Születésnapomra

Harminckét éves lettem én
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Erre a versre ébredtem a délutáni szunyókálásomból. 32 éves… mit is csináltam én éppen akkor? – futott át az agyamon. Elsőre nem ugrott be. Ki kellett számolnom az évszámot.

Hát, igen. 1996. Nem akármilyen év volt.

Szilveszter éjszaka: eldöntöttük Nejjel, hogy felrúgunk mindent, amit addig elértünk. Eladjuk mindenünket és Pestre költözünk. Egy 5 és egy 3 éves gyerekkel.

Január: HVG, Express és Népszabadság olvasgatás, álláshirdetésekre válaszolgatás.

Február: Beindultak az interjúk. A cég heti postajáratával jártam fel Pestre, ehhez persze úgy kellett szerveznem, hogy aznap legyen az összes interjú. De még így is becsúszott egy-egy utazás vonattal is. Menetközben Relaxa német.

Március: Felvettek a Quelle-hez számlázási rendszergazdának. Az egyik feltétel a saját autó volt. Kénytelen voltam pénzt összekaparni egy öreg Trabantra. (Anyósék segítségével.)

Április: Felmondtam a munkahelyemen. Összepakoltam egy kis bőröndnyi cuccot, bedobtam a Trabiba. Érzékeny búcsú a családtól. Nem kívánom senkinek, hogyan éreztem magam, miközben csorogtam Budapest felé.
Egy havernál szálltam meg két hétig.
Közben becsúszott egy évfolyamtalálkozó Veszprémben. Mindenki sorolta a videókamera előtt, mit ért el, hol lakik, hol dolgozik. Én csak vonogattam a vállam: nem tudom, hol lakok, nem tudom, hol dolgozom, a családom… remélem megvannak valahol.
A munkábaállás előtti napon, este, telefonáltak az Első Pesti Telefontársaságtól, hogy oda is felvettek. Mivel ez több nagyságrenddel jobb állásajánlat volt, ment másnap a telefon a Quelle-nek, hogy bocs fiúk.

Május: Kiköltöztem Nej keresztanyjának üresen álló házába, Fótra. Munkábaállás az EPT-ben. Kiderült, hogy ugyanarra a pozícióra felvettek mást is. Habár nyugtatgattak, hogy ez nem jelent semmit, a családegyesítést elhalasztottuk a próbaidő lejártáig.

Június: Születésnap egyedül Fóton. Ritka vacak volt.

Július: Tanulás. Az új helyen sok ismeretlen dolog volt, meg úgy általában eggyel nagyobb pályán kellett játszanom, mint Veszprémben.

Augusztus: Elkezdtem albérletet keresni. Végül a XVIII. ker Lakatos lakótelepen vettem ki nagyon olcsón egy 43 m2-es, meglehetősen lepusztult lakást. A hónap végén összepakoltunk Úrkúton, felköltöztünk.

Szeptember: A gyerekek már új óvodában kezdtek. Nej egy szerencsés találkozás után talált magának munkahelyet. (Előtte vidéken egy év alatt nem sikerült.)
Az élet kezdett elviselhető lenni: reggelente elmolyoltam a picikkel, elsétáltunk az oviba, utána 3 megálló villamossal a munkahelyre.
Elkezdtük meghírdetni az úrkúti családi házat.

Október, november: semmi különös. Leutaztam Ráckevére egy ingatlanközvetítőhöz, a fűthetetlen Trabival. Irgalmatlanul sok mínusz volt, hazafelé hó is.
Nagyon csúnyán megbetegedtem.
Munkahelyen belevágtunk abba, amire tkp. felvettek: Novell3.12 -> Windows NT4.0 átállás.

December: Beidéztek a rendőrségre, ugyanis a ráckevei nő csaló volt.

Karácsony: kis család, együtt egy kis lakásban. De már túlvoltunk a nehezén.

H@x0r

Holnap Ma lesz az utolsó nap a Netacademia Ethical Hacking tanfolyamán. Mivel ez már csak olyan fél nap lesz, nagy változások nem várhatóak – így megírhatom már most is a véleményemet.

