • A messze lakók nem foglalkoznak vele, maximum hallanak itt-ott valamit. Micsoda? Új út? A hátrányait nem fogják érezni, igaz, egyelőre az előnyeit sem látják, de miért ne? Hátha jó lesz valamire.
  • A jelenleg érintett utcákban lakók gondolkodás nélkül igennel fognak szavazni. Őket nem fogja érdekelni az se, ha másnak a nappaliján viszik keresztül az utat, csak onnan vigyék el, ahol most van. Nem fog érdekelni senkit az a tény, hogy én bár vehettem volna forgalmas utcában is lakást, durván feleannyiért, mint itt, mégis inkább azt választottam, hogy 10 évre maximálisan leterheljük a családi költségvetést, lemondva egy csomó mindenről – tudva, hogy a csendért, a jó levegőért így is meg fogja érni. Azzal is hiába mennék kampányolni, hogy ‘Uraim, ha meglesz az M0, akkor jelentősen csökkenni fog az Önök utcájában is a forgalom!’ Miért foglalkoznának egy ilyen bizonytalan jóslattal, amikor most csak egy X-et kell betenniük és eltűnik az egész. Igaz, másoknak sokkal szarabb lesz, de azok mások.
  • Ha itt mindenkit sikerül is mozgósítani, nyilván többséget nem fogunk tudni elérni. Az, hogy ez az út durván 1000-1500 embert mennyire tragikusan érint, az rajtunk kívül senkit nem érdekel.

Kicsit olyan ez, mintha megszavaztatnák az embereket, hogy ‘Emberek, egyetértenek-e azzal, hogy vegyük el a gazdagoktól a jó életet és adjuk oda a szegényeknek?” Persze, hogy a többség igennel szavazna, gondolkodás nélkül. A kisebbség meg hiába szavaz ellene, csak kisebbség marad.

De hagyjuk. Legyen az új út, szaporodjanak a bevásárlóközpontok, élénküljön meg a rozsdazóna, még akkor is, ha ez a rozsda igazából néhány helyen – nálunk is – parkerdő. Lelkileg már beletörődtem abba is, hogy durván egy évig, amíg építik ezt a szart, addig pokol lesz az életünk.
De olvassuk már el alaposabban a kérdés utolsó sorát!

a fővárosi terveknek megfelelő nyomvonalon megépüljön a Külső keleti körút, oly módon, hogy a Flór Ferenc utca – Nefelejcs utca közötti szakasz mélyvezetésű, zárt, fedett kialakítással készüljön el?

Hát ez egy akkora ordas hazugság, hogy csodálkozom, az újságpapír elbírta pirulás nélkül. Korábban is írtam, a fővárosi terv szerint

a mélyvezetés az 5+344,98 kmsz-től indul, azaz a Flór utcától visszafelé jó 300 méterrel. De ott már a Péterhalmi út van…

Ergo a fővárosi terv nem azt tartalmazza, amit a népszavazási kérdésben állítanak – de ha megszavazzák, akkor ott lesz a lehetőség, hogy megspóroljanak 300 méter mélyvezetést és az alagút kijáratát idetegyék, 50 méterre az ajtómtól, az udvaromtól, a teraszomtól. Egy 3 kilométeres alagút kijáratáról beszélünk… ami kipufogógáz ezen ki fog dőlni, az gyakorlatilag halálos ítélet annak a 4-5 családnak, mely most a Flór-Kőrös sarkán lakik.
Nyilván erre a kérdésre, ilyen formában a részemről csakis egy dörgő NEM!! lehet a válasz – és mindent el is fogok követni, hogy minél többen ezt mondják. Mindez annak ellenére, hogy már kezdtem beletörődni az útba – de ez az újabb sunyítás végképp kiverte a biztosítékot. Egyszerűen nem hiszem el, hogy létezik olyan kényelmi szempont, mely miatt embereket lehet ekkora, életkort évekkel rövidítő környezetszennyezésnek kitenni. És senki ne jöjjön nekem a határértékkel – milyen határérték lehet az, amelybe a Hungária krt még belefér?

ps.
Ellenzéki képviselők azt szerették volna, hogy akkor már legyen népszavazás a Csery-telepen létesítendő komposztálóüzemről is. Hogyhogynem, ez a népszavazási ötlet el lett vetve. Pedig ráfért volna ugyanarra a papírra.

