Day: February 29, 2008

Születésnapomra

Harminckét éves lettem én
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Erre a versre ébredtem a délutáni szunyókálásomból. 32 éves… mit is csináltam én éppen akkor? – futott át az agyamon. Elsőre nem ugrott be. Ki kellett számolnom az évszámot.

Hát, igen. 1996. Nem akármilyen év volt.

Szilveszter éjszaka: eldöntöttük Nejjel, hogy felrúgunk mindent, amit addig elértünk. Eladjuk mindenünket és Pestre költözünk. Egy 5 és egy 3 éves gyerekkel.

Január: HVG, Express és Népszabadság olvasgatás, álláshirdetésekre válaszolgatás.

Február: Beindultak az interjúk. A cég heti postajáratával jártam fel Pestre, ehhez persze úgy kellett szerveznem, hogy aznap legyen az összes interjú. De még így is becsúszott egy-egy utazás vonattal is. Menetközben Relaxa német.

Március: Felvettek a Quelle-hez számlázási rendszergazdának. Az egyik feltétel a saját autó volt. Kénytelen voltam pénzt összekaparni egy öreg Trabantra. (Anyósék segítségével.)

Április: Felmondtam a munkahelyemen. Összepakoltam egy kis bőröndnyi cuccot, bedobtam a Trabiba. Érzékeny búcsú a családtól. Nem kívánom senkinek, hogyan éreztem magam, miközben csorogtam Budapest felé.
Egy havernál szálltam meg két hétig.
Közben becsúszott egy évfolyamtalálkozó Veszprémben. Mindenki sorolta a videókamera előtt, mit ért el, hol lakik, hol dolgozik. Én csak vonogattam a vállam: nem tudom, hol lakok, nem tudom, hol dolgozom, a családom… remélem megvannak valahol.
A munkábaállás előtti napon, este, telefonáltak az Első Pesti Telefontársaságtól, hogy oda is felvettek. Mivel ez több nagyságrenddel jobb állásajánlat volt, ment másnap a telefon a Quelle-nek, hogy bocs fiúk.

Május: Kiköltöztem Nej keresztanyjának üresen álló házába, Fótra. Munkábaállás az EPT-ben. Kiderült, hogy ugyanarra a pozícióra felvettek mást is. Habár nyugtatgattak, hogy ez nem jelent semmit, a családegyesítést elhalasztottuk a próbaidő lejártáig.

Június: Születésnap egyedül Fóton. Ritka vacak volt.

Július: Tanulás. Az új helyen sok ismeretlen dolog volt, meg úgy általában eggyel nagyobb pályán kellett játszanom, mint Veszprémben.

Augusztus: Elkezdtem albérletet keresni. Végül a XVIII. ker Lakatos lakótelepen vettem ki nagyon olcsón egy 43 m2-es, meglehetősen lepusztult lakást. A hónap végén összepakoltunk Úrkúton, felköltöztünk.

Szeptember: A gyerekek már új óvodában kezdtek. Nej egy szerencsés találkozás után talált magának munkahelyet. (Előtte vidéken egy év alatt nem sikerült.)
Az élet kezdett elviselhető lenni: reggelente elmolyoltam a picikkel, elsétáltunk az oviba, utána 3 megálló villamossal a munkahelyre.
Elkezdtük meghírdetni az úrkúti családi házat.

Október, november: semmi különös. Leutaztam Ráckevére egy ingatlanközvetítőhöz, a fűthetetlen Trabival. Irgalmatlanul sok mínusz volt, hazafelé hó is.
Nagyon csúnyán megbetegedtem.
Munkahelyen belevágtunk abba, amire tkp. felvettek: Novell3.12 -> Windows NT4.0 átállás.

December: Beidéztek a rendőrségre, ugyanis a ráckevei nő csaló volt.

Karácsony: kis család, együtt egy kis lakásban. De már túlvoltunk a nehezén.

H@x0r

Holnap Ma lesz az utolsó nap a Netacademia Ethical Hacking tanfolyamán. Mivel ez már csak olyan fél nap lesz, nagy változások nem várhatóak – így megírhatom már most is a véleményemet.

