Day: February 9, 2008

Trouble

Biztos mondtam már néhányszor, hogy kedvenc AD szuttyogtató (AD MVP) emberemet Joe-nak hívják. A weblapján rengeteg saját fejlesztésű segédprogit találhatunk, a blogján pedig felváltva írogat szakmai és hétköznapi dolgokról.
Most éppen előkapta a fényképezőgépét és nekiállt fényképezgetni: itt-ott a lakását, itt-ott a havas tájat. És meglehetősen sok képen ott figyel Trouble… a tökfekete macsek.

Nocsak.

Vivát a matematikusoknak

Még mindig adóbevallás.

A személyes dolgokon végül átjutottam, bár a lakáseladás/vásárlás részt rendesen megcifrázták. (Először azt mondták, hogy ha nem keletkezett adóköteles jövedelmem, akkkor hagyjam üresen. Még jó, hogy továbbolvastam: később ugyanis azt mondták, hogy a bevétel akkor is adóköteles, ha ugyanabban az évben drágább ingatlant vásároltam, tehát bevallandó. Legfeljebb a rubrikák körtánca után majd kinullázódik.)

Ekkor jött a vállalkozós rész. Tavaly jópofa dolgot vezettek be: ha veszteséges voltál, akkor választhatsz: vagy az Adóhivatal besaccol neked valami minimumadót, vagy halálra adminisztráltatnak. Ha van valami, amit utálok, akkor az ez. Miért nem lehet egy főállás mellett vállalkozó ember tartósan veszteséges, különösen akkor, ha a főállása és a vállalkozási tevékenysége gyökeresen más? Ezek soha nem hallottak még a hobbiról?
No, mindegy. Megnéztem, mit kellene kitöltenem, ha megkeményítem magam. Barátom, 3 évre visszamenőleg még azt is be kell írnom, melyik nap milyen színűt szartam. Gondoltam, kiváncsiságból megnézem, mekkora adót saccolna be nekem az okos program. Na, ekkor vigyorodtam el szélesen. Ugyanis a progi nem abszolút értékben tippel, hanem a százalékkulcsokkal játszik. Nekem viszont a tavalyi összes jövedelmem 0, azaz nulla forint volt. (Nem volt túl jó év, na.)
Úgy döntöttem, gavallér leszek. Övék lehet akár a 100 százalék is.

Övön alul 2

Adóbevallás. Eljutottam a 98-as ponthoz.

Valamikor 1993 környékén kötöttünk egy megtakarítással kombinált életbiztosítást, kifejezetten a kölykök számára. Az év során befizetett összeg bizonyos százaléka eddig minden év végén levonható volt az adóból. Nem kell nagy számokra gondolni, ez olyan évi 5-15e forint körül volt, idén például 18e lett volna. Volna. Amint beírtam, a program közölte, hogy mivel az éves bruttó jövedelmem túllépte a 3900000 forint értéket, sem ebbe, sem négy másik rovatba nem írhatok számot – azaz gyakorlatilag nem vehetek igénybe adókedvezményt.
Na most nem kicsit kattantam ki. Ha levonnak havi 1500 forintot a fizetésemből, amilyen hektikus a bérszámfejtés, észre sem veszem. De ez a nyílt pofátlanság így az év végén, azért durva. Mi köze a mostani jövedelmemnek ahhoz, hogy van egy öreg biztosításom, melyet úgy kötöttem, hogy része volt a csomagnak az adóvisszatérítés is? Ez legalább annyira nonszensz, mintha a Tescoban nekem drágábban adnák a tejet, mert barna a szemem.

Aztán a kommunikáció. Az Aegon a melléadott tájékoztatóban úgy halványan sejteti, hogy létezhetnek más megkötések is, melyek esetleg befolyásolhatják a levonható összeg értékét. Nyilván nem lett volna jó marketing a részükről, ha odaírják, hogy nesze polgár, ennyi jövedelem felett kitörölheted a segged ezzel az igazolással.
De az APEH tájékoztatója sem túlságosan bőbeszédű. A 98-as pontot részletező konkrét írásnál egy szó sincs erről a megkötésről. Szerencsére elektronikus már minden, így amikor rákerestem a pdf-ben a ‘3 900 000’ karakterláncra, ott azért már megtaláltam.

Szóval ennyi. Az előző levéllel együtt a mai napon eddig durván százezer a bukta.

ps.
Mondjuk ez az adóbevallás sem kicsit röhejes. Tudtad például, hogy ha akármilyen kár ér, és a biztosító kifizeti a kár értékét, akkor a kapott összegből levonva az eddigi biztosítós befizetéseidet, a maradék az adóköteles jövedelem?

Övön alul

Ma már eleve morcosan ébredtem. Adóbevallás van mára betervezve – és az sohasem jó. Gondoltam, mielőtt nekiugrok, átnézem a heti postát. Amilyen hajtás volt az utolsó napokban, eddig ugyanis nem tudtam hozzáférni.
Első boríték: ELMŰ. Éves elszámolás. Február közepéig fizessek be 80e forintot.

Miután feltápászkodtam a földről, előtúrtam az összes papírt. Számlák, banki kivonatok. Szépen egyenként összevetettem mindent. Kijött, hogy ez bizony jogos… csak éppen kellemetlen. Az első két hónapban ugyanis az ELMŰ elfelejtett számlát küldeni, nekem meg a beköltözés környéki felhajtásban fel sem tűnt. A nyár végén meg én felejtettem el befizetni egy számlát. Emellett alásaccolták a havi fogyasztásunkat is.

Sóhaj.

Volt félretéve valamennyi pénzem: most, hogy megyek a Yosemite parkba, meg akartam lepni magam egy objektívvel. Majd legközelebb.