Foglalni az interneten

Sokáig gondolkodtam a tábla felett, de amint összeállt a stratégia, gyorsan meghúztam a bábukat. Sajnos nem elég gyorsan. Múlt héten lett volna repülőjegy 160e forintért, feltéve, ha péntekig rábólintunk. Objektív okokból csak hétfőn tudtunk rábólintani – de ekkor már 230e-be került. Se la zsizny.
De ma délután minden mást lepörgettem.
A szállás lefoglalása San Francisco-ban gyorsan ment. Egyik ablakban a maps.google.com játszott, a másikban a google.com… és minden adat jött is egyből. A foglalás kulturált volt: miután mindent kiválasztottam, még feljött egy összefoglaló ablak, hogy ezeket adtad meg, biztosan jók az adatok? Igenlő válasz esetén már kapta is le a zsét a kártyámról.
Az autóbérléssel már voltak cifrázások. Itt is ki kellett töltenem egy részletes formot, majd küldtek egy emailt. Mondván, hogy nem ugyanoda szándékozom visszavinni a gépet, ahonnan elhoztam, emiatt lehetnek plusz költségeim. Az emailben kirészleteztek mindent, majd azt mondták, ha így oké, akkor validáljam. Hát… volt egy kis meglepetés. Egyfelől mivel ez egy ír cég volt, nem dollárban számoltak, hanem euróban. Nagyon nem mindegy. Másfelől, amikor elmentem a linkre, megnézni, hogyan kell validálni – közölték, hogy az igényem már el van fogadva. Pedig emlékezni szoktam rá, ha validálok.
De a legdurvább a szállás volt a Yosemite-völgyben. Odakint ugye működik a kapitalizmus: ha valamire nagy a kereslet, akkor az eladó megteheti, hogy beleszarik. (_Ezt_ már sikerült nekünk is meghonosítanunk.) A kitöltendő form elég durva: univerzális. Egyszerre vonatkozik vagy harminc szállodára, kempingre, lodge-ra. Ilyenkor két eset lehetséges: vagy rengeteg információ zúdul ránk vagy csak a metszet, azaz közel semmi. A rangerek az utóbbit választották. Úgy kell megrendelned a szállást, hogy nem tudod – és nem is kapsz visszajelzést – hogy az adott időben van-e egyáltalán az általad megcélzott egységben hely. De azt se tudod, hogy ha pont van, amit keresel, akkor az mennyibe kerül. Csak azt kapod meg, hogy pl. a Curry Camp-ben a szállás 76-180$ között van. Viszont tény, hogy ez az információhiány harmonikus: ugyanis azt se tudod megadni, hogy a kempingen belül milyen szállást kérsz: sátrat, bungalót, duplabungalót esetleg motelszobát? De a végén meg kell adnod a bankszámlaszámodat és be kell csekkolni, hogy elfogadod a feltételeket. És csak reménykedsz, hogy olyan szállást kapsz, melyet szeretnél és annyit fognak levonni, amennyit egy másik weblapról puskáztál le. Validációs oldal? Felejtsd el.
Alternatíva? Egy amerikai telefonszám. Hívd fel, majd válaszolnak.
Nagy levegő. A comment mezőbe beírtam mindent részletesen. Két óra múlva jött a visszaigazoló email. Szerencsére vették az adást és az árak is jók. Nagy kő le a szívről. (Mondjuk, attól nem féltem, hogy nem lesz hely. Áprilisban csak a komplett idióták mennek a Yosemite parkba, és annyira meg nam vagyunk olyan sokan, hogy két és fél hónappal korábban még ne lehessen foglalni.)
Már csak a TripIt-be kellett volna beregisztrálnom, hogy egy helyen legyen ez a csomó visszajelző, validáló email – de sajnálatosan egyik kibocsátót sem tudta lekezelni a lap. Hja, még csak béta.

Egy félresiklott projekt – a betervezett döbbenet

E-he. Azt hittem, már nem lesz miről írnom. Tévedtem. Van. Csak már nem olyan sok.

Az egyik az a bizonyos ékezetes probléma. Hát, az bizony nem oldódott meg, pontosabban nem úgy, ahogy szerettük volna. A német mérnök ugyanis, miután kijelentette, hogy az Exchange 2007 eltérő viselkedése by design és az ügyfélnek kell újrafordítania a programját, keresztbe tette a karját és várt. Én ugyan célozgattam rá, hogy foglalkozhatna azzal is, hogy miért nem lehet állítani a locale paramétert a Mailbox szerveren, de a füle botját sem mozgatta. Aztán az ügyfél megmozgatott minden követ, felvette a kapcsolatot azzal a külső fejlesztő céggel, aki anno a programot készítette, megolajozta a folyamatot egy kis zsével, újrafordították a programot – és most már jó. Eset lezárva – még csak bug report sem lett belőle. Aztán nem győzött csodálkozni a customer survey hapi, hogy csak úgy röpködtek részemről a hármasok.

