Beszédes nevek

Csak éppen nem úgy. Nem arról árulkodnak, aki viseli, hanem arról, aki kimondja.

Megmagyarázom.

Az interneten rengeteg véleménnyel lehet találkozni, hasonlóképpen persze az IRL-ben is. És vannak olyanok, akik már az első pár szavukkal diszkvalifikálják magukat.
Ha például valaki úgy kezdi, hogy “mert az M$…” vagy súlyosabb esetben “és akkor a Microfos…” – abban a pillanatban lapozok is tovább. De ugyanez megvan a politikai életben is. Ha valaki azzal nyit be, hogy “így a Lopcsány…” vagy “azt hiszi a Gyurcsányi”… esetleg “mit képzel már ez a Vekker”… a további véleménye már nem érdekel. Mindegyik entitásnak megvan a saját neve, nyugodtan lehet arra hivatkozni. Kifacsart nevekkel hangulatot kelteni, az egyik legszánalmasabb irodalmi eszköz. Az illető ugyanis vagy primitív vagy nem bízik abban, hogy a mondanivalója önmagában megállja a helyét – emiatt rásegít egy kis hangulatmódosító sárdobálással.
Én viszont egyik esetben sem vagyok kíváncsi a véleményére.

Ízek és szagok

Éjfél körül van. Hosszú és erős nap volt, bontasz is egy üveg kaliforniai Shirazt. Az első korty emberes, hogy jusson mindenhova, amikor megjáratod a szádban. Aztán gúvadt szemmel téped fel az ajtót és rohansz a fürdőszobába, kiköpni: a bor ugyanis megbuggyant.
Visszafogott mormolások között mész le a nappaliba, új bort választani a borhűtőből. És ekkor szembesülsz azzal, hogy a macska odaszart a hűtő környékén terpeszkedő alomba egy hatalmasat.

Ritka összhang az ízek és a szagok között.

Kivetítés

Ahogy megy a busz, elmegy egy kutyafuttató mellett. Jó nagy gyepes rész, rajta néhány betonpad, majomketrec, a végében pedig hajléktalan viskó: a bokrok ágait összehúzták, rákötöztek valami funérlapot és vastagon bepokrócoztak alá. Elnézem, ahogy a deres fűben, plédekbe csavarva próbálnak aludni… és megpróbálom elképzelni, mit érezhet az őrangyaluk. Mennyire tele lehet a töke – már ha egyáltalán, ugye – azzal, hogy az általa menedzselt egyén élete ennyire félresiklott. És milyen elégedettség töltheti le az enyémet pont ebben a pillanatban, amikor ilyeneket gondolok.

Azért mekkora gáz már ez: amikor az ember a saját megfelelési kényszerét kivetíti az őrangyalára is.