A rendetlenségnek is megvannak a maga előnyei. Ma például találomra belenyúltam a könyvkupacba, kihúztam egy Ady kötetet, találomra felcsaptam – és megtaláltam azt a verset, melyet a költő – többek között – az akkori Parlamentnek írt:

Ady Endre: A ló kérdez

Lovamra patkót senki nem veret,
Be szerencse, hogy senki sem szeret:
Döcögök, lógok követlen úton
S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.

S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebbõl, tekintetes úr?