Most már. Reggel keresztbe tudtam volna harapni egy grizzlymedvét.
Kezdődött ott, hogy tegnap este el akartam készíteni egy újabb screencast-ot. Fél tizenkettőkor ugrottam neki, ment is szépen, ahogy kell. Aztán 18 perc környékén botrányosan beleragadtam egy körmondatba, leállítottam. Végignéztem – és nem voltam teljesen megelégedve vele. Gondoltam, újraveszem.
Ezt nem kellett volna. Ekkor kapott el ugyanis egy olyan sorozat, hogy a végén vinnyogva vertem az asztalt. Hat perc körül lefagyott a tablet. A következőbe beletüsszentett valaki a lépcsőházban. Menetközben feltapadt a mikrofon szoftveres hangerőszabályozója a plafonra. Aztán valami elkezdett kattogni – a mai napig nem tudom mi. Egyszercsak abbahagyta. Aztán tíz perc körül rámjött egy köhögőroham. Volt olyan, hogy későn vettem észre, hogy a Camtasia pult rátelepült a Quick Launch sorra, így nem tudtam programot váltani. Végül annyira belefáradtam, hogy vagy tízszer neki kellett futnom a nyitómondatnak, mert mindig elbakiztam. Hajnali egy volt. Feltettem főni egy kávét, megittam. A frissességemet visszahozta, de a kávé valamiért úgy döntött, hogy megpróbál ugyanazon az úton visszajönni, amelyiken bement. Néhányszor nekifutottam, de reménytelen volt. Elrágcsáltam egy kiflit, az egy negyedóra után rendet csinált odabent. Ekkor már kettő óra volt. Gyorsan végigmondtam a félóra szöveget, persze messze nem lett olyan jó, mint az első lett volna, de ekkor már egész konkrétan nem érdekelt. A noteszembe felírtam, hogy meg kell tanulnom screencast-ot vágni – aztán mentem aludni.
Persze nem sokáig, mára már egészen más munka volt beírva, nem is kevés. Két napon keresztül roppant kreatívnak kell lennem. Ahogy tükörbe néztem ébredés után, majdnem elsírtam magam.
Reggeli után végigolvastam a feladatot, megvontam a vállam – és elmentem biciklizni. Ez ugyanis sokkal jobban foglalkoztatta akkor az agyamat. Vajon tudok-e kerékpározni ebben az állapotban? A térdem ugyanis enyhén szólva sem javul, dacára a tömérdek gyógyszernek.
És a bringázás hozta vissza a jókedvemet. Futni ugyan nem tudok, ugrálni sem – de tekerni igen. A porcoknak az a része rendben van. Rögtön mentem is egy kört, ki Gyálra, vissza, emelkedőn, viharos szembeszélben… jó volt.
Most elmegyek zuhanyozni és jókedvűen a munka is jobban megy.
Fénykép szekció:
Ház… és hétvégi ház.
A második kép a Cséry-telep bejárata. Maga a telep ennél jóval nagyobb.
És végül az adekvát macska.
Recent Comments