Kezdjük azzal, hogy ennek a tanfolyamnak nagyjából annyi köze van a hackeléshez, mint a Bükkben vezetett busztúrának a hátizsákos gyalogtúrához. Ha most azt hiszed, jól megkritizáltam az egészet, akkor tévedsz: ez egy pontos, alaposan megcsiszolt hasonlat volt. Ha ugyanis körbevisznek a buszban, akkor futólag látod a Bükk részeit. És ha tetszik, akkor egy-két hét után már jöhetsz is vissza a zsákoddal – és lassan, de alaposan járhatod be a terepet.
Viszont hacker ettől a tanfolyamtól nem leszel. De még csak a vizsgától sem. Azt nem adják ilyen könnyen.
Akkor mit ad a tanfolyam? Némi szemléletet, rövid áttekintéseket – és hatalmas adag tananyagot. Lássuk a szikár számokat: a csomagban hat könyv van: 2500 oldalnyi tankönyv, 500 oldalnyi laborgyakorlat. A mellékelt cédéken olyan 3 GB hacker/cracker segédprogram, egy vizsgasegédlet, két cédényi videó és egy cédéről boot-oló linux masina található. Hatalmas anyag, az oktató meg sem próbálta teljes mennyiségben leadni. Mentünk, ahogy tudtunk, belekaptunk ebbe is, abba is. Megjegyzem, inkább network alapokról volt szó, mint konkrét hekkelésekről, dehát ugye arra épül minden. Viszont láttunk azért olyat is, a laborgyakorlatokon pl. egymás gépeit borogattuk meg.
Ami engem nagyon zavart, az a naftalinszag volt. Olyanokat hekkeltünk, hogy IIS5, IE6, SQL2000, a vizsgakérdések között is volt olyan, amelyik 2002-es(!) Windows patch-re vonatkozott. Értem én, hogy ismerkedésre jó ez is, de szívesen láttam volna, hogy mi a helyzet a mai rendszerekkel.

Mondjuk, valamennyit azért láttam.
Például Zsíros Petya előadása ütött rendesen. Nulláról indulva írt PHP-ben egy BOF exploitot, részletesen elmagyarázva, mit miért csinál. Én ugyanis eddig azt hittem, hogy a buffer overflow töréseket zöld marslakók írják – az emberek ugyanis tuti képtelenek ekkora precizitással átsurranni egy-egy kapun. Most már tudom, hogy ember is képes erre, ha van elég agya.
De megemlíthetném Agot is, aki wifi törésekről tartott egy igen érdekesnek tűnő előadást. (Azért fogalmaztam ilyen óvatosan, mert én valahol a WEP hiányosságainak boncolásakor leestem a szekérről – és az még igencsak az eleje volt. Innentől gerillamódszerekkel értettem meg részleteket az előadásból – pont annyit, hogy adott esetben a google segítségével azért boldoguljak.)

És ha már az oktatóknál járunk, ejtsünk szót a fő oktatóról is: Jan szemmel láthatóan értett az anyaghoz, jól is adott elő – de szerény véleményem szerint engedhette volna lejjebb is azt az ekevasat a mélyszántás előtt. Ahogy elnéztem, nem volt olyan inhomogén a társaság, mint általában egy tanfolyamon szokott – senki sem bánta volna, ha jobban belemegyünk néhol az anyagba. Így viszont ez az egész inkább csak vizsgára felkészítésnek tűnt.

Apropó, vizsga. Habár a tananyag rettenetesen nagy, de a vizsga ránézésre nem tűnt vészesnek. 150 kérdés, 4 óra, azt hiszem, 120 jó válasz kell. Átfutottam a próbaverziót, nagyon sok kérdés kilogikázható, ráadásul jól be is határolható, mely anyagokra kell rágyúrni a könyvből.

De szándékosan nem akarok vizsgázni belőle.
A vizsga ugyanis veszélyes – különösen, ha sikerül. Onnantól kezdve az emberen számonkérik a tudást. A vizsga speciel nem csak arra jó, hogy kompetenciát mutassunk egy-egy pályázaton. A vizsga szakértőt csinál belőlünk – olyan szakértőt, akinek kutyakötelessége naprakész tudással rendelkezni az adott területen, mert bármikor igényt tarthatnak rá. Emiatt van az, hogy én már évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy csak abból vizsgázok, amivel hosszútávon is foglalkozni akarok. Márpedig a hekkelés nem az. Jó képben lenni, jó ismerni a technikákat – de nem jó szakértőnek lenni belőle.

Drámai erő

Bármennyire is furcsa, a drámai megjelenítés fontos része a karikatúrának. Furcsa, mert az ember alapvetően röhögni akar. Pedig a műfajban ennél jóval több van.
A törökök nagymesterek ebben. Rengetegen nyomulnak – és meggyőződésem, hogy külön iskolájuk is van, mert annyira hasonlóan, annyira egyformán ütősen bánnak a drámai hatással.