[update]
Most olvasom, hogy november végén új fővárosi terv jött ki, melyet még senki civil nem látott. Ebben akár arrébb is tehették a kijáratot.

Ha harc, legyen harc

Ma délután megint ki lettek engedve a macskák az udvarra. Erre Picúr fogai között odavonszolt egy faágat teraszajtóhoz. Hogy ezt meg ő vadászta. Nekünk. Mert ő is képes gondoskodni rólunk.
Ezek a macskák… félelmetesek néha.
Sajnálom, hogy nem voltam jelen, érdekelt volna, hogyan röhögi ki egyik macska a másikat.

Az élet nem habostorta

Már régóta sejtettem, hogy egyszer meg fog történni – csak a mikéntjében nem voltam biztos.
Ma került rá sor.
A lányok mindkét macskát kiengedték délután az udvarba. Aztán egyszercsak beállított Kajla – egy galambbal a fogai között. Boldogan odahozta az ajtóhoz, letette – felajánlotta nekünk. Persze, hogy Picúr egyből rástartolt, Kajla sem hagyta magát, tépték marcangolták hol a véres húst, hol egymást. Dóra reagálta le leghamarabb az esetet, egyszerűen sokkos állapotba esett. Hogy az ő aranyos macskái… Ekkor szóltak nekem, kimentem, a partfissal sarokba szorítottam őkelméket, Nej bezsákolta a galamb maradványait, aztán visszajöttünk a lakásba és néztük, milyen eszeveszetten esik egymásnak a két macska. Szerencsére a hideg hamarosan lehűtötte mindkettőt, éjszakára a vérszag is kiszellőzött a fejükből. Egyedül lányom lelkét kellett ápolgatni, hogy bizony ilyen a Természet, és a macskája nem más, mint egy bonsai fekete párduc: termetre ugyan kisebb, de természetre ugyanaz. Meg hát mit gondol, mit evett ez a nyomorult macska abban az egy évben, amikor még csak a környéken kóborolt és nem fogadtuk be? A kegyelemdöfést azzal adtam be, hogy erősítse meg a lelkét, mert ilyenek bizony sűrűn lesznek, itt, faluhelyen: hol egy madarat, hol egeret, hol egy patkányt fognak büszkén elénkhozni… ilyen az élet. (Mondjuk, remélhetőleg patkány az nem lesz sok.)

Egy félresiklott projekt – faragások

A valósággal való minden hasonlóság pusztán a véletlen – és a figyelmetlenségem – műve. Habár az írásnak van valós alapja, de nem az a szándékom ezzel a történettel, hogy bárkit is lejárassak – ezért időnként szándékosan ködösítek egy kicsit. Nem anyázni akarok, hanem naplószerűen leírni, hogyan tud félremenni egy projekt, ha az ember nem tartja vasmarokkal. Vagy legalábbis nem szabályosan akarja fogni.

A szerverek telepítése pénteken volt. Szombat délelőtt már csörgött is a telefon: nem megy az OWA. Érezhető volt a gyanú, hogy mivel tegnap mi piszkáltuk az Exchange szervereket, biztosan mi keffentettünk el valamit. Nekem meg egyértelmű volt, hogy az organizáció upgrade nem volt szabad, hogy beleszóljon a webes elérésbe… de azért az ördög nem alszik. Megkértem a rendszergazdát, telnetelgessen már be az smtp porton az OWA szerverről a backend Exchange szerverre. Semmi. Akkor esetleg beszélgessen el a tűzfalas emberrel – tettem le a telefont. Mint később kiderült, a tűzfalas kolléga, anélkül, hogy bárkinek is szólt volna, ugyanazon a pénteken cserélt tűzfalat – és a szabályok visszatöltésébe valami hiba csúszott, emiatt az OWA szerver leszakadt. Teljeskörű tűzfal teszt az átállás után… az nem volt. Gondolták, ha valakinek valami baja van, majd szól.
Néhány újabb felesleges ősz hajszál a bozontomban.

