Day: February 28, 2008

Drámai erő

Bármennyire is furcsa, a drámai megjelenítés fontos része a karikatúrának. Furcsa, mert az ember alapvetően röhögni akar. Pedig a műfajban ennél jóval több van.
A törökök nagymesterek ebben. Rengetegen nyomulnak – és meggyőződésem, hogy külön iskolájuk is van, mert annyira hasonlóan, annyira egyformán ütősen bánnak a drámai hatással.

Én – szerzőként – a magam kis világában ritkán találkozom ezzel a kihívással. De a napokban mégis belefutottam.

A következőt szerettem volna megrajzolni: Don Quijote ül a szélmalom előtt, éppen nemrég jött le a lapátkerékről. Vele szemben a lova röhög. A lovag reménykedve néz szolgájára, hátha éppen most nincs kedve jegyzetelni – de az persze kinyújtott nyelvvel, bőszen felír mindent.
A rajz el is készült, pontosan olyan lett, amilyennek elképzeltem. Már postáztam is volna, amikor meghallottam azt a belső hangot, mely egyfolytában azt hajtogatta: valami nem jó.
A ló ugyanis nagyon kilógott a képből. A kép bája – és egyben drámai ereje is – az lett volna, ha mindenki részt vesz a játékban. Ha a ló partner az őrületben, együtt érez lovasával és mindketten félve/reménykedve nézik közvetlenül az eset után az írnokot. Ehhez képest a röhögő ló durván idegen volt. Én nem veletek vagyok, én nem vagyok olyan hülye, mint ti – üzente. És ezzel egyrészt magára hívta a figyelmet, másrészt megtörte a varázst.

Nagy sóhaj, majd újrarajzoltam a lovat. Szerintem jobb lett.
(Nej szerint meg tiszta Picúr.)

Nagyítás Nagyítás

Éjszakai repülés

Did you hear about the midnight rambler biker
Everybody got to go

Azt hiszem, ebből rossz szokás lesz. Nagyon megtetszett.
Borzasztóan zavar a mozgás hiánya. Ugye elkezdtem futni, tragikus következményekkel. Az uszodához nincs időm, a szobakerékpár meg… valahogy nem jön be.
Bezzeg az igazi… És mikor máskor, mint éjjel? Baromira jó. A forgalom gyakorlatilag nulla, bármelyik úton mehetek, még az Üllői is üres. Oké, kicsit melegebben kell öltözni, de ennyi belefér.

És ami a legjobb, holt időbe lehet bepasszintani. Olyan 10-11 között szokott lenni egy hullámvölgyem, olyankor csak kinlódok. Éjfélre, ha ki tudok mászni belőle. Na, ennek vége. Tíz óra körül irány a fészer, 30-40 perc tekerés, utána egy zuhany – és üdén, frissen mehet tovább az éjszakai műszak.

A rossz karikaturista

Bad, bad boy.

Egy magát meg nem nevezni kívánó közéleti rajzolónak tele lett a hócipője. (Nem csodálom, én is hasonlóan érzek. Nemrég lelkendeztem, milyen jó, hogy RSS-ben is el lehet végre érni a közéleti rajzokat. Aztán miután megismerkedtem a választékkal, undorodva dobáltam ki egy híján az összeset. Ann Telnaes – már csak a stílusa miatt is – megmaradt.)

Ismeretlen karikaturistánk továbbment. Elindított egy blogot, azzal a feltett szándékkal, hogy szénné cikizzen minden olyan rajzot, mely kiverte nála a biztosítékot.
Lesz munkája.

Idézet:

Today is your lucky day. I am going to teach you the secrets that have kept political cartoonists in their high and loft positions for decades while you, with infinitely more wisdom and political insight, are doomed to life your life without the prestige, wealth and hot trophy wives that we cartoonists have.

Lesson one: The scrambled egg.

Not a creative person? Can’t think up any new ideas? Don’t worry that never held Jeff Koterba back! Here’s how you too can make a cartoon out of nothing.

Step one: Go to Cnn.com and see what the biggest story of the day is- but it can’t have anything to do with politics.

Take that story and mix it up, don’t hold back now. You can add a politician or even a country.

A The Daily Cartoonist készített vele egy email interjút. Ebben is vannak érdekes dolgok:

Yes. You might have heard of me. I have won national awards. But that doesn’t mean much anymore. Journalism is in such a sorry state we’re giving ourselves awards every chance we get. Cindy Procious won a few for being married to Clay Bennett. I hear if you go to dinner with Steve Sack then you are automatically made a finalist for the Pulitzer. Matt Davies won a Pulitzer because the judges thought that he invented scribbling. Last years winners had praise heaped upon them because they used something called the internets.

Why don’t we draw cartoons that make people feel good or are uplifting and kind? Because nobody would care. We laugh at cartoons when they have a fierce way of saying sometihng — whether or not we agree with it.