A másik… hát, az jó nagy égés volt. Az előző írást ott fejeztem be, hogy leállítottunk minden észnélküli kapkodást, szépen felmértük a terepet, megterveztem mind a rendrakást, mind a további lépéseket. A rendrakás egyik lépése az volt, hogy az AD integrált DNS zónákat átpakoljuk a domain partícióból az applikációs partícióba. Ez egy logikus lépés, így ugyanis a DNS rekordok nem terhelik a GC replikációt.
Megcsináltam. Természetesen bejelentések folyamatosan jöttek az ügyféltől, mint mindig. A gyerektartományban nem működött az OWA – de az mindig is trágya volt. Időnként belassult az ügyfél befelé jövő levelezése. Felhívtak. Visszakérdeztem: hol lassú? – Hát, a unixos smarthost és a nem általunk támogatott brightmail között. Akkor? – kérdeztem vissza, talán túl ingerülten is. Jó, jó – mondták, csak úgy érdeklődtünk.
Ment tovább az élet. Aztán jött egy újabb telefon a helyi rendszergazdától. Hogy mi a jó francot csináltam a DNS zónájukkal? Mondtam, hogy terv szerint átraktam az applikációs partícióba. Miért? Mert megtalálták a hiba okát – közölte – A külső rendszerek számára ugyanis megszűnt mind a cegnev.hu, mind a leany.cegnev.hu zóna. Azt is megtalálták, hogy azért, mert az összes zónáról törölve lett az a pipa, mely engedélyezi a zónatranszfert. Bang. A pofám fémes reccsenéssel szakadt le. Ennyit az alapos tervezésről. A fene sem gondolta volna, hogy azzal, hogy áthelyezem máshová a zónát, valami ellenállhatatlan kényszertől vezérelve a zóna beállításait is megváltoztatja valami idióta mechanizmus. Rémálom… de le kellett nyelnem a békát. Végül is… én nem gondoltam rá a tervezéskor. Persze ennyi erővel arra is gondolhattam volna, hogy a gombra kattintáskor zöld koboldok törnek ki a My Computer ikonból és magukkal ragadják az egérkurzoromat, majd perverz leveleket küldözgetnek a nevemben a nőnemű munkatársaknak.
Hogy még nagyobb legyen az égés, tudni kell, hogy az ügyfél hatalmas erőket ölt bele a probléma megoldásába. Network-ös szakemberei hihetetlen méretű logokat túrtak át. A tűzfalas ember napokon keresztül bogarászta a szabálylistákat. A unixos emberük órákon keresztül reszelgette a smarthostot. Az ügyfél összes informatikusa a problémán pörgött, durván két napon keresztül.
Így amikor kiderült a jelenség oka, biztos lehettem benne, hogy az ügyfél összes informatikusa egyszerre csapott a fejére: már megint az a szerencsétlen nem tudja, mit csinál.

Jó szakma.

  1. Bevezetés
  2. Tartományi konszolidáció
  3. Bénázás a parancssorban
  4. Az Exchange organizáció átállítása
  5. Faragások
  6. További faragások

Beszédes nevek

Csak éppen nem úgy. Nem arról árulkodnak, aki viseli, hanem arról, aki kimondja.

Megmagyarázom.

Az interneten rengeteg véleménnyel lehet találkozni, hasonlóképpen persze az IRL-ben is. És vannak olyanok, akik már az első pár szavukkal diszkvalifikálják magukat.
Ha például valaki úgy kezdi, hogy “mert az M$…” vagy súlyosabb esetben “és akkor a Microfos…” – abban a pillanatban lapozok is tovább. De ugyanez megvan a politikai életben is. Ha valaki azzal nyit be, hogy “így a Lopcsány…” vagy “azt hiszi a Gyurcsányi”… esetleg “mit képzel már ez a Vekker”… a további véleménye már nem érdekel. Mindegyik entitásnak megvan a saját neve, nyugodtan lehet arra hivatkozni. Kifacsart nevekkel hangulatot kelteni, az egyik legszánalmasabb irodalmi eszköz. Az illető ugyanis vagy primitív vagy nem bízik abban, hogy a mondanivalója önmagában megállja a helyét – emiatt rásegít egy kis hangulatmódosító sárdobálással.
Én viszont egyik esetben sem vagyok kíváncsi a véleményére.

Ízek és szagok

Éjfél körül van. Hosszú és erős nap volt, bontasz is egy üveg kaliforniai Shirazt. Az első korty emberes, hogy jusson mindenhova, amikor megjáratod a szádban. Aztán gúvadt szemmel téped fel az ajtót és rohansz a fürdőszobába, kiköpni: a bor ugyanis megbuggyant.
Visszafogott mormolások között mész le a nappaliba, új bort választani a borhűtőből. És ekkor szembesülsz azzal, hogy a macska odaszart a hűtő környékén terpeszkedő alomba egy hatalmasat.

Ritka összhang az ízek és a szagok között.

Kivetítés

Ahogy megy a busz, elmegy egy kutyafuttató mellett. Jó nagy gyepes rész, rajta néhány betonpad, majomketrec, a végében pedig hajléktalan viskó: a bokrok ágait összehúzták, rákötöztek valami funérlapot és vastagon bepokrócoztak alá. Elnézem, ahogy a deres fűben, plédekbe csavarva próbálnak aludni… és megpróbálom elképzelni, mit érezhet az őrangyaluk. Mennyire tele lehet a töke – már ha egyáltalán, ugye – azzal, hogy az általa menedzselt egyén élete ennyire félresiklott. És milyen elégedettség töltheti le az enyémet pont ebben a pillanatban, amikor ilyeneket gondolok.

Azért mekkora gáz már ez: amikor az ember a saját megfelelési kényszerét kivetíti az őrangyalára is.