Hétfő reggel a helyi rendszergazda kétségbeesett telefonja fogadott: az új konzolból nem érhetők el a gyerektartomány postafiókjai. A fene. Nézzük azokat a Routing konnektorokat… jók. Mi lehet? Nézzük csak az admin konzolját… hát persze, a View beállítás alaphelyzetben csak a root tartomány felhasználóit mutatja. Üde reggel.

Aztán még aznap a Nagyvezér behívatta az IT vezetőt. Hogy sem ő, sem a kulcsemberei nem tudtak a hétvégén OWÁzni. Egy ilyen kritikus időpontban. Úgy lebaszták a hapit, mint a pengős malacot. Közölték vele, hogy az Exchange projektben több hiba nem fordulhat elő. Nyilván az IT vezető is közölte velem, hogy ugye megértettem: több hiba nem lehet. Ja.

Akkor jöhetett a filter konverzió. Az ldap filterek megvoltak, a feltételeket átalakítottam, bemásolnám az OPATH filtert – kövér syntax error. Fejvakarás. A francba… az OPATH nem ismeri az AD objektumokat. De akkor mit ismer? Hát, AD objektumokat. Legalábbis néhányat – de nem mindet. A homeMDB értéket például nem. Hosszú napnak nézünk elébe. Blogböngészés. Evan azt írja, hogy nincs leprogramozható út a két filtertípus közötti konverzióra, ezért nem rakták bele a telepítőbe az automatikus konverziót. Mondjuk, ettől azért zabos vagyok egy kicsit, hiszen emiatt még nem kellett volna megölni a telepítést: például az Address List-ek ldap filterei sem konvertálódtak át, mégis tovább tudott menni a folyamat. Miért kellett a Recipient policy-knél leblokkolni?
Aztán ahogy továbbolvastam ugyanazt a blogot, még zabosabb lettem. Bill Long visual basic-ben ugyanis megírta azt a segédprogramot, melyet kollégája szerint nem lehetett megírni. Letöltöttem. Kipróbáltam. Működött. Néha. Volt olyan feltétel, amelyre működött, volt olyan, amelyikre nem. (Érdekességképpen megjegyzem, hogy a homeMDB érték neve Database lett. Mindjárt más, ugyebár.) Aztán azt is észrevettem, hogy ott nem működött, ahol szerepelt egy olyan feltétel, hogy ‘ne $null’, azaz ‘a tulajdonságnak van-e értéke’ vizsgálatnál. Akárhogy tekergettem, nem fogadta el vele a -recipientfilter paramétert a cmdlet – miközben a net tele volt ilyen példákkal és sehol sem említették, hogy trükközni kellene. A ‘ne $null’ nélkül viszont ment minden. Őszültem megint egy kicsit. Végül kínomban zárójel helyett kapcsos zárójelbe tettem az egész feltételt – és akkor már elfogadta. Az élet apró szépségei.
El se hittem, de délutánra átkonvertáltam az összes Recipient Policyt, tesztek, mindegyik működött. Be lehetett újra röffenteni a RUS-t.

Második forduló: címlisták. Emlékszünk, mind a GAL, mind az Address List-ek ugyanúgy ldap lekérdezések. Itt már nem vacakoltam, Bill Long kis programjával sorra konvertáltam át a filtereket, majd nyomtam be a cmdletből.
Szégyen… annyiszor szoktam mondogatni, hogy ’ember, gondolkozz’… aztán én magam sem mindig teszem. Miután átkonvertáltam a filtereket, utána kezdtem csak végiggondolni, mit is tesznek ezek egyáltalán? És látszott, hogy a bonyolult átkonvertált cuccok helyett van sokkal egyszerűbb út is az OPATH-on belül, sőt, ezekhez varázsló is van. Na, nem mindhez, de a legtöbbhöz. Itt egy példa:

Ez az az OPATH filter, mely az eredeti Exchange2000 ‘All Users’ ldap filter transzformációjából keletkezett:
(& (mailnickname=*)
(| (&(objectCategory=person)(objectClass=user)(!(homeMDB=*))(!(msExchHomeServerName=*)))(&(objectCategory=person)(objectClass=user)(|(homeMDB=*)(msExchHomeServerName=*))) ))
( ( Alias -ne $null ) -and ( ( ( ObjectCategory -like ‘person’ ) -and ( ObjectClass -eq ‘user’ ) -and -not ( Database -ne $null ) -and -not ( ServerLegacyDN -ne $null ) ) -or ( ( ObjectCategory -like ‘person’ ) -and ( ObjectClass -eq ‘user’ ) -and ( recipientType -eq ‘UserMailbox’ ) ) ) )

Tulajdonképpen bele lehet erőszakolni egy Address List-be. Működni is fog. De ha végiggondoljuk, mit is csinál a szűrő, akkor rájövünk, hogy ugyanezt varázslóval is be tudjuk nyomni.

A varázslónak megfelelő Powershell cmdlet egyébként így néz ki:
Set-AddressList “All Users” –IncludedRecipients MailboxUsers

Nyilván ezekre a szűrőkre is igaz, hogy az egyszerű a szép. És a gyors is.

Már csak a globális címlistával kellett valamit kezdeni – a GAL-hoz ugyanis nincs varázsló. Semmilyen. Elfogyott. Egy logikus kísérlet: get-globaladdresslist. És igen. Innen nyílván működött a set-globaladdresslist is, na meg Bill Long progija. Szuper.
Teszt: új postafiók, mennyi idő után jelenik meg a GAL-ban. Soha. Tudom, nem szabad rohanni, az Exchange a nyugodt emberek platformja, de ennyi zen azért még nekem is sok volt. Jé, van olyan parancs is, hogy refreshGAL. Aztán semmi. Úgy hagytam, mint a vasalt ruhát. És lám, másnap már meg is jelent az új postafiók. A helyi rendszergazda morgott ugyan valamit, de a probléma megoldását elhalasztottuk. Majd, ha sok időnk lesz.

Érdekesség még az ütemezési lehetőség az email address policy/address list kreálásánál. Az ember elsőre azt hinné, ez valami olyasmi, hogy megadott időnként lefut és érvényesíti a házirendet. De persze ennél műveltebbek vagyunk, tudjuk, hogy RUS jellegű tevékenység ebben a verzióban már nincs. Kiváncsian bekapcsoltam, egy héttel későbbre véve az aktualizálást. Nos, azt csinálta, hogy amikor leokéztam a varázslót, megjelent egy számlálóablak. Amelyikben elkezdett visszafelé számolni. Másodpercenként. Egy hetet. Addig persze a konzolt nem lőhetem ki, mert menne vele a számlálós ablak is. MegaLOL. Cancel.

Szünet. Egy hét idegnyugtatás az őszi erdőben. Hegynek föl, völgynek le.
Ügyfél ezalatt hozzá se nyúlt a rendszerhez.
Visszajöttem. Az első barátságos pillantások hamar elsötétedtek: a System Attendant nem megy. Az Information Store megy ugyan, de újraindításkor bevés valami hülye hibát az eseménynaplóba. Az SA meg elindul ugyan, ezt be is írja, de utána egyből leáll. Hibaüzenet utáni turkászás, sehol semmi. EventID hallgat, Google szintúgy. Addig jutok, hogy jó eséllyel valami ldap cucli lesz. Beugrik, hogy valahol be lehet állítani, melyik GC-t részesítse előnyben a szerver. Lehet, hogy az a baj, hogy van a címtárban néhány nem w2k3 DC/GC? Állítsuk be mind organizáció, mind szerver szinten, melyik DC-t használja. Semmi javulás. Kínomban újraindítottam a gépet – és innentől tökéletesen megy.
Nem jósolok hosszú karriert a gyerektartomány W2k tartományvezérlőinek.

ps.
Nem sokat dobott a jókedvemen, hogy az egész cirkusz után jelent meg Bill Long írása erről az egészről. Ebből az derült ki, hogy a telepítő csak a _felesleges_ zárójelektől és & jelektől akad ki – ergo maradhatott volna az ldap filter, csak adsiedit-tel ki kellett volna műteni a többletet. Köszönöm, fiúk. Azért a KB cikkbe is beleírhattátok volna.

