Ez… ez… tré

Baromira utálok blogban dühöngeni, de most nem tudom visszafogni magam. Ami itt a CIB bankban történik, az már túlmegy minden határon.
Nej volt IEB számláján több havi fizetése van beragadva. Itt van előttem egy kupac utalnivaló, már most baromira el vagyunk késve vele. És még mindig képtelenség. A múlt hetet lenyeltem, írták is, hogy nem lesz százas, oké. Egyszer-kétszer próbálkoztam, egyszer sem ment.
Aztán ma már lassan kezd rajtam kitörni a légiós betegség. Először közölte a program, hogy karbantartanak, jöjjek vissza 20 perc múlva. Este 11-kor. Na, mindegy. Visszajöttem. Beléptem. Jelszót változtattam. Erre szó nélkül kivágott. 10 perc múlva bátran visszaléptem. Sikerült. Nekiálltam utalni. Rögtön a legnagyobb – és legsürgősebb – vaddal kezdtem, van egy sokszázezres tételünk. Beírtam mindent, rányomtam – erre megint kivágott a program, tranzakció közben(!).
Na itt mondtam azt, hogy ez egy borzalmasan vacak, kibaszott szar rendszer, melyet fel kell robbantani, be kell szántani, örökre elfelejteni. Menjenek a fenébe. Eddig az IEB-bel nem volt semmilyen bajom, akart a radai rossebb a CIB-hez tartozni. Különösen, ha ilyen botrányosan szar. Nem érdekel, hogy sajnos most átállás van. Hónapjaik voltak arra, hogy megszervezzék, képtelenek voltak rá. Most meg mi szopunk. Ezután mit várhatok tőlük a továbbiakban?
Kíváncsi vagyok, hány volt IEB-es fogja innentől utálni a CIB-et. Mindenesetre ma estétől eggyel több.

EMBEREK! A bank a bizalomról szól, nem tudtátok? A picsába…

[Update1]
Újra visszaléptem. Legördítettem a menüt – erre úgy maradt. Lefagyott az a kibaszott java applet kibaszott legördülő menüje. Kiléptem. Vissza akartam lépni, erre közölte, hogy átmeneti hiba van, jöjjek vissza később. Kézigránáttal, b+, legszívesebben azzal jönnék vissza. Nem kicsit érdekel, mi a franc történt az elkefélt tranzakciómmal.

[Update2]
0:45. Az átmeneti rendellenesség még mindig tart, én pedig képtelen vagyok belépni a webbankba. Immár két órája próbálok összehozni egy átutalást. Az eredmény? Egy bizonytalan állapotban lévő nagyértékú tranzakció. Nem tudom, mikor tudok végre belépni, addig viszont rághatom a kefét, mi is történt. A józan ész azt mondaná, hogy nem lehet semmi baj – de attól tartok, a józan ész ebben a történetben nem játszik.

Egy félresiklott projekt – bénázás a parancssorban

A valósággal való minden hasonlóság pusztán a véletlen – és a figyelmetlenségem – műve. Habár az írásnak van valós alapja, de nem az a szándékom ezzel a történettel, hogy bárkit is lejárassak – ezért időnként szándékosan ködösítek egy kicsit. Nem anyázni akarok, hanem naplószerűen leírni, hogyan tud félremenni egy projekt, ha az ember nem tartja vasmarokkal. Vagy legalábbis nem szabályosan akarja fogni.

Tiszta volt a terep, mint a téli ünnepek között a legtöbb iroda.
Kezdhettük preparálni a címtárat.

Első lépésben nem akartuk az összes Exchange szervert átállítani, csak a forest root tartomány szervereit céloztuk be. Ebből kifolyólag a gyerektartományt nem is frissítettük, meghagytuk Windows2000 natív módban. Az itiner is azt mondta, hogy

“In each Active Directory site where you plan to install Exchange 2007, you must have at least one domain controller that is also a global catalog server and is running Windows Server 2003 SP1 or a later version.”

Azaz csak azon a telephelyen kell lennie W2k3Sp1 GC-nek, ahová Exchange2007 szervert akarunk tenni. Márpedig egyedül a gyerektartománynak van külön telephelye, a többiek egy kupacban vannak.
Ügyfél egy kicsit megnyugodott, idén csak ennyi pénze volt, a teljes átállás második felére akkor ráér jövőre erőforrást ütemezni.

Ennek jegyében a gyökértartományt w2k3 szintre frissítettük. Bedugtam az Exchange telepítő cédét a friss, harmatos gépbe, aztán
setup.com /PrepareLegacyExchangePermission.
Azt mondta, hogy nincs ilyen paraméter, próbáljam meg a setup /? figurát. Megpróbáltam. Tényleg nem volt. Egy világ dőlt össze bennem. Írtam cikket erről a parancsról. Vizsgán egy csomószor adtam meg helyes válaszként. Akkor most mi van?!
Utánaolvastam. Az van, hogy a parancs sok jogosultságot módosít. Tehát permissions.

Boldogan elindít, parancs dolgozik, majd kikattan, mint órarugó. Azt mondja, hogy a gyerektartományban nincs w2k3sp1 GC. Persze, hogy nincs. Direkt nincs. Úgy terveztük. Mit akadékoskodik a köcsög? Itt van, pár sorral feljebb, hogy csak akkor kell, ha e2k7 megy oda.
Most akkor kinek van igaza?