Én – szerzőként – a magam kis világában ritkán találkozom ezzel a kihívással. De a napokban mégis belefutottam.

A következőt szerettem volna megrajzolni: Don Quijote ül a szélmalom előtt, éppen nemrég jött le a lapátkerékről. Vele szemben a lova röhög. A lovag reménykedve néz szolgájára, hátha éppen most nincs kedve jegyzetelni – de az persze kinyújtott nyelvvel, bőszen felír mindent.
A rajz el is készült, pontosan olyan lett, amilyennek elképzeltem. Már postáztam is volna, amikor meghallottam azt a belső hangot, mely egyfolytában azt hajtogatta: valami nem jó.
A ló ugyanis nagyon kilógott a képből. A kép bája – és egyben drámai ereje is – az lett volna, ha mindenki részt vesz a játékban. Ha a ló partner az őrületben, együtt érez lovasával és mindketten félve/reménykedve nézik közvetlenül az eset után az írnokot. Ehhez képest a röhögő ló durván idegen volt. Én nem veletek vagyok, én nem vagyok olyan hülye, mint ti – üzente. És ezzel egyrészt magára hívta a figyelmet, másrészt megtörte a varázst.

Nagy sóhaj, majd újrarajzoltam a lovat. Szerintem jobb lett.
(Nej szerint meg tiszta Picúr.)

Nagyítás Nagyítás

Éjszakai repülés

Did you hear about the midnight rambler biker
Everybody got to go

Azt hiszem, ebből rossz szokás lesz. Nagyon megtetszett.
Borzasztóan zavar a mozgás hiánya. Ugye elkezdtem futni, tragikus következményekkel. Az uszodához nincs időm, a szobakerékpár meg… valahogy nem jön be.
Bezzeg az igazi… És mikor máskor, mint éjjel? Baromira jó. A forgalom gyakorlatilag nulla, bármelyik úton mehetek, még az Üllői is üres. Oké, kicsit melegebben kell öltözni, de ennyi belefér.

És ami a legjobb, holt időbe lehet bepasszintani. Olyan 10-11 között szokott lenni egy hullámvölgyem, olyankor csak kinlódok. Éjfélre, ha ki tudok mászni belőle. Na, ennek vége. Tíz óra körül irány a fészer, 30-40 perc tekerés, utána egy zuhany – és üdén, frissen mehet tovább az éjszakai műszak.

A rossz karikaturista

Bad, bad boy.

Egy magát meg nem nevezni kívánó közéleti rajzolónak tele lett a hócipője. (Nem csodálom, én is hasonlóan érzek. Nemrég lelkendeztem, milyen jó, hogy RSS-ben is el lehet végre érni a közéleti rajzokat. Aztán miután megismerkedtem a választékkal, undorodva dobáltam ki egy híján az összeset. Ann Telnaes – már csak a stílusa miatt is – megmaradt.)

Ismeretlen karikaturistánk továbbment. Elindított egy blogot, azzal a feltett szándékkal, hogy szénné cikizzen minden olyan rajzot, mely kiverte nála a biztosítékot.
Lesz munkája.

Idézet:

Today is your lucky day. I am going to teach you the secrets that have kept political cartoonists in their high and loft positions for decades while you, with infinitely more wisdom and political insight, are doomed to life your life without the prestige, wealth and hot trophy wives that we cartoonists have.

Lesson one: The scrambled egg.

Not a creative person? Can’t think up any new ideas? Don’t worry that never held Jeff Koterba back! Here’s how you too can make a cartoon out of nothing.

Step one: Go to Cnn.com and see what the biggest story of the day is- but it can’t have anything to do with politics.

Take that story and mix it up, don’t hold back now. You can add a politician or even a country.

A The Daily Cartoonist készített vele egy email interjút. Ebben is vannak érdekes dolgok:

Yes. You might have heard of me. I have won national awards. But that doesn’t mean much anymore. Journalism is in such a sorry state we’re giving ourselves awards every chance we get. Cindy Procious won a few for being married to Clay Bennett. I hear if you go to dinner with Steve Sack then you are automatically made a finalist for the Pulitzer. Matt Davies won a Pulitzer because the judges thought that he invented scribbling. Last years winners had praise heaped upon them because they used something called the internets.

Why don’t we draw cartoons that make people feel good or are uplifting and kind? Because nobody would care. We laugh at cartoons when they have a fierce way of saying sometihng — whether or not we agree with it.