Cause 3
There is a parenthesis or an ampersand in a recipient filter. Additionally, Exchange 2007 uses OPATH filters instead of LDAP filters.

Itt ugye egy szó sincs arról, hogy _felesleges_.

De azért ne hagyjuk ezt annyiban, nézzük csak meg pontosabban, mit is mond Bill?

Although Active Directory itself has no problem ignoring the unnecessary ‘&’, Exchange 2007 setup doesn’t like this at all.

The parentheses surrounding the server name in the value confuse setup, causing the same behavior.

Érted? Tehát azok az emberek, akik az Active Directory-t fejlesztették, le tudták kezelni azokat az eseteket, amikor egy név az ldap filterben zárójelet tartalmazott, vagy bekerült egy felesleges műveleti jel (&). Ellenben azok a kutyaütők, akik az Exchange setupot írták, sajnos már nem. Ezért hal be a setup.
Valamikor mindenesként dolgoztam, ami azt jelentette, hogy kódoltam is, mint állat. Volt egy beosztottam is, egy gépésztechnikus srác, akit én tanítottam meg programozni. Azt hiszem, zokogva szúrtam volna tökön magam, ha a srác képtelen lett volna egy ilyen beviteli stringet parszolni. Pedig mi tényleg kutyaütők voltunk.

  1. Bevezetés
  2. Tartományi konszolidáció
  3. Bénázás a parancssorban
  4. Az Exchange organizáció átállítása

Szakállam titkár

Marha jó szó, tetszik.

Egyébként ennek a cikknek az alapján jött elő ez a szójáték. Érdekes cikk, többször nyitotta ki zsebemben a bicskát.

A jelzálogok esetében a 2005-ös 60 százalékról 2007 októberére 93-ra nőtt a külföldi valutában felvett hitelek hányada, azon belül is a svájci frank alapúaké, amelyek a külföldi valutában lekötött kölcsönök 95 százalékát teszik ki. Az utóbbi időben a fogyasztási hiteleknél is népszerűvé váltak a svájci valutában jegyzett ügyletek.

A tekintélyes lap megszólaltatta Kovács Álmos szakállamtitkárt, aki elmondta, hogy a pénzügyminisztériumban nem örülnek mindennek, és igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a leselkedő veszélyekre. Ugyanis a háztartások alig vannak tudatában annak, hogy a forint gyengülése vagy a frank erősödése milyen mértékben növelheti meg a forintban számolt havi jelzálogkamatot.

Ugyanakkor az államtikár is elismerte, hogy a jelentős kamatszint-különbözet miatt a frankban való eladósodás gazdaságilag ésszerű döntésnek tűnik. Szimulációs számítások kimutatták, hogy igen tetemes devizaárfolyam-kilengésnek kellene ahhoz bekövetkeznie, hogy a forinthitelek ismét előnyösebbek legyenek, mint a frankalapúak.

Most akkor, őszintén, min is tetszenek csodálkozni??

Mindamellett a központi bank is vegyes érzelmekkel szemléli a svájci frankban lekötött hitelek jelentőségének növekedését – jegyezte meg a Neue Zürcher Zeitung, ismét idézve Karvalits Ferencet, aki elmondta, hogy “ez a fejlemény azért jelent problémát nekünk, mert pénzpolitikánkkal alig tudunk befolyást gyakorolni rá”.

Kész szerencse. De komolyan.

A cikk egyébként pont ezért “tetszett”: mindenki borzasztóan aggódik, mi lesz a szegény néppel, ha elszabadul a forint vagy a frank – miközben folyamatosan érződik, hogy az bassza a pénzügyérek csőrét, hogy ez az istenadta nép sokkal jobban megbízik a Svájci Nemzeti Bankban, mint a magyarban. Különösen, ha olcsóbb.

Hát, igen.

A témához kapcsolódik egy másik mai blogbejegyzés is.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