A parancs helpje továbbra is hülye, marad a gugli. Ott van, hogy létezik egy /domaincontroller:<dc_fqdn> paraméter. Remek, adjuk meg az egyik root dc-t. Ugyanaz. Kikattan.
Én is. Ezután tuti, hogy elevenen nyársalnak fel. Az egész projekt azon alapult, hogy a gyerektartományt békén kell hagyni, a gyökértartományt meg át kell csúsztatni. Én meg bátran alapoztam arra a bizonyos mondatra az MS dokumentációban – mely szemmel láthatóan nem igaz.

Eszeveszett további keresések. Az eventid.net akkora baromságot mond a hibára, hogy én szégyellem magam. Aztán jön egy szerencsés találat: kiderül, hogy a parancsnak van egy speciális változata:
setup.com /PrepareLegacyExchangePermissions:<domain-fqdn>
Ekkor csak azt a tartományt frissíti, melyet megadtunk, a többit nem nézi.

Mehetünk tovább. Replikáció letilt, prepareschema. Megint ugyanaz. Kell neki a w2k3 GC. Megadóan keresem a /domain kapcsolót… de itt már nincs. Bakker…. a projektünk csak bedőlt az árokba. Kétségbeesett keresés. Első találat: egy MVP kolléga, ki van kattanva, de rendesen. Hogy szar a doksi, más a valóság. Én legalább ennyire ki vagyok kattanva: frissíttessem a gyerektartományt az ügyféllel, plusz szerverek, plusz pénzek, egy-két hét csúszás? A következő találat se nagyon dobott fel: az Exchange blogon írják, hogy hát, igen, elkúrtuk. De majd a sohakinemjövő sp1-ben javítjuk. Addig vagy ne telepítsél Exchange-t, vagy pakold tele – feleslegesen – a tartományaidat új vasakkal. Végül az ügyfél úgy dönt, hogy inkább leperkál 800k-t és belevágunk most a gyerektartományba is. Nekem ég a pofám… és az ügyfél szerint jogosan, mert én vagyok a szakértő. Az nem nagyon vígasztalja, hogy a hivatalos doksiban annak ellenére van valótlan követelmény, hogy a fejlesztők a nyilvánosság előtt ismerték be, hogy nem úgy van. Ahelyett, hogy a specifikációt frissítették volna a dokumentumtárban…

Preparáció elhalasztva.

Később kiderült, nem eszik annyira forrón a kását, elég betenni egy Windows2003 Sp1 DC/GC szervert a meglévő Windows2000 DC mellé, akkor már jók vagyunk, a tartományi upgrade ráér. Nagy sóhaj, csináljuk. Rossz sejtéseim vannak. (Azóta kijött az SP1, elméletileg már nincs ez a hiba, van helyette másik, lásd itt. Aranyos. 2007.12.30)
Mindenesetre a preparáció végül szépen lement. Apró finomság, hogy a setup /preparedomain parancs kiadásához nem volt jogom a gyerektartományban – nem voltam domain admin – de a gyökértartományban kiadott setup /preparealldomains már végigsöpört az összes tartományon – ugyanis ahhoz az enterprise admin jog kell, az meg megvolt.

  1. Bevezetés
  2. Tartományi konszolidáció

Az első lépés

Immár napok óta nem voltam kint az utcán. Aztán eljött a pillanat, elindultam első munkanapomra a munkahelyemre. Bekapcsoltam a riasztót, bezártam az ajtót, zsebrevágtam a kulcskarikát, ráléptem a lépcsőre – és akkorát taknyoltam, hogy simán letaroltam a lépcső alján lévő kukát, de úgy, hogy még a szemeteszsákok is rámborultak.
Ez az év is jól kezdődik – gondoltam, míg odabent a kabátomat és a hátizsákomat pucováltam.

És még csak utána jött a bérletderby.

Matematika, óh – frissítve

Csak gondoltam, hogy korrigálom a korábbi írást, ha már a kommentben ketten is voltak olyan kedvesek és elmagyarázták a megoldást.

Az alaphelyzet az volt, hogy a gyerek hetedikes matekkönyvében gyk egy oldalon belül volt három hülye matematikai feladat. Ebből az egyiket már szkennelés közben kidobtam, mert eszembe jutott egy értelmezési lehetőség. (Bonyolult geometriai ábra, mindenhol csak betűk, sehol számok – aztán annyit mondtak csak a kiscsókáknak, hogy számolják ki két egymásbaágyazott síkidom területének az arányát. Lassan esett le, de ez tkp. lehet olyan feladat is, hogy határozzák meg az arányt absztrakt módon, betűkkel jelölve a méreteket. Mondjuk, hetedik általános iskola… de inkább nem rángattam ki pellengérre a példát.)

A másik kettő jelent meg végül itt, ebből az egyik maradt is ugyanolyan ostoba példa, de a másikról kiderült, hogy én bénáztam el a megoldást. Igaz, ez se volt igazán hetedikes szint (pedig… a könyvben külön voltak a könnyű és a nehéz feladatok – ez a könnyűk között volt), de azért mégsem volt akkora marhaság, mint én gondoltam. Tehát visszavontam a múltkori írás erős következtetését – fenntartva mindamellett a morgást.