Hogyan tájékozódjunk?

Alaptétel:
A világ, amelyikben élünk, totálisan dezinformálva van. Nem hihetünk el feltétel nélkül senkinek semmit.

Akkor mégis hogyan vagyunk képesek tájékozódni?
A legtöbb ember megy, amerre vezetik – és még csak észre sem veszi. A világot – saját vagy a környezetének preferenciái alapján – jóra és rosszra osztja föl, majd igyekszik megfelelni ennek a világképnek.
Talán ez a legkényelmesebb: nem fáj az agy, ha csak arra használjuk, hogy mi volt a legutóbbi Barátok Közt-ben, meg hajrámagyarok.

Mit tudok javasolni helyette? Semmit. Azt tudom leírni, nekem mi jött be… de nem biztos, hogy ez másnál is működni fog. Élvezni meg egész biztosan nem fogja senki.

  • Meg kell próbálni bizonytalan információkból építkezni. Valószínűségeket saccolgatni és beletörődni abba, hogy párhuzamos értelmezések is léteznek. Emiatt – hacsak nem sokkal dominánsabban nagyobb az egyik valószínűség a másiknál – célszerű tartózkodni a markáns véleménynyilvánításoktól.
  • Bele kell nyugodni, hogy a legtöbb ember szerint mi vagyunk félrevezetve. Természetesen ez az érzés kölcsönös. Mivel ez hitkérdés, vitával nem módosítható.
  • Használni kell a pszichológiai és szociológiai tudásunkat. Szerencsére volt egy olyan korszakom, amikor rettenetesen bele voltam zúgva ezekbe a témákba. Nem gondoltam volna, hogy az a tudás valamikor ilyen hasznos lesz.
  • Egy percre se hagyjuk abba a logikus gondolkodást.
  • Támaszkodjunk bátran az ösztöneinkre.

Ha esetleg arra célzol, hogy a két utolsó pont között feszül némi ellentmondás, akkor elmagyarázom. A logika azért kell, hogy minél hamarabb észrevedd az ellentmondásokat. Hogy mik, illetve miknek a következményei zárják ki kölcsönösen egymást. Ha ez megvan, akkor jöhetnek az ösztöneid: az objektív igazságot úgysem tudod, de a valószínűségeket legalább be tudod saccolni.

És pár tíz év után egészen jól bele lehet jönni.

A káosz

A rendetlenségnek is megvannak a maga előnyei. Ma például találomra belenyúltam a könyvkupacba, kihúztam egy Ady kötetet, találomra felcsaptam – és megtaláltam azt a verset, melyet a költő – többek között – az akkori Parlamentnek írt:

Ady Endre: A ló kérdez

Lovamra patkót senki nem veret,
Be szerencse, hogy senki sem szeret:
Döcögök, lógok követlen úton
S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.

S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebbõl, tekintetes úr?

A legsúlyosabb

Magyarországon nem gazdasági válság van. Magyarországon nem hideg polgárháború van. Magyarországon nem politikai válság van.

Magyarországon népszavazásnak álcázott kormánybuktatás van. Konzervatizmusnak álcázott szocializmus van. Bérkövetelésnek álcázott káoszgenerálás van. Reformnak álcázott tehetetlenség van.

Magyarországon gondolkodási válság van.