Kezdjük azzal, hogy ennek a tanfolyamnak nagyjából annyi köze van a hackeléshez, mint a Bükkben vezetett busztúrának a hátizsákos gyalogtúrához. Ha most azt hiszed, jól megkritizáltam az egészet, akkor tévedsz: ez egy pontos, alaposan megcsiszolt hasonlat volt. Ha ugyanis körbevisznek a buszban, akkor futólag látod a Bükk részeit. És ha tetszik, akkor egy-két hét után már jöhetsz is vissza a zsákoddal – és lassan, de alaposan járhatod be a terepet.
Viszont hacker ettől a tanfolyamtól nem leszel. De még csak a vizsgától sem. Azt nem adják ilyen könnyen.
Akkor mit ad a tanfolyam? Némi szemléletet, rövid áttekintéseket – és hatalmas adag tananyagot. Lássuk a szikár számokat: a csomagban hat könyv van: 2500 oldalnyi tankönyv, 500 oldalnyi laborgyakorlat. A mellékelt cédéken olyan 3 GB hacker/cracker segédprogram, egy vizsgasegédlet, két cédényi videó és egy cédéről boot-oló linux masina található. Hatalmas anyag, az oktató meg sem próbálta teljes mennyiségben leadni. Mentünk, ahogy tudtunk, belekaptunk ebbe is, abba is. Megjegyzem, inkább network alapokról volt szó, mint konkrét hekkelésekről, dehát ugye arra épül minden. Viszont láttunk azért olyat is, a laborgyakorlatokon pl. egymás gépeit borogattuk meg.
Ami engem nagyon zavart, az a naftalinszag volt. Olyanokat hekkeltünk, hogy IIS5, IE6, SQL2000, a vizsgakérdések között is volt olyan, amelyik 2002-es(!) Windows patch-re vonatkozott. Értem én, hogy ismerkedésre jó ez is, de szívesen láttam volna, hogy mi a helyzet a mai rendszerekkel.

Mondjuk, valamennyit azért láttam.
Például Zsíros Petya előadása ütött rendesen. Nulláról indulva írt PHP-ben egy BOF exploitot, részletesen elmagyarázva, mit miért csinál. Én ugyanis eddig azt hittem, hogy a buffer overflow töréseket zöld marslakók írják – az emberek ugyanis tuti képtelenek ekkora precizitással átsurranni egy-egy kapun. Most már tudom, hogy ember is képes erre, ha van elég agya.
De megemlíthetném Agot is, aki wifi törésekről tartott egy igen érdekesnek tűnő előadást. (Azért fogalmaztam ilyen óvatosan, mert én valahol a WEP hiányosságainak boncolásakor leestem a szekérről – és az még igencsak az eleje volt. Innentől gerillamódszerekkel értettem meg részleteket az előadásból – pont annyit, hogy adott esetben a google segítségével azért boldoguljak.)

És ha már az oktatóknál járunk, ejtsünk szót a fő oktatóról is: Jan szemmel láthatóan értett az anyaghoz, jól is adott elő – de szerény véleményem szerint engedhette volna lejjebb is azt az ekevasat a mélyszántás előtt. Ahogy elnéztem, nem volt olyan inhomogén a társaság, mint általában egy tanfolyamon szokott – senki sem bánta volna, ha jobban belemegyünk néhol az anyagba. Így viszont ez az egész inkább csak vizsgára felkészítésnek tűnt.

Apropó, vizsga. Habár a tananyag rettenetesen nagy, de a vizsga ránézésre nem tűnt vészesnek. 150 kérdés, 4 óra, azt hiszem, 120 jó válasz kell. Átfutottam a próbaverziót, nagyon sok kérdés kilogikázható, ráadásul jól be is határolható, mely anyagokra kell rágyúrni a könyvből.

De szándékosan nem akarok vizsgázni belőle.
A vizsga ugyanis veszélyes – különösen, ha sikerül. Onnantól kezdve az emberen számonkérik a tudást. A vizsga speciel nem csak arra jó, hogy kompetenciát mutassunk egy-egy pályázaton. A vizsga szakértőt csinál belőlünk – olyan szakértőt, akinek kutyakötelessége naprakész tudással rendelkezni az adott területen, mert bármikor igényt tarthatnak rá. Emiatt van az, hogy én már évekkel ezelőtt megfogadtam, hogy csak abból vizsgázok, amivel hosszútávon is foglalkozni akarok. Márpedig a hekkelés nem az. Jó képben lenni, jó ismerni a technikákat – de nem jó szakértőnek lenni belőle.