Day: January 18, 2008

Teher alatt nő a pálma

Egy korábbi írásban keseregtem azon, hogy a jólét – sajnos – zsákutca. Szomorú, de ez az egyén szintjén is ugyanígy van. Aki olyan körülményeket ér el, ahol megnyugszik, ahonnan már nem akar továbbmenni – és olyan “szerencsés”, hogy éppen nem is fenyegetik – az megáll. Pang. Megszűnik megismerni a világot. Átváltott a befőtt létformára.

A fentiek persze nem érvényesek azokra, akik már idejekorán megtapasztalták: nincs olyan, hogy nem vagy fenyegetett. Ők ugyanis időben rájöttek, hogy az előremeneküléssel egyetemben egyre mélyebben, részletesebben ismerik meg a világot, egyre többet tanulnak meg belőle – és végül már sokkal inkább ez hajtja őket, mint a félelem.

Ahhoz persze, hogy az embert előrezavarják, akkor is, ha éppen békében akar ülni a seggén, kivételes szerencse kell:

  • Egy hisztérikus általános iskolai biológiatanárnő, aki megigéri, hogy év végén megbuktatja. (Itt tanultam meg tanulni.)
  • Egy Bokros Lajos a csomagjával. (Ekkor lettem ráérős vidéki önkormányzati informatikusból profitorientált szférában hajtó pesti informatikus.)
  • Egy cégösszevonásból fakadó létszámleépítés, majd hosszú munkanélküliség után egy vacak állás. (Ekkor mondtam azt, hogy ilyen esélyt még egyszer nem adok a sorsnak a kinyírásomra. Egyszerűen én leszek a legjobb. Valamikor.)

Szívem szerint most már azt mondanám, hogy köszönöm, elég, megtanultam a leckét… de van egy olyan sejtésem, hogy az őrangyalom még nem fogyott ki az ötletekből.